Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
1983. május 13., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kísérlet ötszáz báránnyal Mitől hízik jobban ? A maga nemében páratlan kísérletre került sur az idén a Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban. Zeman Zoltán töállatteny észté: — Az utóbbi időkben kissé idegesítő vr>R különböző juh- tartási tanácskozásokra elmenni. A rendező gazdaság — érthető elfogultsággal — mindig azokat a lápokat dicsérte, amelyeken a saját hizlalása alapult. Természetesen ahány termelési rendszer, vagy gazdaság szervezett ilyen bemutatót, annyiféle „legkiválóbb” hizlalótáppal ismerkedhet, tünk. Viszont egyetlen előadónak sem voltak összehasonlító adatai, mert egyetlen üzem sem próbálkozott meg azzal, hogy egyszerre, egy állományon belül több tápot etessen. Akkor gondoltam először arra, hogy érdemes lenne elvégezni nálunk egy ilyen kísérletet... Pedig a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság egy, már kipróbált, szinte minden paraméterében kiváló lápot kevert, az „agárdit”. (Mivel sertéstartása, s szarvasmarha- tenyésztése is a central-szó- jára alapozott.) Nem féllek áltól, hogy saját üzemüknek teremtenek konkurrenciál? A válasz tömör: — Nem. A central-szója az előbb említett két ágazatban már bizonyított. Arra voltunk érthetően kíváncsiak, hogy vajon a harmadikban, a juhászaiban is egyértelműen a leg jobb-e? Kiválasztottuk tehát, azt a négy bárányneve- lö tápot, amelyről a legtöbb jót hallottuk. Kiválogattunk ötszáz — közel egy időben született bárányt —, négy falkára osztottuk, s megpróbáltuk azonos körülmények mellett, egyöntetű gondozással hizlalni a báránycsoporto- kat. Nos, a végeredmény minket is meglepett. Ugyanis győzött az ISV — Iparszerű Sertéstartási Rendszer — báránynevelő tápja. Egy kilogramm súlygyarapodásra mindössze húsz forint harmincöt fillér értékű abrakot használtak fel, ami több mint egy forinttal olcsóbb, mint a második helyen végzett agárdi keveréké. Az olvasónak ez • a szám nem mond sokat, talán még az sem, hogy ez bárányonként harminc forint megtakarítást jelent, ezért inkább a főállattenyésztő érveit említem: — A harminc forint egy négyezres állomány esetében, már 120 ezer forint megtakarítást jelent! Az olyan nehéz közgazdasági helyzetben levő ágazatnál, mint a juhtarlás, ez az összeg már sokai mond. Az üzemek többségében alig tudják elkerülni a ráfizetést, s ez a megtakarítás nyereségessé teheti a tartást. Nem is szólva arról, hogy a hagyományos és a kísérletben szereplő lápokkal szemben ez a hatékonysági arány megkétszereződik. Ennyit a gazdaságosságról. Ám, ennek a tápnak vannak más előnyei is. Zeman Zoltán : — Könnyen tartható velea hizlalásra szánt száznapos időtartam. A táp ugyanis egyfázisú. Születéstől, a véghizlalásig adható, nem okozhat problémát az elválasztás utáni tápváltás. Amíg más keverékeknél ez gondot okoz. hiszen az állat, amíg megszokja az új tápot, nem hízik. sőt veszít súlyából. Az ISV hizlaló tápja különben nem új termék. Haff- ner Lászlótól, a termelési rendszer kirendeltségvezetőjétől a táp „titka” felől érdeklődtünk. — Az ISV három éve próbálkozik a megyében a táp terjesztésével. Legfőbb, s talán leghatásosabb alapanyaga az a SALVANA—Biogal premix, amely csak a mi keverékünkben található. A hagyományos alkotóelemek mellett, még Bentokarbot is tartalmaz, — a karbamid műtrágya mérgezést nem okozó változatát — ára viszonylag kedvező. Napjainkra két megyében már százezer bárányt hizlalnak a táppal. Borsodban még csak Edelényben keverik, de már húsz üzem vásárolja meg innen termékünket Mivel a mezőnagymihályi kísérlet igazolta előzetes várakozásunkat, újabb keveréket tervezünk — szövetkezetekkel közösen — termelésbe állítani. Zeman Zoltán: — Természetesen még nem dőlt el a tápok között a verseny. Még többször megismételjük, s olyan körülményeket is létrehozunk a kísérlethez, amelyben minden gyakorlati; feltétel között kipróbáljuk a tápok gazdaságosságát. De el kell mondanom: személyesen az ISV-táp mellett fogadok, mert olyan megggyőző arányban verte a többit, hogy az a véletlen müve aligha lehel. És minden termelő tudja, hogy ezen az ágazaton az nyerhet, aki a legolcsóbban lúd leggyorsabban hizlalni. — kármán — előkészületek a vízmüveknél (Folytatás as 1. oldalról) végezlek olt tavaly ilyenkor a könnyűbúvárok. A kút mély járatait megtisztították, ahol erre lehetőség kínálkozott, ot.1 kibővítették és így olyan karsztaknát hoztak létre, ami folyamatosan, megbízhatóan napi hatvanezer köbméter vizet ad. Amit tavaly befejeztek Tapolcán, ugyanazt az idén kezdték meg és a tervek • szerint július végére fejezik be Diósgyőrben a strandhoz közeli Tavi-forrásnál. A négytagú debreceni búvárcsapat a kettes kutat négy méterről 15 méterre mélyítette le és ez máris tetemes vízhozamot jelent. Most az egyes forrás kürtőjét tisztítják vésővel, kézzel, ahol kell, víz alatt is dolgozó légkalapáccsal, hőszigetelt ruhában, meglehetősen nehéz körülmények között. Egymást váltva bővítik, szélesítik víz alatti munkahelyüket, hogy a nyár közepére a két kút hozama még a legnagyobb szárazság idején se csökkenjen nyolc-tízezer köbméter alá. Ez a hasznosnak mondható vízszerzési módszer nem tartozik a legkorszerűbbek közé, viszont lépésről lépésre jó eredményt hoz. Csak első hallásra hint túlzónak a búvárok véleménye, hogy félméterenként, -méterenként több százezer köbméterrel nagyobb víz- mennyiséghez lehet jutni, ahogy fokozatosan haladnak lejjebb és lejjebb. Megerősítették ezt a vízügyi szakemberek is. Olyan tározók alakíthatók ki így a víz alatt, amelyek víztartalékaikat nemcsak a lemélyített kútban, hanem a kiterjedt üreges karsztokban tárolják. Az egyenletes hozamot adó kutak a nyár aranytartalékai lehetnek, hiszen holtidőben, az éjszakai órákban is folyamatosan töltik a nappal leürült tárolókat. A tavalyi tapasztalatok birtokában már az idén tavasszal vizsgálatot végeztek húsz nagyfogyasztónál, hogy szükség esetén, ahol lehet, az üzem, a vállalat termelésének csökkentése nélkül kisebb legyen a napi vízfogyasztás. Az eredmények ösz- szegzése még hátra van, de a tapasztalatok biztatóak. A tegnapi műszaki-közegészségügyi szemle résztvevői megtekintették a régóta épülő, részben már működő, összesen több, mint egymilliórd forintos költséggel készülő miskolci központi szennyvíztisztító telepet is. N. J. Porkihordó csigák Évente több porkihordó-berenderést készítenek o Borsodi Ércelőkészitő Mü megrendelésére o hernódkércsi Béke Termelőszövetkezet lakatosüzemében. A berendezéseknek egyik legfontosabb eleme az a felhordócsiga, amelyen Varga András egyengeti a végtelenített szerkezetet. Fotó: Fojtón lósrló Ki mit tesz a „,nagy kalapba”? Jó alapokon a BVK újítómozpalma Ismeretesek a vegyipar gondjai: hosszabb idő óta gondot okoz a termékek piaci elhelyezése, mert világszerte óriási a verseny. Érthető, hogy vegyigyáraink igyekeznek minden tartalékot kiaknázni a gazdaságosabb termelés érdekében. A Borsodi Vegyi Kombinátban kiapadhatatlan forrásnak tartják az újítómozgalmat, úgy gondolkodván, hogy az ilyen magasan képzett műszaki és munkás- gárda szellemi tartalékai nagyok, csak meg kell találni azt a módot, amely alkalmas arra, hogy ez a szellemi töke — a klasszikus igazság szerint — minél előbb termelőerővé váljék. A BVK-ban nagy hagyományai vannak az újítómozgalomnak, s azokból az időkből eredöek, amikor nem volt még gond a vegyipari termékek exportja. A tartalékokra azokban az időkben is szükség volt, hiszen nincsenek olyan jó eredmények, amelyeknél ne