Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. április 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Munkára, életre Felelősségünk az ifjúságért Feliegyzesek a megyei pártbizottság üléséről A megye társadalmának legszélesebb rétegét érintő témát: közoktatásunk me­gyei helyzetét tűzte legutób­bi ülésének napirendjére a Borsod megyei Pártbizott­ság. Az érdeklődés, a figye­lem e fontos téma iránt a szülők, pedagógusok, a párt és a különböző állami, tár­sadalmi szervek részéről nemcsak a gyermekeink jö­vője, szellemi fejlődése mi­att, hanem a közös felelős­ségből is fakad. Ez vezérel­te a felszólalókat, ez tűnt ki 1 a több órás vitából, amely- I ben párt- és tanácsi vezetők, meghívott pedagógusok, az ifjúságért felelősséget érző . '*testületi tagok fejtették ki véleményüket az eddigi ta­pasztalatokról, mondták el javaslataikat a mai és a hol­napi tennivalókat illetően. A vitához alapot adó, az utóbbi tíz esztendő tapaszta­latait összegző jelentéshez Nagy Zoltán megyei titkár fűzött szóbeli kiegészítést, kiemelve és hangsúlyozva, hogy az 1972-es közoktatás- politikái határozat végrehaj­tásáért a legszélesebb kör­ben munkálkodnak az iskola i mellett a párt-, tanácsi és társadalmi szervek: a hatá­rozat alapvető pontja, hogy a gyermekek nevelése nem­csak a pedagógusok hanem az egész társadalom, ezen belül a szülők,- a család fel­adata. Csak összehangolt, kö­zös munkával érhető el a közoktatáspolitikai határozat egész társadalmat átfogó célja. A téma aktualitását és napirendre tűzését több té­nyező mellett az is indokol­ja, hogy még mindig gyako­ri jelenség az iskolával szembeni irreális igények tá­masztása: amikor az üze­mek az iskolától kérik szá­mon a szakemberképzést, de maguk keveset tesznek an­nak érdekéből, vagy a szü­lők ama szemlélete, hogy az iskola ne csak az oktatást- neyelést, de a család szere­pét is vállalja át tőlük ... Ugyanakkor — hangsúlyozta Nagy Zoltán — az iskola szerepe is nagymértékben megnövekedett, nem szige­telheti el magát a társada­lomban bekövetkezett válto­zásoktól. A közoktatás fej­lődését az elmúlt tíz évben ugyanis a legjellemzőbben az iskoláztatás nagyarányú ki- terjesztése fejezi ki. Ez a közoktatás egészére, annak minden fokozatára, és a la­kosság valamennyi rétegére egyaránt érvényes. Az iskoláztatás lehetősé­geinek kiterjesztése a me­gyében is hozzájárult a kü­lönböző társadalmi osztályok és rétegek műveltségi szín­vonalának emeléséhez, a köz­tük lévő művelődésbeli kü­lönbségek mérséklődéséhez. Köztudott, hogy a megye történelmi, gazdasági, társa­dalmi településviszonyainak következtében nagy kulturá­lis hátrányokkal kell szá­molni. A hátrányok mérsék­lésében, az esélyegyenlőtlen­ség csökkentésében jelentős szerepet vállaltak az isko­lák, a pedagógusok, akiknek munkáját egyfelől nehezíti, hogy sokan olyan települé­seken élnek és dolgoznak, amelyeken az Iskolai felté­telek, a pedagógusok élet- és munkakörülmémyei mesz- sze elmaradnak az optimá­listól. de még az átlagostól is. Ugyanakkor munkájuk értékét növeli, hogy ilyen környezetből is egyre több gyermek jut el a magasabb iskolázottságot nyújtó isko­latípusokba. Az elmúlt évti­zedben a sokféle együttha­tás következtében jelentős eredmények születtek me­gyénkben az iskola munká­jának tartalmában is. Az új tantervek, tankönyvek lépcső­zetes bevezetése alapvetőén korszerűbb műveltségi anya­got eredményez. minőségi fejlődést tesz lehetővé az oktatás és nevelés tartalmá­ban és módszereiben. Az új‘ dokumentumok egy részének tülméretezettsége, valamint a fogadásukra való késedel­mes felkészülés számlájára írható, hogy az iskoláztatás számarányának növekedésé­vel nem arányos az oktató­nevelő munka színvonalának, hatékonyságának növekedése — állapítja meg a vita alap­ját képező dokumentum, amely ugyanakkor rámutat: a munkára, az életre ne-, vetésben elért eredmények szerényebbek amiál. amit a mai társadalmi igények tá­masztanak. A fiatalok egy részénél hiányzik az egész­séges becsvágy, a megújulási készség. Többen megelégsze­nek a tanulásban a közép­szerű. kényelmesen elérhető teljesítményekkel. Ebben ré­sze van annak, hogy erősen hatnak a mai gyakorlatban a munkához való viszonyban jelen lévő negatív jelensé­gek, de annak is, hogy az iskola nem tudta ezeket kel­lően ellensúlyozni, az egyé­ni adottságokra és érdeklő­désre is alapozó gyakorlati munka feltételeit megterem­teni. Az ifjúság nevelésében tapasztalt fogyatékosságok az objektív okokon túl ugyanakkor szubjektív té- nyezezőkre is visszavezethe­tők. Az oktató-nevelő intéz­mények- egy részében nem elég tudatos, tervszerű é» összehangolt a nevelő tevé­kenység. Sok helyen a kü­lönböző nevelési tényezők egymástól függetlenül tevé­kenykednek. Nem fejlődött a kívánt mértékben a csa­lád, a szülők felelőssége, az ifjúság megítélésében nem alakult ki egységes norma- rendszer, sok a szélsőséges vélemény is. A kérdéscsoport körül ki­alakult vita aláhúzta, meg­erősítette, kiegészítette a je­lentés megállapításait. Szá­mos felszólaló, köztük Siska András, az Encsi járási Párt- bizottság első titkára, Muha Miklósné sárospataki pedagó­gus, hangsúlyozta az iskola, a helyi gazdasági egységek és a család kapcsolatának erősí­tését; E kapcsolatra — mond­ta Siska András — ma még több helyütt az anyagi termé­szetű kérések és azok telje­sítése a jellemző, ezeket szem előtt tartva azonban az isko­lának többet kell tennie a pályaválasztás, a munkára való nevelés érdekében. A pedagógusok munkája, köz­életi szerepe az iskolán kívül is jelentős, különösen a köz­ségekben. Első azonban az is­kola, ahol — mondotta Muha Miklósné — csak az a peda­gógus tud az ifjúság által fel­vetett kérdésekre választ ad­ni, aki maga is érdeklődik a politika iránt, és figyelem­mel kíséri a társadalom éle­tének alakulását. A művelő­dés, a közoktatás nemcsak po­litikailag fontos számunkra,, de gazdasági, közgazdasági megközelítésből is —• fejte­gette Porkoláb Albert megyei tanácselnök-helyettes, aki az iskolai munka mai hibáját abhan jelölte meg, hogy az nem alkalmazkodik az élet diktálta helyzethez; gyenge az iskola kapcsolata a sü­lökkel; a sok tantervi változ­tatás inkább az oktatás, mint a nevelés felé tolta el az ará­nyokat. Másik, nem kevésbé fontos kérdéscsoport a szakmunkás- képzés, a felnőttoktatás. Vi­tathatatlan, hogy az iskolai szakemberképzés és a társa­dalmi igények jó összehango­lása megyénkben is egyike a legnehezebb feladatoknak. A szakmák szétaprózottsága, a szakéin bérigény előrejelzésé­nek nehézségei már eddig is sok problémát okoztak. A vállalatok jelzett igényei gyakran felülmúlják a beis­kolázható létszámot. A terve­zés is nehéz helyzetbe kerül, hiszen figyelemmel kell len­ni az általános iskolát vég­zettek számára, az egyes is­kolatípusok közötti fő képzé­si arányokra, nem utolsósor­ban a fiatalok pályaválasz­tási szándékára. A vitában Vajda István, az Ózdi Kohá­szati Üzemek igazgatóhelyet­tese és Tiser Gyula nyugdí­jas kifejtették: e problémakör összefügg a munkaerő-gazdál­kodás fogyatékosságaival is. Az üzemek — kevés kivétel­től eltekintve — nem tesz­nek meg mindent a fiatalok pálya-irányulásának befolyá­solására, esetenként a pálya­kezdő fiatalok szakmában tartásáért sem. Másfelől — mint arra Csaga György, a 105. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója rá­mutatott ; a mezőgazdasági üzemek, annak ellenére, hogy mind több ipari képzettségű szakemberre van és lesz szük­ségük, csak elenyésző kisebb­ségben’ foglalkoznak a szak­munkás-utánpótlással, az ar­ra alkalmas fiatalok beisko­láztatásával. Nem égy eset­ben a kész, „pályaérett” fia­talt az ipari üzemek „sérel­mére” vonják el, holott a me­zőgazdasági üzemek többsége ma már megerősödött annyi­ra, hogy a szakmunkás-után­pótlás terheit ne hárítsák át az ipari üzemekre. Ezen a helyzeten csakis a munkaerő­szükséglet és az, iskolai kibo­csátás közötti jobb összhang megteremtése változtathat. A megyei pártbizottság ülésének több órás vitájában •még számosán felszólaltak, a legkülönfélébb oldalról vizs­gálva, elemezve a megye köz­oktatásának helyzetét. Szóba került a pedagógus-tovább­képzés, a káder- és személy­zeti munka, a falusi iskolák helyzete, az iskolai párt- és KISZ-szervezetek tevékeny­sége és feladatai. Mind a tes­tület elé terjesztett dokumen­tum, mind a vita egyértelmű­en kifejezésre juttatta az is­kolai oktató-nevelő munka mellett a család szerepét, a szülőknek, a családoknak a nevelésbe való bekapcsolását. Ma, amikor a társadalom mindent megtesz a jövő leté­teményese, az ifjúság helyze­tének, ezen belül is a tanuló­ifjúság helyzetének javításá­ért, a tárgyi, személyi feltéte­lek biztosításáért, a családok­nál is fel kell készülni a mai igényeknek megfelelő gyer­mek nevelésre. Ugyanakkor — mint azt zárszavában Grósx Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára mondotta: ebben a közös munkában hangsúlyt kell kapnia annak, hogy a jövő nemzedékének, gyermekeinknek is van fele­lősségük önmaguk sorsa ala­kításáért. Sokirányú tenniva­lóink között első helyen áll a felelősségérzet felkeltése és állandó ébrentartása is. Öoodrári Mikló« Szolgálatban az önkéntes határőrjárőr a fáji útelágazásnál. Adám István felt. ] ÖÉéníes határőrök a Bélus-patak völgyében Szalaszend, a székhelyköz­ség alig 20 km-re. a társköz­ségek, Fáj. Fu lekeres. Szemé­re és Litka — a Bélus-pa-' tak völgyében — még köze­lebb vannak az államhatár­hoz. összesen több mint 2500 lakosa van ennek a közigazgatási egységnek. Zá- dori Margit, a közös tanács elnöke elmondotta, hogy Fu- lókércsen, Fajban, Szemerén és Litkán főleg a mezőgaz­dasági munka biztosítja a megélhetést, míg a szalaszen- diek közül a földművelés és az állattenyésztés mellett so­kan dolgoznak a miskolci nagyüzemekben és Encsen. Az Úttörő Tsz központja is Fulókércsen van. Szalaszen- den főleg a női munkaerő foglalkoztatása céljából hoz­tak létre a tsz melléküzem- ágaként két kis üzemet. Bódi János alezredessel, a BM Határőrség Miskolci ke­rületi Parancsnokságának fő­előadójával, irányítási fele­lőssel látogattunk el Szala- szendre a héttagú önkéntes határőr-csoporthoz. Kövér Já­nossal a tanácsházán találkoz­tunk, itt dolgozik pénzügyi főelőadóként, a csoport veze­tője. Munkaidőben nem könnyű összehívni a csoport tagjait Bártlai István, a községi párta!apszervezet tit­kára is segítségünkre volt. Az 1977-ben alakult csoport­nak kezdetben öt tagja volt: Doboveczki Károly kerület­vezető erdész, Kovács Béla főállattenyésztő, Kocsis László, a termelőszövetkezet üzemegységének vezetője, Brenner István traktoros. Később csatlakozott hozzá­juk Varga István, az erdé­szet gépkocsivezetője és Ma­gyar Miklós föállattenyésztő. Bizonyára felvetődik az olvasóban a kérdés: miért van szükség a határtól 15— 20—25 kilométerre az önkén­tes határőrcsoportokra? A tapasztalatok szerint a köz­vetlen határterületen a ha­társértők nagyon óvatosak, este, éjszaka mozognak. A határtól távolabb azután már bátrabbak, viselkedésükkel rendszerint felfedik magukat a hozzáértő szemek előtt. Ezért került sor a szalaszen- di önkéntes határőrcsoport létrehozására is. Az élet már igazolta ennek az elképzelés­nek a. helyességét. Nem volt hó, nagy hideg és köd sem 1981. december 29-én a hajnali órákban, amikor Miklós Gyula fuló- kércsi lakos az út mentén megpillantotta azt a két isJ meretlen fiatal férfit, akik az éjszakát egy szalmakazal­ban töltötték el. Szólt •Ma­gyar Miklós önkéntes határ­őrnek, aki Broda Lajos ter­melőszövetkezeti párttitkárt kérte meg — aki saját ko­csiján Encsre tartott —, ér­tesítse a rendőrséget. A két ismeretlent a rendörjúrőr fogta el az úton. Kiderült, hogy lengyel állampolgárok, az egyik bűnöző, és a fele­lősségre vonás elől akartak Nyugatra menni. Másik elfogásuk már ko­molyabb, bonyolultabb, hoz­záértést igénylő eset volt. Kocsis I-ászló önkéntes ha­tárőr Fulókércsről indult el motorkerékpárján 1982. szepJ tember 2-án a reggeli órák­ban. A nagy almáskert mel­lett látta, a gyalogosan köz­lekedő, farmernadrágos, váll- táskás fiatalembereket. Be­szólt társának, Doboveczki Károly kerület vezető erdész­nek, aki fogta a puskáját; maga mellé szólította a ku­tyáját és követte a két icje-( gént. Közben Kövér János; Kocsis Sándor önkéntesek; Magyar László vb-titkárraí gépkocsin elindultak az úton.’ A falu végén két tűz közé került a két idegen. Nagyon körültekintően jártak el; nem intézkedtek azonnal; mivel nem tudták, mit rej-j tenek a táskák ... Amikor a csoportvezető igazolványáért nyúlt, a két idegen háta mö^ gött a puskás, kutyás er-} désszel, már csak legyintek-} tek. A csoport tagjai munkaié-} rületükön és a közéletben is megállják a helyüket. Töb­ben tulajdonosai a Kiváló Dolgozó kitüntetésnek. Szol­gálatukra jellemző, hogy ; a szocialista versenymozgalom- ban eddig négyszer érdemel-' ték ki az élenjáró csoport címet. Kövér János és Do-< boveczki Károly megkapta a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést. A Kiváló Határ­őr kitüntetés tulajdonosa Brenner István is, aki a hi­dasnémeti őrsön szolgált ko­rábban. Szalaszend lakossága pén­teken este emlékezett meg hazánk felszabadulásának évfordulójáról. A művelődé­si otthonban ünnepélyes ke­retek között a Kiváló Ha­tárőr kitüntetést az önkén­tes határőrcsoportnak, vala­mint Magyar Miklós és VarJ ga István önkéntes határ­őröknek Birke Miklós őr­nagy, a BM Határőrség Mis­kolci kerülti Parancsnoksá­gának politikai osztályveze­tője adta át. O. X Eszünk, alszunk, eszünk, al­szunk. Szavakat formálunk, kérünk, várunk. Megkapjuk. Lábra állunk, elindulunk, megyünk. Látunk, hallunk, ta­nulunk, kérdezünk. Várunk, míg választ kapunk. Dolgozunk, télen nyarat vá­runk, ősszel tavaszt. Kará­csonyt, húsvétot, névnapot, születésnapot. Találkára ked­vest, esküvőre vendéget. Fiat várunk — lány érkezik —, közben találgatjuk: szőke lesz, barna, fekete? Megjön. Eszik, alszik, eszik. Várjuk, lábra álljon, elindul­jon. Kérdez, váratjuk, mig vá­laszolunk. Tanul, kedvesre vár, megjön, elmegy vele. Mi maradunk. Őszre tavasz jön, karácsonyra húsvét. S vá­runk: újra mikor érkezik. (csendes)

Next

/
Thumbnails
Contents