Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-10 / 109. szám

ÉSZAK=RAGYÄR©KS2ÄS 4 f$83. mo]us TO., kedd 23, MISKOLC! H 6t#6w «te befejeződött a Icizflwjl verxenyprog romja. Ha délelőtt még az olkotók találkoznak a zsű­rivel, este pedig elérkezik a talán leg. izgalmasabb mozzanat, a díjkiosztás. Addig azonban pillantsunk vissza oz el- múlt napokra. Örömmel tapasztalható, hogy megnö­vekedett az érdeklődés a fesztivál film­jei iránt, teltebbek voltak a nézőtéri széksorok. Hogy az időjárás is közreját. szott-e ebben, nem tudható, minden­esetre sokan nézték a filmeket a Rónai Sándor Művelődési Központban és a ki­helyezett hosszúfilmes vetítőhelyen, a Hevesy Iván Filmklubban. Itt történt szombat este, hogy a versenyprogram, bon szereplő egyik film nem került be­mutatásra, mint ezt vasárnap tévesen közöltük, hanem helyette ugyanannak az olkotópórosnak egy másik, a program­ban nem szereplő filmjét vetítették. Er­ről a fesztivál székhazában semmilyen tájékoztatás nem volt, és így lapzárta lé. vén, a vasárnapi lapban már nem mó­dosíthattunk. Nem tartozik a versenyprogramhoz, de emlékezetes eseménye a fesztiválnak a Magyar Televízió politikai adások főszer- kesrtőségének információs vetítése, Ba­logh Mária, a miskolci tévéfesztiválok igazgatója köszöntötte a filmeseket, majd bemutatták négy filmjüket. Ezek közül kettő összefügg. Az első a Hányas vagy? című, Szilágyi György ismert mo­nológjára épült. A Kálmán György meg­szólaltatta monológra rávágott képsorok drámai erővel idézik meg az 1928-as korosztálynak, a mai ötvenöt éveseknek rögös, sok ellentmondással teli életét, hazánk utolsó öt évtizedét. Reméljük, o jövő évi tévéfesztiválon versenyműként találkozunk e filmmel. Mire e sorok az olvasóhoz jutnak, mór a díjnyertes alkotók is kézhez veszik a díjkiosztásra szóló meghívót. Tulajdon­képpen ezzel a fesztivál mint munkaösz. szejövetel lezárult. Bőven foglalkoztunk a hozzácsatolt közművelődési filmfórum- mol is. A fesztivál tanulságaira — a ki­alakult hagyományoknak megfelelően — néhány nap múlva visszatérünk. T Rendkívül élénk, olykor indulatos vita után ért véget vasárnap, május 8-án a II. országos közművelődési film­fórum a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban. A hét hónappal ezelőtt — az első ilyen jellegű tanácskozáson —, Kecskeméten elkezdődött párbeszéd az alkotók, a for­galmazók és a felhasználók között — lényegében folyta- ' tódott. Ez az idő rövid volt ahhoz — amint azt dr. Kor- j mos Sándor, a Művelődési j Minisztérium közművelődési | főosztályának vezetője is megfogalmazta —, hogy lát­ványos változások történjenek a rövidfilmek hasznosításá­ban. De ezek a változások is feltételezik az igények és a lehetőségek összhangjának megteremtését. ! A közművelődést — s ezen belül a rövidfilmgyártást Is — egy sor kihívás érte —, s éri is minden bizonnyal — a társadalom, a gazdaság ol­daláról. A magyar rövidfilm­gyártás — fogalmazott a vi­ta zárásaként az előadó — általában igyekszik reagálni ezekre a kihívásokra. De sokkal gyorsabban kellene reagálnia az olyan globálisan emberi problémákra, mint a környezetvédelem, vagy a számítástechnika megjelenése az ember életében. Pedagó­gusok fogalmazták meg; ke- ' vés az olyan, a 14—18 éve­seknek szóló film, amely eszményképet állít a fiatalok elé. Pedig a nevelés nem nélkülözheti az eszményké­peket. S általában — na­gyobb szerephez kellene, hogy jusson a pihenést, a szórakozást, a rekreációs fo­lyamatot elősegítő film. És maguk a közművelődésről szóló filmek is sokat tehet­nek azért, hogy javuljon ez a munka. A filmfórum vitáinak egyik lényeges kérdése volt, hogy a filmeknek nemcsak magya­rázniuk, alakítaniuk is kel­lene a valóságot. Ez utóbbi­ból ma még viszonylag ke­veset vállalnak. A valóság­alakítás felvállalása persze nemcsak