Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
Í9S3. äpriFis 9., szoitfbat Két asszony Hetteüc. Gjwsan Sítörtek At, megfogták a takarító- Mzközöket, a vödröt, a seprűt, a lapátot, a feltörlőrongyot és elindultak a legfelső emeletre. A folyosón elég nagy piszok fogadta őket, por, szemét gyűlt a lapátra, onnan a kosarakba, vedrekbe. Együtt dolgoztak már évek óta. Ha az egyik sóhajtott, a másik már kérdezés nélkül is tudta, mi a baj, beteg a gyerek, elfogyott a tüzelő, vagy éppen nem sikerült befizetni az OTP-részletet és nyakán a felszólítás. Elmesélték egymásnak, mit főztek, kicserélték a recepteket, hogyan kell csúsztatott palacsintát készíteni, mennyi élesztőt kell tenni a fánkba. Az Íróasztalok lábai alól nehezen kerültek elő a papirgalacsinok. Az egyikük lehajolt, a másik pedig a szekrények ajtaját törölte, fájós, nehezen mozduló derekát így nem kellett megerőltetnie Néha leültek, megpihentek, kifújták magukat. Fokozatosan fogytak a szobák, az emeletek mögöttük, tisztaság maradt utánuk. — Ügy hagyják maguk «tán az irodákat, mintha holnap nem is itt dolgoznának... — jegyezte meg az egyik. — Fogadjunk, hogy otthon nem hamuznak a földre». — Hagyd d, no* * érdemes bosszankodni... múltkor még azt is szóvá tették, hogy nem mostuk el a zaccos kávéspoharakat... mintha az is a mi dolgunk lenne... A lépcsőn lefelé menet már megint a gyerekekről folyt a szó. Gyorsan nőnek, sokba kerül a rüház- tatás, de amire erő, pénz van, meg kell adni nekik. Aztán a földszinti szobákban is elrakták a széthagyott hamutálakat, a főételben heverő újságot. Az egyik már indulni készült a fürdőbe, de visszamentek, mert az ablakpárkányon vastag porréteget fedeztek fel... letörölték, ne lökte a nyílásról a rácsot... A fürdőben vastagon ömlött a zuhanyozóból a meleg víz. Átmelegítette testüket, kellemes zsibbadást lehelt izmaikba. A lefolyó alig bírta nyelni a vizet. Egyikük lábával ellökte a nyílásról a rácsot... A beszivárgó szénmo- noxidnak nincs szaga. A műnk sok találtak rájuk. • A vizsgálat megállapította, hogy rosszul építették be az elzáró szifont, a hosz- szú vezetékrendszeren szivárgott át a zuhanyozóba a gáz. A nyílás rácsát nem lett volna szabad felemelni.» de ettől még bejöhetett volna a gáz— Valaki, valamikor elvégzett egy munkát, beépített egy szifont... nem nézte meg, mennyire pontos, hogy zár, megfogja-e a visszaáramló gázokat... valaki, valamikor olyan munkát végzett, ami a két asz- szony életébe került. Hogy kicsoda? Nem tudni! Pedig mindent agyonadminisztrálunk, mindent bizonylato- lunk, mindenről készül papír számtalan másolatban, mindent elkönyvelnek, mindent vissza lehet kutatni.... évekre... évtizedekre visszamenőlég. Valahol nyoma van annak is, hogy ki csinálta ezt a munkát, lei, vagy kik építették rosz- szul be a szifont...? De hol találhatók ezek a papírok? Az asszonyok után tisztán maradtak a szobák, folyosók, ők becsülettel elvégezték a munkát, amiért megfizették őket. Gyanútlanul zuhanyoztak, gyanútlanul érte őket a halál. Helyettük kérdezzük: mindenki tiszta lelkiismeretid dolgozik? Mindenki meggyőződik, hogy a maga : mögött tudott munka valóban becsületesen, pontosan, a legkisebb veszélyeztetés nélkül készült, készül d? A takarítóeszközök mellé ezeket a kérdéseket örökölték a volt kollégák, a 1 felettesek.» | ____™J — Hol vagyunk? — Látod. Hegynek fölfelé megyünk. Itt biztosan találunk olyan helyet, ahol egy-két órát pihenhetünk. Ahogy elnézem, neked is jót tenne egy kis alvás. — Mit akarsz te itt? — Mondtam már. Aludni. — A férfi ismét a nőire pislantott. Látta, ahogy a felesége görcsösen kapaszkodik a kesztyűtartóba. — Vagy azt hiszed, hogy meg akartak ölni? Tíz perc telt, amíg fölkértek a hegy tetejére. Kopár, mintegy kétszáz méteres síkság vette őket körül. Az autópályából mindössze egy vékony, tálán tizenöt méteres szelet lát- szódott. A férfi hátranyult, majd egy pokróccal a hóna alatt'elhagyta az autót. — Két óra múlva felébreszthetsz — mondta, és a gépkocsi háta mögé te- p'tette a pokrócot. A nap már erősen melegített. A férfi gatyára vetkőzött, kicsit1 megtornáztatta eler- nyedt izmait, aztán jóleső érzéssel végigheveredett a pokrócon. A nő lassan a férfi felé sétált. — Ha hazaérünk, elvá- lok tőled. " A férfit láthatóan nem érte váratlanul a kijelentés. — Rendben van — mondata, és kedvetlen mozdulatokkal ülőhelyzetbe gör- nyesztetle magát. — Kedvesem, te tizenöt év alatt legalább tizenötször el akartál válni tőlem, de egyszer sem váltál el. Azt is megmondom, miért. Mert még egy ilyen bar• tnot úgysem találsz.- És ezt te nagyon jól tudod. Most pedig aludni szeretnék. ’ — Te utolsó szemét — sziszegte a nő. — Most aztán nagyon tévedsz ... Majd meglátod. — Majd meglátom — válaszolta a férfi, és rövidesen horkolni kezdett. Az asszony lábait maga alá gyűrve egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Legszívesebben sírni szeretett volna, de sehogyan sem sikerült neki. Csak ült, és az autópálya apró szeletét bámulta. Végül is Nyugat-Európában van. Negyvenévesen először. De undorodott, magától, és undorodott a férjétől. Az első kempingben eltöltött éjszaka után már legszívesebben itthagyta volna a nagy NYUGATOT. A filmekről, prospektusokból ismert városokat, vendéglőket, pizzasütőket. -. „Szart ér az egész” — mondta a férjének két nappal ezelőtt. Akkor is ösz- szevesztek. De most már vége. El fog válni és kész. A lakást biztosan neki ító-. lik. Végül is egy kétszobás öröklakás a Mátyáshegyi úton nem kis dolog. A férje meg menjen a kurváihoz. A kurvái t hózxa el ide, ne pedig őt... Éppen egy újabb cigarettára akart rágyújtani, amikor különös dologra lett figyelmes. Az autópálya vékony szeletébe egy lapos, sötét színű gépkocsi érkezett. Két férfi ugrott id belőle, és azonnal az autó mögé térdepeltek. Kezükben géppisztolyt szorongattak. Az asszony félelemtől eltorzult arccal a férjéhez rohant. — Hé, ébredj már! — suttogta. — Nem hallod? Ébredj már! A férfi kinyitotta a szemeit. Dühös volt, duzzadt és csúnya. — Mit akarsz" — kérdezte és ő is megérezte leheletében az áporodott szájszagot, amit másoktól sosem tudott elviselni. — Ott lent valami szörnyűség történik — mutatott az asszony az autópálya felé, A férfi föltápászkodott, és elindult a mutatott irányba. Lenézett, és meg- tántorodott. — A gépet! Gyorsan a gépet! — súgta a feleségének. Az asszony az autó hátsó üléséről előhalászta a Zenitet és odadobta a férfinak. y A férfi izgatottságában alig tudott élességet állítani. A géppisztolyokból kizuhogó lövedékek elnyomták a Zenit halk kattanásait. Az asszony az autó mellett térdepelt, és arcát kezeibe temette. Taton Btven mtooápene telt eL Az «utópálys véhiuny »leletében egy szétroncaolt autó látszódotí. Nem mértéit visszamenni. Átvágtak a begyen. Fél óra múlva rátaláltak egy műútra. Fogalmuk sem volt hova vezet. A férfi szólalt meg elsőnek: — Megfogtuk ax taté* lábát. , — Csak nehogy be jünk legyen belőle. — Ugyan, mi bajunk lehetne? Bármelyik újság milliókat fizet ezért ax anyagért. Gazdagok leszünk, érted? — Kérlek, ne ísfiöyé*- ketij. — Esküszöm, nem WS- lyéskedek. Idefigyelj, tis»- tán lefényképeztem1 őket. Tudod, hogy mennyit érez a rendőrségnek? És menynyit ér az újságoknak? Biztosan valami nagy fejest nyírhattak ki. Címlapon hozzák majd le ezeket a terroristákat. Nekünk meg fizetnek. — Mennyit? — Legalább tízezer dollárt. Alább nem adjuk. Szállodában fogunk lakni, és kicseréljük ezt a vacak autót. — Üj autót is veszünk? — Veszünk. De még milyet! Lesz benne rádió, meg sztereó magnó. Majd meglátod. Gazdagok lettünk szívem. Nagyon gazdagok. — És veszünk majd egykét divatos cuccot is? — A legszebbeket. Gyönyörű ruhákat veszünk neked. Az első városban megállunk, és telefonálunk néhány lapnak. — És a rendőrségnek? — Nekik is. De előbb az üzlet. Persze a rendőrség is fizetni fog. És még az sincs kizárva, hogy valamelyik fénykép elnyeri az „év fotója” címet. — És mi lesz, ha a terroristák megkeresnek bennünket? — Ugyan szívem! Először is nem mondjuk meg, hogy honnan jöttünk. Másodszor pedig nálunk nagyon jó a közbiztonság. A mi országunkba egyetlen terrorista sem teheti be a lábát. r ÉSZAK-MAG YARORSZÄG 7 ■—■■—--------- > í Á gazdi és a nyuszik v A nyuszik nyilván még a húsvétról maradtak. Apró, fehér kis gombolyagok J az üde zöld fűben. Ketten | vannak, riadtak és bizal- i inatlanok, mellettük a gaz- j. di, apró termetű, vaskos I kisgyerek, leplezetlen büszkeséggel vigyázza jószágait, ör persze akad még, nem is egy, jó szándékú segíteni akarók, hiszen a nyuszik olyan aranyosak, olyan simogatni valók. Hersegetnék a friss fű- í vet a tapsifülesek, jó sza- í gá már a világ a lakótelepi | zöldben is. De a szájtáti | bámulók simogatása elől | nincs kitérés. Csak még } egyszer, könyörög az egyik | gombszemű apróság. Csak I még egyszer! Na, jó, nem bánom, így a tulaj, ötven, fillér. És tartja a markát... Ügy tűnik, a többiek tud- ják már a rendet, mert a i másik, a kisebb megadóan nyújtja a kis, fényes pénzt. A gazdi zsebre vágja. Csak a nyuszik remegnek a í&j ben. (cs-ai 3ki asszony egészes a férfihoz simult, és a haját kezdte simogatni. Aztán végighúzta ujjait a nyakán, le egészen a combjáig. — Akarod, hogy egy kicsit megálljunk? — kérdezte, miközben melleit a férfi vállához érintette. A férfi rápislantott, majd elmosolyodott. — Nem lenne rtxssz, de előbb vegyük fel a dohányt. Az asszony, ahogy bizonyos színésznőktől látta, elbiggyesztette ajkát: — Bogárkám, ne hagyd a feleségedet ilyen árván ... A férfi eivigyorodat*, és ax első beköt.őútnái elfordultak. — Nemsokára Rómában leszünk — mondta a férfi fél óra elteltével, és a felségére kacsintott. — Igen szívem — válaszolta a felesége, majd az előttük haladó kis FIAT-ra mutatva megjegyezte: — Hogy cammog ez a tetű. A férfi köhécselt egyet, aztán megszólalt: — Nem baj, hadd cammogjon. Most már van időnk. — Jobb kezét elvette a volánról, és átkarolta vele a feleségét, — No, és melyik szállodában óhajt pihenni asszonyom? — Uram, önre bízom. — A legszebb apartmant nyittatom ki az ön számára. — Uram ön > lekötelez. A férfi tüsszentett. — így igaz. Látod szívem, így igaz. Adnál egy papírzsebkendőt? — Te tetted ei. — Ja persze. A férfi levette felesége válláról a kezét, a zsebébe nyújt, és abban a pillanatban a fékre taposott. Az autó csikorogva csúszott, vagy i,zenöt métert. A mögöttük levők azonnál tülkölni kezdtek. Az asszony krétafehér ' arccal nézett az urára. — Mi történt? A férfi remegő kézzel végigtörölte homlokát. — A film, amit még Velencében vettünk. Elfelejtettem befűzni... És zsebéből előhúzta az originál tekercset. í A szőlőművesség nagy szaktudást kívánó, igényes foglalkozás. Különösen érI vényes ez Tokaj-Hegyaljá- ra, ahol az anpelológiának, azaz a szőlészet tudományának évszázados hagyo- I mányai vannak. A régi tali pasztalatokkal és a szőlé- I szet-borászat legújabb lcíI sérleti eredményeivel nemcsak a nagyüzemi gazda!! súgok szakemberei, hanem az egyéni termelők közül is mind többen élnek. Ezért aztán a szürettel nem érnek véget történelmi borvidékünkön a szőlőmíves : munkák, hanem „föld fe- í lett és föld alatt” jófor- j mán egész évben tartanak. A tokaji bor tüzéhez, il- | latához, zamatéhoz a szá- l ráz, napfényes hegyaljai : őszön és a különleges ösz- [ szetételű vulkáni talajon J kívül a saját' s szőlőfajták és a páratlan pinceklíma nem kismértékben járulnak hozzá. Tudták ért a régiek is. Ezért foglalkozott Zemplén vármegye az 1848. október 3-i közgyűlésen a Hegyalján honos és hasznos szőlőfajták „lajstromba” szedésével. Termeszthető jobb minőségű venyigéknek a következő fajtákat fogadták ei: : furmint, góhér, török gó- hér, mazsolagóhér, hegyes, í fejér bógár, veres bógár, i veres furmint, veres kecs- kecsecsü, rózsás musko- ; tály, gyöngyfejér, király- ! édes, fekete purcsiny, leány- szőlő, aranykaszőlő, fekete muskotály, petrezselyem- szőlő. A többit, mintegy 90 fajtát kiirtásra ítélték, „mert bőv termést hozván, I tökélletesen gyümölcseiket meg nem érlelik”. A régi szőlőfajták közül ma már csak a furmint és a muskotály díszük a kis parcellákon és a nagyüzemi táblákon. Elvétve akad ; még egy-egy tőke a fentiekből is az egészen régi telepítésű karós szőlőföldeken. De már inkább csak ; mutatóban. A filoxéra utáni idők, tehát a század eleje j óta általánosan elterjedt, sajátosan hegyaljai honos szőlő a régiek közül a furmint és a muskotályos fajták, a később ide került hárslevelűvel együtt. Ugyanis ezek a legalkalmasabbak az aszúsodúsra. De erővé, tűzzé, illattá, zamattá a tokaji aszú, édes és száraz szamorodni s a különféle pecsenyeborok valójában csak a nemes penésszel borított, mély S sziklapincékben érnek. Így [ hát Tokaj-Hegyalján külön | tudománya van a borpin- \ cészetnek. Egy. 18. század f végi feljegyzés szerint a ! must első forrása szabad [ levegőn történjék, ezért i eleinte szellős fedél alatt kell tartani, s csak azután kell legurítani a hordókat | a pincébe. A pincegádor — tudhatjuk meg ugyanebből a feljegyzésből — keletre nyíl- jón, a déli oldalát be kell fedni, hogy megvédjék a napsugaraktól. Száraz, tisz- . ta legyen a pince, boron kívül mást nem szabad benne tartani. Tilos benne pipázni. Szüret után a gazda legfőbb kötelessége sorira -kóstolgatni a hordókat, hogy nem dohosodik, ece- tesedik-e valamelyikben a bor. A dohot úgy vették ki a régiek a borból, hogy a bort tiszta hordóba átöntve, kenderkötelet eresztettek bele. Ezt a műveletet addig ismételték, míg a kötél minden dohot magába nem szívott. * l A mai borászok is hangsúlyozzák, hogy a tokaj- hegyaljai riolittufába vájt sziklapincék klímája és nemes penésze kétségkívül hatással van a tokaji borok érésére. A nemes penész egy különleges pincegomba, amely egy környe- zetben él a tokaji borral. Nemcsak a pince falán telepszik meg, hanem rárakódik a borosüvegekre, parafadugókra, sőt a pincében levő vaseszközökre is. ! Annyira együtt él a borral, hogy ha a pincét hosszabb ideig bor nélkül hagyják, a nemes penész elpusztul. A nemes penész — ahogyan a szakemberek nevezik — mintegy .Jelző nő-1 vénye” a jó pincének, amelynek levegőjéből tápanyagként felhasználja a borokból eredő alkoholgőzt, illósavakat és más szerves anyagokat. A régi, évszázados hegyaljai pincék falát vastagon borítja, valósággal „kitapétázza” a puha, bársonyos tapintású nemes penész. Szinte dísze, ékessége a pincének. Mutogatják is büszkén vendé- j geiknek, látogatóiknak a szőlősgazdák, pincemesterek. És hogy milyen kellemes foglalkozás volt minden időben a borpincészet Tokaj-Hegyalján, erre nézve leghitelesebb tanúnk jeles lírikusunk, Csokonai Vitéz Mihály, aki pataki diákkorában nemcsak Kövy professzor közleckéit látogatta, hanem a jó barátok tolcsvai, tokaji, mádi pincéiben is szívesen belefe-; lejtkezett olykor egy kis „gyakorlati” pincészeti tanulmányba. Ennek ered-1 ményeképpen születtek meg híres bordalai. Közülük egyikben éppen a mádi bort ajánlgatja: Igyunk, barátim, a komor Bú lángja nem csatázik, Ha mádi borral a gyomor, A kis pokol megázik. Igyál! jie, e szőlőgerezd Levével öblödet fereszd. Vigadj, öcsém! ma-holnap Zsákjába dughat a pap... Hegyi József Igazi művész. A kis srácok mindenesetre szájlátva bámulják, ahogy trikóra levetkőzve szép ívű hóidat ró a kissé iciöblösodő be- tonplaccra. Elegánsan kerüli meg a. virágtartót, benne a lassan magára találó tulipánzöldekkel, olykor meg-meglódul, hogy vesztett lendületét pótolja. Már-már ütközik a buszról leszálló sokadalommal, de az utolsó pillanatban, mint a pille, irányt vált. Kering, forog... Bemutató a javából, élvezi is a fiú — olyan--------—....................... ..........-n k m* is I suhanc forma — a tízen! aluliak leplezetlen bámu-l latát. Egyre merészebb a lendület, egyre több a forgás. Aztán megjelenik egy még kisebb, egy kislány. Csetük, botlik, a korcsolya görgői önálló útirányt szabnak maguknak. S a kis srácok feledik a „menőt”, már hátat is fordítottak neki. S miközben két oldalról támogatják a kislányt, osztogatják a szaktanácsokat. les. a.) ———■a*——* L
