Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március 26., szombat kaptafától a kaptafáig r A szerencsi járás'jó néhány településén tapsoltak már a szerencsi münkásszin játszók Paprikáscsirke című bohózat-előadásának. Találkozásunkkor hallottam egy fiatal játszótól: „Ilyenkor fülig év az ember szája... Ügy tapasztaltam, az idősebbek ezt is megfon l,oJtab- ban csinálják. Eltagadni persze nem, tudják; lerí róluk az öröm. Mint például a 63 éves Papp Jánosról, aki az orvos- professzort alakította ebben az előadásban. Egy korábbiban meg főkönyvelőt játszott. S ha éppen nem a színpadon vagy a próbán van — akkor nyugdíjasán is aktív cipész Szerencsen. Odaül sokszor, kedve szerint, a kaptafához. — Miért keresi? — mér végig a felesége otthonuk küszöbén, amikor ajtót nyit a csengetésre. (A férjé ledőlt pihenni ez ebéd utáni órában.) Megnyugtatom, nem rossz lábbelit hoztam, jöttem csak beszélgetni. — Ne haragudjon —gondja az öreg néhány perc múlva •— egy kicsit kába vagyok még. Miért is jött?... Ja, a színjátszás érdekli — dörzsöli! ki szeméből az álmosság utolsó részeit —, hát üljön ' csak le nyugodtan. J Nyugodtan ülünk ott, sao j rencsj lakásukban, elengedve i «ragunkat múlt és jelen etn- ; lékeinek-dolgamák. Kár len- ne titkolnom, hogy tudom: ; volt „az öreg” még kultúrház- igazg'ató is. „No, persze,. hát átláttam én a szitán — ébred , végleg magára —, hát magát ; ez az egész Népművelés, meg ; közművelődés érdekli. Hát hol kezdjük?” — Mondom, jó lenne az elején: — Mint minden gyereknél, a neveléssel kezdődött az élet. Amit jót vagy rosszat lát egy gyerek a környezetében, az beleivódik. Lévén egyszerű, nagyon szegény kapás emberek gyereke, meg kellett tanulnom a földművelés sok dolgát, és aztán tanultam egy igen becsületes szakmát: cipész lettem. Azért hangsúlyozom a becsületességet, mert az a lényeges, hogy egy dolgot milyen szinten tud az ember, milyen szinten, milyen akarattal műveli. — A mestere mit adott ehhez? — Nagyon szerencsés voltam, mert egy nagy >n nagy műveltségű cipészmesternél tanultam a szakmát, olyannál, akit „tanult” emberek is szívesen kerestek fel, s beszélgettek . vele mindenféle tudományról. Én ott ültem a műhelyben, hallgattam ezeket a nagy műveltségű emberéltet, és magamba szívtam, amit lehet. Nem mondom, hogy olyan magas műveltségű ember lettem, mint á mesterem. és akik hozzá jártak, de ez az alap, innen lehetett elindulni. erre lehetett építeni. És kialakult az emberben egy igény... — Ezért lett'volna, hogy becsületes cipész-szakmáját, feladva kultúr ház-igazgató lett? — Hát az tény, hogy az lettem, de ennek is hosszabb a sora. Mert előbb, ha nem tudná, tée^z-elnök voltam, ott, Ábaújszántón. Csak már a feleségem is megunta, hogy mindig menni keli nekem, szerepelni, mint színjátszó, meg ilyen-olyan tanfolyamra, így aztán, amikor két évre el akartak küldeni elnökképzésre, akkor azt kelleti; mondanom, hogy nem tudom vállalni. És miután ismerték a hobbimat, hogy benne vagyok minden ..kultúroskodás- ban”, akitor felajánlották, legyek az abaújszántói járási kultúrház vezetője. így lettem az, 1953-tól ’58-ig. — Mennyivel volt más az éled akkor egy művelődési otthonban, mint ma? — Én megmondom őszin-' tén, hogy nekünk könnyebb volt a helyzetünk harminc évvel ezelőtt. Az emberek' szívesen jöttek dalolni, ■ táncolni, zenélni, színjátszani, sokkal nagyobb volt a lelkesedés. Mint. ma, amikor — nem bántani akarom őkel — a fiatalok csak a kocsmát, meg a presszót látogatják. Ma nehezebb a népművelők dolga, azt látom. De azt gondolom, hogy azért én is csináltam egy hasznos dolgot, mint kijltúrigazgató. Létrehoztam a kultúrháztanáesot Ábaújszántón. Ebben minden csoport képviselője ott volt, meg az aktív emberek, és akkoy mindig, minden hónapban összeültünk megbeszélni, hogy „mit gondoltok, hogy kéne, mit kéne, mit tegyünk és hogyan tegyünk?”... — Ma is vannak társadalmi vezetőségek... — Hát legyen nevük az, nem bánom, de a lényeg abban van, hogy tényleg egy pkarattal dolgoznak-e? ... — Szóval volt kultúrház- igazgató is. És aztán? — Aztán Szerencsre költöztünk a családdal, a gyárban is dolgoztam hosszú éveket, majd jött a nyugdíj, és megint visszatértem a kaptafához, ami kedvein van dolgozgatni, azt a lábbelik javításával elvégzem. — Mcg jár nyugdíjason is a színjátszócsoportba ... — Hát tudja, ezt nem lehet abbahagyni, és nemcsak én vagyok vele így. Egyébként, nagy szerencsémre, olyan feleségem van, aki mindig is megértette a „menőkémet”, meg még ma is. Hát képzelje el, hogy amikor a Sári bírót játszottuk, két- három éve, eltévesztettem a gyülekezőhelyet. A feleségemnél is kerestek, és akkor azt mondta: „Elmegyek én és eljátszok olyan bírónőt, hogy csak. fog ragyogni ...” Mert mindig velem volt abban, ho&y amit elvállaltam, azt csináljam meg rendesen. 'És örül neki, hogy vén lejjel is még folytatom . . I — Hadd kérdezzem még a népművelésről? — Lehet, mert van még véleményem az előbbiekhez. Azt látom, hogy ezt csak megszállottan, hivatásból és ázeretetböl lehet jól csinálni ma is. Hivatalból nem. Saját tapasztalataimból is mondhatom: szervezés a lelke mindennek. És/lehet, hogy ezt a főiskolákon nem tanítják, de majd rájön az ember a faluban, hogy csak így lehet! És megmondom a véleményemet: ma is megyen a népművelés, magasabb képzettségű emberekkel, mint mi voltunk —, de nem biztos, hogy jobban megy! Persze, mondtam korábban, nekünk könnyebb is volt a dolgunk, mert nem volt még a tévé ... Nyugodtan üldögélve, lehet, hogy nosztalgikus vizeken is evezve, így beszélgettünk Szerencsen a 63 . éves Papp Jánossal. Talán másfél, talán két órán át. Közben többen csengettek, jöttek hozzá cipő- és csizmaügyben. Az öreg nem tagadta — ma pihenőt engedélyez magának, meg vendége is van, elnézést kér. De majd aztán odaül ismét a kaptafához: mert végül is, cipész a becsületes szakmája... Ténagy József Sokszínű program A15. tokaji est • A tokaji művelődési ház és a Zilahy György Művészetbarátok Köre ma, március 26-án este 6 órai kezdettel rendezi meg a 15. tokaji estet, amelyen bevezetőt, dr. Boros László főiskolai adjunktus, az est házigazdája mond, majd a bal- sai Tiszavirág . bábegyüttes mutatja be Kissné Gyenes Klára vezetésével Állatok nyelvét tudó juhász című népmese-feldolgozását. Borbély István saját pol-beat szerzeményeit adja elő gitáron, majd dr. Nagy Gyula állatorvos magángyűjteményének anyagából megnyitják a tokaji műgyűjtők második kiállítását, amelyen dr. Boros László tart tárlatvezetést. A kiállítás — amely egyben a kör 258. bemutató tárlata — április 30-ig látogatható. Bányász kulturmunkasok , -, j, vizsga.odasa A borsodi bányászok körében hosszú évtizedek óta hagyományos kulturális tevékenység napjainkban, mintha kevésbé látványos lenné, mint a korábbi években volt, noha az egyes közművelődési i intézményekben a napi munka igen serényen és eredményesen folyik, a hagyományos programok nem hiányoznak. Most mégis valami más, valami nagyon fontos és újszerű került előtérbe. A napokban Sajószení pót-erén tanácskoztak a Borsodi Szénbányák Vállalat szak- szervezeti bizottságához tartozó bányász művelődési intézmények munkatársai és felmérték egy hosszú hetek óta folyó közös munka eddigi eredményeit. Ez a munka, a Szakszervezetek Országos Tanácsának 1982. novemberi, az agitációs és propaganda- munka fejlesztéséről szóló határozatára épült. E SZOT- határozat természetesen alapvető útmutatás a bányászoknak, a bányászszakszervezetnek. Tulajdonképpen számítottak is rá, hogy a nagy olvasói roham 1981-ben az új könyvtárnak szólt. A sátoraljaújhelyiek kíváncsiak voltak. no meg szájról-szájra is adták a hírt. hogy ilyen szép könyvtára. jó könyvtára (igaz. ami igaz: legalább az ezredfordulóig nincsenek raktározási gondjaik az újhelyi könyvtárosoknak!) nem mindegyik városnak van. Ezzel kezdte a beszélgetésünket Mák Mihályné, a sátoraljaújhelyi városi-járási könyvtár igazgatója. Mármint azzal, hogy tavaly ötezer alá csökkent az olvasók száma. Ami- persze még mindig nem rossz arány, hiszen a városlakók 23.8 százaléka beiratkozott olvasó. Beleszámítva az időközben a városhoz csatolt Rudabánvácska és Széphalom lakosait is. S hogy az a bizonyos, 1981-es ötezer fölötti olvasói létszám az elhelyezésnek, a könyvtáravatásnak szólt,' arra bizonyságul szolgálnak a forgalmi adagok. A kölcsönzött kötetek száma emelkedett. Bizony sokan akkor csak egyszeri kölcsönzők voltak. Ami persze nem feltétlenül azt,jelenti, hogy ne akarnák visszahódítani azokat, akik egyszer már beiratkoztak hozzájuk. A városi művelődési központtal évek óta közösen meghirdetett művelődési aiánlóprogramban változatlanul nagy teret kap az Az újdonság varázsa Újítani és megújulni olvasás. Alighanem ennek is köszönhető, hogy most már több a felnőttolvasó, mint a gyerek. Bár a tizennégy even felüliek döntő többsége most is iskolás, a beiratkozott olvasók 13,5 százaléka a fizikai dolgozó. S az iskolások között is egyre több a szakmunkástanuló. Nyilvánvaló, hogy ebben a szakmunkástanulók számára szervezett nyári olvasótábornak is mutatkozik hatása. Az ember és környezete témával foglalkozó olvasótábort az idén is szeretnék megtartani — az eddigi eredményeik alapján is pályázzák. Amiben újítani szeretnének — ,ez gz ajánlórirogram. Hogy kell, azon nincs vita. A hogyanon viszont törik a fejüket. Konkrét, kijelölt'olvasnivalók mellett — bár ezeknek a* számát csökkentették — a könyvtárhasználati játékokra fordítanak nagyobb figyelmet. Aminek persze csak a neve játék, igazából nagyon is komoly dologról van szó. Arról, hogy a könyvtár használatára, a katalógus kezelésére bizony sok embert meg kell tanítani ahhoz, hogy boldogulni tudjon. Kérdezni nem mindenki szeret, s ha a katalógus rejtelmeiben nem tud eligazodni, akkor bizony", csak a polcokon való keresgélés marad. S nem biztos, hogy rábukkan arra, amit keres. Vagy mert nem jó helyen keresi, vagy mert. csak a, raktárban van belőle. Szóval, ahogy az iskolásokat tanítják könyvtár- használatra (az alsó tagozat- Dan vannak kötelezően előirt könyvtárhasználati órák), nyilvánvalóan szükségük van erre a felnőtteknek is. Ezeket a felnőtt foglalkozásokat pedig még épp csak elkezdték ... S hogy mit várnak tőle? Otthonosabban, biztosabban mozgó olvasókat. A sok emberben meglévő gátlások feloldását. Az, hogy a könyvtár sok mindent „befogad” — lényegében megint csak azzal füge össze, hogy a szép könyvtár varázsa azért még nem szűnik. No és a művelődési ház felújítása sem ért még a végére. így tartottak itt — s alighanem fognak is még! — előadást a járás mezőgazdaságának helyzetéről csakúgy, mint vetítettképes előadást a magánerős építkezésről. Mert az író—olvasó találkozónak természetes keret a könyvtár, akárcsak a változatlanul mindennapos gyermekfoglalkoztatásoknak. Járnak hozzájuk óvodások, alsó és felső tagozatosok, s újabban egyre több középiskolai csoport is. Az órákat tartják a könyvtárosok és persze a pedagógusok is. S nemcsak a gyerekkönyvtárban. A zenei részleg ugyancsak nagyüzemet bonyolít le. Erre vonatkozott az igazgatónő megjegyzése; a gyermekrészleg és a zenei részleg fejlesztése kiemelt feladat. S gondot kell fordítani arra is, hogy a tananyagot kiegészítő művek ott legyenek a polcokon. Mert egy ilyen szép könyvtárban sem lehet „ülni a babérokon”. Apró lépésekkel folyton-folyvást lehet is, kell is' újítani. Csulorás Annamária A Borsodi Szénbányáik VSZB e nagyjelentőségű állásfoglalás .követésére nem. , íróasztal mellett talált ki akciótervekéi, nem. a papírmunkával kezdte, hanem több hónapos akciót szervezett, hogy a területen folyó agitációs és propagandamunka helyzetéi pontosan felmérje. Ebben a munkában részt vesz minden művelődési munkás — intézményvezetők, könyvtárosok, közművelődési előadók* stb. —, a vizsgálódás pedig kiterjed a politikai, gazdasági, termelési, szakszervezeti agitáció- • ra, a szorosabban vett kulturális tevékenységre, természetesen az említett állásfoglalás ügyében elemezve a helyzetet. Egész apró részletkérdésekre is kiterjed. Például: milyen volt) a legutóbbi tanácskozáson azszb- titkár beszámolója, milyen reagálások voltak tapasztalhatók vele kapcsolatban; elég friss-e a gazdasági, termelési propaganda és információ, a termelési eredmények és feladatok tudatosítása; a bizalmi testületek döntéseit hogyan hajtják végre; a szorosabban vett kulturális munka milyen, a művészeti tevékenység, vendégszereplések színvonala, fogadtatása, az azokkal kapcsolatos igények, elvárások stb. Mindezt pedig a legközvetlenebb módon tudakolják meg. Kijárnak különböző fórumokra. Ott vannak személyesen minden helyen a bányászok között — például az aknáknál leszállás előtt, a felolvasókban —, figyelik az információk kétirányú áramlását, <a szóbeli propagandát, mindent, ami csak az agitáció és a propaganda szempontjából számításba jöhet. Megfigyelhető volt az egyik bányaüzemnél, hogy a kul- túrmunkások rendszeres megjelenését követően meggyorsult például a brigáderedmények kiírása, az információ stb. Egy másik helyen, egyik nagyobb üzemnél viszont azt kellett sajnálattal megállapítani, hogy az információs tábla még mindig az 1982. harmadik negyedévi eredményekkel „büszkélkedik”. (Azóta már bizonyára felfrissült.) Április végén rögzítik a közel háromhónapos vizsgálódás eredményeit, illetve az igy kapott helyzetképet, és azt követően készítik el üzemekre és művelődési intézményekre lebontva az elkövetkező évek munkáját meghatározó, az agitációs és pro- pagandamun k á t körül határoló feladattervet. Ezt először a vállalati művelődési bizottság tárgyalja meg, azt. követően kerül a Vállalati szakszervezeti bizottság elé, amely majdan határozatta emeli, hogy az agitációs, propaganda- és közművelődési munka iránytűje tegyen hosszú évekre, s igy segítsen a SZOT 1982. novemberi, az agitációs és propagandamunka fejlesztését szorgalmazó határozata gyakorlati realizálásában. A borsodi bá- , nyászszakszervezeti bizottság a SZOT-állásfoglalás tanulmányozása során döntött úgy, hogy folyamatában kell felmérni és megszabni a teendőket, s így került most ez a tevékenység a látványosabb kultúrmunka helyett előtérbe. A már említett minapi tanácskozáson még két érdekes témát vitattak meg. A Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete az idén helven- esztendös. Az országos jubileumi program tervezete már készen áll. Ebben a központi bányásznapi ünnepségen kívül munkaverseny szervezése, szakszervezet-történeti kutatás, illetve feldolgozás, országos kiállítás, országos bányász kórustalálkozó és természetjáró-találkozó szerepel. Ehhez igazodik majd a borsodi program is, erre épül ősszel a bányász kulturális és sporthetek sorozat. Itt is lesz megemlékezés, munkaverseny, szakszervezeti történeti anyaggyűjtés és dokumentációs kiállítás. A másik, ugyanT csak nem érdektelen téma a vállalati üdülők kulturális ellátásának meghatározása. A Borsodi Szénbányák Vállalat bükkszék! és jósvafői üdülőjének kulturális szolgáltatásait a közeli bányász művelődési intézmények folyamatosan ellátják, a hajdúnánási és balatonszemesi üdülők kulturális munkájának irányítására viszont a főszezonban a borsodi művelődési intézmények főhivatású népművelőit, egymást váltva, két-két turnusra „átvezény- lik” s így biztosítják a kulturális. illetve közművelődési munka folyamatos szervezését, irányítását. Bevezetőben szó volt róla, hogy a bányász művelődési intézményekben a napi munka serényen és eredményesen folyik., Hozza kell még tennünk: annak ellenére is, hogy a, szűkülő támogatás bizonyos tevékenységek, felülvizsgálatát és visz- szafogását teszi szükségessé. Ugyanakkor példamutató újszerűséggel folyik az agitációs és propagandamunka helyzetének elemző felmérése. Benedek Mikló»
