Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-11 / 59. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 mBaOOSStmwaS 1733. március 11., péntek Gyors döntés Borsodszirákon közelségien egy leangánleldolgozó A krasznokvajdai Bástya Termelőszövetkezetben ottjártunkkor az aimáskert utolsó fáit alakították a metszőollók. Az 55 hektáros pe- recsei gyümölcsösben összesen 16 ezer almafát metszettek meg az elmúlt hetek, hónapok során az ott dolgozó metszőbrigád tagjai. Fotó: Fojtán László Bemutató Húsz fotós ha; mine évről Azt mondják, a jó és okos döntésekhez néha egy pillanat elég, megérteni a lényeget és utána máris jöhet a következő lépés, a megvalósítás. Ilyen is előfordul a gyakorlatban, de nyilván az esetek többségében hosszas mérlegeléssel, ' szinte tudományos alapossággal kell elemezni a megadott témakört annak érdekében, hogy gazdaságos, perspektivikusan is talpon maradó fejlesztés, beruházás valósuljon meg. A borsodszíráki Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Termelőszövetkezetben az említett gyors döntést választották. Mint Botya Péter elnök elmondta, ez esetben felesleges lett volna hosszú időn át, esetleg hónapokig meditálni, hiszen a Vasipari Kutató Intézet már megvalósított kísérleti üzemének tapasztalatai szerint a mangánérc feldolgozása azonnal kimutathatóan gazdaságos a szövetkezet szempontjából és ezen túlmenően népgazdasági szinten, a társszövetkezetek és más ipari üzemek szintjén is. Miről van szó? Arról — mondja az elnök —, hogy Magyarország bővében van a mangánércnek és ma mégis számos, fontos mangánt tartalmazó vegyületet importból szerez be az ország. Ez azért van így — folytatja az elnök —, mert a mi ércünk, bár sok van belőle, viszonylag alacsony, mindössze 20—22 százalék mangántartalmú, úgynevezett karbonátos érc, amelyet a korábbi műszaki ismeretek és eljárások alapján drágán és bonyolult úton tudtak csak feldolgozni. Így hiába pihent a hatalmas mennyiségű érctömeg a földben, gyakorlatilag azt értéktelennek tekintették. A Vasipari Kutató Intézetben azonban nemrég olyan új, viszonylag egyszerűen megvalósítható eljárást dolgoztak ki, amely megoldja a karbonátos mangánérc feltárását és megnyitja az utat a feldolgozásához. Az eljárás igen nagy előnye továbbá az, hogy az ércet olyan vegyszerrel, nevezetesen kénsavval kezelik, amely a hazai üzemekben, elsősorban a közeli Borsodi Vegyi Kombinátban mellék- termékként rendelkezésre áll, és így viszonylag olcsón az első lépés máris megtehető. — Zagyvarónán már működik egy ilyen kísérleti üzem —• mondja Botya Péter. — Ott évente ötezer tonna ércet dolgoznak fel, ennek az eljárásnak a segítségével. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a lehetséges irányokba fejlesztve, a népgazdaság számára hatféle fontos terméket készítsenek. A gyártás során például mangánszulfátot is kapnak, amely folyékony állapotban, valamint oldatban műtrágyaként, szilárd, krisA megyei tanács egészség- ügyi és szociálpolitikai bizottságának munkaterv szerinti, ülése bizonyára véletlenül esett egybe a Pszichológiai Társaság 0. országos tucjpmányos. konferenciájával.' Az országos fórum az akadémián, a megyei bizottság pedig Izsófalván foglalkozott a pszichiátria legégetőbb kérdéseivel. Izsófalván, a megyei kórház kihelyezett pszichiátriai és alkoholelvonó munkatherápiés osztályán Márky Géza, a bizottság elnöke köszöntötte a témához külön meghívottatályos állapotban pedig az állatok számára tápsóként szerepelhet. Ugyancsak fontos a gyártás során keletkező, úgynevezett Volígop műtrágya is, amely a hazai mezőgazdaság egyre nélkülözhetetlenebb kemikáliája lehet. Szót kell ejteni a feldolgozás egyik végtermékéről, a barnakőről is, amely jelenleg teljes egészében importból származik, és ezt a bizonyos barnakövet a szárazelem gyártásához lehet felhasználni. —•’ Hol tart most a döntés utáni megvalósítás? — Amikor megismertük az üzemet, és azt az igen széles körben felhasználható termékskálát, ami egy ilyen termelőegységből kikerülhet, valóban nem mérlegeltünk sokáig — folytatja az elnök. — Már készül az üzem építéséhez szükséges tanulmányterv, amely bizonyos fontos részletkérdéseket még tisztáz, de ezzel párhuzamosan Rudabányán már megvásár-ltunk egy területet, itt akarjuk kialakítani az új üzemet. Ezen a területen iparvágány és az egyéb alapvető feltételek már a rendelkezésre állnak, és a számításaink szerint lesz elegendő mennyiségű munkáskéz is. Ugyancsak fontos az is, hogy itt megvan a megfelelő őrlőkapacitás, tehát nekünk őrlőművet sem kell építeni. Már megkötöttük a szerződést a Műszaki Fejlesztési Bizottsággal, és tárgyaltunk a Magyar Nemzeti Bankkal a kölcsön felvételéről. A szakemberek körében az a vélemény alakult ki, hogy ez a beruházás népgazdasági szempontból is igen fontos, hamar megtérül, és van még egy igen nagy előnye: ez az üzem tulajdonképpen azzal, hogy nagy mennyiségű különféle műtrágyát készít, a környék agrokémiai központjaként is szerepelhet majd. Mindenesetre mi felkészültünk a gyors lebonyolításra, mert a tanulmányterv elkészítése után máris hozzáfogunk Rudabányán az elektromos hálózat kiépítéséhez, továbbá az alapozási munkálatokhoz. Ez esetben fontos a gyorsaság, hiszen ez a termék rendkívül keresett. Mi nemrég foglalkozunk vele, de máris olyan jelzéseket kaptunk, hogy több ország, egyebek között az NDK, Franciaország, Svájc, és Hollandia is érdeklődik az eljárás után, és szívesen vásárolnának az üzem termékeiből. Ez természetesen a termelőszövetkezetünk számára is fontos információ, hiszen azt jelenti, hogy a leendő üzem hosszabb távon is meghatározhatja majd a közös gazdaság további egyenletes fejlődését. Hajdú Gábor kát. Dr. Guba Sándor, a Megyei Ideggondozó Intézetvezető főorvosa és dr. Rostás Anna készített tájékoztatót az elmebetegek és alkoholisták intézeti és területi ellátásának helyzetéről. Az írásban kiadott tájékoztató, a szóbeli kiegészítés, valamint a kialakult vita azt elemezte, hogyan valósulnak meg megyénkben azok az 1069- ben kiadott országos szintű irányelvek, amelyek az elmeegészségügyi ellátás fejlesztéséről szólnak. Bizonyos számarányok jobbak, mások Ez évben, május 11—13-a között rendezik meg Budapesten, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Oktatási Központjában a III. Országos Szövetkezeti Borbemutatót, amelyen a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, háztáji gazdaságok és szakcsoportok legkiválóbb borai vesznek részt. Az országos versenyen mer gyénk két borvidékét 50 bor Két érdekes programú koncert volt az elmúlt héten Miskolcon. A március 2-án megtartott estet azért nevezhetjük annak, mert ritkán van alkalmunk arra, hogy egyetlen hangverseny keretében több évszázad zeneirodalmára lássunk rá, éppen ezért csak dicsérni lehet a Magyar Kamarazenekar szellemes, ugyanakkor élvezetesen könnyed repertoárját, amcly- lyel a Bartók-teremben felléptek. A Tátrai Vilmos irányításával megszólaltatott műveknek — egymáshoz viszonyítva — volt bizonyos fejlődési íve, éppen ezért tűnt magától értetődőnek a választott sorrend is. Purcell, Stamitz, Sugár és Britten egy-egy közismert alkotása mellett Mozart, nem kevésbé vonzó Esz- dúr zongoraversenyét hallhattuk Prunyi Ilona tolmácsolásában. Az áttekinthető értelmezéssel, tiszta és egy-6 szerű eszközökkel megvalósított interpretáció méltán váltotta ki a közönség tetszését (az egyik tételét ráadásként meg kellett ismételni), A zenekari számok közül talán a Purcell-mű, a Tündérkirálynő szvit volt a legkevésbé meggyőző, kicsit fénytelen dinamikai megoldáalatta maradnak az országos átlagnak. Gond, hogy kevés az erre szakosodott orvos, és a paramedicális személyzet. Sokat várnak a Semmelweis Kórházban most újjáépülő elmeosztálytól, s tervek vannak a háttérintézmények bővítésére, a gondozási rendszer további szélesítésére. Ha a hatvanas évek közepéhez viszonyítunk, óriási fejlődés történt Borsodban az elmegyógyászat terén. A tanácskozás részvevői