Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március 16., szerda A gondolkodásukat is formálja Szakmunkás galéria és barkácsműhely A Szemere Bertalan Szakmunkásképző.kolléa'umában A Szemere Bertalan Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumának földszintjén kiállítás fogadja az ott lakókat. Itt nyílt meg a szakmunkás galéria — elsőnek az iskola rajzszakkörének tagjai mutatkoznak be a társaknak. Drozsnyik István grafikus, a kollégium nevelőtanára két éve vezeti a szakkört, s részben az ő ötlete is volt, hogy az egymásba nyíló földszinti termekben rendezzék be a galériát. A Miskolci Galéria évente két, a Miskolc Városi Művelődési Központ hat kiállítást ígért nekik — olyanokat, amelyeket maguk is megrendeznek, s utána átvisznek az avasi kollégiumba. A fennmaradó időt pedig nem lesz nagy gond kitölteni. Ezt már a kollégium igazgatója, Nagy Lajos is megerősítette, miután végigkalauzolt az alagsori „műhelyeken”. Ámbár nem is tudom, helyénvaló-e a műhely szónál az idézőjel használata, hiszen egyik-másik helyiség ajtaján is ez a szó szerepel. S ami az ajtó mögött található, az is fedi a tartalmat. Kezdjük talán azzal, ami összefügghet a szakmunkás galériával is. Működik fafaragó szakkör. Igaz, ottjártunkkor kevés kész munkát találtunk, de hát ez így természetes. Ami elkészül, egyelőre a szobákba kerül. Lakályosabbá teszik velük a szobákat. A kerámiások előző nap égethettek, még langyos volt az elektromos kemence fala. Készítenek plaketteket, köcsögöket, s az ő munkájuk lesz a kiváló kollégistáknak adandó/ emlékplakett is. Azután ott vannak a díszítőműszettel foglalkozók. A szakkörvezető külön ügyel arra, hogy csak eredeti motívumokat hímezzenek ki a lányok. Ottjártunkkor mondta az igazgató — ha egy-egy művészeti szakkörnek elegendő anyaga gyűlik össze, ők is a kollégiumi közösség elé léphetnének. Mert tudott dolog ugyan e szakkörök létezése — a négyszáz kollégistából kétszáz valamilyen szakkörnek a tagja —, de nem árt. ha egy kicsit meg is mutogathatják magukat a társaknak. Kedvcsináló is ez, meg biztató is. Mindegyik szakkör persze, nem rendezhet kiállítást, de szereplési lehetőséghez juthatnak. Mint például a népzenei szakkörösök 'vagy a népi táncosok, ámbár ez utóbbiak már szorosabban kötődnek az Avashoz. A híres-neves táncegyüttes kollégiumi vendégeskedése idején táncoltatták meg először a szakmunkástanulókat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy utánpótlást is szeretnének verbuválni. S ha már a Rónainál tartunk — ez a művelődési központ működteti az Avas Táncegyüttest —, illő elmondani' egyik-másik említett szakkör működtetéséhez is hozzájárulnak. Itt is, meg az iskolában is, ahol például az anyanyelvi szakkör szerveződött. A Vörösmarty Művelődési Ház meg a vasútmodel- lezők patrónusa. A tőlük kapott terepasztalra viszont már csak nehezen ismernének rá, úgy kibővítették, megszépítették a fiúk, akiknek egyébként van valami közük a vasúthoz is, választott szakmájukon keresztül. • Ilyen rokonság egyébként más szakköröknél is felfedezhető — a díszítőművészettel foglalatoskodó lányok többsége nem véletlenül szabás- varrást tanuL Hobbi ez — magyarázták a kollégiumban —, jó időtöltés, bár nem haszon nélkül való. Mert amíg például a terepasztalt építgették a szal-ykörüsök, bizony, alaposan kitanulták a kapcsolások csínját-bínját. S nem haszon nélkül való a barkácsműhely sem. Sőt! Igazán praktikus célt szolgál. Most például a szobák falára kerülő dekorációs kereteket készítik, amire a poszterek, képek kerülhetnek. De a sok tucatnyi tönkrement szék reparálása is itt történik. Amit lehet — megcsinálnak. Van persze, amit nem tudnak, S bár ez kis kitérőnek számít, aligha hallgathatjuk el, illő volna már pontot tenni annak a vitának a végére, hogy ki felelős a beázásokért. A vizesblokkok szinte használhatatlanok, áznak az emeletek. S a kollégium még csak kétéves. Annyiban azért mégis ide tartozik e téma, hogy a kulturált életmódhoz, ahhoz, hogy a kollégium lakói jól érezzék magukat, a tisztálkodás is hozzá tartozik. Ami ezenkívül van — visszatérve a sokszínű kollégiumi életre —.arról azt mondta Nagy Lajos: többek között azért is törekednek ilyen sokféleség biztosítására, hogy lekössék a szakmunkástanulók energiáját, idejét. Hogy egy kicsit szélesítsék látókörüket, megmutassák, mi mindent lehet csinálni, mi mindent hozhatnak ki magukból? Szóval, hogy sikerélményhez is jussanak. Mert ezeknek a gyerekeknek a többsége az általános iskolában bizony nem sokszor részesült benne. S a siker valahol motiválja majd őket. S az sem mellékes, hogy ezekben a szakkörökben, kis közösségekben nevelésükre, gondolkodásformálásukra is mód nyílik. Méghozzá munka közben. Személyes kapcsolataik esetenként jobbak a szakkörvezetővel, mint a nevelőtanárral. Ezt pedig érdemes kihasználni. A legjobb persze, ha a választott szakma gyakorlásában is sikerélményhez jutnak \ a szakmunkástanulók. Ott, abban, a szakoktatók vállán nagy felelősség nyugszik. De a kollégium három évét — mondták — érdemes úgy kihasználni hogy mást is, értelmes, jó, hasznos időtöltést biztosítsanak nekik. Valahol egészen biztosan kamatozódik majd ez a befektetett energia. Csutorás Annamária Beszélnek a régi lek lizd környékén A fenti címert az Ózdi Népművelési Intézmények Honismereti Köre kiadványainak sorában megjelentő Ózdi Honismereti Közlemények sorozat most megjelent harmadik kötetének címlapján olvastuk. A 230 oldalas kötet szerzője Nagy Károly, az előszót dr. Paliagi István, az Ózdi járási Hivatal elnöke írta. Az ózdi honismereti kör folyamatos tevékenységéről, korábbi kiadványairól többször esett • már szó lapunk hasábjain, így Nagy Károly most megjelent munkáját egy sokesztendei rendszeres munkálkodás újabb mérföldjelzőjének kell tekintenünk. Nem kis feladatra vállalkozott e kötet, illetve szerzője. — „Azzal a céllal vettük gondozásba e kötet megjelentetését, hogy segítsük minden érdeklődő — elsősorban az ifjúság számára — a múlt megismerését, a haladó hagyományok és emlékek ápolását és megőrzését. Ezáltal erősödneK a szocializmushoz való érzelmi kötődés szálai, amelyek a szocializmus iránti elkötelezettséget jelentik ifjúságunkban. Ugyanakkor fokozódik a haza iránti szeretet. alakul, formálódik világnézete” — olvasható a járási hivatal elnökének előszavában a kiadvány feladatainak pontos meghatározá- [(. A kötet tizennyolc településről és a hozzá tartozó természeti, földrajzi helyekről ad tény- és ismeretanyagot — változatos bőségben és mélységben. . A kötetben szereplő' hely- - ségek közigazgatásilag nem alkotnak egy egységet — He-- vés megyei települések is szerepelnek közöttük —, tájegységiig azonban összetar- tozók. Nagy Károly az ismertetett településeket öt kisebb tájra csoportosítja és úgy mutatja be a Bánvölgye, a Hegyhát, a Sajó bal parti dombvidéke, a Han- gony völgye és a borsodná- dasdi völgy községeit. A könyv célja nem a ma községeinek bemutatása, hanem azok történelmi • múltjának feltárása, illetve a múlt egyes részleteinek ismertetése. A •különböző települések azonban nem egyformán rendelkeznek régi kastélyokkal, történelmi nevezetességű objektummal, kultúrtörténeti értékű létesítménnyel. Nagy Károly rendkívül sok hiteles forrásra támaszkodva mutatja be helyenként a környék településtörténetén túl a geológiai stb. viszonyokat, máshol egy-egy objektumra szorítkozik. viszonylag kevés helyen szól bővebben mai vonatkozásokról. Az egyes települések történetének kötetbeli bemutatását nagymértékben behatárolta a helyi létesítmények történetének elérhetősége,' feltalálhatósága Kiemelkedően foglalkozik például Kelemérrel, illetve a község és Tompa Mihály kapcsolatával, vagy Domahá- za, illetve Kissikátor esetében a Szőnyi partizánbrigád elárultatásával stb. A kötet szakmai elbírálása nem a lap feladata, a lektori teendőket