Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

T983. március 24., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Sok vagy kevés a munkáskéz? Alkotmányunk szavatolja minden ember munkához való jogát. Ez a jogunk olyan természetes életelemünkké vált a felszaba­dulás után, mint a lélegzetvétel. El sem képzeltük eveken, évtizedeken át, hogy ke­rülhetnek nagyon nehéz helyzetbe munká­sok és vezetők, amikor egy-egy megszokott, ám gazdaságtalanná vált' munkaterületet, termelési ágat meg kell szüntetni és ennek következtében emberek sorsán, életvitelén, szakmáján változtatnak. Napjainkban egyre többször kerülünk szembe a ténnyel, misze­rint munkaerőfelesleg halmozódott fel több területen és ezzel párhuzamosan igaz az is, hogy számos vállalat munkaerőgondokkal küzd. Sőt! Van olyan gyár, melyben egy­szerre beszélnek munkaerőhiányról, és fog­lalkoztatási gondokról. Sok, vagy kevés tehát a munkáskéz? A megye vállalatainak előrejelzése sze­rint idén 6101 munkás megy nyugdíjba, a munkahely-változtatás, állománycserélődés, vagyis a fluktuáció közel 29 ezer (!) em­bert érint és a tanácshoz bejutott adatok értelmében 7165 dolgozót várnak a válla­latok létszámának növelésére. Ez, a leg­utóbbi szám különösen elgondolkoztató, mi­vel a negyedik és ötödik ötéves terv idő­szakában — amikor több nagyberuházás zajlott a megyében —, sem érte el az évi . létszámnövekedés a hétezret. Túlfoglalkoztatás és egyenetlenség | Kimondható tehát, hogy több vállalatnál túlfoglalkoztatás van, aminek tendenciája egyelőre nem csökken. Miért alakulhatott ez ki? Egy felmérés szerint 1970-től kétszáz szá­zalékkal növekedett a termelőeszközök vo­lumene, ugyanakkor hatvan százalékra esett Vissza kihasználásuk. Szinte megmagyaráz­hatatlan ellentmondás. Nem fejlődött a kis- gépesítés, a nehéz fizikai munkát könnyeb­bé tevő eszközellátottság színvonala és mennyisége. Sok helyen szinte mestersége­sen vissza is fogták ezt, megakadályozva az önköltségek növekedését. Ma, átlagosan húsz forint egy óra munkabére a nagyvál­lalatoknál, ami például egy liter benzin ára... Nagy egyenetlenség tapasztalható a mun­kaerő struktúrájában is. Sok hagyományos szakmában 15 éve nincs képzés. Például ön­tők, hengerészek aggódnak szakmájuk jövő­jéért, de lassan a fcereskedelemben is nagy gondokat okoz a szakképzett munkások hiá­nya. De elmondható ez az építőiparról is, hiszen a nagyvállalatok létszáma az elmúlt években csökkent. Ezzel párhuzamosan az új szakmák, a könnyebb, tisztább munka­körök — mint tévészerelő, műszerész, vagy gépkocsiszerelő munkaterületek — lassan telítődnek. Számos vállalat kényszerül majd munka­ereje egy részének felszabadítására, ha a dotációk mértéke és formája megváltozik. A munkahelyet változtatni kívánó, vagy kényszerülő munkások irányítására hozták létre a munkaügyi szolgáltató irodát, ami eddig is sok embernek kínált munkalehe­tőséget Utánpótlás Az iparitanüló-intézetek. a szakmunkás­képzőle korábban a nagyvállalatok igényei­re épültek. A tanult szakmának megfele­lően a végzett fiatalok 80—90 százaléka ah­hoz a gyárhoz ment dolgozni, ahol képzett­ségét kamatoztathatta. Napjainkban ez az arány 30—40 százalékra csökkent és azok a kisebb cégek, szolgáltató egységek szip­pantják fel a fiatai szakmunkásokat me­lyek alig, vagy egyáltalán nem járultak hozzá képzésükhöz. És egyre fogyóban vannak azok a régi mesteremberek, akiktől a gyárakban ta­nulhatnák el a fiatalok a munka fogásait, ,az apró, ám nélkülözhetetlen ismereteket. Legtöbbször a termelőszövetkezetek mel­léküzemágait „hibáztatják”, melyekben hat- van-hetven százalékkal magasabb bért tud­nak adni egy jó esztergályosnak, villany- szerelőnek, kovácsnak, műszerésznek... Számos vezető véleménye, hogy a felesle­ges létszámból nem azok mennek el, aki­ket nem sajnálnának az ipari vállalatok, hanem a legmegbízhatóbb, legpontosabban dolgozó munkások, a „szakma krémje” — ahogy a köznyelv fogalmaz, ök eleve ma­gukhoz vonzzák a jó képességű, most mun­kába álló fiatalokat. Milyen megoldás kínálkozik a nagyvál­lalatoknak? Segédmunkásokat képeznek ki betanított munkásokká, vagy segítik hozzá őket szakma megszerzéséhez. Ennek követ­keztében ma már olyan gyárakban, me­lyekben 10—15 évvel ezelőtt ilyen gond nem létezett, segédmunkásokból is hiány mutatkozik. Egyetlen példa erre, hogy az LKM-ben alig öt százalékot haladja meg az arányuk, holott sokkal modernebb vállala­toknál is 9—10 százalék körül mozog a se­gédmunkások aránya. Termelékenység Többször vizsgálták már, hogy például egy gyárban a nap egy-egy szakaszában mekkora az elektromos energia felhaszná­lása. Kiderült, hogy reggel fél 7-től 9 órá­ig emelkedilc, majd ott visszaesik, újabb csúcsot délben ér el; de egy órától ismét rohamos zuhanás tapasztalható. Vagyis a munkaidőt nem egyenletesen dolgozzák vé­gig, a munka intenzitása rendkívül inga­dozó. Kimutatták azt is, hogyha minden műszakot becsületesen végigdolgozna vala­mennyi munkás, nem lenne létszámhiány miatt gond. Külföldi adatokhoz hasonlítva a magyar ipar hatékonyságát, termelékenységét, ki­mondható, hogy azonos műszaki, technoló­giai, technikai feltételekkel sem érjük el a más országok eredményeit. A vezetés szer­vezetlensége, átgondolatlansága mellett igen sok baj van a munkamorállal. De befolyásolja a termelékenységet az anyagellátás is, sőt ha például az import- korlátozások, vagy a belföldi szállítások ütemtelensége tétlenségre, munkanélküliség­re késztet egy-egy üzemet, az kihat a poli­tikai hangulatra is. * * Érvek és ellenérvek sorakoztathatok, me­lyekből egyértelműen az derül ki, hogy ma már oda megy a munkás dolgozni, ahol több pénzt kereshet és számos szociális juttatás hiábavaló, ha nagyságrendekkel több van a borítékban. Az ipar vezetői tud­ják, hogy továbbra is létszámcsökkenés vár­ható és hogy a fennmaradáshoz egyre el- engedhetetlenebb a vállalatok munkaerejé­nek okos, a hatékonyság fokozását segítő elosztása, amihez alapos szervezési, vezeté­si ismeretekre és gyakorlatra, valamint konvertálható munkásokra van szükség. Szcndreí Lőrinc Közösségi nevelés és társadalmi munka (Folytatás az 1. oldalról) a későbbiekben is meghatá­rozó lehet. Pár éves adatok szerint 1000 házasságból 346 válással ér véget. Ez egvütt jár — majdnem 70 száza­lékban! — a már meglevő gyermek sorsvállozásával, mely változás mindenképpen megviseli a gyereket. A rendkívül összetett témakör­ből — mely egyébként nyil­ván nem véletlenül kap nap­jainkban mind több figyel­met — hadd essék utalás még a nő, az anya megvál­tozott, azaz kibővült szere­pére, mely nagyon is érez­teti hatását a családban. A napirend kapcsán szó ■“olt az óvoda, az iskola, a munkahely szerepéről, hatá­sáról, a lakóhelyi közösségi életről. A népfront mind­ezeknél a kérdéseknél igyek­szik jelen lenni, részt vállal­ni az adódó, összetett felada­tokból. A szülők nevelésé­ből, a fiatalok családi élet­re való felkészítéséből, az iskolák munkájának segíté­séből, a lakóhelyi közösségi élet szervezéséből stb. Klu­bokat szervez, részt vállal is­kolák partonálásából, bar- kácsműhelyek, sportpályák,' könyvtárak kialakításából, j átszóterek inegép f téséből. fásításból, kirándulások szer­vezéséből. Különösen sokat tesz városokban a lakóhelyi közösségek megteremtéséért, az elzártság feloldásáért. A megyénkre jellemző kisköz­ségekben ugyancsak adód­nak feladatok közösségi élet kialakítására, ezekben a nép7 front hathatósan közremű­ködik. Ak elnökség következő na­pirendi pontként foglalko­zott a településfejlesztési társadalmi munka tavalyi eredményeivel. Ismeretes, hogy községeinket, városain­kat gyarapító, szépítő, a he­lyi, különböző feladatok el­végzését segítő társadalmi munkának hagyománya van megyénkben. Minden évben több száz millió forintos nagyságrendben mérhető az az érték, amely a települé­sek lakóinak önzetlen társa­dalmi tevékenységéből szü­letik meg. Jellemző, hogy a helyi tanácsok már sok éve konkrét terveket dolgozhat­nak ki erre a munkára, a társadalmi tevékenységre alapozva. Településeink gyarapítá­sát. rendezését, csinosítását segítő társadalmi munkavég­zés eredményeként tavaly is szép sikerek születtek meg, hiszen Borsod-Abaúj-Zemp- lénben a múlt évben több, mint 600 millió forint érté­kű társadalmi munkát vé­geztek el a lakók, a kollek­tívák. Óvodák, iskolák, víz­vezetékek építését segítet­ték. utak. járdák építését, rendben tartását és számos, más fontos feladat végrehaj­tását. Erre a munkára, a lakók, a kollektívák segítségére to­vábbra is szükség van, nem véletlen, hogy a témával számos, más fórum is fog­lalkozott már és nyilván szó lesz még erről a továbbiak­ban is.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Á rakacaibacsó Ha létezik táj, ahová il­lik a juh, akkor az a táj itt található a rakacai ha­tárban. Ügy igaz! Ezeken a holdbéli tájtól alig-alig különböző domboldalakon, hol tápanyagot, vizet csu­pán elvétve talál a követ­kezésképpen csenevész gyep, csak a zerge lenne képes megélni, meg a kecs­ke és a juh. Semmi más. A juh is csak emberrel! Olyannal, aki szívós, aki kitartó, aki a juhért képes gyökeret ereszteni ezen a lépten-nyomon horpadásos, köves területen. Egyszó­val jó bacsóval. * Ügy vélem, a szakma „betegsége”, a magányos­ság az oka a szűkszavúsá­gának. Mert meg kell hagyni Kolozsvári János, a rakacai Űj Dolgozó Tsz juhásza nem sokat beszélt. Pontosabban alig. En is úgy húztam ki belőle a szót, mint ő a vizet a gé- meskútból. Mivelhogy ép­pen itatott ottjártunkkor. Kellemes, játékos szél szaladgált a dombok kö­zött. Olyan tavaszról biz­tosító. A fényes nap is ta­nú volt ebben, mi több, erőlködése a kabátot is ki- gomboltatta. Nem csoda, hogy az akol sok hetes sö­tétsége, füllesztő melege után a fényt újra szokó, sütkérező birkák jóleső ér­zéssel tűrték ezt a bunda­fényesítő cirógatást. Mint ahogy ő, a bacsó sem áll­hatta meg, hogy homloká­ra húzott kalapját feje te­tejére ne tolja. — Szereti a tavaszt? — Jó évszak. Gyógyító, erősítő, kedvet adó. — Ezek szerint a bacsó legkedvesebb évszakja? — Kedvesnek kedves, de legjobb mégis az ősz. — Miért? — Akkor úriember a juhász. Akkor a legkeve­sebb a munkája. Még ki­hajt a legelőre, mert még van mit étetni, viszont fejni már nem, elletqi pe­dig még nem kel). — Ezek szerint máskor sok a dolga? — Hát, akad ... Tavaly a juhászatunk 122 száza­lékos szaporulati mutatót produkált. Ha ért belőle, tudja mit jelent ez. Sőt, Itatáskor találkoztunk... juhonként 60 liter tejet is kifejtünk. — Maga mennyit? — A cimborámmal együtt 14 800 litert. Fejni nagyon szeretek. — Az ujjai is bírják? — Bírják. — Hány éves maga? — Harminchárom. — Családi hagyomány, hogy juhász lett? — A fenét. Nem volt nálunk korábban senki ju­hász. Hogy én; mégis az lettem? Az igazság az, hogy az iskolánál jobban szerettem a juhokat. Azok mellett meg akadt néhány jó ember, akiktől „ellop­hattam” a tudományt. — Nem bánta meg? — Nem én! Igaz, szabad időm semmi, ünnepkor is a birkák közt vagyok, de nagyon nem bánom. — A fizetés? — A fix, az úgynevezett alapgondozási díj. Ez ju­honként hat forint. Erre jön az eredmény utáni ré­szesedés. A gyapjúból, tej­ből, bárányszaporulatból származó árbevételnek a 20 százalékát kapjuk. Ha több a tej, a gyapjú, a bá­rány, altkor ez a százalék nekünk is több forintot hoz a konyhára. — Maga hány birkát gondoz? — Most 587 anyát és 112 hízóbárányt. Meg hát ott van még a szaporulat, a szopós-tejes bárányok. . — A tavalyi részesedés­ből milyen tartós fogyasz­tási cikkeket vásároltak? — Hűtőt vettünk, meg centrifugát. Egyébként ház­építésre gyűjtünk. — Családja van? — Hogyne! Három gye­rek. — Végezetül- még egy kérdés’ jó itt Raltacán? — Hogyne! Minden oké. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Vágathajtás, városmentés flkuélyilők itta és külföldön A napokban fizették ki a Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat kazincbarcikai körze­ténél a nyereségrészesedést. A közel 550 dolgozó össze­sen 1 millió 167 ezer forin­tot kapott. Pedig nem volt könnyű az elmúlt esztendő, mint ahogy az idei sem lesz az. Éves termelési értékter­vük összesen 202,5 millió fo­rint, de ebben szerepel a Szlovák Magnezit Művekben elvégzendő munka is 27,5 millió forinttal. Alaptevékenységük, az ak­namélyítés, vágathajtás és egyéb bányabeli munkák erősen lecsökkentek az utób­bi években — ahogy erről Bíró Szabolcs főmérnök tá­jékoztatott. — Az idén a Borsodi Szénbányák Vállalat megrendelésére a Szuhavöl- gyi Bányaüzem feketevölgyi bányájában több mint ezer méter hosszú fő szállítóvá- gatot készítünk el úgyneve­zett lőttbeton-biztosítással. A Putnoki Bányaüzemben. Ki- ráldon, már évek óta dolgo­zunk. Az idén egy kereszt­vágat és egy rakodó ki­hajtása a legfontosabb fel­adat a járulékos munkák mellett. Megyénkben még egy munkaterületük van. A T*>­kaj-hegyaljai Állami Gazda­sági Borkombinát részére Tállyán dolgoznak, pincere­konstrukciós feladat megva­lósításán. Egerben, Szent­endrén városmentés a dol­guk, a városok alatti pince- rendszereket tárják fel, biz­tosítják. A fővárosban is van üzemvezetőségük, mivel líábe'alagutakat készítenek a posta részére, támfalakat építenek, újítanak fel a Gel­Az agrártermelésről meg­rendezett magyar—szovjet tudományos konferencián szerdán a Hazafias Nénfront székházában a két ország szakemberei az együttmű­ködés bővítésének lehetősé­geit vitatták meg. A tanács­kozás munkájával kapcso­latban Bognár József aka­démikus, az MTA Világgaz­dasági Kutatóintézetének igazgatója, aki a konferen­cián a hazai küldöttséget vezeti, elmondotta: a mező­iért hegynél és Budafokon, a Kőbányai Sörgyárban pedig a pincék állagmegóvása a feladatuk. A Szlovák Magne­zit Műveknél már tizenne­gyedik esztendeje dolgoznak feltárási, munkahely -előké­szítési megbízás alapién Je- 'enleg 80 magyar aknamé- ivitő feladata a 27.5 millió foritv --'ékő munka megva­lósítása. O. J. gazdaság: termékek cseréje mellett, elsősorban a ha­zánkban kidolgozott terme­lési rendszerek átadásával szélesíthetőek a kapcsolatok az agrártermelésben. Az elmúlt években foko-í zalosan bővült hazánk Szov­jetunióba irányuló mező­gazdasági exportja, s jelen­leg már kivitelünkben az agrártermékek részaránya —; ha igen kis mértékben is — meghaladja a gépipari dl&j kékét is. Magyar-szovjet együtlmOköüés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents