Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

ÉSZAK■ MAGYARORSZÄG 4 1983. június 19., vasárnap Ösztöndíj a stúdiósoknak Amatőr képzőművészeit találkoztak E ~ Milyen tartalmi alapon kell megkülönböztetni az amatőr és a hivatásos művé­szeket (művészetet) ? Szük­ség van-e az Amatőr Képző­művészek Tanácsára, amikor nem sok joggal rendelkezik, csak szakmai tanácsadást vál­lalhat? Sok a szubjektív meg­ítélés a zsűrizés rendszeré­ben, ezen változtatni kell. Ke­resni kell az amatőr képző­művészek munkái értékesí­tésének a lehetőségeit. Szük­ség lenne állandó kiállítóter­mekre ... — o fenti, általá­nosan megfogalmazott gondok megyénkben is megvannak, éppen ezért kerülhettek szó­ba az amatőr képző- és ipar­művészek megyei stúdiójának legutóbbi, kétnapos összejö­vetelén. — A szakmai tanácskozá­son, amit Szemadám György festőművész, az Amatőr Kép­zőművészek Tanácsának el­nöke vezetett, igen sok. lé­nyegbevágó kérdés vetődött fel. Az előzőeken túl, polémia folyt arról is, hogy milyen új formái lehetnek a művésze­ti mozgalom ezen ágán belül, s hogy mennyire alkotómű­helyek a szakkörök? Nem elő­ször esett szó ezekről a kér­désekről, nem először fogal­mazódtak meg ezek a gondok, de > azért is beszélni kellett minderről, mert jövőre Óz- ! dón lesz az amatőr képző- éa ! iparművészek országos kiál- I Irtása, szakmai tanácskozás- ! *al. A lehetőségek keresése f folyamatos feladat, í — Mi történt még a megyei I stúdió sárospataki összejöve- T telén? — kérdezem Deresné 1 Kónya Erzsébettől, a megyei f Rónai Sándor Művelődési I Központ főelőadójától: I — A találkozó helyszínének [ megválasztásából adódtak * f programjaink. Ismerkedtünk f a művelődési hagyományok- I ban gazdag várossal, a műve- I lödés új háza építészetileg is ! sok érdekességet kínált. Pa- I lakon évek óta működik a zempléni rajzpedagógusok al­kotóköre, a stúdió tagjainak most alkalmuk adódott a ve­lük való eszmecserére, bepil­lantást kaphattak a kör tevé­kenységébe, életébe. Ezeknek a hagyományos évközi össze­jöveteleknek mindig is az a célja, hogy az azonos érdek­lődésűek ilyen fórumon is ta­lálkozzanak, ne csak saját szakkörükben. A beszélgetés során kifejezetten érdekes kérdésekkel foglalkoztunk, olyanokkal, amelyek az orszá­gos tanácsot is érintik. A két nap folyamán a megyei stú­dió előtt álló feladatokról is szót váltottunk, természete­sen. — Ügy értesültem, hogy az amatőr képző- és iparművé­szek megyei stúdiója ebbeit az évben elnyerte a KISZ mű­vészeti ösztöndíját. Ez mit je­lent? — Olyan munkatervve! le­hetett pályázni, amely tartal­masságában és céljaiban fo­lyamatos anyagi támogatást érdemel. Egyelőre egy évre kaptunk összeget... — Ez mire lesz elegendő? Milyen feladatokat vállaltak? — Évente két alkalommal szervezünk szakmai tovább­képzést, országos jelleggel is; a stúdió szekcióinak évente lehetőséget teremtünk kiállí­tásra; ha valaki kéri, munká­ját hivatásos szakemberek se­gítségével értékeltetjük; sze­retnénk a miskolci alkotó­házban folyamatos műhely­munkát kialakítani; felvess- szük a kapcsolatot a környe­ző megyékben dolgozó stúdi­ókkal, itthon pedig vándorici- állításon szerepeltetjük a ta­gok alkotásait... Az ösztön­díj összege húszezer forint, reméljük, hogy tevékenysé­günkkel megvédjük pályáza­tunkat, s akkor három évre kaphatnánk anyagi támoga­tást. A mostani összegből tíz tagunknak biztosítunk lehe­tőséget ezen a nyáron alkotó­táborban való részvéteim' Ugyanakkor előre rozott tematikájú pályázato­kat írunk ki, s a legjobb mun­kákat, alkotókat jutalmaz­zuk ... ft. a. J.) Beiratkozás a Dolgozók Giianázinoiába Misko!con: a Dolgozók Gim­náziumában június 23-án és 24-én tartják a beiratkozáso­kat. Az iskola a Déryné utca 11. szám alatt található. Be­iratkozhat. minden tanköteles koron túli személy, aki elvé­gezte az általános iskola nyolc osztályát. Felső korhatár nincs. A régebben megszer­zett bizonyítványok nem évül­nek el, a folytatás lehetősége mindenki számára biztosított. Azok, akik már rendelkeznek érvényes bizonyítvánnyal a gimnázium valamelyik osztá­lyából, a következő osztálj'ba iratkozhatnak be. Második osztályba iratkoz­hatnak be azok, akik szak­munkásképzőt, gyors- és gép­író iskolát vagy egészségügyi szakiskolát végeztek, ha az első osztályos biológia és föld­rajz tantárgyakból különbö­zeti vizsgát tesznek. Harma­dik osztályba iratkozhatnak be az emelt szintű szakmun­kás végzettségűek, ha az első és a másodikos biológia és földrajz tárgyakból leteszik a különbözeti vizsgát. Aki bár­mikor, bármilyen szakközép- iskolát (technikumot) félbe­hagyott, megfelelő különböze­ti vizsgával a következő osz­tályban folytathatja tanulmá­nyait. A különbözeti vizsga időpontja 1983. augusztus 26. A Dolgozók Gimnáziumában az 1.983/84-es tanévben — kí­sérletképpen — váltott mű­szakhoz igazodó első osztályt is indítanak. Édes anyanyelvűnk Sátoraljaújhely városi Ta­nácsa slz idén ismét meghir­dette az Édes anyanyelvűnk országos versenyt. A 11. al­kalommal meghirdetett orszá­gos versenyt a kialakult ha­gyomány szerint két kategó­riában rendezik meg. Az egyikben a szakmunkáskép­ző intézetek, a másikban a szakközépiskolák és gimná­ziumok fiataljai versenghet­nie k. A Sátoraljaújhelyen októ­ber 20. és 23. között megtar­tandó országos döntőt az egyes tanintézetekben, majd a megyénként megrendezett verseny előzi meg. Az ott leg­jobb eredményt elért két-két résztvevő kerül majd az or­szágos döntőbe, ahol írásbeli, valamint szóbeli feladatot kell megoldaniuk. Három hónappal ezelőtt a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban öt fiatal ipar­művész mutatkozott be. A Tárgyak című kiállításom egy ruhatervező, egy textil- tervező, egy keramikus, egy kosárfonó és egy bőrműves állította ki munkáit. Ez utol­só, a bőrműves Lukovszky Ilona miskolci iparművész volt. A kiállításról irt mél­tatásunkban már felhívtuk a figyelmet nagyon megraga­dó, a népi ornamentikát fel­használó bérmunkáira, a különböző, vállra akasztható táskáikra, tokokra, különbö­ző ruházati darabokra, láb­belikre, amelyek a tárla­ton kitűnően harmonizáltak a közelükben levő ruházati darabofckaL Moe* műfcerm&xsí kens*- tSk fel Lukovszky Ilonái. A hatalmas munkaszoba — apja, a két éve elhunyt L*- kovsaky László festőmű­vész elhagyott műterme — tele mindenféle éles szer­számmal, készülő és kés* darabokkal, táskák, saruk, szandálok, különböző lábbe­lik, és ki tudná még felso­rolni, mi minden, bőrből ké­szíthető praktikus alkalma­tossággal. Dísztárgyak nin­csenek munkái között. Lukovszky Ilona műtermében — A dísztárgyak nem ér­dekelnek. Csak a használati dolgok, azokat akarom csi­nálni, — mondja Lukovszky Ilona. Visszatérőnk: besaélgeté« közben a Tárgyak című ki­állításra. E kiállítás nem valamelyik csoport bemu­tatkozása volt, hanem öt, sokban azonosan gondolko­dó iparművész összefogása, mégis úgy tűnt, mintha va­lamilyen. összeszokott együt­tes lenne. Miből adódik ez? — Háromszor voltam a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum által fenntartott luka- fai iparművészeti alkotótá­borban, ott kerültem össze a társaimmal, ott meleged­tünk össze. Gondolkodásunk sokban hasonlít, de össze­dolgozásról nincs szó. A sze­rencsés véletlen hozta, hogy oiysn munkákkal je­lentkeztünk a Vasasban, amelyek egymást így kiegé­szítették. — Hogyan lett bórös ipar­művész? — Érettségi után Debre­cenben számítógépes adat­közlőként dolgoztam, de az nem az én lelkivilágom. Olyan alkotómunkára vágy­tam, amely egyben fizikai munka is. Olyanra, amely- • ben a kezem munkájával formálom azt, amit csinálok. Voltam segédmunkás egy Uvegművesnél, aztán később a választásom a textil sza­kon belül a bőrművességre esett Egy szíjgyártó mes­ternél voltam szakmunkás- tanuló, majd szakmunkás lettem 1976-ban. Tulajdon­képpen volt egy késem, egy nagy szabóollóm, többféle áram, öt-hat egyéb szerszá­mom. Ezekkel kezdtem dol­gozni. Először itthon, majd vándoroltam az országban sokfelé és két éve múlt, hogy hazajöttem Miskolcra. Tagja vagyok a Képzőmű­vészeti Alapnak. így dolgoz­gatok itt így kerülnek ki kezem alól mindazok, ami­ket a kiállításokon is lehe­tett látni, meg ami itt is lát­ható. — Nagyon érdekes, amit csinál. Értékes munkák ke­rülnek ki a keze alól. De a bőrművesség nagyon anyag- igényes munka. Miért von­zódott éppen ehhez? — A kézműves bőrösség vonz. Nem a géppel sokszo­rosított munka. Ennek a művességnek a mai formák közötti megtalálása érdekel. Ez, és nem az eladhatóság, hanem a tárgy, amit éppen csinálok. Nem vásározok, nem szállítok butikosoknak. Minden érdekel, ami a bőr­rel kapcsolatos, de tulajdon­képpen még jó öt-hat szak­mát kellene kitanul nőm, hogy teljesen megismerhes­sem ezt a területet, mert a meglevő szíjgyártó képesí­tésem mellett még a tímár, a cipész, a szabó és sok egyéb szakmában is kellene jártasság. Az anyagbeszer­zés valóban drága. Például egy táska nyersanyaga any- nyiba kerül, mint amennyi­ért eladható lenne. A bele­fektetett munkán viszont nem szabad takarékoskodni, ez ellenkezne az én szemlé­letemmel. Egy bőrtárgynak sok ideig kell élni. Körülbe­lül addig, amíg az anyaga kitart, s nem egy-két sze­zonra való divatcikkeket kell készíteni. Most egy pes­ti kiállításra készülök, láb­beliket készítek az ott be­mutatandó ruhákhoz. — És a kollégákkal való kapcsolat, a szakmai össze­tartozás ? — A Fiatal Népművészek Stúdiója korábban jó ösz- szetartó keret volt. Kár, hogy már nem funkcionál. Nagyon hiányzik ... (benedek) Fotó: Laczó J. Lukovszky Mono kezében egy újfajta saru születik Készen állnak a vállra akasztható táskák, tokok, lábbelik, egyéb bőrremekek Egyetem után egy tervezőirodába ke­rültem. — Tennivaló az van nyakig — fo­gadtak örömmel —, szakemberre szük­ség van. Ülj asztalhoz! Vedd elő a ceruzád! Hegyezd! Rajzolj! Asztalhoz ültem, elővettem a ceru­zám. — Ne erőltesd magad — mondta va­laki. — Gyerünk! Kimen tünk. — Ne légy hülye, mit strapálod ma­gad!? Bólintottam, visszatértem, elővettem a ceruzám. — Rágyújtunk? — kérdezte valaki a hátamat lapogatva. — Hát, ha nem sokáig tart... — Mit mondott neked az előbb Vil- kin? — Hogy ne törjem annyira magam. — A szemét! Este kérj szót az érte­kezleten ... Bólintottam, visszatértem a helyem­re, elővettem a ceruzám, i — Menjünk ki egy kicsit — szólt Vil­lein. — Miket mondott neked az előbb Koliskin ? — Hogy este kérjek szót ellened az értekezleten. — Nyugalom! — kiáltott ViHdn, és be­szaladt a mosdóba. Visszatértem az asztalomhoz, elkezd­tem rajzolni. — Elég az ücsörgésből — szólt Kolis­kin —, gyerünk ki! De gyorsan!... Bólintottam. Az ajtó előtt egy kis susmus, majd Koliskin és Vilkin ordi- bál. Aztán engem hívatnak. Az igaz­gatóhoz. Borisz Kudrjavcev: Új munkaerő — Ide figyelj — szól a diri —, te itt új fiú vagy, nem árt tudnod; ne keverd a kártyáidat! — Méghogy én keverem?! De hiszen ók ... Visszamentem, leültem a helyemre, rajzolni kezdtem. — Na, ebből aztán elég! — kiáltott Vilkin. — Velünk jössz! — parancsolta Ko­liskin. Kimentünk. — Miről beszélt veled a diri? — kér­dezték szinte egyszerre. — Hogy ne avatkozzam semmibe. — Micsoda balfácán ez a góré! Tök­fej! — méltatlankodott Koliskin. — És karrierista! — toldotta meg Villan. Visszamentem a helyemre. — Hé, maga új fiú, az igazgatóhoz! — szólt be a titkárnő. — Mit mondott neked Vilkin és Ko­liskin? — kérdezte a főnököm. — Hogy maga egy tökfilkó, egy ... — Elég! — ordított a főnök. — És te ezt elhiszed? Nos, nem akartam er­ről szólni, de jobb, ha előre tudod: Vil­iéin egy lúgos, Koliskin intrikus, de olyan, amilyet a föld még nem hordott a hátán. Szerinted mit csináljak velük? Mondjak fel nekik? Bólintottam, visszatértem a helyemre. — Rád várunk! — szólt Koliskin, mi­közben Vilkin kidobta a ceruzáimat az ablakon. Kimentünk. — Miről beszélt veled a diri? — Arról, hogy maguknak fölmond- jon-e. — Hát ezt sejthettük volna — kiál­tottak egyszerre —, és rohantak az igaz­gatóhoz, engem is magukkal vonszolva. — Ezek szerint mégiscsak? — kér­dezte az igazgató. — Újfent kevered a lapjaid? Ezért jöttél ide? Intrikálni? — Dolgozni! — kiáltottam. — Ter­mészetesen dolgozni! — Nem úgy nézel ki — jegyezték meg Vilkinék. — Mindenesetre, még adok egy kis próbaidőt — enyhült 'meg az igazgató. — Aztán majd meglátjuk ... Visszamentem a helyemre, leültem, megmarkoltam a ceruzát. — Ne izgulj — szólt halkan Vilkin. — Gyere, mondok valamit. Nem mentem. — Hová hívott Vilkin, mit akart mon­dani? — érdeklődött suttogva Koliskin. — Gyere, elmondhatod ... Nem merítem. Ám ők mindketten ro­hantak az igazgatóhoz. — Helló, új fiú! — szólt be a titkár­nő. — Gyerünk az igazgatóhoz! Nem mentem. Sehová se mentem. Ültem és dolgoztam. — Hagyjanak! — kiabáltam. — Hagyjanak békén! Estére elbocsátottak: összeférhetetlen­ségért, utasítás megtagadásáért, elégte­len munkateljesítményért. JinÉn érttel, ami Űrrel kapcsolatos”

Next

/
Thumbnails
Contents