megtekintették az izsófalvi intézetet. képviseli. Ezek kiválogatására a TESZÖV március 16-án és 17-én két bemutatót, válogatót í’endez megyénkben. E bemutatókon szakemberekből álló zsűri ítélkezik: mely borok képviselik majd Tokaj-Hegyalját és Bükkal- ját az országos versenyen. A hegyaljai bemutató helyszíne Tárcái lesz, míg a bíikk- aljai borok „megmérettetésére” Szentistvánon ’ kerül sor. sok, s itt-ott elmosódó tempók vetették vissza a bemutató értékeit. Jóval markánsabb tételmegfogalmazások jellemezték viszont a Stamitz zenekari kvartettet és Sugár Divertimentóját, e két mű előadása bizonyult a legérettebbnek, s legkidolgozottabb- nak. Kétségtelen erényei mellett is volt néhány tisztázatlan pillanata a befejezésként hallott Simple symphony-nak, mindamellett igen élvezetes és hatásos Britten-interpre- táció tanúi lehettünk. * A jövő heti rádióbemutató nyilvános főpróbáját tartotta március 9-én a Miskolci Üj Zenei Műhely. A műsor egyik-másik kompozíciója nem vojt ismeretlen azok előtt, akik figyelemmel kísérik a műhely fellépéseit, így ismételten élvezhettük Eisler dalciklusának, a Palströmnek sziporkázó szellemességét, és Selmeczí György Les Adieux című kompozíciójának fordulatait, amely ez alkalommal talán jobban is sikerült, mint legutóbb. Rendkívül elmélyült kompozíciós fegyelemről árulkodott az olasz Donáti Lumen című darabja, s szén benyomást keltett Krauze háromtételes műve, a Ma- láii dalok. Az előadás nemzetközi horizontját tágította a japán Yavoi Kil' zume Dpen blue sky (Mély kék ég) című munkája, a befejezésül hallott Maros Rudolf-kompozí- ció pedig — a műhely bevallott szándéka szerint is — annak a törekvésnek egyik megnyilvánulása volt, miszerint Maros művészetét az eddiginél intenzívebb koncert- tenni gyakorlat övezze. A hat mű megszólaltatásánál Anró László, Balogh Kálmán, Bakonyi Tamás. Bruckner Adrienne, Halász István. Iván Klára, Kiss Ernő, Kincses Margit, Kőhegyi András, Mészáros Imre, Nagy László, N. Füzes Mária, Novak József, Pataki Pál, Siklósi Tamás és Szabó József működött közre, vezényelt Selme- czi György. D. Sz. E. A Miskolci Fotóklub harmincéves jubileumi kiállítására invitál a meghívó a miskolci Molnár Béla Ifjúsági Házba, illetve a miskolci Fotógalériába. A klub és a Miskolc városi Művelődési Központ közös rendezésében megnyílt tárlat közel hetven ■fotót kínál húsz tagjának munkáiból, hogy érzékeltesse. mit is csinált ez a közösség a megalakulása óta eltelt három évtizedben, milyen törekvéseket szolgált, milyen eredményeket tudhat maga mögött. A katalógusban olvasható — meg a helybeli érdeklődő előtt más forrásokból is ismert — adatok szerint a klub 1951-ben alakult, a harminc esztendő hát már korábban letelt, a némileg késedelmes kiállításnak értékeiből ez azonban mit sem vonhat le. A klub. mint megtudható, most a Miskolc városi Művelődési Központ művészeti csoportjaként, a fotofonikus egység szerves részeként munkálkodik és kíván haladni a jövőben. A tárlat azonban még nem az előre-. hanem a visszatekintést szolgálja. S igen jól, érzékletesen. Húsz kiállító képei sorakoznak a paravánokon. (Az alfabetikus sorrendtől csak egyszer térnek el, amikor feltehetőleg a sor elejére, egymás mellé kívánták tenni a közösség két korábbi vezetőiének — Berde Bélának és Tárcái Bélának munkáit.) Közel hetven képet láthatunk, nem egy elé többször is vissza-visszatérünk. Nézzük először a neveket. Az alapító tagok, köztük már nyugdíjas korú fotósok mellett egymást követő generációkat jelző nevek bukkannak elő. Sajnálatosan hiányzik néhány régi, ismert név. olyanok nevei, akik a miskolci fotóművészeti életben jelentős szerepet játszottak és alkotásaikkal korábbi tárlatokon találkozhattunk. Nem e jegyzet feladata a hiányzók névsorának összeállítása, hiányzásuk okának felderítése, de tény, hogy a haV- minc évhez ök is hozzá tartoztak. A kiállítás képeit többször is végignézve megállapítható valamiféle kiegyensúlyoA Filharmónia soron következő miskolci bérleti koncertjét Somogyi László svájci karmester vezényli a Miskolci Nemzeti Színházban március 14-én este fél nyolzottság. jóllehet egyik-másik képet, alkotóját, készítésének 'idejét akár több évtized s elválasztja egymástól. .Az alkotók és az alkotások sokféleségében ' 'égis felfedezhető az egység: a fotó ereaeti formanyelvéhez, kifejezés- módjához való tisztesséoi s ragaszkodás egy olyan időszakban. amikor a hagyományok lebecsülése és a szélsőségek bűvölete divat lett a fotográfiában is" — olvasható a katalógusban, és ezt' igazolja maga a tárlat! anyag: ragaszkodás a hagyományos láttatáshoz. ugyanakkor mai szemmel láttatá-' sa az emberi és természeti környezetnek. Nyoma sincs e tárlaton a technikai bravúroknak. a különböző fotó- technikai eljárásokkal létrehozott fotóeraf'kőirnak, e<*vób, műfajilag meghatározhatatlan munkáknak. Közérthető, a szó legjobb értelmében populáris kiállítási anyaggal emlékeztet a klub a maga harminc megtett évére. Nagyon nehéz lenne a bemutatott műveket, illetve alkotókat rangsorolni. Kitűnő portrék, az élet ellesett pillanatai.. a természet megkapó látványai, az eltűnő múltat idéző öregemberek rez- d.üle,°i sori*znal{ a kéneken és még a primus inter pares elve alapján is méltánytalan lenne egyik alkotót a másikkal szemben kiemelni: a kollektív. a közösségi kiállításért közös elismerés' jár mindnyájuknak. Látható még a kiállításon a kör tiszteletbeli tagjának, az osztrák Willi Henglnelz tíz fotója. Szívesen fogadjuk. Szerepel a katalógusban tíz alkotó húsznál több diája, ezeket a kiállítás második napján — március 5-én — nem láthattuk. Egv korábbi kiállítás szomorú tapasztala-: . ta alapján szerettük volna megnézni a vendégkönyvét, illetve annak bejegyzéseit- Az asztalon egy olyan vendégkönyv hevert, amelybe az 1972 és 1974 között e házban járt vendég előadók jegyezték be benyomásaikat, a fotóklubról szó sincs benne. — A klub húsz tagjának munkái ettől függetlenül megérdemlik a figyelmet. ■cas kezdettel, 8 azon a Miskolci Szimfonikus Zenekar Weber Oberon-nyitányát, Schubert h-mol] szimfóniáját és Beethoven II. szimfóniáját mutatja be.------------------------------------------------------------------------------i Tüzek Amikor o villám először becsapott egy fába, és tűz gyulladt utána, az elő- vagy ősember igencsak megijedhetett. Azután lassan rájött arra, hogy az oly sokat jelentő tüzet táplálni kell. Talán még „tűzfelelős" is volt, akinek legfontosabb, vagy egyik fontos feladata az lehetett, hogy a tűz sose aludjon ki. Gyermekkoromban ott. hon én voltam a „tűzfelelős”. Igaz, ez viszonylag sok munkával járt: hiszen fát vágni, hamuzni, begyújtani, o lobogó lángra szenet pakolni, huzatot szabályozni, a keletkező salakot kikaparni, mindig kellett, óm mindezek ellenértékeként ott volt — a meleg. S az ember lassan megtanulta, hogy valamit adni kell, vagy el kell zárni valamit, s éppen a megfelelő időben mindig tenni kell, hogy meleg legyen. Azóta persze sok minden történt. Először talán villany- nyol fűtöttünk, majd olajjal, s később földgázzal. Ezek a szabályozási folyamatok is egyre egyszerűbbé váltak. Olyany- nyira. hogyha manapság ránézek a radiátorokra, amely egyformán ontja, nemre, korra, stb.-re való minden tekintet nélkül a „meleget", már nem csodálkozom. Arra gondolok, hogy valahol egy vagy több ember, akit személyesen talán senki sem ismer, egy végtelenített szalaghoz hasonló vezetékrendszeren személytelenül osztja pl mindazt a meleget, azt a tüzet, amit korábban mindenki óvott, féltett, gondozott, 5 vigyázott. Ilyenkor mór-mór az is eszembe jut, hogy a radiátorok mellett lassan elfelejtjük a tűzrakás és gondozás tennivalóit: azt, hogy mlndia a megtelelő időben kell adni, vagy elzárni valamit. Ezért talán lassan csendben kihunynak, kia^zanak azok a kályhák, azok a tüzek, amelyeket így hívunk: barátsóq. szerelem, szeretet.,. — buchert — Az egészségügyi bizottság Izsófalván ülésezett Hangversenykrónika (benedek) Koncert
