Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

1983. március 31., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 m TISZTELETÜNK JELÉÜL IS ... Reggelente gyakran visz az utam Miskolcon a Szemére- kerten keresztül, s bizony, szomorúan nézem, hogy a já­rókelők szinte letaposnák Szemere Bertalan lábát, ha a szobor alkotója nem tetté volna öt jó 2 méter magasra. A még alig sarjadó fü vön ke­resztül járnak, pedig, ha csak három lépéssel kikerülnék, tovább zöldellhetne az a szo­bor körül. Március az az időszak, ami­kor mindenki tisztelettel hajt fejet történelmünk 1S48, 1919 cs 1945-ös hőseinek emléke előtt. Javaslom tehát, hogy mielőtt ez a márciusi, pateti- lcus hangulat elmúlik, hatá­rozzuk el, hogy Szemere Ber­talannak is megadjuk a tisz­teletet, óvjuk, gondozzuk a róla elnevezett parkot. Jó len. ne és bizonyára szívesen vál­lalnának, nyújtanának segít­séget ebben például a 2. szá­mú Szakközépiskola diákjai, vagy egy vállalat, intézmény szocialista brigádjai. Dr. Antal Miklós Miskolc, Tizes honvéd u. 10. NAGYON HIÁNYZIK A GYÓGYVÍZ ... Évek óta idült gybmorhu- rut és gyomorsavtúltengés betegségben szenvedek. Ezzel a betegséggel sajnos, rajtam kívül mée sokan kínlódnak. Gyógyítására, kezelőorvosom tanácsára, én is a Salvus ter­mészetes gyógyvizet haszná­lom jó eredménnyel. Váro­sunkban — sajnos — azonban már hónapok óta nem lehet kapni, sem gyógy­szertárban, sem a vá­ros más üzleteiben. Érdek­lődésünkre mindig azt a vá­laszt kapjuk, hogy: hiába ké­rünk a gyógyvizekből, nem küldenek. Mindazok nevében, akik a Salvus-viz hiányát — beteg­ségük miatt — szenvedéssel tudják csak nélkülözni, na­gyon kérjük az illetékeseket, hogy a televízióban történő gyógyvizek reklámozásán kí­vül, szíveskedjenek annak a gyógyszertárakba, üzletekbe való elküldésére is gondolni. Lakatos Józsefné Sátoraljaújhely, Kazinczy u. 3.1. CSIRKECSONT (?) 9 A DISZNÓSAJTBAN? Miskolcon, az Eszperantó téri Fűszer-Csemege boltban disznósajtot vásároltam már­cius 25-én. Étkezés közben két csontot találtunk benne. Saj­nos, arról nem vagyok meg­győződve, hogy csirkecsontok, mert mint régi háziasszony, nem emlékszem, hogy valaha ilyen csontokat csirkében ta­láltam volna. Felsorolhatnám, hogy férjemmel mi mindenre gondoltunk, nyálra, denevér­re, macskára, még egérre is, csak sertésre nem. Legutóbb, a televízióban a Húsipari Tröszt vezérigazga­tója elismerte, hogy a barom­fi többlettermelés eredményet beépítik” a sertéshús készít­ményekbe. A csontokra azon­ban ö sem gondolhatott, csak a húsalapanyagra. Mégis — kérdezem — nem lehetne a vevőket is tájékoztatni arról, hogy a vásárolt sertéskészít­ménynek vett húsáru mit tar­talmaz? Vagy talán a recept esetleg titok? Ügy tűnik, a ti­tok néhamégis kiderül eset­leg csont formájában. Ügy tudom, a szerkesztősé­gekben őrzik és gyűjtik a ke­nyérben talált bogarat, szöget, a sörösüvegben talált kisege­ret és egyéb ritkaságokat. Ezért küldöm én is szeretettel a miskolci disznósajtban ta­lált. de abból igazán nem hi­ányzó csirkecsontot. Bognár Zol tán né Miskolc, Hoffmann O. u. 40. SÜRGŐS JAVÍTÁSRA SZORUL... Szeretném felhívni az ille­tékesek figyelmét egy köny- nyen balesetet okozó, és sür­gős javításra váró úttestre. Nagy járműforgalom bonyoló­dik le különösen az utóbbi időkben a Körösi Csorna Sán­dor utcában, ahol az úttest szélén szinte a nap minden órájában hosszú sorokban áll­nak egymás mögött a személy- gépkocsik. Az amúgy sem szé­les útból így tehát nem sok marad a nagy teherautók, áruszállító gépkocsik számára, amikor igyekeznének egymást kikerülni. Ilyenkor viszont szinte csak az utolsó percben veszik észre, hogy jókora da­rabon beszakadt az úttest be­tonja. Nem kis bravúr kell aztán ahhoz, hogy sértetlenül maradjanak az itt parkoló kocsik. Tegnap délelőtt lát­tam egy ilyen ügyes teherau­tó-vezetőt, aki bizonyára jó erős kézzel foghatta a kor­mányt, s így szinte milliméte­rekkel kerülte el az egyik Trabantot. Még rágondolni is rossz, milyen bánatot okozott volna, ha összetöri az amúgy sem erős karosszériáié kis kocsit. A gépkocsi, még ha személyi tulajdonban van is, érték, mindannyiunknak ér­ték. Addig amíg komoly bal­eset nem történik itt. s nem­csak séokocsival. hanem em berrel is — sürgősen javítsák meg az utat, s az ugyancsak balesetveszélyes járdát is! Kovács Dénesné, Miskolc, Körösi Csorna Sándor u. SZERKESZTŐI ÜZENETEK — Szabó Gézáné, Mezőcsát: Sajnos, nem volt lehetősé­günk kérését teljesíteni, de bizonyára így is felejthetet­len nap volt férje és családja számára a február 11-e. Jó egészséget és még sok szép nyugdíjas évet kívánunk. — Balogh József, Szerencs: Köszönjük levelét, 'amelynek minden sorával csak egyetér­teni lehet. A kért jegyzetet már előbb közöltük lapunk­ban, ami elkerülte figyelmét. Sajnos, a tettes nem derült még ki, de az bebizonyoso­dott, hogy nem az építők vol­tak, mert ők vásárolt fenyő­gallyakat tűztek ki. — Kray Károlyné. Miskolc, avasi lakótelep: Utca és ház­szám nélkül érkezett levelére nem tudunk válaszolni. A té­ma nem közérdekű, így vá­laszt csak akkor kaphat, ha közli a pontos címét. — M. J. Mezőkövesd és Tóth Józsefné és társai „Borsodi olvasók” jeligére: Pontos cím hiányában választ nem adha­tunk. Ismételten szeretnénk kérni levélíróinkat, ha leve­leikre választ is szeretnének kapni, közöljék pontos című­ket, nevüket. Hangszigeteli iiveiszerkezeíek Salgótarjánéi Javában folynak mezőgazdasági üzemeinkben a tavaszi munkák. Ilyenkor minden erőgéore J szükség van. A meghibásodott gépeket gyors kijavítással állítják újra „csatasorba”. Képünkön: ■ Soós József az egyik erőgép tengelykapcsolóját javítja a bogácsi Hórvölgye Tsz gépműhelyében. j Fotó: Laczó József , i i (Folytatás az 1. oldalról) dés, a felemelkedés lehető­ségét. Másodszor: funkciói­nak teljesítésében az ed­digieknél nagyobb segítsé­get kell adni a családoknak. Harmadszor: el kell érni az úgynevezett családi demok­rácia megvalósítását, ami azt jelenti, hogy mindkét szülő azonos részt vállaljon a gyermekek neveléséből, az otthoni munka ellátásából, a kis közösség anyagi és kul­turális bázisának megterem­téséből. Negyedszer: ered­ményesebb munkára van szükség a hátrányos helyze­tű családokkal kapcsolato­san, ami több irányú fel­adatot jelent, magában rej­ti például az állami gondo­zottak, börtönviseltek, alko­holisták gyógyítását, utó­gondozását is. A családvédelem tehát komplex feladat, amelyből minden társadalmi szerve­zetnek ki keli vennie a ré­szét. A Hazafias Népfront­nak, mint a legszélesebb ala­pokon nyugvó társadalmi tö­mörülésnek ebben a mun­kában koordináló, összehan­goló szerepet kell vállalnia. A tanácskozást követő élénk vitában Tasnádi Zol­tánná arról beszélt, hogy véleménye szerint a női egyenjogúság társadalmi szinten már jobban megva­lósulóban van, mint a csa­ládokban. Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhe­lyettese a család és az is­kola kapcsolatát boncolgat­ta, s rámutatott: mind a családban, mind az iskolá­ban a teljesítmény dominál. A szülök a szükségesnél ke­vesebb időt töltenek gyer­mekeikkel, kevésnek bizo­nyul a közös tevékenység, szórakozás. Fedor László, a KISZ-iskola igazgatóhelyet­tese a család fenntartó szere­pét elemezve elmondotta, hogy mind többen vállalnak másod- és mellékállást, hogy így is biztosítsák a gyer­mekek neveléséhez szüksé­ges anyagi feltételeket. Így természetesen kevesebb ide­jük marad a gyermekneve­lésre, fáradtabban térnek haza, de nem tehetnek mást — kényszerpályán mozog­nak. Szűcs Ferencné, az SZMT titkára arról beszélt, hogy a gyermek jövőjének eldöntésekor a családban ma legjobban -a várható, sike­res vagy sikertelen társa­dalmi beilleszkedés szemszö­géből döntenek. A tanácskozáson felszólalt Nagy Zoltán, a megyei párt- bizottság titkára, aki el­mondotta, hogy véleménye szerint a tanácskozás egy bizonyos hiányt pótol — mi­vel ezt a témát más me­gyékben korábban már többször is napirendre tűz­ték. A családvédelem fel­adatainak megoldásában szükség van az anyagiakra is, de előrelépés nemcsak a pénzen múlik, hiszen a ná­lunk gazdaságilag fejlettebb országokban hozzánk ha­sonló, vagy súlyosabb prob­lémákkal kell szembenézni. A tanácskozás második napirendi pontjaként a bi­zottság tagjai és a meghí­vott vendégek tájékoztatót hallgattak meg a városkör­zeti HNF-bizottságok tevé­kenységéről és további fel­adatairól. Egy, évente 440 ezer négy­zetméternyi hő- és hang- szigetelő ablaküveg-szerke­zet gyártására szolgáló üze­met hoznak létre Salgótar­jánban, mintegy százmillió forint állami fejlesztési és bankhitelből, épületberuhá­zás nélkül.. Az új üzem is­mét gyarapítja a Salgótarjá-' ni Síküveggyár nagyobb ha­szonnal értékesíthető feldol­gozott üvegtermékéit; két gyártósora a-jövő év máso­dik felében kezdi meg a ter­melést. A termék népgaz­dasági haszna ennél is je­lentősebb, hiszen a kétré­tegű ablakokkal beüvegezeti házakban a mérhető ener­giamegtakarítás eléri a húsz százalékot. A kétrétegű Hungaropan hő- és hangszigetelő üveg­szerkezeteket hat, kilenc és tizenkét milliméter vastag, úgynevezett . távtartókkal rögzítik egymáshoz.. A há­rom és négy milliméteres üveglapok közti teret végle­ges rögzítés előtt légtelení­tik. Megrendelésre a két üveglap közét különleges gázzal töltik ki, ami az ab­lakszerkezet hő- és hang- szigetelő tulajdonságait to­vább javítja. Tények és tanúk A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatá­nak első kötetei 1975-ben je­lentek meg a könyvesboltok polcain. A népszerű sorozat­nak hamarosan újabb köte­tei kerülnek az üzletekbe. André Malraux neve min­den bizonnyal ismerősen cseng a francia irodalmat kedvelő magyar olvasók előtt. Suzanne Chantal fran­cia újságírónő Szívszorongva című dokumentumregénye az fró és az irodalmi ambíciók­kal Párizsba érkező Josette CJotis tíz éven át tartó ba­rátságának krónikáját idézi fel Malraux műveiből vá­ltogatott részletekkel, levéltö­redékek közlésével, s a hős­nő megszólaltatásával. * A • személyes hangvételű, dokumentumértékű írások közö.tt érdeklődésre tarthat ' számot Dombi Kiss Imre el­ső világháborús visszaemlé­kezése, Pokoljárásom cím­mel. A mindössze három osztályt járt magyar pa­rasztbaka a hírhedt prze- mysli erődöt védi, annak •feladása után pedig orosz hadifogságba kerül. Emlék­iratában felidézi az ott el­töltött öt esztendőt, a cári Közép-Ázsia nyomorát, az embertelen perzsiai életet, amelyet mint szökevény is­mert meg. Klubok nyugdíjasoknak fi jó kizérzel kiztiaiéka Nyugdíjba vonulás után so­kan küzdenek az elszigetelt­ség érzésével. Kapcsolatuk megszakad régi munkahe­lyükkel, ahol nem ritkán har­minc-negyven évet is eltöltői­tek. Megszakad még akkor is. ha a munkatársak a búcsúz­tatón kedves szavakkal invi­tál iák, látogassa meg őket im­már nyugdíjas kollégájuk, amikor csak teheti. Ezek a lá­togatások azonban többnyire feszengéssel, formális udvari, askodással végződnek. Hiszen nincs idő részletes tájékozta­tásra, amit a nyugdíjas igé­nyelne. volt munkahelye ügyes-bajos dolgairól, a mun­kamenetről, eredményekről, amelyeknek még nem is olyan rég cselekvő részese volt. Ezért a még aktiv, olykor fe­szes munkaidőben dolgozó munkatársakat nem is lehet megróni, nem az ő feladatuk. Az idős ember viszont úgy érzi, teljesen elszakadt attól a helytől, közösségtől, ahol élete nagy részét töltötte. S néhány futó, véletlen találko­zást leszámítva, elszakadt többi nyugdíjas társától Is, akikkel együtt dolgozott, együtt ment nyugdíjba. Ezért üdvözölték örömmel a nyugdíjasklubok megalakí­tásának ötletét. Egy ilyen klub jó eszköze lehet a munkahely éá a volt dolgozó kapcsolatá­nak újrateremtésére, a régi munkahelyi barátságok fel­újítására. A vállalati nyugdíjasklub tehát mindenképpen hasznos, ha valóban az, aminek lennie kell: összekötő kapocs a mun­kahely' és nyugdíjasai között. Jó néhány helyen azonban bár a klubok száma évről év­re nő. formalitásnak, kötelező feladatnak tekintik a nyugdí­jasklubok létesítését. Hely- és időhiányra hivatkoznak, a vállalat anyagi helyzetével érvelnek, amely miatt sem támogatni, sem tartalommal megtölteni nem tudják a nyugdíjasklub programjait. Ezek az összejövetelek álta­lában havonta egyszer-két- szer szerveződnek. Többnyire KlSZ-klubolcban, tanácster­mekben, vállalati könyvtá­rakban találkoznak egymás­sal a tagok. Olykor tényleg csak egymással, pedig amire legjobban vágynak, az a fo­lyamatos tájékoztatás munka­helyük gondjairól, amelyek­ben talán még segíteni is tud­nának. eredményeiről, ame­lyekhez még ők is hozzájá­rultak. Sokszor azonban elma­radnak ezek a tájékoztatók, amelyek megtartására a vál­lalat vezetői lennének hiva­tottak. Több helyen előfordul az is, hogy egyéb rendezvény­re hivatkozva elhalasztják a klubfoglalkozásokat, vagy hirtelen megoldásként taka- rítatlan, fűtetlen helyiségbe száműzik a csalódott klubta­gokat. Sok nyugdíjasklub nem, vagy alig kap anyagi támo­gatást. Pedig a programokhoz és a rászoruló tagok segélye­zéséhez pénz kell, amelyet kis jóindulattal, okos -szervezés­sel „ki lehet szorítani” a vál­lalati költségvetésből. Szép számmal akadnak per­sze, jó' és követendő példák is. Békés megyében minden városban és nagyközségben működik nyugdíjasklub. Ve­zetői többnyire nyugdíjas pe­dagógusok. akik szakszerűen gondoskodnak az idős embe­rek hasznos időtöltéséről. Mó­ron a nyugdíjasklub évi 40 ezer forintos költségvetéssel dolgozhat, amelynek felhasz- nálásáról együtt döntenek a klub tagjai. Jut belőle kultu­rális programokra, kirándu­lásra, s ha csekély mértékben is, a nehezebb körülmények között élők támogatására. Győrött ingyenes jogi ta­nácsadást szerveztek nyugdí­jasok számára, ahol a tanács­adók a Hazafias Népfront kezdeményezésére társadalmi munkában segítették az idős embereket jogi problémáik megoldásában. Ugyancsak itt, diétás tanfolyamot, gyermek- nevelési előadásokat tartot­tak, s ankétot szerveztek nagyszülők számára. Az előbb említett jól műkö­dő klubok „mecénásai” nem többszörösen nyereségés vál­lalatok. kiemelt szociálpoliti­kai költségvetéssel rendelke­ző intézmények. Ezeken a he­lyeken sem „terem” több pénz. mint másutt. Jóindulat és szervezőkészség annál in­kább. A jól működő nyugdí­jasklubokat pártfogóik nem kegyeleti intézményeknek te­kintik. mint ahoev nem is azok Közö'sécmeéőrz^ kö­zösségteremtő fórumok, mar Iveknek szervezettsége, tártál-' ma az idős emberek iobb köz-' érzetének biztosítéka U & I

Next

/
Thumbnails
Contents