Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-03 / 52. szám

1983. március 3., csütörtök Mentőöv Nagyfa áfán, új reményekkel Magabiztosan társalog mindenkivel, ott­honosan viselkedik az alkoholmentes klub­ban ez a jó megjelenésű, kedves modorú férfi. Kérem, mutatkozzon be olvasóink­nak: — Negyvenéves vagyok, karbantartó a malomiparnál. A szakmám esztergályos, de ennek gyakorlásához a vállalatnál pillanat­nyilag nincs lehetőség. Júliustól dolgozom ott,... akkor jöttek ki Nagyfáról. — Hányszor volt Nagyfán? Nevet a kérdésen, kicsit elnézően tájé­kozatlanságom miatt: — Egyszer. Kevesen vannak, akik több­ször, habár ottlétem alatt találkoztam két olyan esettel, akik másodszor jöttek vissza, s úgy tűnt, a második két évet is kitöltik. — Az ilyen ritkaság? — Meglehetősen. — Milyen emberek voltak azok? — Érdekes módon mind a kettő nő volt, s diplomás. Volt eszük, s mégis... nem­csak a kubikos iszik ... — Maga mennyi időt töltött Nagyfán? — .El lehet jönni agy év után is, de én lö hónapig voltam. Önszántamból marad­tam tovább. Éreztem, szükségem van rá, nemcsak az alkoholfogyasztás veszélye miatt, de akkorára rendeződtek itthon a lakáskörülményeim. — Meg tudja mondani, mikor ivott utol­jára? — Pontosan. 19Í51. február 3-án. Akkor kerültem be Nagyfára, s oda józanul nem vonul be senki. — Ez amolyan szokás? — Igen, így is mondhatjuk, „legénybú­csú” ... nem is ember, aki józanul megy be oda. Három hónapig aztán se ki, se be... egy hónap kórház, második hónapban kerülnek munkahelyekre, aki szerencsés, saját szakmájába,., én kórházi állomány­ba kerültem. Ápolóskodtam, elvégeztem a segédápolói tanfolyamot is. Ott is volt al­koholellenes klub, annak végül én voltam a titkára. — Lehet hasonlítani azt a klubot az itte­nihez? — Nem, azt hiszem, nem ... hiszen hét­száz ember volt, minden héten volt össze­jövetel, s egy egész délután tartott a pa­rázs vita ... mert voltak viták, kemé- nyek... sok gond is volt, mert kerítés ide vagy oda, ecetenként bekerült az alko­hol ... — Kérem, magáról meséljen... mikor kezdett inni? — Magamról? Megjártam én is a „ha­dak útját”... Mikor kezdtem inni? —gon­dolkodik kicsit — Olyan húszegynéhány éveS koromban. — Volt valami ok? — Nem, dehogy — tiltakozik hevesen —, semmi, leszereltem, s jólesett az ital... aztán belesodródtam szinte észrevétlenül az éjszakai életbe ... tetszett... — Akkor hol dolgozott? — Az LKM-ben, ott szabadultam fel a szakmámban — rengeteg barátom volt, itt nőttem fel a városban, a gyár környé­kén ... sokszor volt úgy, hogy a Jereván­ból mentem be dolgozni, s a meló után már vártak a fiúk, folytattuk az ivást, kö­vetkező nap újra munka. — Ez egy ideig mehet, de nem soká... mikor volt az első probléma? — Tulajdonképpen anyám beszélt rá, hogy menjek elvonóra. — Nem volt nős? — Háromszor is ... — Ejha! Az ital miatt bomlottak a kap­csolatok? — Nem mondanám... lehet, hogy1 az is közrejátszott.., de nem volt egyik sem az „igazi”. — Lehet azt mondani, hogy házasságait enyhén szólva nem tiszta fejjel kötötte? Hogy a partnerek abból a másik világból valók voltak... Eltűnődik a kérdésen. Két feleséget gyor­san kiseper az emlékezetéből, egynél bi­zonytalankodik ... mintha azt az egyet saj­nálná ... persze, most már mindegy. — Nem vagyok kitartó a szerelemben — vallja be. — Ha nem kitartó a szerelemben, úgy érzi, az alkoholmentes életmódban kitartó lesz? — Az ' más. Évek óta küzdöttem Nagy­fáért, vagy négy-öt éve... magam intéz­tem, hogy bejuthassak. — Mi az, amit úgy érzett, hogy elve­szített az italozás közben, s amit Nagyfán, vagy utána akart megtalálni? — Csak nagy szavakat tudok használni, de így vdn —. az egyik napról a másikra való élés után visszakívánkoztam a nor­mális társadalmi életbe. Meguntam a zül­lött életet, bizalomra vágytam, s Nagyfán megkaptam. Kijártam gyógyszerért, bete­geket kísértem, szóval lett’ volna rá módom, hogy kilengjek. Bíztak bennem, nem tet­tem. — Üj munkahelyet keresett, amikor haza­tért. Miért? Kikerüli a választ, arról beszél, milyen nehéz volt eleinte a malomiparnál is kitérni a munkaidő utáni meghívások elől. Kifogá­sokat keresett, míg végül nagy nekiszánás- sal bevallotta közvetlen kollégáinak, hogy ő Nagyfáról jött, ne erőltessék. — Most negyvenéves. Hol tartana anya­gilag, ha nincs ez a nagy kitérő? — Nem, ezt ne firtassuk... nem tu­dom ... húszéves korom óta ment a pén­zem lazán . .. Amióta kijöttem az intézet­ből, tanulok ... szakmai továbbképzéseken. Most például a hegesztésben viszem sínre magam ... lánghegesztést tanulok... má­jusban meglesz a jogosítványom... — És a kocsi? — Anyám vette, míg benn voltam... egyelőre csak nézegethetem ... — Mennyire érzi stabilnak az életmód változtatását? — Ez nagyon stabil... biztos ... aztán meg végül csak meg kell nősülnöm. Nor­málisan. Választani még nem volt időm ... ha már erről van szó, jó lenne, ha itt is több nő lenne, mód az ismerkedésre... — Vigyázzon, mit kíván! — Nem úgy értem, hogy legyen több el- vonós nő. — Hogyan gondolja? — Például annyiféle patronálási rendszer van. Miért ne patronálhatná ezt a klubot egy olyan szocialista brigád, amelyben lá­nyok, független nők is vannak? Nagyon tisztességesen el tudnám képzelni, hogy itt normális párkapcsolatok alakulhatnának ki. Mert mi, és különösen a nálam fiata­labbak hová mehetünk? A diszkóban is isznak, o bálokban is isznak, s egyáltalán, minden nagyobb társaságban, szórakozóhe­lyen ott fenyeget a veszély. Magyarázkod­jon az ember folyton? Itt kellene társat találnunk, ismeretséget kötnünk. A kívánságot többen is támogatták. A hogyant egyelőre nem találja a klub. Az is jó lenne, ha mind többen keresnék fel a DVMK-ban csütörtökönként összejövő tár­saságot azok a gyógyult alkoholisták, akik eddig még nem ismerték ezt a szórakozási lehetőséget. Talán járható út lenne a szo- cialistabrigád-kapcsolat is. A lényeg szé­lesíteni a kört, lassan visszajutni a nor­mális társas érintkezéshez — persze alko­hol nélkül. Adamovics Ilona ESZAK-MAGYARORSZAG 5 / Ártér. Széljárta erdőrész a fo lyó közelében, (priska) A szombathelyi Rostlen- termesztési Kutató Állomás épületében a gyöngyösher- máni Szegedy-kastélyban len­múzeumot rendeztek be. ösz- szegyűjtötték a régi lenfel­dolgozó eszközöket. Anyagát folyamatosan gyűjtik. A ku- tatóállomás arra kéri azokat, akiknek birtokában lenter­mesztéssel, illetve -feldolgo­zással kapcsolatos régi tár­gyak vannak, ajánlják fel ezeket a múzeumnak. Miskolc megyei város Tanácsa és a Hazafias Népfront MiskoTe városi Bizottsága városszépitő egyesületet alakit. Az egyesület célja, hogy mozgalmat indítson a szebb, tisztább, kulturáltabb városért, Miskolc történelmi és természeti értékeinek a megóvásáért, építészeti kultúrájánok emeléséért, a városlakók és a városban levő intézmények, vállalatok felelősségének, az érték- tisztelő magatartásnak és a városhoz kötődésnek az erősítéséért, E célok elérését segíti a városszépitő egyesület azzal, hogy Vé. leményezi a város jövőjét rövidebb vagy