Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
1983. április 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Család, munka, közélet Plopp Lászlúnénak, a Sa- jószentpéteri Üveggyár szigetelőanyag-gyártó üzeme csoportvezetőjének ugyancsak meg kellett tanulnia az elmúlt években, hogyan osz- sza be az idejét. Nem a munkaidő nyolc óráját, mert üzemükben természetes dolog, alapkövetelmény a munkaidő kihasználása. Inkább a munkaidőn túli, forma szerinti szabad idővel volt eleinte gondja, amíg meg nem szokta-tanulla: hogyan ossza meg idejét a családja és a sokféle társadalmi funkciójának tisztességes ellátása között. Bányászférje szintén váltóműszakban dolgozik. Munkásőrként, párttagként részese a közéletnek, de megértő és segítő társa feleségének, aki amellett hogy alapszervi párttitkára az üveggyárnak, tagja a nagyközségi pártbizottságnak és a tanácsnak is. Törzsgárdatag, több, mint húsz éve dolgozik a gyárban, ebből több, mint tizenhat éve a mostani munkahelyén. A hatvanas évek elején ott bábáskodott a szocialista brigádmozgalom vállalati bölcsőjénél, 1968-ban belépett a pártba. Az üzem akkori vezetői felfigyeltek a sokat és jól dolgozó, a közösségi élet kérdései iránt érdeklődő fiatalasszonyra. Az elmúlt esztendőben Lenin város lakói településfejlesztő társadalmi munkájának értéke — az év végi számvetés szerint — meghaladja á 14 millió forintot. Á munka jelentős része a város meglevő, oktatási, művelődési és sportcélokat szol-» gáló intézményeinek, létesít- ménveinek fenntartását szolgálta, másik részének felhasználásával pedig sikerült továbbfejleszteni ezeket a létesítményeket. Többek közölt a város játszótereinek karbantartására, továbbépítésére közel egymillió forint értékű munkát végeztek a Felismerték és elismerték a képességeit, értékelték aktivitását. A kapott társadalmi megbízatásokat rendre becsülettel elvégezte, de az nem ment a termelőmunka rovására — amit az is bizonyít, hogy amióta a vállalatnál, hétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Beszélgetésünkkor mondta: „Soha nem mulasztottam, mindig .elvégeztem, amit rámbiztak. Példát kellett mutatni, csak így tudtam magammal vinni a többieket.” A többiek: lányok és asszonyok, hiszen mint az üzem, leninvárosiak. Az ifjúsági park és a városközponti park fejlesztésén, illetve karbantartásán több, mint hárommillió forint értékben dolgozott társadalmi munkában a lakosság. A városi tanács terv- és munkaügyi osztályának jaJ vaslatára — ahol a társadalígy az alapszervezet többsége is nő. Porban, füstben és melegben nehéz fizikai munkát végeznek, váltóműszakban, de van idejük arra, hogy politizáljanak, törődjenek a kollektívájuk és a tá- gabb világ dolgaival. Például a nőpolitika' kérdésekkel, amelyről a párttitkárnő azt mondta: — Végső soron mi csináljuk magunknak, s ebben sok igazság van, de azt is hozzátette: ebben a vállalat, az üzem vezetői egyenrangú és sokat segítő partnerek. Egyik legfontosabb feladatuk a gazdaságpolitikai tevékenység, amely alatt azt értik, hogyan, milyen politikai eszközökkel segíthetik a tervek eredményes végrehajtását. A vállalat és az üzemben dolgozó nők érdekei megegyeznek. Az elmúlt években sokat tanult: végigjárta a pártoktatás sokféle formáját, elvégezte a marxista középiskolát, jelenleg levelező tagozaton a gimnáziumba jár, az idén fog érettségizni. Példamutatóan élt és dolgozott, és ezt oly módon is elismerték. hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkája elismeréseképpen a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. P. J. mi munkavégzéseket nyilvántartják —, a közeljövőben „Közösségért” kitüntetést adnak mindazoknak a dolgozóknak és kollektíváknak, akik 1982-ben Lenin- város településfejlesztő társadalmi munkájában kiemelkedő eredményeket értek el. Társadalmi munka Leninvárosban Szakma, emberség, politika A vezető-’szereló Miskolcon, a MüM 11G. sz. Iparitanuló Intézetben sajátította el a lakatosmesterség alapjait. Szentesi István volt a szakoktatója, aki — híres mester lévén — valóban oktathatta ezt a szakmát. A fiatal Hevele Istvánnak azon- , ban többet is jelentett a szigorú, nagy tudású mester. „Apám helyett volt az apám — emlékezik rá a két évtized távlatából. — Tőle nemcsak a szakma alapfogásait, hanem emberi, politikai hélvtállátását is átvet-» tem.” Az iskola után az ország egyik legnagyobb vállalatánál. a Lenin Kohászati Művekben dolgozott, vált nagyipari, öntudatos munkássá. Itt, lett a tagja a pártnak is, 1969-ben. A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának sárospataki gyáregységében 1911 óta dolgozik. Jelenleg az úgynevezett' gyár- fenntartó részleg vezető-» szerelője. Engi Andor gyáregységvezető szerint Hevele István az egyik kulcsemberük. A szerszámgépek generál nagj\iavítását ugyanis korábban a törzsgyárban, a fővárosban kellett elvégeztetni, később, más vállalatokat kértek fel erre a munkára. Ez azonban nagy szállítási költséggel járt, sok pénzbe is került és a munka minőségével is sok kifogás merült fel. Ezért 1982-ben „otthon”, a gyáregységben rendezkedtek be a gépek generáljaví-' tására. A gyárfenntartó részlegben jelenleg százan dolgoznak, a szakmailag szerteágazó, bonyolult feladatok megvalósításán. A munkás- gárdjit is így alakították ki; a segédmunkásoktól kezdve a kvalifikált szakmunkásokon keresztül a technikumi végHevele István vezetö-sierelő zettségű dolgozókra egyaránt szükség van itt. A jól szervezett és kiváló szintet nyújtó részlegnek köszönhető, hogy ma már nem „utaznak” a javításra szoruló gépek, berendezések, sokkal jobb minőségben és hamarabb állíthatják ezeket isJ met a termelés szolgálatába. A tmk-részleg pártalapszer- vezelének 38 tagja van, a legnagyobb létszámú kommunista kollektíva a gyáregységben van. Példamutató munkájuk emelte a gyárrészleg tevékenységét a követelményeknek megfelelő szintre. Ennek az alapszervezetnek titkára 1975-től Hevele István vezető-szerelő. Gyermek- és ifjúkorában az élet nem kényeztette el. Mi mindent kellett ahhoz tenni, hogy 39 éves korára köztiszteletben álló ember legyen? — Először a szakmát kell jól, alaposan elsajátítani és lehel őleg magas fokon gyakorolni, méghozzá mindennap — mondotta találkozásunkkor. — Csak ezen az alapon kérhetünk, követelhetünk hasonló teljesítményt munkatársainktól. Ha még többet akarunk, ismét a személyes példamutatás a legvonzóbb. Ebben a szakmában sem szabad lemaradni. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy tovább képezhessük magunkat. A gyárrészlegben levő szocialista brigádok segítségével er-1 re is lehetőség nyílik. Magamról tudom, nem mindegy, hogyan fogadjuk az ifjú szakmunkásokat. Segítenünk kell, hogy minél hamarabb hazataláljanak — nálunk. És emellett, nemcsak élni kell a politizálás lehetőségeivel, hanem erre fel is kell készülnünk a politikai iskolák, tanfolyamok keretein belül. Hazát kell építenünk, ha itt van a házunk, az új lakótelep munkáslakásaiban. És ha mindez megvan, meg is kell vé-' denünk. Most az a legfontosabb, hogy munkánkkal, személyes példamutatásunkkal politizáljunk. Hevele István vezető-sze-' relő, alapszervezeti párttitkár, munkásőr ízig-vérig közösségi, ember. Tisztelik szerénységét, emberségét, becsülik .szakmai tudását, munkásőri elhivatottságát, példás családi életét. Felesége nemcsak otthon, hánem a gyárban is társa' a munkában. Három gyerekei nevelnek, tanítanak és taníttatnak. A vezető-szerelő eddig kétszer érdemelte ki a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést, kétszer kapta meg a. KISZ KB magas elismerését. Felszabadulásunk ünnepén a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. O. J. Egy a 106 kisközségből: Meszes. Kertjei alatt megyénk legszebb tava, a Rakaca-tó, horgászok, fürdőzök, kirándulók sokaságával gyepes, árnyékos partjain. Megyénk kisközségei A megyénk aprófalvaival foglalkozó sok-sok fórum közül nemrégiben a Borsod megyei Népi Elenőrzési Bizottság tűzte napirendre ezt ' az igen összetett, sokrétű témát. Kétségtelen, hogy — miként ezt már évekkel ezelőtt a kisközségekkel foglalkozó cikksorozatunkban is leírtuk — sok ember csupán divatból, nosztalgiából siránkozik városi összkomfortos lakásában e falucskák fogyatkozása miatt, léteznek ellenben árrá hivatott szervek, intézmények, akár határozatok hozatalára jogosult. akár javaslatokat adó fórumok, melyek • józan körültekintéssel tesznek a kisközségekért. Szükséges is, hogy tegyenek, hiszen megyénkben 106, ötszáz léleknél kevesebbet számláló településvan és ezekben 33 547 ember él. Nagyobb részük hatvan évnél idősebb. A kisközségek lélekszáma változik, de sajnos negative változik: lakói közül többen halnak meg; mint ahányan születnek. Az elvándorlás, a fogyatkozás okai sokfélék, összetettek és alapvetően ezek nem is igen változtathatók meg, a folyamatot azonban lehet lassítani, némely falucska esetében tálán sikerül megállítani is. ' UTAK ÉS BOLTOK * 60 Megyénkben gyakorlatilag minden települést bekapcsoltak mór a közlekedési hálózatba. Vagy vonattal, vagy busszal, de mindenképpen lehetséges a közlekedés. Az igaz: a közlekedési vállalat nemigen nyer ezen a bolton, sokszor egy kézen is meg lehetne számolni az utasokat, de nem is a bevétel a cél. A járatok mennek-jönnek, ha egy utassal akkor eggyel, de annak a bizonyos vérkeringésnek működnie kell. Az említett bizottsági ülésen is szóba került: nem lenne-e jobb a mikrobuszok alkalmazása ? A felmérések nyilván pontosan mutatnák, hol lehetne közlekedtetni ezeket a mégiscsak olcsóbb járműveket. És eljutnak ezekbe a kisközségekbe is — minden kisközségbe — az áruszállító, kocsik. Viszonylag jól kiépített, elfogadható utakon. (A múlt évi útfenntartási és felújítási tanácsi keret több. mint 160 millió forintjának 60 százalékát a községekben használták fel, jutott az aprófalvakba is.) A boltok megvannak, az alapellátás biztosított.’ Ennek a kijelentésnek pedig nagy súlya van. Különösen ha kicsit szélesebb, tágabb értelemben értjük, ide számítva például az orvosi ellátást is. Hadd álljon itt rögtön: a kisközségek alapellátásának biztosítása a további éveknek is egyértelmű feladata, az illetékes hatóságok mindennapos munkája, melynek során kérdőjel sem lehetséges. A boltoknál maradva még: az ede- lényi járásban faházakat építének erre a célra, melyeknek egyik fele vegyesbolt, a másik fele italbolt. (És egyben amolyan tere- fere helyiség is, ahol össze lehet gyűlni, szót váltani.) Az encsi járásban mozgóbolt, speciálisan épített autóbusz járja a községeket. A mozgóbolt dolgozója megrendelést is felvesz, legközelebbi útján hozza a kért árut. Nem olcsó dolog bizony egy ilyen autóbusz közlekedtetése. de az áfész vállalja ezt a terhet. ZACSKÓBÓL, KÜTBÓL Megyénk falusi lakosságának 43 százaléka vezetékből kapja az egészséges, jó vizet. A kisközségeknek persze csak kevés hányadában van vezeték, a többiben pedig ásott kutak találhatók. Melyik jó. melyik nem jó vízzel. Hiszen ismeretes, mindenütt egyre inkább ismeretes gond a víz nitrátosodása, mely ellen egyelőre a tudomány semmit nem tud tenni. Jó lenne persze megépíteni a vízmüvet, de ez igen sokba kerül. Ma körülbelül 18—20 ezer forint jut egy- egy családra és ez a pénz a szükséges összegnek a fele. A többit közpénzből kell pótolni. Kisfalukban talán még ennél is több jutna egy-egy családra, nem bírják, nem vállalják. (Mint említettük: a lakók nagyobb része 60 éven felüli.) Ebben az 'ötéves tervben megyénk újabb 40 faluját látják majd el vezetékes ivóvízzel, ezek között szerepel néhány aprófalu is. A 106 település közül 52-nek a vize rossz. Ezeket a kisközségeket is a már gyakran leírt zacskós vízzel látja el a megyei Vízművek. Termoszkocsik szállítják a zacskós vizet a csecsemőknek. valamint a terhes mamáknak. Minden héten a szükséges mennyiséget. A víz hét napig garantáltan jó. Ha a szállítók az újabb fuvar alkalmával még érintetlenül találják a zacskót, egyszerűen kiszúrják, kiengedik a vizet, hogy ezt már ne használják, hanem a frisset. (Évente mintegy 4 millió forint.) Nyilvánvaló, hogy a zacskós víz nem végleges megoldás. Ahol lehetséges, víz- mütársulás alakul, vezetéken érkezik a víz. más helyeken pedig legalább egy, jó minőségű vizet adó kútnak kell lennie. Kitisztítva, rendbehozva. állandóan ellenőrizve. Egyetlen »egy jó kút viszont még ebben a nitrátos időben is föltehetően található minden településen. A! megyei tanács vb építési- közlekedési-vízügyi osztálya ebben az évben készíti el a községek ivóvízellátásának fejlesztési kancepcióját. mely szerint minden településen biztosítani kell a jó vízellátás valamilyen formáját. SZÉP FALUK Igen, ezeknek a kisközség geknek többsége szép falul Bóklászásra, nézelődésre, fényképezgetésre csábító hegy-völgyekben, erdők alatt, itt-ott még kristálytiszta patakocskák télen is mozgói élő patakocskával, tölgyesekkel. fenyvesekkel, tiszta friss levegővel, az egykori faluk csendjével, nyugalmával. Sok ember kedveli bizony az ilyen mondhatni idillikus környezetet! Kisközségein» iránt is növekszik az érdeklődés, itt is, ott is vásárolnak egy-egy házat, kicsinosítják, berendezgetik és hétvégeken eddig nem látott, messziről jött emberek ismerkednek, barátkoznak a szomszédokkal, tanácsot kérnek zöldségültetéshez, szőlő- metszéshez, gyümölcsfa |rer- metezéséhez. Simán. Mogyo- róskán, Árkán, liejcén. Kishután. Nagyhután és még sok más kisközségben megjelentek már az érdeklődők, házvásárlók. Az edelényi iá- rásban főként az ózdiak vásárolgatnak. a Zemplénben pedig a nyíregyháziak és környékbeliek. Magánkezdeményezések ezek persze, nem szervezettek. Lehete szervezetten is hasznosítani némely falut, az üresen maradt házak — sok ezer — némelyikét, de valahogy ez nem sikeredik. A felmérés már elkészült, hány házat lehetne idegenforgalmi célokra azonnal hasznosítani és hányat egy kis munka elvégzése után. de tovább semmi. Valahogy nincs. ak!. lépjen. Mégis: a kisközségek átmentésének talán egyik módja lesz az idegenforgalom, az üdülés. Különösen amióta a házvásárlással kapcsolatos merev jogszabályon módosítottak. Egyik útja-módja talán ez lesz, de ami most mégiscsak fontosabb: a már említett alapellátás biztosítása, a 30 ezernél több embeV megfelelő életkörülményeinek garantálása. ha szükséges megteremtése. Ennek a bélnak érdekében pedig tisztes erők munkálkodnak nálunk is. Priska Tibor
