Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

1983. március 31., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Előny mindenki számára Népművészeti és háziipa­ri szövetkezetek vezetőinek panaszait hallhattuk a na­pokban a televízió híradó­jában. A vezetők gondjai nem voltak eltérőek sok más szövetkezet, illetve vál­lalat gondjaitól: kevés, illet­ve nincs a termékeikre meg­rendelés. Mondhatnánk — a műsorvezető szavával élve — hogy mivel a népművészeti és háziipari szövetkezetek a korábbi .években dollármil­liókat hoztak az országnak, ma is támogatni kell őket!? (Bár éppúgy dollármilliókat hozott a kohászat, és más vállalat, más ágazat is — megítélésük mégis válto­zott.) , Mondhatnánk, ha nem kell sem a hazai, sem a külföl­di vevőnek a több száz ío- rintba kerülő népművészeti blúz, vagy a néhány ezer forintos asztalterítő, akkor alkalmazkodniuk Ítéli az új piaci igényekhez. Azaz, „gyártsanak olcsóbbat1’, vagy, termeljenek mást... Igen, • de kivel, kikkel? Hiszen ezpk a szövetkezetek megfelelő, illetve konvertál­ható szakképzettségű dolgo­zókkal nemigen rendelkez­nek. Ha az 1982. év végén megszűnt egyes nagyvállala­tokból — Alit,. Gelka — ala­kult kisvállalatokat vesszük sorra, láthatjuk a hasonló, de árnyaltabb gondjaikat. Ezek egyebek között: az al­katrészellátás nehézségein, a raktározás növekvő terhein és a hagyományos szerve­zeti felépítés által meghatá­rozott irányítási, ügyviteli folyamatok összességében magasabb alkalrriázoUi lét­számigényén kívül — a dol­gozók képzésének, illőivé to­vábbképzésének igényéből adódnak. A Magyar Kereskedelmi • Kamara észak-magyarorszá­gi összekötő bizottsága leg­utóbbi ülésének megállapí­tásai közül idézve: Számos vállalaton belül relatív munkaerőhiány van: a munkaerőhelyzetben már­is strukturális kiegyensúlyo­zatlanság mutatkozik; a vál­lalatok igényesebbek lettek a munkaerővel szemben; a szakemberképzés jelenlegi helyzete és szerkezete a vál­lalatok számára kedvezőt­len __ E zek a megállapítások ugyan elsősorban a Magyar Kereskedelmi Kamara Észak-Magyarországon mű­ködő mintegy 150 tagválla­latára érvényesek, ám ha- , tásuk révén jobban sújtják a „kisebbeket”, hiszen az okok következményeit, a ha­tásokat ezek kevésbé képe­sek kompenzálni. A kisvállalatoknak ugyan­is nem biztos, hogy lesz elég pénzük a dolgozok lovább- kepzesére és nagy a hiány a szakmailag jól felkészült fizikai állományba tartozó dolgozókon kívül — ezeknél a ’ vállalatoknál — a gaz­dálkodáshoz, jogi ismeretek­hez értő szakemberekben is. Mindezek a góndok nem most vetődnek fe), csak újó­lag előtérbe helyezik a válla­lati munkaerő-szerkezet vál­tozásának, illetve igény sze­rinti változtatásának fontos­ságát. Az ipari termelés „ős­korában” ugyanis még csak a munkás fizikai ereje ját­szott főszerepet, és csak egy viszonylag szűk réteg ren­delkezett magasabb' szakkép­zettséggel. Az ezt követő fu­tószalagos, gépsoros termelés elterjedésé, a betanított munkások iránti „keresletet” növelte. Az utóbbi másfél, két évtizedben világszerte a magasabb általános művelt­ség került előtérbe. Ma már ugyanis egyér­telmű, hogy a munkaerő szakmai szerkezete, illetve a váltózás képessége a gazda­sági fejlődés meghatározó té­nyezője. A népgazdasági és vállalati szintű — a .de-- mográfiai cseréből, a mun­kaerő irányított mozgásából, a szükséges át-, illetve to­vábbképzésből adódó — he­lyes munkaerő-gazdálkodási politika összességében ked­vező hatású. Növeli a termelékenysé­get,' lehetővé teszi az igé­nyekhez való alkalmazko­dást, és javítja a munka­helyi légkört. .Előnyös a to­vábbképzésben résztvevő számára is, hiszen egyfelől lehetőség nyílik az előreha­ladására, másfelől pedig a magasabb szintű ismeretek kamatoztatására. . Az átgon­dolt — makró- és mikrószin- tű, népgazdasági és válla­lati —„ munkaerő-tervezés fontosabb, mint eddig hit­tük, pontosabban, mint ahogy azt a gyakorlatban megva­lósítottuk! A mindenkori gazdasági színvonalat ugyan­is nem Kis részben a lakos­ság — általános szakmai és műszaki — képzettsége, tu­dásszintje határozza meg... — buchcrt — Zárak - csomagban Csomagoljál: a különhözö tipusú és méretű zárokat oz Elzelt Mü­vek Sátoraljaújhelyi Gyárában. Fotó: Laczó Józsei (Folytatás az 7. oldalról) Igazgatósága, a December 4. Drótművek, s a Borsodi Sör­gyár is. Borsodban az- újítómozga­lom legfontosabb tömegbá­zisának a szocialista brigá­dok bizonyulnak. A verseny­ben részt vett vállalatoknál már a korábbi években meg­valósult az Egy brigád — egy benyújtott újítás jelszó. Tavaly már olyan célt tűz­tek maguk elé. hogy minden brigád legalább egy haszno­sított újítással rendelkezik. Ez a törekvés már minősé­gi előrelépést sejtetett, ami huszonkét vállalatnál sike­res volt. A- Szakszervezetek megyei Tanácsa évek óta figye­lemmel kíséri, s segíti a nők fokozottabb bevonását a mozgalomba. ’ Az eredmény, tavaly áz újító nődolgozók aránya mintegy tiz százalék­kal növekedett. De további bátorítással, segítségnyújtás­sal számuk növelhető. Ha­sonlóképpen meghatározó szerepet töltenek be me­gyénk újítómozgalmában a fiatalok, akik az összes hasznosított újításból az el­múlt esztendőben 31 száza­lékban részesedtek. A konferencián felszólalt dr. Zsiga János, az Orszá­gos’ Találmányi Hivatal fő­osztályvezetője.' Többek kö­zött elmondta: rövidesen új jogszabályokat, renyleleleket hagy jóvá a kormány. A szabályozás célja, hogy el­hárítsák azokat az akadá­lyokat, amelyek fékezték a mozgalom mind erőteljesebb kibontakozását.- Természe­tesen a jogszabályok nem oldanak, meg minden gon­dot, a további előrehaladás nagymértékben függ attól, milyen mértékben változik szemléletünk az irányítás­ban és a végrehajtásban. A tanácskozás további ré­szében ismertették a múlt évi újítási verseny eredmé­nyét. A vállalatokat öt ka­tegóriába sorolták, s az- első helyezetteket vándorserleg­gel és oklevéllel jutalmaz­ták. Az öt kategória győzte­sei: ,Ózdi Kohászati Üze­mek, Északmagyarországi Vegyiművek, BVM Miskolci Gyára, KPM Miskolci Köz­úti Igazgatósága, Település- tisztasági és Szolgáltató Vál­lalat. ' A közelmúltban Edelény- ben megtartott évzáró és év­nyitó részközgyűlésén javu­ló eredményekről, fejlődés­ről adhatott számot a Ga­bona és Ipari-növények Ter­melési Rendszere (a GITR), amely tavaly megyünk 3G termelőszövetkezetével állt partneri kapcsolatban. Több, mint 49 ezer hektárt meg­haladó növényi kultúrát ter­mesztettek a rendszer tech­nológiájával a zömmel ked­vezőtlen termőhelyi adott­ságú tsfe-ekben. Nem vélet­lenül emlegetik a GITR-t a mostoha adottságú gazdasá­gok, a dombvidékek rend­szerének megyénkben. A rendszer edelényi al­központja már hatodik éve végzi termelésszervező, szak- tanácsadó, koordináló és egyre bővülő szolgáltató te­vékenységét, s ezen idő alatt az elmúlt év volt a taggaz­daságok növénytermesztésé­ben a legeredményesebb. A GITR által integrált terüle­ten tavaly — 1981-hez vi­szonyítva — búzából pél­dául közel 10 mázsával ja­vult a hektáronkénti ter­mésátlag. Tavaszi árpából és napraforgóból is 2—4 má­zsával javultak a termésát­lagok, silókukoricából pedig 20 mázsával takarítottak be többet, mint az előző év­Fejiödtek a GITR taggazdaságai ben. A legszámottevőbb ho­zamnövekedési a kukoricá­nál sikerült elérni. Míg az előző két évben csak- 3*7, il­letve 42 mázsás átlagter­mést takarítottak be a GITR borsodi taggazdaságaiban, 1982-ben közel 55 mázsás volt az átlag. Sajnos, mind a kukoricánál, mind a töb­bi, a rendszer technológiá­jával termesztett növénynél még mindig nagy az egyes tsz-ek közötti szóródás. Bú­zából például a kedvezőt­len termőhelyi adottságokkal rendelkező Múcsonyban, Homrogdon és Nagybarcán is sikerült 45—50 mázsát be­takarítani hektáronként, ugyanakkor 11 taggazdaság­ban, köztük nem is egy jobb adottságokkal rendelke­ző tsz-ben, a 30 mázsát sem érte el az átlagtermés. Ku­koricából is 16 (!) és 73 mázsa közötti a szóródás. A részközgyűlésen több termelőszövetkezet vezetői is elismeréssel szóltak a rend­szerről, a GITR edelényi al­központjától kapott egyre nagyobb segítségről. így töb­bek között arról, hogy a tu­domány és a gyakorlat leg­újabb eredményeit jól épí­tették be a rendszertechno­lógiákba, bővült a szerviz- szolgálat, segítségét nyújtot­tak a gépek, alkatrészek, növényvédő szerek és a táj­nak legmegfelelőbb, minősé­gi vetőmagvak beszerzésé­ben. Az utóbbit, a rendszer egész területén például kö­zel 36 millió forint érték­ben biztosítottak a taggaz­daságoknak. Része van a ja­vuló eredményekben annak is, hogy megszervezték a partnergazdaságok vezetői­nek, szakvezetőinek, külön­böző szakembereinek tanfo­lyamszerű képzését, tovább­képzését. Országos szervek­kel, * kutatóintézetekkel együttműködve végeztek faj­takísérleteket, és a rendszer teljes növényi sorára kiter­jedő fajtabemutatóik is hasznosak voltak. A GITR idei fő célkitű­zései közé tartozik a szol­gáltatások további bővítése, a szervezettség javítása. Kü­lönösen az intenzív gabona­program megvalósításához kívánnak messzemenő segít­séget nyújtani. Lejtős terü­leteinken sokat várnak a GITR új, energia- és vízta­karékos technológiai eljárá­sainak elterjedésétől is. A szervizhálózat bővítése érdekében az idén tíz új szervizkocsit vásárolnak. Sor került a tevékenységi kör bővítésére, igy az integrált növények közé felvették a szálastakarmány-termelést, valamint a rét- és legelő- gazdálkodást. Bizonyára jól szolgálja majd a 36 borsodi GITR partnergazdaságot az edelé­nyi alközpont mellett meg­alakuló kutatás-fejlesztési bizottság. Továbbá azt is tervezik, hogy társulás for­májában lehetőséget terem­tenek a folyékony műtrá­gyázás bevezetésére. 13 milliós „vendég” a kőbányában Utak, vasutak váriák a tátival andezitet Gondolnánk-e, amikor vo­natra ülünk, hogy a sínek, talpfák alatt a legtöbb he­lyen a hegyaljai borvidék egyik neves községének, Tallyának határában lévő kőbánya andezitje tartja a vasútvonalakat? A zúzalékot időről időre cserélni kell, mivel a közé keveredő szenny, hulladék, olaj, por kitölti a hézagokat, elveszi az ágyús rugalmasságát és ezáltal veszélyezteti a biz­tonságos forgalmat, a sínek állandó nyomtávolságát. Naponta hatezer tonna tiszta követ hoznak íe a he­gyekről és a legnagyobb át­vevő a vasút. Kőbányában dolgozni sohasem volt köny- nyü munka, és a tállyai kő­bányászoknak naponta meg keli birkózniuk a hegyekkel a kenyérre valóért. Fogunk között ropogott, szemünket csípte a nagy erejű szel hordta por, apró kőmorzsa, mellettünk két fúrógép dübörgőit, a hold­béli tájhoz hasonló terepen dömperek, bulldózerek jár­tak es mint egy köldökzsi­nór a faluig kígyózott a több, mint két kilométer hosszú szállítószalag. Ez a kép tárult elénk a tállyai hegytetőn, amikor Hollókői Sándor üzemenergetikussal és Meczenzof István telep­vezetővel kiléptünk a dzsip­ből. Valamikor sorbaúlltak az emberek, hogy bejussa­nak a kőbányába dolgozni, de ma már a környező fal­vakból is szállítjuk a mun­katársakat — mondta Me- czenzoí István. — Tulajdon­képpen nincs létszámhiány, de az összetétele nem ked­vező. Szükségünk lenne gép­kezelőkre, dömpervezetőkre és más könnyűgépekhez munkásokra. Nagyon sok ne­hézség árán, de ügy néz ki, hogy az első negyedévi ter­vünket teljesítjük. Dolgozó­ink a tavalyi sok gond el­lenére naponta bizonyítják, hogy érzik munkájuk fon­tosságát. Az Észak-magyar- országi Kőbánya Vállalatnak 14 termelőhelye van és .mi adjuk a vállalati teljesít­mény 35—40 százalékát. Ez a bánya a legnagyobb az országban a hasonlóak kö­zött. — Az elmúlt években igye­keztünk olyan fejlesztéseket megoldani, melyek segítették a munkát, javítottak az ered­ményeken — fűzte tovább a szót Hollókői Sándor. — Mint ismeretes; elkészült a szállítószalag, ami ugyan a beüzemelés során nem min­dig az előírásoknak megfe­lelően működött, mivel ’81 decemberétől ’82 áprilisáig nem tudtuk használni. A fe­lelősség kivizsgálása és a körülbelül tízmillió forint­nyi kár megtérítésének sor-, sa még nem dőlt el, ez a' bíróság dolga, de most már végre ezen a szalagon ke­rül a kő a hegyről a telep­helyre. Másik fejlesztésünk, hogy a csehszlovák Tátra dömpereket folyamatosan nagyobb, erősebb szovjet Belaz kocsikra cseréljük, de a legnagyobb reménységünk és vágyunk, hogy az alap­műveleten, a jóvesztés gyor­saságán, körülményein ja­víthassunk ... Es itt következett az az ügy, ami ma leginkább fog­lalkoztatja'Tállyán és a vál­lalat tarcali központjában az embereket. A tállyai Kopaszhegy egyik kanyarulatában áll egy ha­talmas, szép sárga gép. Ol­daláról olvasható: Böhler Bor und Drucklufttechnik. Ez egy önjáró automata kő­zetfúrógép, melynek a tel­jesítménye duplája a jelen­leg Tállyán dolgozó és el­használódott hat csehszlo­vák fúrógép együttes telje­sítményének. A modern gé­pet műanyag fólia alatt óv­ják, védik az időjárás ha­tásaitól és várja a kőbánya minden dolgozója, hogy mi lesz a sorsa a közel egy éve ott vendégeskedő, 13 millió forint értékű masinának? Az osztrák cég még a ta­valyi BNV-re hozta be a gé­pet, majd a kiállítás-után — a Külkereskedelmi, vala­mint az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium jóváhagyásával — Tállyára szállítottáik azt... mintegy százezer forintért. Az ÉSZAKKŐ gazdasági igazga­tóhelyettese, Tolnai Béla tar­cali irodájában a követke­zőket mondta el a vásárlás esélyeiről: — 13 millió forintot át­utaltunk a NIKEX Külke­reskedelmi Vállalatnak, amely a hivatalos bonyolí­tója az üzletnek. Ehhez mi 12 millió forint bankhitelt vettünk fel évi 14 százalékos kamatra. Az ÉVM illetéke­sei teljes mértékben egyet­értettek a gép megvásárlá­sával, ám a Külkereskedel­mi Minisztérium — bár szó­ban többször kaptunk bizta­tó iníormációkai —, a mai napig nem adta meg a be­hozatali engedélyt, ami egy­ben azt is jelentené, hogy a szükséges 4,5 millió oszt­rák schillinget kifizetik az osztrákoknak. Az időközben nagyon szigorúvá vált im­portkorlátozások, a devizaki- fizetésék megszorítása szin­te reménytelenné teszik a Böhler-gép megvásárlását. Sajnos, elképzelhető, hogy az 1983. június 11-én lejá­ró vámhatósági engedély ér­vényességéig sem sikerül 9 nyugati gépet kifizetni... bár mindennap reményke­dünk ... A tállyai kőre or­szágszerte nagy szükség van, de a fejlesztési lehetősége­ink hiánya miatt megvan a veszélye, hogy a termelés szinten tartására sem le­szünk képesek hosszú távon. Arról is szólni kell, hogy sok dolgozóban rossz han­gulatot szült a gép megje­lenése. hiszen naponta men­nek el mellette, tudják, mi mindenre használható, mennyire megkönnyítené a munkát, ám nem használ­hatják, hiszen az osztrákok lezárták és addig nem is nyitják fel, amíg az ára nincs kiegyenlítve. Szendrei Lőrinc llj Özem Peremarlonban Szuperfoszfát granuláló­üzem létrehozására kötött hitelszerződést a Peremarto- ni Vegyipari Vállalat és a Magyar Nemzeti Bank. En­nek értelmében a korsze­rűbb termék előállításához 259 millió * forintos hitelhen részesül a dunántúli gyár; a fejlesztés összköltsége 280 millió forint lesz. A hazat műtrágyagyártó üzemek közül már egyedül csak a Feremartoni Vegy­ipari Vállalat állít elő por alakú szuperfoszfátot. A me­zőgazdaság ezt a terméket korszerűtlennek minősítette, mivel, a granuláltnúl —1 szemcsézett. készítménynél — kisebb hatékonysággal és je­lentős veszteséggel tudja csak hasznosítani. Éppen ezért a vegyi gyár évi 270 ezer tonna szuperiőszfát- gyártó teljesítményével szemben csak 40—50 tonná­nyit használ fel a mezőgaz­daság. A hiányzó foszfor­tartalmú műtrágyát import­ból szerzik he. A techno­lógiai sor granulálóüzemmel történő kiegészítésével kor­szerű. a mezőgazdaság mai igényének megfelelő termé* két állítanak majd elő. j

Next

/
Thumbnails
Contents