Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
t?§3, máfus 1„ retsámem E3ZAK-MAGYAROR5ZAG 11 Á páiüagság húzódhat viasza. ■W A politikai munka fettételei sokkai nehezebbek napjainkban, amikor a gazdasági fejlődésben, az életszínvonal alakulásában, az elért eredmények megőrzése, megalapozása összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítést követel, mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jellege, a lépésváltás, a versenyben maradás minden eddiginél hatásosabb, «sémié létformáid, mozgósító munkál igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges politikai feltételek megteremtéséhez, az eredményes meggyőző munkához nélkülözhetetlen a nyíltság, az őszinte •párbeszéd, a véleménycsere. Feladatainkat, csak úgy old- Itatjuk meg eredményesen, ha fennmarad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban kialakult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két, egymással ellentétes nézettel találkozhatunk, Az egyik vélekedés szerint á lakosság az ország gondjait meg nem temeti eléggé. A másik felfogás viszont azt hangsúlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —, hogy az emberek ismerik is, érzékelik is az ország gondjait. A feladat tehát nem egyszerűen a helyset ismertetése, 'még kevésbé annak dramatizálása, hanem a kivezető utak-módok, a távlatok bemutatása. Széles körben jogos igény: „Mondják meg, mit kell tennünk. Itt és most.” Ebben a határozott felszólításban a tömeges termi akarás és se- Cítőkészség fejeződik kL Á beosztott joggal várjál vezetőjétől a pontos és konkrét feladat-meghatározást. A vezjptö azonban már nem várhatja ugyanezt fenlről. A tennivalók annyira sokszínűén árnyaltak, a piac, az információk szerepe, az alkalmazkodóképesség annyira meghatározó, hogy ésszerű, hatékony cselekvési programot csak. helyileg lehet készíteni. A gazdasági és a. politikai munkában, egyaránt nélkülözhetetlen a nagyfokú öntevékenység és felelősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemléleti, tudati fel_ tételeinek megteremtéséhez szükséges jól ismerni a közhangulatot, lantos gyorsan reagálni az igényekre, a kérdésekre. A közhangulat bel'olyá. so Jósához, formálásához nélkülözhetetlen az emberek rendszeres tájékoztatása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok helyütt a dolgozók teljesebben, naprakészebben informáltak az or_ szág, a népgazdaság dolgairól, mint saját vállalatuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszonyairól. „Nem akarjuk az embereket elkeseríteni, az elvándorlást felgyorsítani” — érvelnek a titkolódzó vezetők. A kilátásta- lanság meghirdetése valóban csak nehezítené a helyzetet. De miért ne lehetne a feszítő gondokból, a nagy terhelési próbából erőt, küzdőképességet, tettrekészséget meríteni? Igaz, ebhez viszont nem annyira a helyzet drá- maiságónak, tarthatatlanságának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok. a meggyőző programok felvázolása. Az elemzésekben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tennivalóinak meghatározásáig. A küzdőképesség, a cselek-, vőkészség fokozásának másik fontos feltétele a társadalmi és a munkahelyi közérzet iavítása. Mindenütt, ahol a dolgozók, az- állampolgárok ügyeit Intézik, ahol szolgáltatásokkal, áruellátás- tál foglalkoznak, különösen nagyok a szemléletformálás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem valameny- nyi kisebb-nagyobb közösségben altadnak feszültségek, kedélyeket zavaró mozzanatok, amelyek feleslegesen őrlik az idegeket, elfecsérlik az alkotó energiákat. A párt- szervezetek, a szakszervezetek tisztségviselői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”, hogy minél többen felszabadultan, kedvvel és eredményesen dolgozhassanak. Rugalmasság, kezdeményezés, megújulás. Ezeket a gyakori, többnyire rokonértelem- ben használt fogalmakat nem elég meghirdetni. Alkalmazni kell őket. Mindenütt és mindenkinek. Az újítás, a kezdeményezés a politikai munkában tudatos küzdelem a. rutin, a sablonos megoldások ellen, az „önmozgatáshoz” szükséges energiák csökkentéséért. Aligha lehet hatni a gondolkodásra, a szemléletre a közhelyek, az általánosságok, » semmitmondás védőbástyái mögé húzódva. A megújulás * potfüksí munkában is óhatatlanul hibalehetőségekkel, mondhatnánk, kockázattál jár. Nem ^ehetünk a csalhalatianság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a tévedések. a hibák lehetőségeit; minimálisra csökkenteni. Ennek előfeltétele a nyitottság, a fogékonyság az új iránt, a mások véleményének igénylésé, meghallgatása, as eltérő nézetek ütköztetése, a viták felkarolása, a tanulságok megszívlel fee. a demokratikus légitör és munkamódszer tehát a megújulás feltétele. Vagyis a párttagság, a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe, ellenkezőleg: keresnie, ápolnia kell a kapcsolatteremtés formáit, lehetőségeit. A különböző tanácskozásokat és az úgynevezett folyosói beszélgetéseket célszerű a nyílt Viták, a közvetlen eszmecserék szolgálatába állítani. Nem vállalhatjuk a semmitmondás kockázatát, ha meggondoljuk, hogy megnyilvánulásainkkal mozgósítani kívánjuk a közvéleményt, cselekvésre akarunk serkenteni. Tévedni ilyen helyzetben szabad, az esetleges hibákat beismerni, korrigálni persze kötelező. A megújulás őszinte igénye tehát feloldhatja a merevség, a semmitmondás görcseit, de nem eredményezhet lezser- séget, szabadosságot, politikai liberalizmust. Vagyis az elmélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, megbízható kezelése alól nincs felmentés. De a megújulás követelménye nem vezethet csapongáshoz, bizonytalansághoz, elvi-politikai következetlenségekhez sem. A nyíltság, az őszinteség egyértelmű kiállást követel nemcsak általában az országos politikai célok mellett, hanem minden kisebb és nagyobb konkrét ügyben, amely az adott helyen az egészséges közszellemet, az eredményes munkát szolgálja. A határozottság, a szemlélet- és magatartásbeli hibák szenvedélyes ostorozása gyakran lehet népszerűtlen, személyes érzékenységet, érdekeket sértő. Ám a konfliktusok vállalása elkerülhetetlen napjainkban, amikor gyakran az elért szintek megőrzéséért is keményen meg kell küzdeni, s a régi módszereket és beidegződéseket elhagyva új utakat kell keresni. K. J, A Matyó Háziipari Szövetkeret szentistváni telepén huszonkettőn dolgoznak. Többek között innen indulnak útjukra a határol túl is ismert, szentistváni népviseletbe öltöztetett matyó babák. Az artézi kút vizére ma már csak a vízvezeték meghibáso- dósa esetén van szükség. Ám a falu közepén álló szökőkút, ha nem volna, alighanem hiányozna nemcsak n szentistvá- nioknak, de az idegeneknek is. „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, a jövevényeket jóakaratban gyámolilsd és becsbe tart. sad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." — Ugyanúgy István király Intelmei ezek a szavak is. mint az • első oldalon található néhány mondat. S ezzel a gondolattal is, miként a másikkal, nem volt nehéz talál, kozni Szentistvánon. A falu főterén, amely mellett az országút vezet, a tenyérnyi liget fenyői, nyírei között szökőkút buzog, mellette terméskő foglalatból víz csordogál. Sík vidéken ritkaság az efféle forrás, nem is állhaljuk, hogy kóstolás nélkül menjünk el előtte. Friss, jó izü, ám aligha forrásvíz, annál valamivel langyosabb. Szemközt, a tanácsházáft Baranyi Antal tanácselnök beszéli el a viz történetét. Valamikor artézi kutat fúriák itt, szükség volt az ivó- f vízre. Aztán, hogy a pár kilométerre levő, bő vizű ká_ esi forrásból Szentlstvármák is jutott, a kút elvesztette jelentőségét Mi legyen vele? A helyre a falu közepén amúgy is szükség volt, jókora ABC-áruházai; húztak a kút fölé, amely ily módon a pincébe került. De hogy a víz magától tör a felszínre,, hát illendő foglalatba került, másik fele meg a szö- kökútba, a mellette levő általános iskola gyermekeinek nem kis gyönyörűségére. De szívesen megáll itt egy percre az országúton gépkocsival rohanó idegen, a kifolyóhoz pedig tényleg, mint jó kútra járnak a falubeliek, Apák nyomdokain, fiák boldogulására Boictnyi Endre pék evúttoí fcswfsőt s termcfosrőrc(Veret pékségében, de itt Vcsriil o matyó kalács is, amelyért eljönnek a környékbeli falvakból is. Most, hagy a főutcán már megépüli a földgáz gsőnevezetek, « kemence olajégőjét rövidesen gázégő váltja föl. ha néhar**p » wayiMutdk meghibásodik. Vizük mellett, egyéb ki»,, csekel is bírnak a szentisi- vániak. Többet-e vagy kevesebbet, mint amelyről szinte mindenütt beszélnek, ahol két ember között Szent. István szóba kerül, csak a takarékbetétek tulajdonosai tudnák hitelesen megmondani. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a kincsek között a szorgalom mindenképp ott található. Mert akár általános iskola építéséről, akár a Mária Terézia korában épült műemlék templom helyrehoeatatáról vaui wkj. egyfős-, mán képesek áldozni, nemcsak munkát, de ha kell, pénzt is. Az általános iskola májusban kezdődő építkezéséhez például csak a lakosságtól közel negyedmillió forint gyűlt össze. Ennek a gazdaságnak másik ~ forrása alighanem a termelőszövetkezet. Hajdú Benjámin elnök nem titkolt büszkeséggel rakja elénk az asztalra a szövette ezet tavalyi eredményeit tartalmazó jelenlést. A számok ilyetén alakulásában nem kis része van a vezetékes gáznak is. A tanács által megvásárolt parasitháiat már felújították, portója is vadonatúj palánliot ka. polt. Korhű berendezése után tájháiként vár. ná m idegeneket, de o srentistvániakat is. akik kiváncsiak ró, hogyan éltek apáik. A török időkben elpusztásodott falut Mária lerézio telepíttette be újra lakókkal. Ekkor cpülf a templom is, amelynek az épülettel egykorú mellékoltára, s o képünkön lótHrr-'1 barokk szószéke műemlék. meri a szentistváni Hr-ben már gázt használnak a ter ményszárításhoz. lucerna liszt-készítéshez, nem sai. nálták a fáradságot, hogy Egerlövő térségéből idáig vezessék, s most. amis a szomszédos szövetkezetek nek mindenütt a jókora energiaárak miatt, fő a fejük, ők csökkenteni tudták költségeiket.. Aztán meg. ha már a szövetkezet gázt. használ, hát segített a falun is. A főút alatt ott a gerincvezeték. ~ két-három év múlva már földgáz fül. majd a lakásokban, ami azért napjainkban, a lelket számláló fal vakban még kicsit a csodák közé számolható. És — afféle jő gazda módjára — a szövetkezet nem csekély részt vállal a falu ellátásában. Friss búst. tejet, kenyeret árul saját bolt, jajban, de Tardon és Cserépváralján is. meg a roesz- sze földön híres kalácsokat. matyó perecet, amelyekért, eljönnek ide a hetedik határból is. különösen egy-egy lakodalom idején. A szentistváni matyó nép, viseletbe öltöztetett babá- ’ kért, kivarrt, blúzokért meg- még csak idáig se kell jönni. Viszik mindenfelé, még országhatáron túl is. ami nem is csoda, mert azok a színek, amit az itteni hímzők válogatnak össze egy- egy terítő, ing, szoknya, kö_ tény díszítéséhez, talán legszebb valamennyi között, ami Matyóföldön asszony- kezekből kikerül. A hajdani népviselet lep, alább ily mórion tovább él. mert egyébként már elég ritkán lehet vele találkozni még ünnepeken is. S hogy a fiaik ne feledkezzenek apáikról, a tanács alighanem ezért vásárolta meg az egyik ' portát, amely berendezéseivel együtt a múltat hivatott majd idézni. De emlékezteti, őket a föld is, amely egyik évben szárazsággal. máskor tocsogóval, sziksóval lepi meg az itt élő embereket, s ez így van errefelé már. mióta csak a határ földjét felszántják, ám nem jelenti azt. hogy így is kell maradnia. A néhány éve elkezdett melioráció viszont nagyon sok pénzt kíván. hát lassan halad a munka, de azért a fiatalok mégis szívesen maradnak itthon már az utóbbi években. Minden remény meg. van rá. hogy a törókdúlás idején már elnéptelenedett falu még egvszer nem pusz- tásodik. ha napjainkban még többször is kell temetéshez kondítani harangot a templomtoronyban — ahonnan egyébkén! a Bükk, de még a Mátra nyúlványai is beláthatók —. rhint ahányszor sverekáevas házhoz ko_ matálat küldenek Szenlist- vánban. Csendes Csaba mtm nannsi
