Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
ÉSZAK-RÄGYARORSZÄG 6 1983, me'ius 1,; rescmap A k©¥écsí*!©st@rség€ít örökségül kapták Vállalkozás —* az egész életre Á patkót cs vonatkerékig Apó és fia * Kezdhetném úgy: két nagyapa is az üllő mellett kereste kenyerét, alakították, formálták patkóvá, ko- esikerékráffá a vasat... Kezdhetném úgy: az apa majdnem negyven évig élt meg a kovácsmesterségből, uradalmi kis műhelyekben kezdte éa a Lenin Kohászati Művekből ment. nyugdíjba, az utolsó pillanatban ért megrázó baleset máig fájó nyomaival a lábán ... Kezdhetném úgy: két idős ember ötven évet élt le iszonyú hányod tatások között egy szeretettel teli házasságban és két gyermeküknek diplomát adtak a kézükbe __ • Kezdhetném úgy: egy festal mérnököt ismerek — annak ellenére fiatal, hogy már ő is 23 eve dolgozik —, aki a legfontosabbnak a beosztottjai, a vele együtt, dolgozó munkások érdekeinek védelmét tartja... Kezdhetném úgy: ma már talán nem lenne elég az egykor nagy tiszteletet és becsületét kiérdemelt apa tudása, azokhoz a munkákhoz, melyeket a fia irányít nap mint nap a Lenin Kohászati Művek kovácsoló gyáregységében.'.. Az apa: Brindza Kálmán. A fia: Brindza Ottó. És — látszólag csendesen méghúzódva, de határozott véleményét soha el nem titkolva, a szerető gondoskodásról soha el nem feledkezve — ott ül köztük Eszter néni; a feleség és édesanya. Hárman együtt több, mint' száz évet dolgoztak! Gelejen ma már nyoma íjincs annak a két, egymástól alig néhány száz méter- i'e álló, egykori kovácsmü- helynek, melyekben a nagyszülők verték versengve az üllőn izzó vasat. Az apja műhelyében tanulta ki a mesterséget Brindza Kálmán és inasévei alól felszabadulva, esztendőről esztendőre más és más területre, más és más uradalomba hajtotta a gazdasági csőd, a munkaadók kénye- kedve. 1926: Ároktő, 1927: Hejőbába, 1928: a munka- nélküliség, 1929—31: a katonaság, 1932: Mezőnagy- miíiály, 1933: a Tiszahát és Mezőcsát jelezték az életút állomásait. A Szentpéteri kapui másfél ' szobás lakás falán hajdani fotográfus munkájáról másolt festmény lóg. Egy ülő kisgyermeket ábrázol. — Amikor meghalt az első gyermekünk — mutatott a képre Kálmán bácsi —, bejöttünk Miskolcra, a I-Ierz- gyárban kaptam munkát. Hiába jelentkeztem már korábban is, nem vettek fél. A lómészárszék mellett ücsörögtünk hetekig, vártuk, hogy bebocsássanak, de ez csak 1938-ban sikerült. Megtapogatták az izmaimat, megnézték a kezemet... csak markos legényeket vettek fel... Bekerültem a toat tonnás pöpölyhöz. Fotó: Ivónfi Éva — Aztán jöttek a gyerekek és hozták egymás után a behívókat is — idézte fel a múltat Eszter néni. —Elment katonának, hazaengedték... dolgozott, aztán, már megint jött a postás, ismét be kellett bújni a katonaruhába ... egyik helyről a másikra költöztünk. Amikor éppen különböző háborús akciókba hajtották a férjemet, meg a lakbért sem tudták: kifizetni, a gyerekeknek éppenhogy volt mit enniük ... ' .És jött 1945. Az öltözőkben, a műhely- csarnokban nemcsak a munkáról, hanem a politikáról is sok szó esett. Belépett a kommunista pártba. Falujárás, ági tálás, pártalapszerve- set vezetese, a mindennapi munka és a gyermekek nevelése töltötte ki életét — sok társához hasonlóan. — Ahogy a gyerekek cseperedtek, egyre több pénz kellett ruhára, tankönyvekre — mondta Eszter néni. — Én is bementem a gyárba. Raktáros voltam, meg adminisztrátor, de ha keülelt, intézkedtem a főnökök helyett is. 1953-től 1970-ig gyárista voltam én is, és még a felvételemmel egy időben léptem be a pártba is. Ottó, a kovácsoló gyáregység mostani főmérnöke még gyermekként járt először apjával a gyárban. Aztán nekirugaszkodott a Kohóipari Technikumnak, de — mint mondja: „Nem éppen eminens, csendes gyerek voltam” —, harmadikos korában kimaradt az iskolából. Később bőven pótolta. Üzemmérnöki diplomát szerzett. — Apám jó barátja,' Várhegyi Jóska bácsi az üzem minden részén végigvitt, mindent meg kellett ismernem, minden berendezésen dolgoztaim Nem kiméit. Azt, mondta, ha jó kovács akarok' lenni, az utolsó szegletig Ismernem kell az üzemel, valamenhyi gépet. Hol volt már az a nagyapám lóputkoló műhelyétől? Tengelyeket, hatalmas kovácsolt fazonárukat, vasúti kerekekhez abroncsot, tárcsát készítünk. A fizikai munka ma sem kevés,.. pillanatok alatt az emberek hátára tapad az ing, de apám már a manipulátorok láttán azt mondja; könnyű nekik... pedig (és persze tudja ö ezt) a mai kovácsokat is kizsírozza a pörölyt És itt a jövőért, az újabb generációért • is felelősen gondolkodó, a műszáki fejlődés elképzeléseit is megfogalmazó mérnök szólt belőle: — Kovácsolt termékek nélkül nem él meg a gépipar. Évtizedek óla várják az emberek a fejlesztést... talán-lalán elérkezik az ideje ... néhány biztató jel máj' van. — Szeretem, hogy a fiam nemcsak a mára gondol — tette hozzá az édesapja. — Amikor mi álltunk ott az üllők mellett, elzsibbadt még az erősebbek karja is műszak végére. A szakma fejlődése elmaradt a kívánatostól. Ezt csak gondolkozó, felkészült embei'ek tudják behozni. Ehhez viszont sokat kell tanulni, és ami legalább ennyire fontos: be- leérezni az ott dolgozók sorsába. Figyelmesen, mint legelső tanítómesterét, hallgatja Brindza Ottó édesapja szavad. Talán így nyelhette magába a szót, a mozdulatokat. Kálmán bácsi is az apjától, és bármennyire távoli az egykori és mai kovácsok munkája, valami nem változott... ezt a fiú fogalmazta meg: — Dolgozhatunk egy szem kalapáccsal, manipulátorok segítségével, vagy akármilyen számítógépes irányítással, végül is minden a munkásokon, azokon az embereken múlik, ákik tudják, mi a becsület — és az édesapjára nézett. Szendrei Lőrinc (Megkezdeni, folytatni) Lépésiül lépésre lassan körbejárjuk az épületet. A házigazda pei'cenként megáll; neki-neki tüzesed ve magyaráz. Elmondja, hogyan sikerült kifizetni a telek tarlós használatbavételénél« diját, mennyit küszködtek az agyagos, köves talajjal, míg a kéziszerszámokkal megás-' Iák az alapot, milyen sanyarú tapasztalatok árán jöttek rá, hogy hol érdemes és hol nem szabad takarékoskodni az anyagokkal. Aztán a négytagú család örömére terelődik a szó, amikor — úgy másfél éve — elfoglalták a földszinten az egyetlen lakható helyiséget. Az a szoba nem volt nagyobb, mint az albérlet, de nyolc év után végre saját otthonukban élhettek. a portán — az első éjszakán így érezték — azt csinálhatnák, amit akarnák. Erről persze szó sem volt. Azóta, s még várhatóan jó pár évig a házépítés folyamata határozza meg a család életét. A munkaidőn kívül minden percüket az építkezés befejezésére kell fordítani. Minden nélkülözhető forint és fillér kell az anyagokra — most éppen festékre. Igaz, már elkészült a gyerekek szobája is, a modern konyha, pedig a háziasszony büszkesége. De a földszinti helyiségek még vakolatlanok, padozatuk csak durván simított beton. A has; körül még dombnyi halomban állnak a kiselejtezett gerendák, repedt deszkák, fehérük a megmaradt mész, mellette néhány, a szállítás, vagy munka közben összetört cserép. Ez legyen a legnagyobb gondjuk. „— A legnehezebb megkezdőm, de folytatni sem könnyű ■— mondja Hernád- németiben az új ház mellett a 34 éves fiatalember. ■— Reggelenként, munkába indulás előtt gyakran megálltam egy percre, s ahogy végignéztem a falakon, a festetten, még beüvegezetlen ablakokon, a fal síkjában futó vezetékeken, elfogott a kétség. Sikerül bet-e ez nekem egyáltalán? Láthatja, sikerült.” (Mivel néz fai kasszemel ?) A-ki ma egyhamar önálló otthonhoz szeretne jutni, annak vállalnia kell az építkezés embert próbáló feladatát. Ez a vállalkozás egy Tisztelőt a házépítőknek! egész életre szól. S nemcsak azért, mert a ház építése sohasem fejeződik be, hanem azért is. mert a felvett kölcsönök törlesztése évtizedekig tart. Aki fizetésének jó részét, havonta kötelezően postára adja, az munkahelyén igyekszik minél jobban dolgozni, hiszen a, pár száz forintos prémiumkíesést is nagyon megsínyli az érzékeny családi költségvetés. Az első dolog tehát, amivel farkasszemet néz: az adós-, ság szorítása. A második:, a mesteremberek hiánya. Minden építkező törekszik rá, hogy amit csak lehet, saját keze munkájával végezzen el, hiszen hu kisiparossal akar mindent megcsináltatni, akkor már a kezdet kezdetén kénytelen ráébredni, hogy így kevés lesz a pénze. A kisiparos viszont — mivel mos1 válogathat a megrendelések között — részfeladatok elvégzésére csak ünmel-ám- mal, vagy egyáltalában nem hajlandó. Az építkező' így gyakran iparigazolvánnyal nem rendelkező „mesterekkel” dolgoztat, s ha balszerencséje van, és rosszul végzik éJ a munkát, nem vonhat senkit felelősségre. A házépítőnek larkassze- met kell néznie bizonyos anyagok, szerelvények időleges, vagy állandó hiányával. Idejét gyakran az idegőrlő keresgéléssel, vagy várakozással kell töltenie, ha nem akarja megfizetni a kiskereskedők borsos felárait. (Honnan érkezik a segítség?) Az állam igyekszik minden lehetőséget megadni a házépítők megsegítésére. Lapunkban többször beszámoltunk már az építőanyag-ellátás javítására tett intézkedésekről. Az állami pénztárca sem vastag, ám az építőanyagot gyártó vállalatok rekonstrukciójára. sőt új gyárak építésére is jut a szűkre szabott beruházási keretekből. Az építőanyag-ipari üzemek munkásai az országos 1 átlagnál magasabb béremelést kaphatnak, ha sikerül a térA Hild-érem kötelez Kazincbarcika Hild-érmé- re joggal lehetnek büszkék a városépítés tervezői és kivitelezői. A kitüntetés persze nemcsak az eddig végzett munka elismerése, hanem egyben kötelezi az építészeket: a vegyészváros további fejlődése során is igyekezzenek az otthonos, harmonikus, emberi léptékű környezet megteremtésére. Úgy gondoljuk, a város lakói is örömmel vetlek tudomásul, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kitüntetése Barcikának jutott. Ennek egyik bizonyítéka a lelkes társadalmi munka, amelyet lakóhelyük szépítésére, csinosítására végeznek. 1983- ban — a városi tanács által elfogadott — terv szerint 31 millió forint értékű társadalmi munkát fognak elvégezni a helybéliek. A társadalmi munka fontos részét képezik a városszépitési, környezet- védelmi feladatok, az évenként ismétlődő helyi mozgalmak, akciók. A Pihenőpark területén a városi tanács ebben az évben rönk- fából készült asztalokat szeretne készíttetni és. elhelyezni ■—• társadalmi segítséggel. Ugyancsak itt kívánják tablókon, s különböző eszközök segítségéve! bemutatni a kazincbarcikai üzemek életét, munkáját, feladatait. A városban készült felvételünk bizonyítja: a tervezők a paliéiból ts igyekeztek a tájba illő, emberi léptékű lakótelepeket kialakítani Kazincbarcikán. (Fotó? Fojt áll László) vezel'tnél több téglái, cserepet. tetőpalát, ajtót és ablakot gyártaniuk. A mostani intézkedések persze csak hős napok múlva éreztetik majd hatásukat, de biztató, hogy. hasonló döntés segítette elő » fal- és padlóburkoló lapok, a csempe, a parketta és a, padi ószö n yep ek k ínál a tán a k. javítását, választékának bővítését. A házépítő pénztárcáját kíméli, hogy az Építési Tájékoztatási Központokban a tervei« széles választéka ál) az érdeklődők rendelkezésére. Miskolcon most bárki kedvére válogathat, hiszen' százhatvan féle lakóházterv közül vásárolhatja meg azt,' amelyik a legjobban tetszik, a teljes dokumentációval, együtt 800 forintért. •: A Helyi tanácsok feladata,- hogy különböző intézkedése- ' ikkél, határozataikkal elöse- : gítsék: a magánlakás-építés szervezettsége érje el az állami lakásépítés szintjét Miskolcon a —nácsüléseken és a végrehajtó bizottsági üléseken az illetékes szakigazgatási szerv vezetője rendszeresen beszámol arról,'* hogy a tervezettnek megfelelően halad-e a lelkek kimérése, milyen az íőköz- művesxtés, s milyen segítséget nyújtott a magánlakás- építők munkájának "inelőb- * bi befejezéséhez. Egy -eg;r ilyen beszámoló tartalmazhat sikerről éa- kudarcról ' szóló jelentést egyaránt A nns kői cl tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén volt szó például arról, hogy több vállalat millión felüli összegekkel segítette dolgozói nak magánlakás-építését, mert a házépítők igénye talál kozott, a közösség érdeké- " vei, s a területet jobban hasznosító, sorházas épíütfeF'0 vési formát választottál«. (Nemcsak ö gyarapodik) Miskolcon és a város' kör- . nyéki községekben 1981. és ' 1935 között várhatóan ötezernél több lakás épül fel magánerőből. Természetesen, - ez is hozzájárul az említett, cél eléréséhez. Minden felépült új otthonnal nemcsak annak tulajdonosa, hanem az ország is gyarapodik — a munka ünnepén tisztelet, tehát a házépítőknek is! lldvardy József Ózd város’ tanácsi költségvetési terve ebben a?, esztendőben 279.1 millió forint felhasználásával számol — ebből az összegből kell biztosítani a tanácsi intézmények. hivatalok fenntartását, működését. Az összeg kö/.eJ három százalékkal magasabb az 1981. évinél, ám takarékos felhasználásává! nyílik csak lehetőség a lakossági ellátás már elért színvonalának megtartására. A legtöbb nénzt a költségvetésből Ózdon is az egészségügyi. kulturális és szociális feladatok megvalósítására költik el. Az egészségügyben alapvető feladat a színvonal megőrzése. E területhez tartozik a bölcsődei elr látás, ahol az elhelyezési igényeket már maradéktalanul lei tudiák elégíteni. Az óvodás korú gyermekeknek már csak 80 százalékát tudják elhelvezni a gyermek intézményekben. Az általános iskolákban — főként az újonnan épült lakótelepeken sajnos — továbbra is jellemző lesz a zsúfoltság. Ezen a gondon a Pap utcai iskola szeptemberre tervezett átadása enyhít majd valamelyest. Isitől. Matyik