hosszabb távra megha­tározó rendezési, beépítési terveket. Közreműködik a műemlékek, műemlék jellegű épületek, városképi jelentőségű útvonalak, utca­részletek védelmében. Kezdeményezi, és anyagi eszközeivel, illet­ve társadalmi munkával is támogathatja szobrok, emlékművek fel­állítását, emléktáblák elhelyezését, egyéb köztárgyak létesítését. Felkéri a város állami szerveit, intézményeit, vállalatait, magán- személyeit a középületek, köztárgyak, létesítmények rendbehozá­sára, szépítésére. Kezdeményezi a természeti értékek védetté nyil­vánítását, közreműködik a védett értékek megóvásában. Város- építési ankétokat, szakelőadásokat szervez, ismeretterjesztő- és propagandaanyagokat ad ki. Az egyesület soraiba tömöríti a város lakosait és intézményeit, mindazokat, akik az alapszabályban foglalt célokkal egyetértenek és társadalmi elkötelezettséget vállalva részt vesznek a városszé- pitű munkában. Számit mindenkire — döntési joggal felruházott vezetőkre, tervezőkre és kivitelező szakemberekre éppúgy, mint a városát szerető, féltő, óvó és érte tenni akaró sok ezer városla­kóra —, fiatalra és felnőttre egyaránt. A városszépitő egyesületet három szakosztállyal kívánjuk indí­tani: városrendezési szakosztállyal, környezet- és természetvédel­mi szakosztállyal, és a propaganda szakosztállyal. A városszépítő egyesület az alapszabályban rögzítettek szerint dolgozik. Az alapszabályt és az éves tagsági díj összegét az ala­kuló közgyűlés hagyja jóvá. A városi tanács és a népfont városi'bizottsága felhívja a város lakosságát, intézményeit és vállalatait, hogy csatlakozzanak a Miskolci Városszépitő Egyesülethez. Hívunk és várunk mindenkit, aki a jövő szebb Miskolcáért együtt akar velünk dolgozni. Kérjük, hogy jelentkezésüket a szakosztály megnevezésével 1983. március 31-ig juttassák el a Hazafias Népfront városi bizottságára (Miskolc, Széchenyi út 70. sz. 3530), egyúttal jelezzék lakcímüket, munkahelyüket, foglalkozásukat és beosztásukat. MISKOLC MEGYEI VAROS HAZAFIAS NÉPFRONT MISKOLC TANÁCSA VÁROSI BIZOTTSÁGA Mi újság a virágpiacon? Tízezer szegfű nőnapra A Miskolci Kertészeti Vál­lalat illetékeseivel beszélget­tünk, hogyan leszünk ellát­va a nemzetközi nőnapra köszöntő virágokkal. Azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy az idei felkészülésük jobb a tavalyinál. Saját ter­melésükből tízezer szál szeg­fűt tudnak biztosítani, saj­nos devizaprobléma miatt Hollandiából csak korláto­zott mennyiségben kaptak hagymás hajtatású dísznövé­nyeket. Tulipánból, nárcisz­ból, cserepes virágból, cik­lámenből, cineráriából, fok­földi ibolyából, primulaíé- lékből rendelkezésére tudnak állni a férfivásárlóknak. Ezenkívül különböző vi­rágeladással foglalkozó vál­lalatokkal szerződést kötöt­tek a szükségletek biztosítá­sára. Sajnos ezek közül mind többen felmondják a szerző­dést, mert a magánkereske­delmi vonalon jobbak az ér­tékesítési lehetőségek. Egy szál szegfűt tegnap még 24 forintért árultak, de ez az ár egészen biztos, na­pok alatt változni fog a ki­sebb kínálat és a tömegesen jelentkező kereslet miatt. Kevéske hóvirágot is tudnak adni. Iparkodni kell a virág­beszerzéssel, mert, aki ezt az utolsó érára hagyja, nehezen jut hozzá még a drága áron is. Bizonyára magánterme­lők is időben megjelennek virágtermékeikkel, csak győzzük majd a pénztárcával. Üj lehetőségeket kutatna* a tömegkommunikációban. A kábel-tv, a műhold, a kép­magnó. a teletext, a Video­text már elérhető, közelség­ben van. Hazai viszonylatban is lépést kell tartani a fej­lődéssel. így például lehető­ség van rá, hogy önálló prog­ramokat terjesszenek a meg­levő nagyközösségi antenna- rendszerek. Egyelőre kísérleti jelleggel a pécsi körzeti stú­dió kapott jogosítványt ká­bel-tévéadások készítésére. A nagyközösségi antennák­hoz kötött kertvárosi képer­nyőkön eddig kétszer jelent­kezett Pécsett a városi tele­vízió. A kábeltelevíziózás új perspektívát nyit. Ha ma bármelyik magyar város an­tennarendszerére rákötnek egy képmagnót, nem tapasz­talni képminőségromlást és ez a kábel-tévéműsor kiegé­szítené, teljesebbé tenné a helyi kommunikációt mi avagy — mindenre vagyunk képesek? íme kedves olvasóink, # öt darab virágtartó. Mindegy, hogy hol, hiszen ilyenek szép szám­mal akadnak városszerte. Ami érdekes ezeken a tél­idő lévén virágtaian tartó­kon, az egy hosszú láncocs- ka. amely szépen egybefű­zi őket. Lakattal zárva mind a két végén, isten ments’, hogy ezek után föltegyem a didaktikus kérdést: vajon miért e lánc és miért a la­katok? Maradjunk csak a logikánál, és legfeljebb kér­dezzük : nem túl vékony, nem könnyen elszakítható ez a kötelék? Hiszen mi mindenre ké­pesek vagyunk. Viszünk mindent, ami mozdítható. Eigördítjük a kukát a házak elől, ki­emeljük az újságot a leve­lesládából, leszereljük a vonatban a lesaerelhetőt, egy állomásfőnök kesergése szerint egy "óra leforgása alatt eltűnik minden a mel­lékhelyiségekből (szappan, törülköző, és papír ugye mindig kell. s ilyenkor nem nézzük a márkát), elemel­jük a kocsik fara mögül az elakadást jelző háromszö­get, gyűjtjük a különböző tiltó táblákat, karácsony táján megtizedeljük a kis­kertek fenyőfa állományát, s nyaranta parkokból sze­dünk „szeretteinknek” csok­rot. Hajdanában aktatáskában cipeltük haza a téglát, ma már nincs ilyen pitiáner­kedés. ott a kocsi, abba sok minden belefér. Lefesze­getjük a tartókat, csapo­kat, miegyebeket, szerszá­mot s a vállalat profiljá­tól függően különböző ..ter­mékféleségeket” viszünk n gyárból,'' kanalat, poharat, térítőt a presszóból, s hogy nyugati kalandozásaink ne merüljenek a történelmi tu­datlanság homályába, ma reklám hamutálakat, s jobb híján utcán leszaggatható plakátot hozunk haza kül­földről szuvenírnek. Ismerek olyan embert, aki láda-, illetve kanna­szám emelte el a boltok elé kirakott tejet és ka­kaót. ami a pincéjében aludttejjé (ó bocsánat jog­hurttá) érett, hiszen nem volt rá szüksége. Olyanról Ls hallottam már, hogy va­laki a vállára lendített egy hatalmas göngyöleg csoma­golópapírt és kisétált vele az üzletből, hátha jó lesz valamikor valamire. Mert ennek jegyében — a hátha jó lesz valamikor valamire — viszünk min­denünnen mindent csak el- emelheto legyen. Ma már szigorodtak ugyan a viszonyok. ahol lehet mégis számolatlanul markoljuk a noteszt, map­pát papírt tollak, Indigók és egyéb irodaszerek indul­nak vándorútra, s halmo­zódnak otthon gyakran tel­jesen feleslegesen. Kétségtelen az is, hogy nemegyszer a kényszer visz rá egyes embereket hogy balról szerezzék be azt ami a boltban nem kapható. Nem szorul magyarázatra, hogy most nem erről van szó. Mégis mi volna ez ben­nünk? Nemzeti karaktervo­nás? Nem tudom... De nem is keresem rá a vá­laszt. Inkább gyorsan le­kopogom még írógépemen a befejező sorokat, össze­markolom a papírt a fotó­val együtt, és futok a szer­kesztőmhez. Nem akarom, hogy az asztalon felejtőd- ienek. Mert hátha ezt is... valaki... valamire... ki tudja? — keresztény —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents