Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
1983. március 5., szomEat ESZÄK-MAGYARORSZÄG 7 * Mi közöd hozzá? Otromba, mázolt betűkkel elcsúfított házfalakon olvasom naponta: Mi közöd hozzá! Magamban vá- laszolgattam is, hogy nekem ugyan semmi. Aztán megtudtam, hogy ez a zseniális arculcsapás nem más, mint egy együttes neve. Általában ismerem a neves együtteseket, köztük jó néhány kedvenceim közé is tartozik, s nem vetem meg a kemény rockot sem, ha jo zenét nyújt. Szóval itt van valahol ez a társaság. Nem mondom, jól megválasztotta a nevét. Ha szó szerint veszem, akkor az lenne a stílusos, ha bezárkóznának egy pajtába, s maguknak muzsikálnának. Hiszen senkinek semmi köze hozzá? Lehet, hogy jól játszanak, még nem hallottam őket, ezért művészetükről se jót, se rosszat nem mondhatok. Azt viszont állítom, hogy az együttes nevének megválasztása — normálisan gondolkodó emberek körében, s ide számítom a fiatalokat is — egyenlő az öngyilkossággal. Sokféleképpen lehet feltűnést kelteni. Még negatívumokkal is. Azt viszont teljesen abszurdnak tartom, hogy egy csoport eleve elutasítson mindenkit. Ha a koncertre járó gyerekeknek elég eszük lenne, szó szerint vennék a házfalakra kicsempészett irka-firkát, azt kellene rá válaszolniuk: — jól van, ha nincs hozzá közöm, akkor maradjatok magatoknak. A város falait viszont jó lenne megtisztítani az ilyen es még sok más mázol- mánytól. Az Edda például — legalábbis az én szememben — rangosabb együttes .annál, minthogy nevével öss^eke.njck, .falakat. Már pedig az ő na- vüket is sokfelé olvashatjuk. A. I. Dal Feledy Gyula rajia A Grűz SZSZK egészség- ügyi minisztériumának onkológiai tudományos központjában kifejlesztették a „Rubin” új számitógépes berendezést, amely lehetővé teszi több személy gyors és pontos vizsgálatát, a betegségek idejében való észlelését és jellegének megállapítását. Az új gyorsdiagnosztikai módszei a páciens teste által kisugárzott hő regisztrálásán alapul. Ennek az a lényege, hogy a test egészséges és beteg részeinek hőmérséklete különböző. Egy különleges hőmérő adatokat szolgáltat a komputer számára. A „Rubin” számítógép egy munkanap folyamán 200 személyt vizsgál meg. Ennek során a vizsgált testrész 16 000 pontját regisztrálja. A képen: a „Rubin” működés közben. Ennél a páciensnél rosszindulatú daganat gyanúja merült fel. A betegség sajátosságait megállapítva a gép a fent olvasható következő döntést hozta: „Rosszindulatú daganat kizárva”. ______. D OBOG BÉLA Márciusom Vers fogant bennem az éjj'el magzatom kínokkal hordom vajúdásom a világgal hadakozás maga magammal mi téphet vérez a kitavaszodott földi létben keselyűk vércsék csöppnyi vére magamba döföm tőröm telet űző kokárdás március búja bánt Petőfi rám hagyott halála de már tavaszodik és én kivirágzóm esküszöm SERFÖZŐ SIMON Ami! én eiértem Mit mondjak az érdeklődésre? . Nézessem le magam? A lehetősség felvégén nekem nincs házam, toronnyal a tetején, hivalkodna előtte pirosra-sárgára kikenekedett vaskerítés. S nincs vagyonom, se mcfsom, amitől sápadozna az irigység. Hisz más nem érték Csak ami a vasáriásnak sokba kerül, • s hireskedhet vele az irigység. Amit én elértem — nem javakban! — ha nem is sokat, ki veszi valamibe? Anyám, szegény, s a szégyen is röstell érte. íí !■ Nyárkereszlúrhoz közeledve először a temetőt pillantották meg, Mint liü- iün kis települést a falu t, végén. — Jól sejtettem — mondta Roboz —, egy * ilyen kis községben ' mindig a falu végén van a termelő ... .Vagy az elején... Attól- tugg, honnan közelítjük, meg. 1 — Mityi.... ? Égy nagyobb faluban »nem így van... ? — Ott is. 'de csak addig, amíg körbe nem építik... Aztán tovább hurcolkod- nak ... De ezek a kisfalnak már nem terjeszkednek. inkább fogynak, fony- nyadnak... — Nem kéne mégis bemennünk a rokonaihoz?... — Minek ... V A sírját megtaláljuk... Két hete temették, még rajta lesznek a koszorúk is ... Lassíts, úgy látom megérkeztünk ,.. # Csákvári a temető kapujánál állította meg a kocsit. A hátsó ülésről leemelték a koszorút. Roboz. magához vettrj a konyakosüveget. jElindultak. — Szép a díszlet — mutatott körbe Roboz —. barátságos ... Valóságos kis erdő a fákból... Irigylem Sipit...____________ — Ne beszélj marhaságot... ! — Ez nem marhaság, komolyan gondoltam... Ha eljátszottam a halált, én is ilyen helyen szeretnék pihenni ... Legalább jó levegőt szívnék... — Sokat ittál Roboz... Nézd inkább a sírokat... — Igenis... — mondta Roboz. — De ha nem veszed rossz néven, én már látom is ... Ott van, az lesz az... Roboz nem tévedett. A száradó koszorúktól \takart halom csakugyan a keresett volt. A fakeresztre szö- i gélt ovális pléhlemezen rajta a név és a két évszám. — Ö mindenkinek csak Sipi volt —■' mondta Csák- vári —, idegen így a neve... Talán neki magának is ... Emlékszem, egyszer a plakátra is úgy akarta rányomtatni . . . — Nem írták ki, hogy színész... — mutatott a lemezre Roboz. — Mit számít az ... — •legyintett Csákvári —, mi így is tudjuk, hogy az volt... De nyilván azok is tudták, akik ennyi koszorút összehordtak... — Nem hiszfem, hogy azért... — mondta Roboz —, Sipi az ő fiuk volt... Szerették. i Ráhelyezték a koszorút a sírra, majd Roboz körbelo- csolta konyakkal. — Isten éltessen Sipi- kém... — mondta. — Azaz ... hogy ... bocsáss meg, de rájárt a szám... És egyébként is... te mit mondanál, ha fordítva lenne . .. ? Mit lehet ilyenkor mondani ... ? — Valamit azért" lehet... — mondta Csákvári —, valamit kellene.., — Kellene . 7. ? Ne haragudj Csákvári, de ez hülyeség ... Tartsak emlék- beszédet... ? Kezdjem falán azzal, hogy vidéki színész volt, és vidéki halott lett... ? Nem, Csákvári, ez így nem megy. Tudom, hogy Sipj sem ezt akarja. — Akkor szerinted mit akar... ? — Játszani, barátom, játszani ... — Örült vagy ... ?! — Lehet... És most ve- ltjm együtt légv örült te is ... ! — Mit akarsz... V — Szerepet osztok ... itt... most,.. Sipikém bizonyíthatsz! Az egész drá- v mairodalom a rendelkezésedre áll . .. Válassz! — Roboz, ez - túlzás! Hagyd abba... — Nem, most már nem... Ennyivel tartozunk neki... Sipikém, művészem, drága barátom, figyelj rám ... Itt van Csákvári is, végszava- zunk neked... De előbb meg kell tudnunk. hogy mit akarsz eljátszani . .. Másképpen nem megy ... Érted? Másképpen nem"... Szél korbácsolt vé0ig n temetőn, .éles. jégleheletü. északi. A hervadt koszorúk szalagjai méglébben- tck. a fák nyögve felsóhajtottak. mint törődött csőszök indulás előtt. — Lear király... — kiáltott Roboz —, hát persze. hogy Lear 'király ... ! Itöstellem Sipikém. hogy ezt nem találtam ki azonnal ... Mi mással is búcsúzna egy olyan színész, mint Jc . .. ?! Helyes. osz-v lom a szerepeket... A Bolondot magarrinak, az úgyis egyik szérepálmom. Kent grófját pedig Csákvá rimák . . Csákvári. te úgy tudom játszottad is Kentet, szövegére... — Nem tudom ... talán ... — Gondolkozz... Add meg a végszót a viharje- lehet előtt.... — Várj egy kicsit — . mondta Csákvári —, régen játszottam, de talán... valami ... Igen, • azt hiszem beugrott. . . „Ha a királyt fölleltük erre te. én amarra menvén, / ki először rátalál kiáltsa meg a másiknak ...” — Sipikém te jössz — hajolt közel a sírhoz Roboz —, kezdd el • úgy, ahogy még soha isenki! Sipikém, hallod,' végszó volt, végszó . .. ! Nem késhetsz le... Azt hinnék az irigyeid, hogy valami zűr van veled ... Ria vagy ilyesmi... Már rohannának, már fújnák is be . . . Nem úsznád meg a fegyelmit . . . Bizonyíts, Sipi. nekik is bizonyíts! Kezdd el a monológot, kezdd el! A szél hirtelen felerősödött. zúglak, hajladoztak a temetőt környező nyárfák. felborzolódtak a bokrok. dideregve vergődtek a füzek. A varjak veszett ká- rogással gomolyogtak, hó- vihari sejtve. — Ez az. Sipikém, ez az! — Roboz ugrált a nagy erejű szélben. — Fantasztikus! Micsoda szenvedély, micsoda indulat! Hallom a hangod, értein a végszót. mondom .........Ó komám az • udvari szenteltvíz többet ér száraz házban, mint az osöviz házon kívül. Jó komáin eriefj s kérd lányaid áldását. Itt olyan éj van. mely nem könyörül sem a bölcs 'emberen, sem a bolondon . .Sipi végszó volt, tovább ... I — Elég! — Csákvári megragadta Roboz karját. — Gyere te őrült, mert itt fagyunk meg! — Nem... — rántotta ki magát Roboz —, még nem fejezte be a monológot ... Mit akarsz ... ? Elvennéd tőle a szerepet ... ? Sipikém folytasd ... ! „Bőgj, ahogy bírsz, hullj zápor. tűz, okádj...!” Ne hagyd abba Sipikém. ne hagyd abba... I Ne. még ne ... — Csinálj, amit akarsz — mondta Csákvári —, én megyek az autóhoz ... Elindult, de Roboz elébe állt. — Kentet te játszod, nemsokára jössz ... Miattad menjen tőnkre az előadás ... ? — Hagyj békén...! — Csákvári ki akarta kerülni. de Koboz visszarántotta. A kabátját markolta meg. a szeme szikrázott. — Itt maradsz! Nem engedlek' Sipinek kell a végszó. — Eressz, te hülye... — •lökte el magától Csákvári. de Robii/ már ugrott, is vissza, és ököllel támadt ,j'á Csákvári maga elé kapott karral hárította el az ütést, es nyomban utána állón vágta Robozt. Maguk sem tudták, hogy meddig verekedtek, csak arra eszméltek, hogy ott ülnek egy fűzfa alatt a vizes avaron vállal egymásnak borulva, és valami iszonvú fáradtsággal a tagjaikban. — Te marha... — szólalt meg csöndesen Csákvári — mondtam, hogv ne igyál annyit. . . Mire »volt jó ez az egész ___? Mir e ... ? Még szerencse, hogy ebben az orsmánv időben nem jár erre senki...
