Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

ESZAK-MAG'YARORSZAG 4 1983. április 28., csütörtök Filmlevél Elveszett illúziók Közreműködött Jandó Jenő fiz filiaini Haeperseayzesekart Patané vezéaycSte Máié Gábor, a film főszereplője A film címe azonos Balzac nagyszabású regényének cí­mével. Nem véletlenül. E Balzac-regény második ré­sze — Egy vidéki nagyság Párizsban — alapján irta a forgatókönyvet Gazdag Gyu­la, Győrffy Miklós és Spiró György. A film rendezője Gazdag Gyula, zenéjét sze­rezte Mártha István, az ope­ratőr pedig ifj. Jancsó Mik­lós. Ragályi Elemér neve is olvasható a főcímben, ám igen szokatlan szerepkörben: dramaturgként. E film az említett Bal- rac-művet ülteti át a hat­vanas évek Budapestjé­re. Meglehetős hűséggel kö­veti a film fordulatait, min­denkor hitelességet sugárzó budapesti tárgyi környezet­ben. A Balzac-regény sze­replői természetesen magyar nevekkel próbálják ugyanazt a pályát befutni, vagy ugyan­azt csinálni, amit hajdani francia ősük megjárt, illet­ve megtett. Sárdi Lászlónak hívják e filmben az ifjú írójelöltet, aki idősebb szeretőjével vi­dékről Budapestre jön, hogy meghódítsa ezt a várost. Hi­hetetlennek tűnik, hogy egy kiugrott teológus, írójelölt jóval túl a huszadik évén, valamelyik magyar vidéki városból ennyire idegenként jöjjön fel Budapestre, en­nek a kis országnak a fő­városába, amelyet még ad­dig sosem látott. Az idősebb szerető pesti rokona nem , találja jónak az ifjú íróje- í lölt és az asszony kapcso- I tatát, szakításra-kerül sor. A , fiú egyedül teng-leng a fő­városban, míg egy újságíró­val összeismerkedik, majd bekerül az újságíróvilágba, különböző sajtófőnökökkel találkozik, írókkal, az iro­dalmi közélet embereivel ke­rül kapcsolatba és hamaro- ! San bekerül egy szerkesztő­ségbe. Egy színihövendékkel, Köves Flórával, majd annak barátnőjével, Csapó Kriszta- val kerül kapcsolatba, min­denféle furcsa összejövetele­ken vesz részt, befutott új­ságíró lesz belőle, aztán egy könyvről kritikát és ellenkri­tikát is ír, majd ugyanazok, akik az ismeretlenségből ki­í Szűkszavú hrracfás tudatta í a hazai lapokban: a Liszt I Ferenc ettóéKére megrende- I aett, a zenetanárok hagyo- ! mányos szekszárdi zongora­versenyén, amelyet négy- évenként tartanak meg, első díjat nyert ár. Kígyóssyné Ko- moróczi Zsuzsanna. A mis­kolci zenebarátok közül még sokan emlékeznek arra, hogy az Egres&y Bériig Állami Ze­neiskola zongoratanárnője legutóbb különdíjjal tért ha­za a szekszárdi országos ver­senyről. Nevéhez egyébként még egy friss hír is kapcso­lódik — az ő tanítványa az a Simon Izabella, aki a ze­neiskolások országos, nyír­egyházi zongoraversenyén ugyancsak első helyezést ért el. s felvételizhet a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­la előkészítő tagozatára. — Mit jelentenek önnek ezek a sikerek? — Ügy gondolom, sokat. Bár az első díj azt jelenti, hogy a verseny íratlan sza­bályai szerint legközelebb már nem mint versenyző, ba- Km mint meghívott mehe­emelték, hirtelen kiejtik ke­gyeikből, mindenütt elzár­kóznak előle, s amikor a gazdag kitartótól elhagyott szeretője, a szép színésznő, éppen mikor hozzá siet, gép­kocsival halálos balesetet szenved, Sárdi László végle­gesen magára marad. Remekül bonyolított törté­net, amiben talán a legna-' gyobb érdeme Balzacnak van. Izgalmas, fordulatos, látványos. Ám. nagyon csa­lóka, mert a hatvanas évek végének pesti újságíró-társa­dalma megközelítőleg sem élt úgy, mint ahogy ezt a film ábrázolja, mások vol­tak a szituációk, nem újság­íróklubok gazdag fogadásai- ' ból állt az újságíróélet, a szerkesztőségek munkája sem így folyt, mint ahogy a film ábrázolja, — első­sorban a Balzackai való azonosulás kedvéért. Ha fi­gyelmen kívül tudjuk hagy­ni ezt a környezetrajzi S Miskolcra ma jót *4 a filmbaráti. körök mozijába Az oberwaldi Utók című olasz film, amely azt bizo­nyítja, hogy nagy nevek fémjelezte fiira is járhat nagy fiaskóval, okozhat nagy-nagy csalódást. E film agyarba Jean Cocteau A két­fejű sas című műve alapján készült, rendezője Michelan­gelo Antonioni, a főszerep­lője pecfig Monica Vitti. Ma­ga a történet pedig valarpi elviselhetetlen história, olyan megvalósításban, hogy a néző nem akarja hinni, hogy Antonioni filmjét lát­ja. Alighanem a rendező leggyengébben sikerült film­je. Igaz, Góc teán régi műve meglehetősen átvitt, xtíhtxn mű, amelynek nemcsak, hogy történetileg sincs semmi kö­ze napjainkhoz, de a legme­lek el Szekszárdra. De Iga­zából nem is az első hely. hanem a versenyzés, a fel­lépés lehetősége jelent sokat egy ..alsófokú zongoratanár'’ életében. A szereplésre ké­szülni kell. és ennek hasznát veheti a tanításban is. — Melyik első helynek örült jobban? — Az Izáénak. őszintén. A növendékéért nagyobb fe­lelősséggel tartozik az em­ber. Fontos volt. hogy Iza, aki nemcsak nagyon tehet­séges, hanem szorgalmas is. sikeresen szerepeljen. Remé­lem, felveszik az előkészítő tagozatra, amelyet, a szakma mint a tehetségek osztályát tartja számon, mert onnan egyenesebben vezethet az út­ja a művészi pálya (elé. Az alapvető hibát, mint ahogy a majdani nézők nagy há­nyada, amelyik nem isme­ri a sajtó munkatársainak, a szerkesztőségeknek az éle­dét, esetleg nem nehezmé­nyezi ezt, úgy egy rendkí­vül szellemes, fordulatos, igen feszesen, jól megren­dezett és többségben igen jó szereplőkkel életre keltett figurákat felvonultató film élvezői lehetünk. Mert ez a film valóban jól szórakoztat, a romantikus történetet úgy ágyazza be a hatvanas évek végének világába, hogy a nagy nézőtömegek esetleg realitásértékűnek tekintik, izgalommal várják Sárdi László életének, szerelmei­nek, szerkesztőségi munkál­kodásának újabb és újabb fordulatait. A legfőbb szerepet, Sárdi Lászlót Máté Gábor alakítja, hihetően, emberien, el tud­ja hitetni a hihetetlent: a Budapesten teljesen ismeret­len és járatlan tehetséges írót. Szerelmét Udvaros Do­rottya, idősebb szeretőjét Margittay Ági játssza egyen­rangú partnerként; kitűnő két külföldi vendégszereplő, Robert East és Bohuslaw Linda, mindketten az újság­íróélet egy-egy érdekes fi­guráját jelenítik meg, és két sajtóvezér alakjában — bár a valóságban ezek a fi­gurák aligha hihetők —, igen jó kabinetalakítást hoz Bessenyei Ferenc és Sinkó László. Egészében az Elve­szett illúziókat szívesen ajánljuk minden filmbarát­nak. részebb áttételek feltétébezé- 'sévei sem lehet kiolvasni belőie valami kapcsolódást napjainkhoz. Inkább valami középkori történetre emlé­keztet; a meghatározatlan ország királynője ellen me­rényletet elkövetni szándé­kozó fiatal fiú és az idősö­dő királynő furcsa szerelmi kapcsolatával és az ebből adódó, ma már csak opera- szöveglcönyvekben elfogad­ható történésekkel. Ráadásul a film valami olyan techni­kai kísérletezést is tükröz a színek állandó váltakozásá­val, a képek apró pontokra vartó szétbontásával, hogy a néző a mozivászon helyett egyre gyakrabban néz az órájára. (Viszont a hirdetett kétrészeshez képest hamar véget ér.) Benedek Miklós ő érdeke ezt kívánja, még akkor is. ha a tanárnak fáj egy kicsit megválnia egy te­hetséges tanítványától; ha még büszkélkedhetne vele egy kicsit. De meggyőződé­sem. hogv a növendék érde­keit kel] mindig figyelem­mel kísérni. — Mióta tanít? — Tizenkét éve. Miskolcon végeztem a főiskolát, utána az Egressybe kerültem. Nem tagadom, gyerekkoromtól zongorázok, és voltak művé­szi álmaim is. De tanítani nagyon szeretek. Szép... — Mi múlik a tanáron? — Sok mindert. Úgy gon­dolom, fontos a jó tanár —. bár ezt ne vegyék tőlem sze­rénytelenségnek. Az is fon­tos, begy ne esők iaetntkeió-1 Jegyzet Pedró... A hírverés sosem árt. Igaz. azon a vasárnap koradélelöt- tön nem egészen t'öv gondol­tam. Ébredező állapotomat verte meg hangossággal az utcáról betóduló hangszóró­lárma: „Csak egyszer látha­tó!... Megérkezett a ... cir­kusz !... Mindjárt kiszáll a kocsiból a világ legkisebb törpéje!,.. Este a futballpá- lyán ...” És így tovább. És a hatás nem maradt el. Este a futball pályán felállított sá­torban, ott szorongatták a szülök kezét a cirkuszt lát­ni vágyó gyerekek. Az utó­hangokból tudom: csalódás­sal mentek haza. A hírverés elkelne néhány esetben. Ügy adódott, hogy ezen a szombaton több utam vezetett szét a faluban. Egy helyütt találkoztam egy pla­káttal, ami „Pedró-show”-ra invitálta estére a közönséget. Bűvészkedést, jógabemutatót és lézerbemutatót ígérve. Ezen az estén magam is el­mentem a taktaharkányi mű­velődési házba. Csak kíván­csiságból is, az afféléből, hogy „kit érdekel itt a jóga. meg a lézer....”? Nos. igen kevesen szóródtunk szét a nagyteremben. De néhány órával később egyöntetű volt a vélemény: „Ezért érdemes volt eljönni”. Tudom én, hogy egy „cir­kusz” produkciója, meg egy egyszemélyes show nem mér­hető össze. Csak egyetlen dologban: abban, hogy mit ad a közönségnek? És ez ösz- szevetésben a két taktahar­kányi „műsor” közül a lát­ványosabbnak. a nagyobb hangon beharangozottnak, a nagyobb tömeget vonzónak ítélt produkcióról kellett csa­lódottan távozniuk a nézők­nek. Többet vártak.., Az utóbbi években fáradá- sig beszéltünk már a rossz­ízű hakniműsorokról, a „le­kent” produfceiókróL/a lélek­telen jelenlétekről. Az egy­személyes Pedró-show több megyei településünkön volt már látható, s lesz még az. Ez az egy ember — felesége kitartó segítségével — Tak- taharkányban bizakodásra késztető példát adott „ván- dorműsor-ügyben”. Amit ígért — mindent jó színvonalon, érdekesen, szórakoztatóan, az újdonság erejével hatni tu- dóan teljesített S bár még hatalmas .Apparátust” kel­lett szétszednie, meg össze­csomagolnia. késő éjszaka, ő kérte meg a közönséget, ma­radjon, a lézerről bármi kér­désre szívesen válaszol; meg­mutatja. mi, hogyan van ilyenkor... Ezért sem sajnálta senki a búcsúszót: Jó utat, Pedró... ti. n- J.) kát tadjon adni. hanem be is tudja jól. szépen mutatni a darabol. A tanár és a nö- vendék igazi együttműködé­sére van szükség ahhoz, hogv valóban érjünk el eredményt. S a növendék családjának áldozatkészségére is. — Zongoratana rnak lenni zeneiskolában — egy kicsit „névtelenség” is. Egyáltalán, milyen szereplési, lehetősége­ik vannak? — Az az igazság, hogy nem sok. A tanári hangversenyek, egy-egy fellépés versenyek után. Bár mi Nagy Mariká­val már felléptünk Miskol­con, a Bartók-teremben, a kó­rusunkkal közösen. Pedig *1- taMnuutarát talán i m lek Már hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy jön. s már he­tekkel ezelőtt elkelt vala­mennyi jegy: április 21-ena Miskolci Nemzeti Színházban a világhírű karmester. Giu­seppe Pa tané vezényelte a Magyar Állami Hangver­senyzenekart. A műsoron Kodály Galántai táncok, Csajkovszkij b-moll zongo­raversenye (Jandó Jenő köz­reműködésével), s Dvorak Az Újvilágból alcímet viselő szimfóniája szerepelt. Mint e felsorolásból is kitűnik, ne­ves előadóművészek szólal­tattak meg népszerű kompo­zíciókat — az eredmény sem maradt el, a koncertet olyan felfokozott várakozás előzte meg. amit legutoljára talán két éve. Fischer Annie zene­kari estje alkalmával tapasz­talhattunk. Patané dirigálása magával ragadó intenzitással éli és él­teti át a- kompozíciók fe­szültségét., szinte egyetlen lendülettel rajzolta meg a Kodály-mű — sok-sok apró karakterből álló — ívét; ugyanez a feszültségteremtő erő munkálkodott a zongo­raverseny. s a szimfónia té­teleinek élelrehívásakor is. A felfogás dinamizmusa ugyanakkor sohasem növe­kedett koholt drámaisággá. vagy szélsőséges, dagályos frázissá — pedig erre a két romantikus mű elégszer nyújt csábító alkalmat —, hanem természetes, emberi léptékű Az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár csoportja immár 17. alkalommal ren­dez könyvárverést Budapes­ten. Az eseményt ezúttal új helyszínen, a Pesti Vigadó hangversenytermében tartják május 13-án 16.30 órakor. A szervezők 278- kötetet bocsátanak árverésre, a kü­lönféle magángyűjtemények és a budapesti antikváriu­mok anyagából. Közöttük számos régóta keresett kötet is kalapács alá kerül. A Szétszórt, nagy kiterjedésű tanyavilága van Sárospatak bodrogközi határának, ahol csaknem másfél ezren élnek. Az itteni lakosság nagy ré­sze idős ember, hiszen csu­pán a Kossuth Termelőszö­vetkezetnek 458 nyugdíjasa van akiknek többsége Dor- kón, Apróhomokon, Rózsá­lődésünket is szolgálná egy- egy koncert, kamaraest. De szeretném gyorsan hozzáten­ni, nem vagyok elégedetlen ember... Sőt. Komoróczi Zsuzsának men­nie kellett — órára érkezett huszonöt növendékének egyi­ke. Barta Péterrel, a zeneis­kola igazgatójával még foly­tattuk a beszélgetést. Arról, hogv a heti kétszer harminc vagy kétszer negyvenöt per­ces órákkal igazából nem le­het nagy eredményt elérni. A sikerek mögött időben és energiában is nagyobb, több munka rejlik. S arról is. hogy talán mégis meg lehet­ne találni a módját annak, hogy az eredményeket is „produkáló” zenetanárok ne csak a tanári hangversenye­ken jussanak fellépési lehe­tőséghez. A magunk részé­ről például elképzelhetőnek tartanánk, hogy a Városunk művészei sorozatban leg­alább ősszel egy estét adná­nak Komoróczi Zsuzsanná­nak is.., <M. U.) szenvedélyek forrásává vált. Ebben az értelmezésben bon­totta ki Patané a lassú téte­lek finom szövésű dallamait (különösen szépen sikerült a szimfónia Largó.ia). de eb-' ben a szellemben fogantak Kodály verbunkos-motívu­mai. s Dvorak allegrói is. \ karmesteri gondolatok hű tü­körképe volt az Állami Hang­versenyzenekar játéka, szín-1 te hibátlanul követték Pala- né intéseit mind az össz- aenekari. mind pedig a szó- lisztikus részletek megszólal­tatásakor. Az est legizgalmasabb feJ jezetének a Csajkovszkij- versenymű bemutatása bizo­nyult. Jandó Jenő kitűnő ké­pességeiről eddig is volt al­kalmunk meggyőződni, s no-' ha a tehetséges pianista évek óta tevékeny művésze kon­certéletünknek. úgy tűnik, a mostani időszak különösen exponálttá tette személyét, mintha napjainkban válna igazán meghatározó erejű elő­adóművésszé. Ez a hangver­seny is azt bizonyította, ki­emelkedő előadói egyéniség­gel rendelkező zongoristával van dolgunk, aki — ezúttal — a b-ínoll zongoraverseny tolmácsolásának virtuozitá­sával, játékosan könnyed megformálásával szolgált rá a közönség elragadtatására. könyvgyüjtőknek igazi cse­mege lehet a Wesselényi- féle összeesküvés résztvevői­nek peréről és kivégzésük­ről 167Í-ben Bécsben meg­jelent német nyelvű kötet, amelyet 12 nagyméretű réz­metszet illusztrál. Szépen restaurált állapotban kelhet el az 1732-ben Nagyszomba­ton kiadott Káldi- és az Ut- rechlben 1747-ben nyomta­tott Károlyi-biblia, egy-egy példánya. son és az Alsóhatár kisebl» tanyáin lakik. , A fiatalok Sárospatakra ▼agy más városokba költözJ nek, hogy munkalehetőség­hez jussanak'. Így a szülők, nagyszülők maradnak csak a tanyai házban. Korosodásuk és gyengülő egészségi állapo­tul? miatt mind többen szo­rulnak társadalmi gondozás­ra. A városi tanács egyesi-1 tett egészségügyi intézmé­nyének vezetősége és mun­katársai eddig is minden tő­lük telhetőt megtettek a ma­fiukra maradt idős emberek gyámolítására. Ebben az éviién pedig hoz­zákezdtek a tanyavilás köz­pontjában, Dorkán — a Kos­suth Termelőszövetkezettel közösen — egy bentlakásos napközi otthon létrehozásá­hoz. A tsz egyik erre alkal­mas épületét alakítják át és rendezik be úgynevezett ..he­tes” napközinek, amelyben az öregek — különösen be­tegség vagy rossz időjárás esetén — tetszés szerinti ide^ ig tartózkodhatnak. Teiles el­látást. gondozást kapnak, de amikor kedvük tartja, bár­mikor haza is mehetnek — szétnézni a lanvai portán, rendben tartani házukat, ott-1 hónukat. Az építkezési berendezési munkákkal ió' haladnak.., s igya dorkói bentlakásos nap­közit hamarosan igénvbe ve­hetik a tanyavilág idős la-1 kosai. „ i A zongoratanárnő Nagyobb a felelősség a növendékért Az oberwaldi titok D. Szabó Ede Könyvaukció Bentlakásos napközi - öregeknek

Next

/
Thumbnails
Contents