alkotói szándék — ehhez arra is szükség van, hogy értő módon használjuk fel a filmet, hogy teremtőd­jenek meg azok a fórumok — vagy jobban használjuk ki a meglevőket! —, amikor több történik annál, mint­hogy megnézzük ezeket az alkotásokat. A filmfórumon többek között szó volt arról, hogy a videotechnika elter­jedésével a rövidfilm-forgal- mazásnak is új csatornája nyílhat meg. Ez igaz. A meg­levő és a majdan elkészíten­dő rövidfilmek azonban a jövőben is a nagyobb töme­gekhez a közösségi vetítése­ken jutnak eL Hogy ez mozi­ban történik, vagy filmklub­ban, esetleg' az iskolában, vagy a művelődési házban — nos, ez sem egészen mellé­kes kérdés. Azért nem az, mert a rövidfilmek hasznos­sága, hatása fokozható, ha nem illusztrációként vetítik. Ha maga a film szolgál gon­dolatokat, érzéseket kiváltó alapul. A szervezeti kérdések mel­lett is hangzottak el állásfog­lalások a fórumon. A filmek egyenes útját kell biztosítani a gyártóktól a felhasználókig — ez volt az állásfoglalás lényege. Azt, hogy könnyen, keresgélés nélkül rájuk le­hessen találni. Ehhez persze a rövidfilmek jobb propagan­dájára, ismertetésükre is szükség van. A II. országos közművelő­dési filmfórum záróünnepsé­gén György István, a 23. mis­kolci filmfesztivál igazgatója adta át a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége és a MAFILM igazgatósága díját, a Deák György-emlékplaket- tet Füleld Józsefnek, -a Tár­sadalmi Szemle rovatvezető­jének és Vitéz Gábor drama­turgnak. Zárszót Porkoláb Albert, a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tanács elnökhelyettese mondott, hangsúlyozva; a há­romnapos tanácskozáson el­hangzottak is bizonyítják, a gyártók, a forgalmazók és a felhasználók eszmecseréjére szükség van ahhoz, hogy a rövidfilmekben felhalmozott értékek valóban közkinccsé válhassanak. Pannóiiia-lablo, TaktalisrkáRvké! Macskássy Kati Urmepemk dmű filmjének egy kockája A Pannónia Rajz- és Ani­mációs Stúdiója 21 rendező munkáival érkezett Miskolc­ra. Az őket bemutató tablót „olvasgattuk” szombaton este Taktaharkányban Dizseri Eszterrel, a stúdió ppopagan- davezetőjével: — Először is az tűnhet fet, hogy az első, a nagy terhe­ket viselő generációból keve­sen vannak; Reisenbüchler Sándor, Kovásznai György, Vajda Béla, Macskássy Kati képviseli őket. A második generációból itt van Rófusz Ferenc, Lisziák Elek, Varga Csaba, Varsányi Ferenc... És kapásból legalább tíz, el­sőfilmes rendezőt mondhat­nék, vagy olyat, aki egy fil­met nálunk készített Van­nak aztán, akiknek „civil” foglalkozásuk van (Bartók István, Herpay Zoltán), de nagy nyereségnek tartjuk stúdióbeli munkájukat. Es itt van Cakó Ferenc, aki báb­részlegünk tehetséges művé­sze. » a gyurmafigurákkal tört az élvonalba; vagy Fl- czek Ferenc, aki a pécsi mű­teremben munkatárs, de te­hetséges, és elismert festőmű­vész is. — Kél éve szép sikerrel szerepelt a stúdió Miskolcon. Milyen jelentős, említésre méltó események történtek azóta? — Nagy örömmel mondha­tom, hogy két vidéki műter­münk jelentősen, fejlődött, említésre méltóan feltörtek a munkatársak. Egyébként is azt mondhatom a rajz- és animációs stúdióról, hogy so­se voltunk ilyen előnyös po­zícióban. Nagyon sok a „spájzban” levő anyagunk, s nagynevű munkatársaink (Dargay, Foky, Nepp, Jan- kovics például) befejezés előtt álló filmeken dolgoz­nak, azért sem lehetnek je­len ... S ha vágyainkról is szólhatok; nagyon szeretnénk Pesten egy stúdiómozit kap­ni, az állandó és folyamatos bemutatkozásra... Oktaiófiimesek emlékülése Az intézményes magyar oktatófilmgyártás 70 éves. Ez alkalomból, a fesztivál prog­ramjaiba illeszkedve, emlék­ülést tartottak tegnap, hétfőn délelőtt a Vasas Művelődési Központban. A megjelenteket Csótai János városi tanácsel­nök-helyettes köszöntötte, majd két előadás emlékezte­tett a magyar oktatófilmgyár_ Fiimfuiár A Filmfutór című, 17 perces do- kumentumfllmet szívesen néztük. Pedig ismerjük már régebbről. Ez a film — Tény! István rendez­te — két évvel ezelőtt készült egy közel fél évszázada pihenő, régi filmtekercs alapján. Az akkori miskolci Filmfutár kockáinak és o hajdani helyszínek megfelelői­nek szembesítésével ad érdekes képet a régi Miskolcról. Képün­kön: az akkori szépségklrálynő miskolci vasúti fogadtatása. fás történetére, helyzetére, eredményeire. Molnár László, a Népszerű­tudományos és Oktatófilm Stúdió helyettes vezetője el­sősorban a felszabadulástól eltelt időszakról beszélt., meg­emlékezve a mércét, adó elő­dökről, s az oktatófilm-készí­tés mai helyzetéről. Hangsú­lyozta.: az oktatófilm szünet nélküli megújulásra. van kényszerítve. A mai, megne­hezült körülmények között is ennek szellemében kell dolgozni. Dr. Jaki László, az Országos Oktatástechnikai Központ osztályvezetője az első mozgókép-előadásokból kiindulva adott történeti át­tekintést a magyar oktató­film fejlődéséről és helyze­téről. Megemlítette egyebek között, hogy már 1936-ban leírták: „... bevonult az is­kolába és odasorakozott a többi taneszköz közé az ok­tatófilm”. Az emléküléshez kapcso­lódva mozaikokat mutattak be az elmúlt negyedszázad oktatófilmjeiből. A képernyő előtt Jz élet szép, teneked magyarázzam?..." Az elmúlt műsorhéten — bevallom — kicsit hűtlen voltam a képernyőhöz. Munkaköri feladataimnál fogva elcsábított előle igen sokszor a szomszéd hasábjainkon ismertetett 23. miskolci filmfcsziivft.1 sok-sok rendezvénye, esti vetítési prog­ramja. Nem tudtam megnézni például a Mephistot, az első magyar Oscar-díjas játékfilmet, Szabó István remekét, amit ugyan sokszor láttam mozivásznon, de szivesen néztem volna meg a képernyőn is. (Bár lehet, hogy jobb így, mert a fekete­fehér képernyő kínálta kép helyett a nagyméretű, színes mozi­kép élménye él bennem továbbra is.) Láttam viszont a Natha­niel Hawthorne regénye nyomán, Rick Hauser rendezésében készült, A skarlát betű című, négyrészes amerikai tévéfilm­sorozat kevés jóval biztató első részét. Szomorúan néztem a Kék fény legújabb összeállítását, a bűn útjára sodródott fiatalok sokféle vallomását, életfelfogásbeli ficamaik megnyilatkozásait, s most is — mint más alkalmak­kor, ha tévútra tért fiatalokról látok-hallok valamit — azon töprengtem, vajon mikor és milyen mértékben, de főleg mi­lyen irányban változik meg e jövendő felnőttek világlátása, életfelfogása, hányán illeszkednek be közülük a tisztességesen munkálkodók társadalmába, s hánvukról írja majd a rendőri jelentés később, hogy „visszaeső, többszörösen büntetett”. Igatón nem tudott jókedvre hangolni Jean-Pierrc Melville 16 évvel ezelőtt készült, a kétnapos hétvégi pihenőre készülő országnak „kikapcsolódó szórakozásként" péntek este sugár­zott filmje, A „szamuráj” sem. A fiatal Alain Delon formált* bérgyilkos, Jeff Costello sorsa nem tudott meghatni. Aki bér­gyilkosságra vállalkozik, számolhat vele, hogy nem végelgyen­gülésben hal meg 90 esztendősen. Ami elgondolkoztatott e film közben: nálunk ilyen filmet nemcsak azért nem lehetne csi­nálni, mert szerencsére a bérgyilkosság nálunk nem szakma, hanem a pesti metróban megközelítőleg sem tudna annyit bujkálni a gyilkos a rendőrök elől, mint a párizsinak pókháló- csatornáiban tette. A sok-sok elszomorító-kiábrándító dolog után, de azoktól függetlenül is igazán őszinte érdeklődéssel vártam a szombat estét, A néma levente tévéváltozatát. Holtai Jenő 1936-ban írt mesehanguiatú verses vígjátékát, e nagy nyelvi bájjal és szín­padismerettel megalkotott drámai remeket, amelynek csengőd bongó rímes soraiból nem egy szinte népi mondásként forog közszájon, sokszor láttam, s mindig újra vártam a találkozást. Az élet szép, tenéked magyarázzam, — hangzik a darabban, a ez, oz élet szépségének hirdetése oly gyakran hiányzik mozi­vászonról, képernyőről, irodalomból egyaránt. Ezért is szom-í jaztók sokan az ilyenfajta játékokat, várják felfokozott érdek,; lödéssel. Nem érdektelen talán megemlíteni, hogy a Pest sze­relmeseként ismert és mindig arról író-daloló Heltai akko» fordult a Mátyás király korából való anekdota feldolgozásá­hoz, fordult imádott Pestje helyett a több évszázados múltba^ amikor Magyarországon mind fenyegetőbbek lettek az ordas eszmék, mind markánsabbak a fasizálódás jelei, mindinkább háttérbe kerültek mindazok, amik az életet széppé teszik. Má­tyás király leventéjének, Agárdi Péternek és Zilia Luca ne­mes olasz hölgynek a szerelme, az egyetlen csókért némaságot kérő asszony szeretetvágya és az Igazságtevő király kegyéből való mégleckéztetése Heltai számára kitűnő alkalom volt nagyszerű szerepek írására, a reneszánsz világ megidézésérej Az immár 46 esztendeje világsikerű játék meg Szőnyi G. Sán­dor rendezőnek és színészeinek kínált kitűnő alkalmat nemes veretű „kikapcsoló” tévéjáték teremtésére. Becsülettel, korrek­ten teremtették újjá Heltai játékát a képernyőn, a verses szö­veg szépen csengett; Zilia — Sunyovszky Szilvia — kellően hideg volt, amikor kellett, és talán egy kicsit akkor is, amikor a szerelmes asszonynak már fel kellett volna izzania; Szélyes Imre rokonszenves derék levente volt Agárdi Péterként, Koncz Gábor mesebeli Mátyás király, Székhelyi József minden kor­szak furfangos famulusát idéző remek Beppo. S helyén volt Szegedi Erika (Beatrix), Réti Erika, Csűrös Karola, Borbáth Ottilia és minden más szereplő. — Az élet szép, tenéked ma­gyarázzam? — hallottuk. E játék után írjuk le: az élet szép isi A Fele sem igaz! találgatósdi következett e játék után. Örömmel láttam a válaszadók között a képernyőn igen régen szerepelt Benedek Istvánt. E vetélkedő néhány erénye mellett azt a veszélyt is képviseli, hogy a nézők esetleg a tudatosan téves információkat jegyzik meg. Ha azokat olyan nagy hírű tudós ismeretterjesztőtől hallják, mint Benedek István, e ve­szély csak fokozódik. Benedek Miklós Május 23-tól 28-ig: V. kiszegi févészemle Május 23-a és 28-a között rendezi meg a Magyar Tele­vízió, a Magyar Film. 'és Té­véművészek Szövetsége, Vas megye Tanácsa, Kőszeg város Tanácsa, az Országos Köz- művelődési Tanács .és a Ma­gyar Úttörők Szövetsége a kőszegi Jurisics-várban ötö­dik alkalommal a televíziós gyermekműsorok és gyermek- filmek szemléjét. Erről tar­tottak sajtótájékoztatói, hét­főn Budapesten, a Magyar Televízió elnökségén. Katkics Ilona tévérendezö, a szemle igazgatója elmon­dotta, hogy a szemle konfe- renciajellegü lesz, díjakat nem adnak, kétesztendel munka mérlegelése a célja. Huszonnyolc műsort mutat­nak be, ami az összes két- esztendei. e kategóriába tar­tozó műsoroknak nem egé­szen 15 százaléka. Természe­tesen a bemutatók nem me­rítik ki a programot. Több tanácskozást rendeznek, ame­lyeknek sorát Ancsel Éva egyetemi tanár nyitja meg, ugyancsak 6 foglalja össze az utolsó napon a szemle ta­nulságait. Előadásokat illet­ve vitaindítókat tartanák kritikusok, néhány felkért hozzászóló — például Somo­gyi József szobrászművész — pedig a társművészeteket, il­letve a szélesebb körű tár­sadalmat képviseli majd. A gyerekeket aktívan kí­vánják foglalkoztatni, három ankétot maguk a gyerekek tartai}ak. A szemle három fö gondolatköre: játék és krea­tivitás; múlt és jelen; család és közösség. A gyerekek ré­szére több szórakoztató prog-; ramot is biztosítanak és a szemle rendezvényeit szinte oz egész Dunántúlon lehet majd fogni, este egy mégha-' tározott csatornán, napköz­ben pedig a 2-es műsoron. Több külföldi vendéget is várnak a színesnek, érdekes-* nek ígérkező szemlére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents