Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

*®83, május i,( fösárnee

. BSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Afigha kétséges, hogy a köveCkezö hwiw- .»ókban, években is a gazdasági tennivalók'

1 ró) beszélünk, vitázunk majd a legtöbbéi:.

' Népgazdaságunk helyzetének megszilárdító-, sa, fejlődése nélkül illuzórikussá válna az életszínvonal megtartása, a későbbiekben növelése, és nyilván nem juthatna több a (szociális kiadásokra, az egészségügyre, a .. művelődésre. A gazdaság meghatározó szerepét hangsúlyozza az MSZMP KB április 12—13—i határozata is, de emellett, ezzel szo- ' ros összefüggésben szól hazánk belpolitikai helyzetéről, pártunk szövetségi politikájának eredményeiről, az életszínvonalat meghatároz» egyéb, korántsem lényegtelen tényezőkről, az állampolgárok kötelességeiről és demokratikus jogairól. A hogyan élünk és a hogyan szeretnénk élni kérdésre ugyanis nem pusztán a gazdasági mutatók, a termelési eredmények adnak választ.

Nehezedtek a körülményeink — hallhatjuk lépten-nyomon, mert így igaz. De tapasztalhatjuk azt is, hogy a nehezebb körülmények nem bénítólag hatnak a dolgozó milliókra; hanem éppen ellenkezőleg. Az ország lakosságának döntő többsége vállalja a nehézségek megoldásáért a korábbinál nagyobb terheket, a több, avagy pontosabban a 'jobb munkát. Azaz lettekkel juttatja kifejezésre, hogy a szocializmus építésének programját a magáénak érzi.

Gyakorta hivatkozunk a nemzeti egységre, amelynek mindertbori próbája, hogy osztozni tudunk-e a gondokon is, vagy csak a sikerből akarunk részesülni. A különböző fórumokon rendre kisebbségben maradnak azok, akik csak a hibákat sorolják, akik csak kételyeiket emlegetik. Ilyenek is akadnak persze. Olyanok is. akik a gondolt láttán utólag bizonygatják, hogy lám ők már akkor Is megmondták, látták előre és így tovább. Valójában az utólagos okoskodás. a kishitűség semmire sem megoldás. Itt es most mi a teendőnk —ennek megválaszolása a dolgunk. A válaszok sokrétűek. Azokat a tartalékainkat tárhatják fel. amelyeket még nem aknáztunk ki az emberek megújulási készségéből, tehetségéből. Nem minden az anyagi eszközök függvénye. Van, ami morális értékeken, a kötelességtudaton, az egymás iránti felelősségen alapszik.

Hol tartunk munkaerkölcsben, fegyelemben, „az egy mindenkiért, mindenki egyért” magatartásban? Bízvást állíthatjuk, hogy a közvélemény mind érzékenyebben reagál a visszás jelenségekre. Mind általánosabbá válik például a lógás elítélése. Erősödik a teljesítmény szerinti elosztás elvének megkövetelése. Kritika illeti — és joggal —napjaink kellően nem differenciáló gyakorlatát. Mert nein ösztönöz nagyobb erőfeszítésre, holott szükségünk van rá. Bírálat éri a bürokratikus ügyintézést, a hasznos, jó törekvések visszafogását. Az egészséges közgondolkodás jelzései ezek.

Szigorúbbak a követelmények a vezető beosztásűakkal szemben. Készben szakmai hozzáértésből, rátermettségükből vizsgáznak nap nap után, s az őket körülvevő közösség figyelmétől kísérve vizsgáznak

ozodalista magatartásból, emberségből is. A kötelességét nem teljesítő, a hatalmával visszaélő vezető óhatatlanul bukásra ítélt, elveszíti beosztottjai bizalmát.

Az egymás iránti felelősségről sem mondhatunk le. Való igaz. találunk példát az önzésre, a mások iránti közömbösségre. A „dolgozom, megfizetnek, a többihez nincs közöm” — szemléletre. Csakhogy részesei vagyunk, környezetünk alakításának. Munka- és lakóhelyünkön egyaránt. Aki kirekeszti magát minden társadalmi megmozdulásból. aki semmit nem lesz a köz javára. aki nem vesz tudomást róla. hogy sok minden a közösségek önerejéből valósulhat meg, i’emélheti-e társai megbecsülését... Vélhetőleg egyre kevésbé.

Néha fosszul kérdezünk, s ha'valakinek az életszínvonalára vagyunk kíváncsiak, csak a jövedelmét tudakoljuk. Pedig az életszínvonalba más is beletartozik. Hacsak a kereseteket nézzük, a családok többségének életszínvonala az utóbbi időben változatlan maradt. kisebb részének nőtt; és romlott azoké. akik nem tudták a fogyasztói árakkal arányosan növelni jövedelmüket. Hitelesebb azonban a kép. ha azzal is számolunk, kinek hogyan alakultak az életkörülményei. létfeltételei. Az utóbbi két évben megépült 153 ezer lakás (ezzel együtt legsúlyosabb gondjaink közé tartozik a lakáshoz jutás), több mint 2500 új kórházi ágy, 000 bölcsődei. 1400 szociális otthoni hely létesült, az óvodák immár fogadni tudják csaknem az összes óvodáskorú gyermeket.

Ha néha hajlamosak vagyunk rá. hogy ezekről a vívmányainkról, ezekről az életünk minőségét meghatározó értékeinkről megfeledkezzünk, az egyebek között arra. is figyelmeztet; nem elég tiszta, nem elég világos a szocializmus-képünk. Különösen a történelmi tapasztalatokat nélkülöző fiatalok számára okozhat zavart, hogy utunk göröngyös, hogy a felfelé ívelő szakaszt álmeneti stagnálás .szakíthatja meg. hogy elveink a gyakorlatban nem mindig úgy érvényesülnek, ahogy szeretnénk. „A Központi Bizottság — írja az áprilisi határozat — az eredményeket elismerve megállapítja. hogy a párt ideológiai tevékenysége, agitációs és propagandamunkája nem tudott elég gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a nehezebb, bonyolultabb teltételekhez... Az új kérdésekre ideológiai síkon nem mindig tudtunk elég gyorsan és megfelelően válaszolni, pedig ezt az. elméleti munka és a szocialista építés gyakorlata egyaránt megköveteli”. Nem mást sürget a határozat, mint azt, hogy a szocializmus építésének történelmi tapasztalatai köz- kinccsé legyenek, feladatainkét, a fejlődésből természetszerűleg következő ellentmondásokat helyesen értelmezzük.

A Központi Bizottság megállapítása sze- rint „népünk egyetértése a XII. kongresz- szuson megfogalmazott, célokkal az élet minden területén kifejeződött a mindennapos helytállásban, a javuló Iéliesitménvekben”. Nem kétséges hogy ez az egyetértés a záloga annak, hogy „a magyar nép nehezebb feltételek, bonyolultabb körülmények között is tovább halad a maga választotta álon”.

M. r*.

„Gnidosógi problémóink megoldása, a sto- ciolista épitőmunka eredményes folytatásé mindenekelőtt a termelésben dől el. Előre, haladásunknak kulcskérdése a műszaké fej. lesztés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése, a minőség és a munkakultúra javítása, s mindezek révén a termelés jövedelmezőségének és versenyképességének fokozása,.

(Idézet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. április 12—13. ülésének határozatából.)

Gazdaságunk eljutott árra a pontra, amikor a termelés helyzetét a kereslet, a piaci viszonyok, illetve az ehhez való alkalmazkodás szabja meg. Ma már alig akad termelő, aki ne erezné, hogy a gazdasági verseny egyre inkább élesedik, hogy ipari termékeinket a világpiac vizsgáztatja minőség, ár, szállítási határidő tekintetében. S versenyben maradni, „megélni” csak úgy tudunk, ha jól ismerjük a „vizsgafeltételeket’’. Teljesítményünket pedig egyedül az minősíti, hogy mennyire tudunk megfelelni a változó, szigorodó feltételek nek.

Ügy tűnik, hogy üzemeink, vállalataink egy része még nem teljesen ismerte fel a változtatás, a piaci feltételekhez való gyors alkalmazkodás szükségességét. Nem kis mértékben ez lehet az oka annak, hogy az esztendő első

hónapjaiban ismétlődő pénzügyi zavarok keletkeztek egyik-másik gazdálkodó egységben. A régi módon való gondolkodásra és gazdálkodásra vall egyebek között, hogy ipari üzemeink egy része magas szinten tartotta készleteit, esetenként azt még növelte is, nem mindig mérte fel reálisan a fizetőképes piaci keresletet, illetve nem az igényeknek megfelelő termékek gyártására, rendezkedett be. Ez pedig elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy vállalataink pénzügyi pozíciói a múlt évihez képest romlottak, nőtt a fizetésképtelen gazdálkodó egységek száma.

Borsod ipari üzemeinek és szövetkezeteinek termelő-, értékesítési tevékenysége a nehéz piaci feltételek következtében az előző évihez képest csupán kismértékben bővült. Növekedtek a belföldi igények a kohászat, ,aa

építőanyagipar és részben a vegyipar termékei iránt, de csökkent, egyebek között az építőipar, valamint a köny- nyűipar termelése. Az első negyedév dollárelszámolásé exportjából származó bevételek magasabbak az előző évinél, ám a tavalyi teljesítés nem jó összehasonlítási alap, mivel 1982-ben igen alacsony volt a tőkés kivitel. Az idén főként a kohászat exportárbevétele emelkedett erőteljesen. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a világpiacon bekövetkezett árcsökkenés ellensúlyozásaként növelni kellett az exportra kerülő kohászati termékek mennyiségét. Kedvezőtlen számunkra, hogy az export gazdaságossága tovább romlott. Ez utóbbi összefüggésbe hozható egyes termékek versenyképességének alacsony színjével, de úgyis felvetődik * kérdés, vajon elég

Elektronikai üzem

A prügyi Tiszamenie Termelőszövetkezet elektronikai melléküzemága közel fél éve biztosit mim. kát 40 női dolgozó számára. A betanított munkát végző lányok és asszonyok RC-gcnerátorok gyártásával, valamint o Medicor számára tápegységek készítésével foglalkoznak.

Fotó; Fojtán László

Először vagy két esztendeje egy tejtermelési tanácskozás és tapasztalatcsere résztvevőinek népes csoportjával jártam á bekecsi Hegyaljá Tsz tehenészeti telepén. A hosszúra nyúlt előadások és vita miatt — sajnos, amint az már megszokott —, kevés idő maradt a helyszíni bemutatóra. Pedig mindenkit érdekelt, hogyan, milyen körülmények között, milyen módszerekkel sikerült néhány év alatt, a mélypontról, 1270 literről 1930-ban már 4093 literre növelni az egy teliépre jutó évi tej term elésl.. Megyénk termelőszövetkezeteiben ez akkoriban olyan hitetlenkedve fogadott „csoda- számba” ment.

A helyszínen látottak, s a, tsz (szakembereitől hallottak eloszlatták a hitetlenkedök kételyeit, de amikor Pisák János tsz-elnök a további tervekről beszélt, jó néhá- n.van megmosolyogták. Az elnök ugyanis elmondja, az a cél: a hatodik ötéves tervben elérik a megye állami gazdasági tehenészeteinek szintjét, túl kell jutniuk *

Hatékonya« termetűnk-e.

Ma már a növekedési ütemet nem lehet űj beruházásokkal és további munkaerő bevonásával fokozni. Előrehaladásunk mértéke kizárólag a piaci igények jobb kielégítését eredményező, a műszaki fejlődés tendenciáinak megfelelő, a külpiaci hatásokhoz gj'orsan és rugalmasan alkalmazkodó vállalati magatartástól függ.

Valamennyi erőforrásunk közül a legnagyobb tartalék az emberi munka javításában, az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásában keresendő. Ez viszont jelentős strukturális, ■ szervezett, irányítási és nem utolsósorban tudati, felfogásbeli változtatásokat igényel. Azt követeli tőlünk, hogy a termelésben a minőségi szempontokat tekintsük elsődlegesnek, hogy a korszerűség, a rugalmasság, a pontosság, az ár. a költség, a hatékonyság és a jövedelmezőség álljon törekvéseink középpontjában. Természetesen a nemzetközi színvonal követelményeit szigorúan szem előtt tartva.

Iparunk fejlődésének kulcs, kérdése tulajdonképpen abban fogalmazható meg. hogy alig növekvő mennyiségű anyag és energia felhasználásával kell magasabb értékű. korszerűbb terméket előállítani, T-r-r.----t

ehenenlténfi IMKW literes éri tejtermelésen. Egy kiváló állattenyésztési szakember akkor meg is jegyezte, hogy a korszerűtlenebb körülmények, a jóval később kezdett tenyésztői munka, keresztezésele miatt az állami gazdaságoknak nem igen kell tartaniuk a „versenytárstól”. Erre a* elnök is csak mosolygott, s azt mondta:

— Majd meglátjuk... Én bízom szakembereink felkészültségében, ösztönző béreinkben, s az, itt dolgozó

szarvasmarha-tenyésztő komplexbrigádban. Ez a Kossuth nevét viselő szocialista brigád nyerte el most elsőnek a „Tsz Kiváló Brigádja" Címet. Olyan gárda ez, amely csodákra képes ...

Soltész Ferencné, a brigád vezetője szívesen beszéli volna munkájukról, arról, hogy ők Hogyan képzelik el azt az ötezer liter fölé jutást, de már alaposan kifutottunk az időből, búcsúzkod tunk. Az elnök félig tréfálkozva, félig komolyan vigasztalta:

— Ilonka néni drága, az újságíró szavát adja, amikor majd harmadszor kapják meg a Kiváló Brigád címet, s elérik az ötezer litert, akkor jól kihegyezett ceruzával ismét idelátogat...

Ebben maradtunk,

*

Egy ér múlva, valamikor W82 februárjában, a bekecsi Hegy alj a Tsz zárszámadásán, amikor az elnök arról számolt be, hogy elérték a tehenenként! 4828 literes tejtermelést, s a Kossuth brigád másodszor is a tsz kiválója lett, Soltész Ferencné csak annyit mondott, hogy az éves tervük most már az 5800 liter lesz, s utána várnak ...

A kíváncsiság már jóval előbb, év közben is elvitt a telepre. Ilonka nénit aznap nem találtam ott, de Almást. Albert az akkori főágazatvezető (most már a tsz főmérnöke), Sárost. András telepvezető (most már főágazat- vezető) és dr. Zemlényi István állatorvos annál többet mondtak a brigádról. A lényeg az volt, hogy a nagjon

komolyan vett, pontosa« kidolgozott. szakmai elképzelések, így az üzemszervezési,’ takar mányozási, áll a tegészségügyi, tenyésztői változtatások, szigorítások betartásának, megvalósításának legfontosabb része, „emberi oldala” ezzel a közel félszáz tagú brigáddal biztosított. Es az. eves cél már nem is 5300, hanem 5500 liter tej a közel 450 tehén átlagában!

*

Sajnálom, hogy néhány nappal ezelőtt egyedül jártam. Bekecsen, s nem voltaié ott ezok a szakemberek, akik két esztendeje megmosolyogták a Hegyalja Tsz elnöké* nek „bejelentését”, hogy a hatodik ötéves tervben elérik azt a bűvös ötezer litert. Bekecsen 1982-ben 5522. liter

volt az egy tehénre jutó évi tejtermelés. (Valamit ismét javult a megye tsz-eiben is ez az átlag, elérte a 3562 litert!)

So rost András Cö,igazai vezetőtől azt is megtudtam, hogy az idei cél 5700 liter. s> most, az év közel egyhar- madánál már 30—40 liternyi időarányos „előnnyel” is rendelkeznek. És a takarmányozás az elkövetkező hónapokban várhatóan még javulni fog, a saját tervezésű, új, jobb itatóberendezéseket még csak most gyártják ...

•— Es o. Kossuth brigád?

— Most, miután harmadszor is a tsz kiváló brigádja lettek, s elnyerték a TE- SZÖV „Megyei Kiváló Brigád” címét, amit a napokban adnak át részükre, még jobban „együtt vannak”. És nemcsak a tenyésztői munkában, a tejtermelésben, a takarmányozásban, az állategészségügy területén tudunk ezzel a brigáddal minden szakmai elképzelést sikerre vinni. Lehel, sokan azt mondják majd, hogy ..szép szavak”, de az ill dolgozó borjúnevelők. fejőnők, állatgondozók. takarmányotok a telepet, a tsz-t valóban második otthonuknak tekintik, itt. valóban megvalósulóban van az a bizonyos együtt dolgozni, tanulni, élni és kicsit “már a szórakozni is ... V. S.

Méhészet esz

Elkészültek az első diplomamunkák a méhészet témaköréből a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetemen. A nagy múltú felsőfokú mező- gazdasági intézményben azért vezették be a fakultatív méhészeti oktatást, mert az egyetemről kikerülő szakemberek mindeddig keveset tudegyefemen

Iák a házi méh mezőgazdasági jelentőségéről. A tananyagot biológusok, növényvédők és gyakorló méhészek állították össze. Az előadásokon kívül gyakorlati foglalkozásokat is szerveztek a növényvédelmi üzemmérnökét) szakmérnök hallgatóknak)