Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. május 29., vasárnap a szcciaíisia Iri Az Építők Rózso Ferenc Művelődési Házában tartották a szocialista brigádvezetök VI. országos tanácskozását. Képünkön; Gáspár Sán. dor, a SZOT főtitkára szólal fel. ' • (Folytatás az 1. oldalról) merjék a fejlődésért viselt felelősségüket, és fejlesszék aktivitásukat. A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak kö­rükbe vonták az üzemi dol­gozók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó moz­galommá kezdtek válni, vál­tozott a helyzet. A munka­helyek gyakran nem tudtak reális célokat kitűzni és ér­vényesíteni, amelyek min­denütt élő mozgalomként fent tudták volna tartani a szocialista brigádokat. A gazdasági vezetés egy része gyakran munkaszervezési, irányítási problémáinak át­hidalására, saját vagy a gaz­daság más területeinek mű­ködési zavarait kiküszöbölő segédcsapatként kezelte a szocialista brigádokat és a munkaversenyt. A szocialista brigádmoz­galmat változatlanul a dol­gozók társadalmi aktivitása nagyon fontos formájának tekintjük. A mozgalom a termelésbe való beleszólás, a termelési folyamatok irá­nyításában, végrehajtásában, ellenőrzésében való részvétel fontos eszköze. A brigádmozgalom meg­újulása alapvetően a megfe­lelő tudati és szervezett munkához szükséges felté­telektől függ. Mindenekelőtt attól, tudunk-e javítani a munka szervezésén, az anyagellátáson, a gazdasági­műszaki vezetés színvonalán. Ha valahol a munka felté­telei nem felelnek meg a minimális . igényeknek, ak­kor milyen önkéntes, kezde­ményező cselekvést várha­tunk el a dolgozóktól? Mi­előtt a munkás dolgozni kezd, másoknak kell ellátniuk kö­telességüket. Ha ez nem tör­ténik meg, a dolgozók talá­lékonysága, ügyessége, ten- niakarása valamit segíthet a helyzeten, de aktivitása nem tud megfelelően kibontakoz­ni. Fontos feltétele a brigád­mozgalom fejlődésének, hogy a mozgalomban ne engedjük tovább érvényesül­ni a bürokratikus, hivatalno­ki szemléletet. A brigádok legyenek önállók, és ezzel legyen arányos a felelőssé­gük is a munkáért, egész életükért. Ne szervezzük kí­vülről egyes brigádok életét, ne licitáljunk kívülről az el­érhető célok fölé. A belső mozgatóerőket kell reálisan egyesíteni a munkahelyi le­hetőségekkel és igényekkel. Megérett az idő, hogy erő­teljesen csökkentsük a köz­ponti szabályozást. Néhány olyan elvet kell megfogal­mazni, amely módot ad a rugalmasságra, a helyi lehe­tőségekhez, eredményekhez igazodásra, amely nem fé­kezi, hanem felszabadítja a mozgalom kezdeményező­készségét, szüntelenül több­ié, jobbra törekvő erejét. Olyan 'állalati-üzemi köz­véleményt, érdekeltséget és ösztönzést kell teremteni, amelyből minden dolgozó számára világossá válik: az adott időszakban mit kell tennie, mit várnak el tőle. A kötelességeket teljesíteni kell. A munkaverseny-vál- lalások a kötelességekre épül­jenek, mint alapra, irányul­janak a költségek csökken­tésére, a minőség javításá­ra, a takarékosságra, az ex­port növelésére. Nagyobb teret kell adni a dolgozók, a brigádok válla­lásában és munkájában az egyéni lehetőség, az egyéni arculat és képesség megje­lenésének. A dolgozók kor­ban, képességben, érdeklő­désben, családi háttérben különbözők, s ezzel számol­ni kell. A szocialista munkaver­seny, a szocialista brigád­mozgalom olyan feltételeket teremtsen, hogy egyetlen hasznos kezdeményezés se vesszen el az érdektelenség­be, a közömbösségbe. Ne sik­kadjon el egyetlen jó gon­dolat, előrevivő javaslat sem. A gazdasági vezetőknek, a pártszervezeteknek, vala­mint a szakszervezeteknek és a KISZ-nek nagy a fele­lőssége abban, hogy a bri­gádok zavartalan munkájá­hoz minden feltétel megle­gyen. Bátorítani, népszerűsí­teni kell a jól dolgozó, a kezdeményező embereket. Nem szabad, hogy a kezde­ményező dolgozók megpró­báltatásokon menjenek ke­resztül, ha újítani, ésszerű­síteni akarnak, ha felelőssé­get éreznek a munkahelyen történtekért. Az erkölcsi elismerésnek rendkívül fontos ösztönző szerepe van, ezért a szocia­lista brigád címek odaítélé­sét az adott munkahelyen, ahol jól ismerik a brigádot, a dolgozók gyűlése határoz­za meg, ha lehet, titkos sza­vazással. Célszerű lenne, ha a szocialista brigád cím el­nyerése egy évre szólna, és pályázattal lehetne — eset­leg ismételten — elnyerni. A szocialista társadalom nemcsak anyagi tekintetben emeli fel az embert, hanem megváltoztatja egész életét. Ezt a követelményt nagyon jól kifejezi a mozgalom hár­mas jelszava: szocialista mó­don dolgozni, tanulni, élni. Ez a jelszó ma is időtálló. Gáspár Sándor a továb­biakban arról szólt, hogy népgazdaságunk helyzetének javításához, feladatainak megvalósításához minden olyan eszközt és módszert igénybe kell venni, amely hazánk gazdasági erejét nö­veli. Ilyenek a gazdasági munkaközösségek is. Hiányt pótolnak, aktivitást hoznak felszínre, kezdeményeznek. A szocializmus építésének útján járunk, céljaink válto­zatlanok. A fejlődés új, még magasabb színvonalára aka­runk emelkedni. Modern, hatékony, erős szocialista gazdaságot és szocialista tár­sadalmat építünk — mondot­ta. Azt akarjuk, hogy a tisz­tességes, jó munkát becsül­jék, ismerjék el erkölcsileg, ezt állítsák követelménynek milliók elé. Az ilyen dolgo­zók előtt nyíljék meg az előremenetel, a még maga­sabb képzettség lehetősége. Az ilyen dolgozókból legyen a politikai, a gazdasági és mozgalmi vezetők utánpótlá­sa. Ilyen dolgozókra kell el­sősorban támaszkodni, velük kell tanácskozni, és a dön­tések előtt tanácsukat kérni. Hazánkban még nem épült fel a szocialista társadalom. A gazdaságban is, a társa­dalmi viszonyokban is, az emberek magatartásában, gondolkodásában és egymás­hoz való viszonyában is je­len van az átmeneti időnek minden velejárója. Bármi­hez fogunk céljaink megva­lósítása közben, sok pénz, tehetség, fegyelem, felelős­ségérzet kell és a korábbi­nál jobb munka. Gazdasá­gunk, ha lassan is, de már elindult azon az úton, hogy Tisztelt tanácskozás, ked­ves Elvtársnők, kedves Elv­társak! Megtisztelő és szí­vesen vállalt kötelezettség­nek teszek eleget, amikor át­adom a tanácskozás résztve­vőinek a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívé­a fejlődésnek ezeket a ne­hézségeit legyőzze. Nem két­séges, hogy erőfeszítéseink­nek, munkánknak meglesz az eredménye — fejezte be beszédet a SZOT főtitkára. Gáspár Sándor előadói be­szédét széles körű vita kö­vette. A szocialista brigád- és munkaverseny-mozgalom eredményeit értékelve sokan rámutatlak: a mozgalom ne­gyedszázados sikerei bizo­nyítják, hogy a brigádközös­ségek mozgatórugói, motor­jai a társadalmi és gazda­sági fejlődésnek. Egyetértve a mozgalom hármas jelsza­vának változatlan időszerű­ségével, többen kifejtet­ték, hogy az új köve­telményekhez való alkal­mazkodás a korábbiaktól el­térő módszereket, feltételeket igényel. A felszólalók utal­tak azokra a szélsőséges vé­leményekre is, amelyek sze­rint a szocialista brigádmoz- gaiom megtorpant, vissza­esett Mint mondták, visz- szaesés csak ott tapasztalha­tó, ahol a gazdasági vezetés nem támogatja kellőképpen a mozgalmat, ahol a külön­böző feladatok kijelölésekor nem veszik számba a szo­cialista brigádok segítőkész­ségét, tenniakarását A ta­nácskozáson felszólalt Lázár György, a Minisztertanács el­nöke is. lyes üdvözletét és a Minisz­tertanács jókívánságait. Ké­rem önöket, hogy munkahe­lyükre visszatérve, a szocia­lista brigádok tagjainak tol­mácsolják az üdvözleteket és a jókívánságokat. Kedves Elvtársak! Tanács­kozásukat, politikai életünk e fontos eseményét, közvé­leményünk megkülönbözte­tett figyelme kíséri. Ez tel­jesen érthető. A szocialista brigádmozgalom, amely a munkásosztály legjobbjai­nak kezdeményezéséből szü­letett és negyedszázada in­dult útjára, tiszteletet, te­kintélyt és elismerést szer­zett magának. Nagy hatású, közel másfél millió tagot számláló tömegmozgalommá vált, amely megszületése óta állandóan megújuló, fontos tényezője társadalmunknak, és már hosszú idő óta szo­cialista rendszerünk alapve­tő értékei közé tartozik. A 25 évvel ezelőtt szüle­tett okos és szép hármas jel­szó: a „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” sem­mit sem vesztett időszerűsé­géből, mert azt fejezi ki, aminek mindinkább általá­nos magatartás-normává kell válnia. A képen a tanácskozás résztvevői Kedves Elvtársak! Mint 25 évvel ezelőtt, s az azóta el­telt időben oly sokszor, most is elmondhatjuk, bonyolult világban élünk, és nap, mint nap nehéz feladatok megol­dása vár ránk. A Központi Bizottság áprilisban megtar­tott ülése, amikor megvonta a XII. kongresszus óta vég­zett munka mérlegét, az eredményeket méltatva, de azokat nem szépítve, kendő­zetlen nyíltsággal szólt gond­jainkról is. Arról, hogy az eddig nyújtott teljesítmény a kongresszuson kitűzött célok eléréséhez nem elég, maga­sabbra kell emelni a mér­cét. A Központi Bizottság meg­állapítása szerint, ha el akar­juk érni a magunk elénk tű­zött célokat, magasabbra kell emelni a mércét. Vajon mi­ért van erre szükség? Rosz- szabbul dolgoztunk ■ talán, mint korábban, vagy mint 1980-ban, amikor a hatodik ötéves terv megfogalmazta a feladatokat? Azt hiszem sem az egyikről, sem a másikról nincs szó. Ellenkezőleg. A dolgozó kollektívák közül so­kan, számos területen a ter­vezettnél is jobbat és többet nyújtottak. Olyan időszakban élünk és dolgozunk, amikor sok, korábban jó szolgálatot tett megoldáson változtatnunk vagy legalábbis módosíta­nunk kell; esetleg a meg­szokottnál gyakrabban. Re­formunk bevált alapelveire építve előre kell lépnünk irányítási rendszerünk min­den fő elemének — a nép- gazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozásnak, az irányítási szervezetnek — a fejlesztésben, és erősíte­nünk kell az intenzív sza­kaszra való áttérés társadal­mi-tudati feltételeit. Mind- et csak akkor és csak úgy lehetséges, ha van bátorsá­gunk és kellő elhatározott­ságunk, hogy változtassunk azon, amin az élet már túl­lépett. A mai tanácskozásnak ki az egyik központi kérdése éppen az — erről sokan szóltak —, hogy mit kell tenni azért, hogy a szocia­lista brigádmozgalom, a munkaverseny a mai viszo­nyok között ugyanúgy elő­revivője legyen fejlődésünk­nek, mint volt megszületé­sekor, vagy abban a koráb­bi szakaszban, amikor a célokat még egyszerűbben fogalmazhattuk meg, mint ma. Kedves Elvtársak! A közvetlenül előttünk ál­ló feladatokról, az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva elmondhatom, hogy vannak biztató, de vannak figyelmeztető jelek is. Ked­vező, hogy a munka szer­vezetten indult, és az eddi­gi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a tervben kitűzött célok elérhetők. Külön is említést érdemel, hogy a nehéz külpiaci viszonyok el­lenére, a dollárelszámolású forgalomban kiviteli többle­tet értünk el. Az viszont nem sorolható a kedvező jelek közé, hogy az ipari termelés az első négy hónapban el­maradt a tervezettől; export­áraink egy része tovább csökkent, s hogy a számí­tottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruházási ke­reslet. i A továbbiakban úgy kell dolgoznunk, hogy kivédjük az egyensúlyi követelmények betartását veszélyeztető ha­tásokat. Arra kell töreked­nünk, hogy teljesítsük az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzatait; el­érjük e tekintetben azt, amit magunk elé tűztünk; a bel­földi felhasználásban pedig betartsuk a terv előírásait. Ez utóbbi többek között azt kívánja, hogy intézkedjünk a terven felüli beruházási vásárlóerő mérséklésére, amit meg is tettünk. Szigorúan ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a bérek és a jövedel­mek legyenek arányban a tényleges teljesítménnyel és betartsuk a fogyasztói árak növelésének elhatározott mértékét. Ezek nem könnyű, de tel­jesíthető feladatok. Az al­kalmat felhasználva kérem Önöket, ki-ki a saját terü­letén jobb minőségű és szer­vezett munkával járuljon hozzá, hogy teljesíteni tud­juk az ez évre magunk elé tűzött feladatokat. Amikor még egyszer tol­mácsolom pártunk és kor­mányunk jókívánságait, fel­használom az alkalmat, hogy külön is köszöntsem azokat a brigádokat, elvtársainkat és barátainkat, akik példa­mutató munkájukért kitün­tetésben részesültek; önök­nek pedig személy szerint is sok sikert és jó egészséget kívánok. Köszönöm figyel­müket. Gáspár Sándor vitazárója A vitában elhangzottakra Gáspár Sándor válaszolt. Reálisnak mondotta azo­kat a javaslatokat, amelyek szerint időszerűvé vált, hogy újrahangolják a Miniszter- tanács, a SZOT és a KISZ határozatát, amely a brigád­mozgalomról, a szocialista munkaversenyröl szól. Mint mondotta, ez a jogszabály egy konkrét időszakban jól segítette a munkamozgalma­kat, a fejlődés azonban itt is módosításokat igényel. A mostani tanácskozáson is egyértelműen kifejezésre ju­tott, hogy helyes, ha a szo­cialista munkaverseny és brigádmozgalom üzemi ha­táskörbe tartozik, így válhat a mozgalom rugalmasabbá. A SZOT főtitkára figyelmez­tetett azonban arra, hogy ha nem vigyáznak, a munkahe­lyen is elbürokratizálódhat a verseny irányítása. A gazda­sági vezetésnek, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ- szervezeteknek jelentős fel­adatuk, hogy jó feltételeket teremtsenek az értelmes és hasznos brigádmunkához, a szocialista munkaversenyhez. Határozzák meg a célokat, karolják fel a kezdeménye­zéseket, de sohase vállalja­nak át olyan feladatokat, amelyek magára a brigádra tartoznak. A munkaverseny csak akkor szolgálhatja va­lóban jól a vállalati felada­tok teljesítését, ha szoros kapcsolat épül ki a munka­helyi vezetők és a brigádok között. Az emberek akkor tudnak eredményesen dol­gozni, ha mindenkor tudják mit várnak tőlük, ha meg­felelő tájékoztatást kapnak arról, hogy milyen feladat­ra készüljenek fel. Magát a munkaversenyt, a brigád­mozgalmat is helyesen kell értelmezni ahhoz, hogy meg­feleljen céljának. Az még nem munkamozgalom, nem szocialista munkaverseny, ha valaki azért megy a munka­helyére, hogy ellássa azt, amiért megfizetik. Ez egy­szerűen a munkaviszonyból adódó kötelezettség, amely­nek teljesítése mindenkitől jogosan várható el. A szo­cialista munkaverseny és brigádmozgalom ennél több: önként vállalt JiötelezelLség, és ezért óriási az erkölcsi és anyagi ereje. Ezért fontos számunkra, hogy a mozga­lom az új követelményekbe* igazodjék és ezzel segítse nehézségeink áthidalását, szélesítse továbbhaladásunk útját — mondotta a SZOT főtitkára. ik Gáspár Sándor válaszbe­széde után állásfoglalás-ter­vezetet fogadott el a tanács­kozás, úgy határoztak, hogy az állásfoglalási a tanácsko­záson elhangzót! javaslatok­kal kiegészítik, majd nyil­vánosságra hozzák. Ezzel be­fejeződött a szocialista bri- gádvezelők országos tanács­kozása. Lázár György felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents