Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-27 / 124. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. május 27., péntek Szocialista brigádvezetdk országos tanácskozása Borsod megve küldöttei O j Borsod-Abaúj.Zemplén megye ipari és mező- gazdasági üzemeit, intézményeit 53 küldött és 8 meghívott szocialista brigádvezető képviseli a szocialista brigádvezetök országos tanácskozásán. Megyénkben — megalakulása óta — nagy hagyományai vannak a szocialista munkaversenynek, az ötvenes évek végén kialakult új formájának. A szocialista brigádmozgalom hármas jelszava — a szocialista módon dolgozni, tanulni és élni — nem maradt csak jelszó. A szakma, az emberség, a közösség és a család is sokat köszönhet ennek a mindig megújulásra kész mozgalomnak. A háromnapos országos tanácskozáson bizonyára megtalálják a módját a mozgalom újjászületésének. Küldötteinknek, a meghívottaknak — közöttük az alább bemutatottaknak — jó munkát kívánunk! A bányász Györffi Zoltán Katonaként, került Alii bertlelepre 1954 novemberében a most 50. éves Györfji Zoltán vájár, szocialista brigádvezető. A rövid tanulóidő után az országos hírű Loy Árpád, front- brigádjába került, amely később, az ellenforradalom után Soltész István vezetésével a törökverő hős nevét rette fel. A Kinizsi szocialista brigád kezdetben ifjúsági kollektíva volt. A (tartókban megrendezett 25 éves találkozóra Loy Árpád betegsége miatt, nem tudott eljönni, levélben mentette ki magát ée táviratban üdvözölte Dunaújvárosból a p—3-as front köze] 80 tagú kollektíváját. Ez a tömegtermelő munkahely naponta 1200 tonna jó minőségű szenet ad a népgazdaságnak. A brigádvezető az egyik legnagyobb pártalapszerve- zet, a föld alatti dolgozók kommunista kollektívájának -■•álasztott vezetőségi tagja. Mint országos hírű elődjeitől hagyatékul kapta, ő is sokat foglalkozik pártépítési feladatokkal. A Kinizsi szocialista brigád eddig nyolcszor érdemelte ki az arany fokozatú kitüntetést. Sajnos — mondotta —. az alapító tagok közül csak négyen vannak a mostani. közel százfős kollektívában. A brigádvezető eddig kétszer kapta meg a Kiváló Bányász miniszteri, és háromszor a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Munkájukban nagy gondot okoz — fronti ember létükre —, hogy az úi mun-' kahelvek feltárása, előkészítése lassúbb, mint a frontok előrehaladási sebessége: így a front az elövájások „sarkára” lép. Ha szükség van a szénre — mondotta találkozásunkkor —, akkor folyamatosan gondoskodni keli az úi termelő munkahelyek kialakítására. Ha szót kapnék. akkor ezt sürgetném. A kohász kérdést Üveges Imre, a Benin Kohászati Művek vasöntödéiének szocialista brigád vezető je. — Nem vonzó már az öntő szakma, de egyre inkább érvényes ez számos melegüzemi munkára. Valamikor, húsz-huszonöt évvel ezelőtt, mi r dupláját kerestük, mint az esztergályosok vagy a lakatosok. Most meg alig-alig van köztünk különbség, öntőnek lenni, öntvényeket gyártani a gépipar megalapozását jelenti, és a gépipar, a mai technikai követelmények között csak akkor él meg. ha állandóan fejlesztik. És.’ hogy szavai mögött valóság található, bizonyítja a számos gépágy-, bukóprés-, kompresszor-öntvény. Üveges Imre is ott lesz az országos tanácskozáson. Olyan üzemből választották meg küldöttnek, ahol egykor 102 szakképzett öntő dolgozott egymás mellett, de napjainkban csak ötvenhatan vannak. akik közül sokan betanított munkásként kerültek az öntők közé. A fonónő Huszonkilenc éves, véli konyka. bár törékenynek nem lehet nevez- i ni. hiszen keze-lába az erős ! • testi munka jegyeit viseli magán. Felelőssége nagy. hiszen a Pamutfonóipari Vállalattól Seres Ilona hozzászólását hallhatjuk majd, aki a miskolci gyár dolgozóit képviseli. — Először megyek, rettenetes izgalommal. Tizenhárom éve dolgozom a szakmában. Itthon többször is kinyitottam már a számat, ha úgy éreztem, egy ügyben igazam vagy igazunk van. Talán ezért is esett rám a választás... — Ha szót kapok, szecet- I pék beszélni az itteni versenyformákról. aztán arról. Seres Ilona mennyire szükséges volna a brigádvezetők jogkörénél: a kibővítése, megemlítem majd. hogy m aranykoezorás dm Pwges hure A brigádmozgalmat í # alapítása óta ismeri. A ! tagok nagyobbik fele még 1957-ben határozta el, hogy együtt fognak dolgoz- I' ni", és lassan-lassan elérke- | zik mindannyi uknak a nap. j amikor búcsút vesznek a i megmaradt munkatársaktól. ! -De ki jön utánunk?” — tette fel önmagának is a után járó. fejenként 800 forint nem megfelelő összeg, arról nem is szólva, hogy az egv évben adható keret mennyire szűk. Pozitív Példaként elmondom, hogy nálunk egy igazgatói dicséret 300 forintos pénzjutalommal iár. és ezt érdemes volna az ország más gyáregységeiben is bevezetni. A mezőgazdász Deme András Kukoricatáblák, lucer- naföldek, rétek, legelők a birodalma. Ha egyvégtében körbe kellene járnia a rábízott táblákat több száz kilométert is megtenne. mire a végére érne. A borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet takarni ány termesztési ágazatvezetője, Deme András agrármérnök, aki egvben az agronómia Március 15-e nevű brigádját is vezeti. — Nálunk szinte nem lehet elválasztani a mindennapi feladatokat a kifejezetten brigádvállalásha. brigádkötelezettségbe sorolható munkáktól — mondta a fiatal mezőgazdász, aki éppen a várható felszólalására készült. — Huszonötén vagyunk a brigádban. Nevezhetném agrár-értelmiségi brigádnak is, hiszen tagjainak legnagyobb része valamilyen felelős beosztásban dolgozik a termelőszövetkezetünkben. A tsz-ben egyébként 55 szocialista brigád verseng évenként a különböző díjakért, és hogy ebben a vetélkedésben szép eredmények születnek, bizonyítja, hogy tavaly is 400 ezer forintot fizettek ki különböző jutalmakra a brigádoknak. Nem szokványos brigád. Nehéz őket összefogni, hiszen a mindennapi munka százfelé szólítja a tagokat. de találnak alkalmat és lehetőséget az együttes társadalmi munkákra is. Részt vettek a maglárépítésben Szirmán, dolgoztak a vasbetonszerelésnél. és összefogtak. amikor ki kellett tapétázni az irodákat, vagy facsemetéket ültettek a tsz- iroda körül. A brigádmozgalom az iparból indult el, de ma már a mezőgazdaságban sem nélkülözhető. Minden munkaterületünk szervezését erre építjük — mondta búcsú- zásfaor. Két kiállítás Ex libris Az ünnepi könyvhét Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei rendezvényeinek kezdetét — az ünnepi könyvhét megyei megnyitójára ma, május 27- én, délután 4 órakor kerül sor Miskolcon, a Rudas László utcában kialakított könyvtéren — jelzik a szaporodó író— olvasó találkozók, s azok a kiállítások is, amelyek valamilyen módon a könyvvel vannak kapcsolatban. Mint például az, amelyet tegnap, május 26-án, délután 5 órakor nyitottak meg a miskolci, Szentpéteri kapui József Attila Klubkönyvtárban, Ex libris címmel. Az „ex libris” ez a miniatűr grafika — hétköznapi gondolattársításainkban mindig úgy jelenik meg, mint a könyv címere, kísérőtársa, amely kifejezheti a tulajdonos (a könyvtulajdonos) jellemét, egyéniségét, de utalhat a könyv tartalmára. A fekete-fehér vonalnak, a grafikának olyan sajátos területe ez, amely éppen egyedi jellegénél fogva, hihetetlenül sokszínű és tág lehetőségekkel bír, szinte kimeríthetetlen, a fennkölttől a groteszkig, a mívestől a pusztán néhány vonalból kialakuló elnagyolt formáig, a körömnyitől a képeslapméretig mindenféle lehet Az ex libriseknek, akár a bélyegeknek vagy a képeknek, lehetnek gyűjtőik, akik mint képzőművészeti munkát értékelik, de „szolgálatba is szegődhet”, a könyvek lapjára ragasztva, miként azt az eredeti szándéle, megszületésének körülményei is sugallják. Hiszen az ex libris funkciója a könyv tulajdonosának jelzésén túl — ne feledjük, a Őri ne Mihály irodalomtörténész nyitotta meg tegnap, május 26-án, délután 4 órakor a IL Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban Váci György aranydíjas könyvkökbnyv egyfajta hovatartozást, rangot is jelentett egykoron! — esztétikai értékeket is hordoznak magukban ezek a rajzok. öntörvényű, autonóm alkotások ezek, mint ahogyan e műfajnak is megvannak a maga avatott művelői, specialistái. A magyar művészettörténetben hosszú, de viszonylag „csenevészebb” múltra tekinthet vissza az ex libris. Hagyománya — és „piaca” — szerényebb, mint Nyugat- Európában. Az elmúlt két évtizedben indult erőteljesebb fejlődésnek, s a magyar grafika jeles alkotói sorakoztak fel művelői között. Ez sajátos ízt ad a bemutatóit alkotásoknak is. Hiszen e miniatűr grafikában sokszorosan felhalmozódnak — épp azzal, hogy leegyszerűsödnek — az alkotók egyéni stílusjegyei, tömörebbé válik kifejezésmódjuk. Közel félezer ex libris látható tegnap estétől a József Attila Klubkönyvtárban. Az alkotók nevét hosszú lista lenne felsorolni. A könyvhéthez kapcsolt kiállítás ürügyén viszont el kell még mondanunk: a tárlat egyben propaganda is az ex librisek elterjesztése, mindennapossá válása mellett. Az ex librisek ugyanis — mint azt a kiállításon osztogatott tájékoztató is jelzi — megrendelhetők. Az üzleti jellegen túl — képzőművészeti erényeit szeretnénk kiemelni —, mert az ex libris elsősorban, mint művészeti alkotás jelenik meg a könyvek kísérőiéként. A tárlatot egyébként július 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők. tőmester kiállítását, amely A könyvkötészet múltja és jelene címet viseli. A könyvkötészet, mint mesterség egyidős magával a könyvvel, s régi fóliánsok csodálatos borítása láttán nemegyszer irigykedve gondolunk azokra az időkre, amikor már külső megjelenésével is észleli ,i élményt nyújtott a könyv. Váci György könyvkötészeti remekei részint a régi könyvek restaurálásából születnek meg, más részük új. egyedi, vagy éppen sorozatban, rla igényesebben készült borítás. A mestert bemutató kiállításból nem is annyira ezek a munkák az igazán érdekesek — bár kétségtelenül nagyon szépek a borítók, amelyek a variációs lehetőségeket is felvillantják, s különlegesek a minikönyvek, amelyek borítása annyiféle, ahány a? bemutat az alkotó —, hanem az, ahogyan e mesterség történetét, e mesterség szakmai fogásait, eszközeit megmutatja. Igaz, többnyire csak fotóki segítségével követhetjük nyomon azt a hosszadalmas, türelmes munkát, nagy oonlos- ságot igénylő folyamatot, amíg a töredezett fóliánsok újra régi pompájukban ragyognak fei, s a régi mesterek remekei sem eredetiben pompáznak, de ez is hozzátartozik a ’ könyvről kialakított képünkhöz, ismereteinkhez. Ezért jó. hogy a megye néhány városa után most. Miskolcon is megtekinthető a kiállítás — az ünnepi könyvhét idején. A könyvkötészet eszközeinek megismerése pedig u- riózumnak is számit, mintegy fellebbenti a titok fátylát, s egyszerre sűríti is persze, azét a titokét, amely többnyire minden könyvbaráloli körülleng, aki csak egyszer is megérintett egy régi, különös díszítésű fóliánst. Az ünnepi könyvhéthez kapcsolódik e két kiállítása Mindegyik más-más területéi) villantja fel annak, amit úgy mondunk: könyv. S amely egyre inkább együtt él velünk. Az ünnepi könyvhét egyébként szinte mindennap kínál valami eseményt, látni - és hallgatnivalót — a megyében és a megyeszékhelyen. Cs. A. Könyvkötészet Angiológiai napok Miskolcon Dr. Szabó Zoltán klinikai igazgató nyilatkozata (folytatás icz L oldalról) Az angiológiai társaság egyik résztvevőjét, dr. Szabó Zoltánt, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának igazgatóját kérdeztük meg, hogyan vélekedik a megyei kórház törekvéseiről? — Az érsebészeti és angiológiai ellátás Magyarországon szervezetileg most épül ki. Jelenleg mintegy száz érsebész szakorvos dolgozik az országban. A progresszív betegellátás érdekében létrejöttek bizonyos osztályok, ezek közül az első vidéki Miskolcon működik. Erre nagy szükség van, mert évente 2 és 3 ezer körüli az érműtétek száma. Ennek minimum a dupláját kellene megcsinálni. Egerben is végeznek ilyen műtéteket, sőt más városokban is, de külön osztály a regionális központokban lesz. A miskolci részleg a tervek szerint nemcsak érsebészeti osztály kell hogy legyen, csatlakoztatni szükséges hozzá egy angiológiai osztályt, valamint egy ezt kiszolgáló röntgenrészleget. Ez a három funkció képes a kívánatos regionális feladatokat ellátni. — ön részt vett ennek az osztálynak a telepítésében. Hallottuk az előadások során, milyen sok az érrendszeri megbetegedés. Az osztályt nálunk 1981-ben kezdték szervezni, s most már 1983- at írunk. Mi az oka, hogy ilyen hosszti idő után is számos nehézséggel küzd az osztály? — Egy ilyen új profilnak az indítása mindig nehézséggel jár káderszempontból is, hiszen az országban kevés az érsebész, az olyan röntgenes, alti ért az érrendszeri kivizsgálásokhoz, képes megfelelő angiográíiá- kat végezni. Kevés az angiológiai érdeklődésű belgyógyász, aki ilyen szempontból készíti elő a betegeket és küldi érsebészeti osztályra. A másik a dologi rész, amiben véleményem szerint a megyei kórház nagyvonalú volt és biztosította az ehhez szükséges fogyóanyag-ellátást. Szükséges volt a speciális röntgenkészülék, ami most került a kórház tulajdonába. — Országos szintről nézve várható-e, hogy kapunk még szakembert, vagy itt kell kinevelni az utánpótlást? — riyen érsebészeti osztályra egy regionális központban feltétlenül szükség van. Ezt minden erővel támogatni kell, sőt növelni a mennyiségi és minőségi betegellátást. Több kiképzett érsebészre nem számíthatnak. Mi képezünk utánpótlást, hiszen az általános sebészeknél kétéves ráképzés kell az érsebészethez. Miskolc nem számíthat rá, hogy több érsebészt kapjon valahonnan. — A mi osztályunk alkalmas-e rá, hogy képezzen érsebészt? — Véleményem szerint alkalmas rá, hogy az érsebészet bizonyos részét megadja. Nálunk egy itt kiképzett érsebésznek csak egy bizonyos időt kell ellöl- tenie, leképzésként, nem az egész kél évet, hiszen az alapokat Miskolcon megszerezheti. Hangsúlyozom, hogy Miskolcon még szükség van — a teljességhez — egy angiológiai osztályra, hiszen az érbetegek jelentős része nem igényel műtétet. Ki kell továbbá alakítani olyan jellegű röntgenrészleget, ahol nemcsak a kivizsgálást végzik, hanem . bizonyos érlá-i gításokat is csinálnak, katéteres formában. Valakinek a röntgenesek közül még ezt is meg kell tanulnia. — A jelenlegi tudomá-. nyos ülésnek mi a jő programja? — Foglalkozunk a szövődményekkel, a visszerek problémáival. Most; fel tudjuk mérni, mi az oka a szövődményeknek, milyen jellegűek. Mindezt nyíltan feltárjuk, megvitatjuk. A szövődményekkel kapcsolatos Információcserének igen nagy jelentősége van szakterületünkön. Témánk még az agyi és nyald erek sebészetének kérdése. Kiderült ugyanis az utóbbi időben, hogy az agyvérzéseknek is gyakran anatómiai oka van. Az agyi ereknél is ma már egyre több eredményes műtétet lehet végezni. — Miért éppen Borsodot választották tanácskozásuk színhelyéül? — Azért, mert Miskolcon alakult meg először az első vidéki, nem egyetemi háttérrel működő, regionális feladatokra is alkalmas érsebészeti osztály. Eddigi jelzett adatok szerint szakmailag jól dolgoznak. Munkájukat folyamatosan figyelemmel kísértük. Másrészről pedig Miskolcnak van mar olyan vonzása, amely alkalmassá teszi országos tanácskozás megrendezésére. (A. I.) I