lehetnének jobbak. Azokban az években is éri; el sikereket az újítási versenyeken a kombinát. Igaz, akkoriban más • kategóriában, kisebb vállalatok közölt. Az V. ölHacsak a műsorszerkesztésben ismét valami változás nem következik be, májusban újra a szemünk előtt szavaznak a televízió képernyőjén Bán ■Ionos „Hatvanhat" című, ismeri szavazógépes műsorában. A téma ezúttal is sokakat érint: a munkaruhák és védőruhák ellátásbeli problémáiról, minőségbeli kifogásairól, s többek közölt a választék hiányosságairól is lesz szó. Munkaruhák és védőruhák tekintetében — akár a lábbeliket, akár a tényleges ruházati termékeket nézzük — bizony bőven akadnak kérdőjelek. Különösen érint ez minket, Borsod megyeieket, lévén a megyében számos olyan nagy iparvállalat, ahol valamilyen oknál fogva — vegyi ártalmak, melegüzemi környezet- — egészségügyi miniszteri rendelet határoz-' za meg az egyes munkakörökre kötelezően a munka-, vagy védőruha használatát. A rendeletet be kell tartani: ez eddig rendben is volna. Igen ám, de az öltözékeket be is kell szerezni, megfelelő mennyiségben és méretben, majd viselni kell, tisztíttatni, javíttatni, lecse- *élm [szükséges™, és ígytoSzavaznak a minőségről, választékról vább. És itt jönnek a kérdőjelek, amelyek mögött mérhetetlenül sok bosszúság, mérgelődés, k é nyel i net fenség és idegesség húzódik, akar a vállalatok ebben illetékes anyagbeszerzőit, akár a munkaruházati felelősöket, s akár a magát sokszor „szenvedő alanynak” tituláló dolgozói nézzük. Érdemes a műsor előtt felidézni, melyek a leggyakoribb panaszok. Példának okáért, a méret. „A védőnadrágok és -öltönyök mérete 47-től G2~ig terjed” — zúgolódott nem is olyan régen egy nagyvállalatunk munkaruha-felelőse. „De mi csak 53-astól fölfelé rendelünk, mert a többi gyerekekre sem volna jó. És még így sem tudok ezeken a számozásokon eligazodni, mert akad olyan 00-as méret, amitől még az 53-as is nagyobb. Mintha csaílc kövérre hízott törpékre szabták vobra öfeet. És hiába rendelünk, nem fölünk függ, mennyit kapunk. A múltkor a nagyobb méretekből összesen negyvenei, kaptunk, és kellett volna hétszáz...” Vagy nézzük a minőséget. Túl sok benne a pamut, mondják, tehát a munkaruha összemegy két-három mosás után. Lángmentes, vagyis 1600—1800 fokon sem gyullad, csak porlad, ám a vegyi anyaggal átitatott szövet, különösen nyáron, börpana- szokat okoz. És ezek után még nem is szóltunk » tartósságról, akihordási időről, különös tekintettel a lábbelikre. Itt aztán óriási a huzavona, a ' használók és a használható megrendelők elégedetlensége. Bizonyságul álljon itt ismét egy korábbi szakvélemény: „A. metegüzemben jelenleg használt, bőr félsőreszű, gumitalppal «üatótt espofc tte» felelnek meg a célnak. Pedig ez sem olcsó mulatság, hiszen darabonként 600—900 forintba kerülnek, mégsem tartósak. Ráadásul az utóbbi időben ezeknek a bőröknek a minősége is leromlott. Régebben voll, egy bizonyos neoprén talpú cipő, amelyet a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete és a Tisza Cipőgyár együttműködése alapján kaptak kohászati, vegyipari dolgozók. A próbahasználat sikerült, hőálló volt, tartósnak bizonyult, a gyártása viszont, nem tudni miért. hirtelen megszűnt." Ügy véljük, „műsorelőzetesként” elég is ennyi. Mindenesetre kohászatban és vegyiparban — hogy csak a két. legfontosabb iparágat említsük —, gazdag megyénk televíziónézőinek érdemes lesz erre a műsorra odafigyelniük. Keeesztény GnbrkSa éves terv gazdasági eredményei alapján ugyanis ebben a tervidőszakban már a nagyvállalatok között versengenek a BVK újítói. A szervezők, irányítók, de elsősorban a kollektíva becsületére legyen mondva, új erőre kapott az újítómozgalom. Nagyra értékelhető ez azért, mert egyértelműen azt tükrözi, hogy ki-ki a saját posztján, a saját képességei szerint igyekszik ily módon is hozzájárulni a közös célhoz: csökkenjenek az előállítási költségek, növekedjék a termékek minőségi színvonala, jó pénzért eladhatóvá váljék valamennyi áru. Ennek érdekében készülnek évenként az újítási feladattervek. Oly módon igyekszik ezt minden évben megszerkeszteni a vállalat vezetősége, hogy a lehető legtöbb ember lásson benne fantáziát: a túl magas feladatok ne szegjék kedvét az. alacsonyabb képzettségű munkásnak, a túl egyszerű feladatokra meg ne legyintsen unottan a mérnök, a közgazdász ... Hasonló szempontok szerint végzik az értékeléseket. is. Versenyt hirdetnek témák szerint, külön versenyeznek a nők, a fiatalok, a szocialista brigádok — így tisztességes az összehasonlítási alap, amely szerint értékelnek. Számos adat, tény bizonyítja, hogy „beérett” a Borsodi Vegyi Kombinátban az ujítómozgalom. Egyik évről a másikra, növekszik a benyújtott javaslatok szúrna, bár nem fúl nagy mértékben. Mondhatjuk úgy. reálisan. Nem is az. a feltétlen col, hogy minden apróságból újítási „ügyet” csináljanak. Nincs erre szükség, az apró ötleteket úgyis honorálja a kombinát akképpen, hogy jutalmat oszt az „ötletnapok” szereplőinek. A művezető, a csoportvezető pedig mindig ott van az „ötletes” emberek közeléljen, így' ezek a nagyra becsülendő — és nem lekicsinyleru dö — javaslatok prémium és egyéb megbecsülés formájúban testet öltenek. A benyújtott javaslatok számának növekedési ütemétől nagyobb mértékben nő viszont az újítások használhatósága és a gazdasági eredménye. 1981-ben 11 millió forintot eredményezett a vállalatnak az újítómozgalom, tavaly’ pedig 159 millió forintot! A megyei újítási konferencián is elismeréssel beszéltek a BVK-ról, hiszen nem elha- tárezás kérdése veit, hanem egy folyamat eredmény«,' hogy egyetlen év leforgása alatt tizennégyszereséfe növekedjék az újítások gazdasági haszna ... Az eredményekkel párhuzamosan növekedett a kifizetett újítási díjak összege is. Míg két évvel ezelőtt 878 ezer forintot fizetlek az újítóknak, addig az idén 2 millió 126 ezer forintot. Senki ne higgye, hogy tökéletesen elégedett a Borsodi Vegyi Kombinát kollektívája az ujítómozgalom eredményeivel. Ahogy'an a műszaki fejlesztés tartaléka az újitómozgalom. úgy tartaléka az újitómozgalomnak az újítások ügyintézése. Vannak e téren még iavita- ni valók. Éppen ezért az újítások ügyintézésében közreműködők között is versenyt hirdettek. A legutóbbi vállalati újítási konferencián, amellett, hogy pozitívan értékelték az átfutási időt. név szerint megbírálták azokat a szakembereket, gyáregység- vezetőket, üzemvezetőket, akik úgymond nem tekintik a szakvéleményezést, az elbírálást és a megvalósítást szakmai munkájuk szerves részének. Ellenük fegyelmi eljárási kezdeményeztek . . Az érintettek számára ez nem csupán kellemetlenség, hanem egy kicsit szégyen is olyan közegben, amilyen a BVlv-é. Szinte biztosra vehető. hogy ezeknek az embereknek az asztalfiókjában a jövőben nem „alszanak el” az újítási javaslatok. És a többi érdekeltében sem. hiszen a példából mások is tanultak Az újítók, amikor saját vállalatuk érdekében törik a fejüket, többnyire nem is igen gondolnak arra, hogy ezt magasabb érdekekért is teszik. Pedig így' van, hiszen a Borsodi Vegyi Kombinát gazdálkodása a népgazdaság szempontjából is nagy’on fontos. Igaz. nem minden ember számára azonos módon érzékelhető a „nagy kalap", tanul tságtól. közérdeklődéstől, politikai látásmódtól függően érzékeljük azt. ami kívül van a gyárkapun, ami látszólag távol esik tőlünk. De közelebb hozta minden BVK-s újító számára a nagy kalapot az a bejelentés, hogy a. múlt évben 52 hazai vállalathoz juttatták el a széles körben hasznosítható, szép eredményekre szá-' mitó, sikeres újításaikat. Lévay Györgyi j