dr. Szabadfalvi József látta el, és ez a kiadvány hitelét igazolja, a tényeket el kell fogadnunk. A szerző olvasmányosan ír, a történelmi tényeket, eseményeket úgy közli, hogy a fiatalabb olvasó és a nem szigorúan szakmai érdeklődésű felnőtt is érdeklődéssel, izgalommal olvashassa. (A Bánvölgye községeiben a Bón-nal kezdődő községneveknél ez előtag magyarázatában több következetesség lenne viszont kívánatos.) Egészében a sok fényképpel is gazdag kötet igen jól felel meg a honismereti ismeret- terjesztés feladatainak, az előszóban vázolt céloknak. Az Ózdi Népművelési Intézmények Igazgatósága helyesen cselekedett, amikor kiadta, a járási hivatal meg akkor, amikor ezt anyagilag támogatta. Ám, ha fiatalok tömegéhez szeretnék a kötet mondandóit eljuttatni, a példányszám alacsonynak tűnik. (hm) Fények és árnyak Reggeli napfény a ködös, párás bükki erdőben. Fotó: L. J * * A forradalmi ifjúsági ’ napok méltó megünneplésére számos rendezvényre kerül sor a Lenin Kohászati Müvek KISZ-bi?ottsáaa szervezésében. Hangulat teremtő, tartalmas műsornak ígérkezik a Vasas Művelődési Központban ma délután sora kerülő Kormorán-koncert ,-s a szórakozáson túl az egészséges életmódhoz, a sportoláshoz is lehetőséget kínál a 19-re tervezett kohász emlék- túra, ami szombaton reggel fél 9-kor indul a Majális- parki buszmegállóból. Az érdeklődők megtekintik az új- massai őskohói, majd körbejárva a lillafüredi tavat, a Kohász Múzeummal fejeződik be a 6—7, kilométeres túra. Március 24-én délután fél 3-kor kezdődik az LKM KISZ-eseinek ünnepélyes gyűlése, melyen átvehetik a KISZ Központi Bizottsága által adományozott Vörös Vándorzászlót. Vizsgálódás megyenk úttcrőházaibai © Kevés helyiségek, szűkös udvarok © Eredményes továbbképzés ©Gazdag program A Borsod megyei Úttörőelnökség és az Állami Ifjúsági Bizottság képviselői az elmúlt év őszén végiglátogatták megyénk úttörőházait. Ennek során megvizsgálták, hogyan töltik be funkciójukat a házak, milyen lehetőségeket biztosítanak itt az úttörők részére? Ugyancsak ebben az időszakban a városi és a járási úttörőelnökségek is napirendre tűzték az úttörőházak működésének tapasztalatait, amelyek a következőkben összegezhetők. Borsod megyében hat úttörőház van, amelyek célja az éves úttörőprogramokhoz igazodva, segíteni a gyermekek nevelését, az úttörőcsapatok munkáját. Az úttörőházaknak négy alapvető funkciója van. Az úttörőcsapatokban dolgozó gyermekek, ifjú és felnőtt úttörővezetők alap- és továbbképző-_ se, az úttörőcsapatok mód-' szertani segítése, a szakági tevékenységek szervezése, továbbá az iskolái! kívüli mozgalmi, szabadidős tevékenység elősegítése. E szempontoknak valamennyi úttörőházban eleget tesznek, noha a vizsgálódások során arra is fény derült, ez nem is olyan egyszerű. Ugyanis jó néhány létesítményben hiányosak, illetőleg korlátozottak a lehetőségek ehhez. Szerencsen például az úttörőház nagyrészt tanítási célokat szolgál, maga az épület pedig felújításra szorul. Az ózdi úttörőház, amely egyébként az Ózdi Kohászati Üzemek tulajdona, úgyszintén megérett a felújításra. Az épületet a jelenleg érvényben levő szerződés szerint 1985-ig használhatják a gyermekek. A sátoraljaújhelyi űttörőház a szerencsihez hasonlóan tanításra koncentrálja lehetőségeit, meglehetősen elavult bútorokkal, felszerelésekkel. Mezőkövesden kevés az úttörőház helyiségeinek száma. A félkomfortos ház fűtése is korszerűsítésre vár. Udvara olyan kicsi, hogy a különböző foglalkozásokra egyáltalán nincs lehetőség. Elavultak a termek és a berendezések a Vniskolci úttörőházban is. Hiányos a módszertani szobák technikai felszereltsége, szűkös udvara alkalmatlan a foglalkozásokra, a sportolásra. A felsorolt hiányosságok ellenére tartalmas munkát végeznek az úttörőházakban, amely a viszonylag kis létszámú, lelkes és tennivágyó •szakembergárda áldozatos munkájának köszönhető. Hiszen ilyen feltételek mellett nagyon nehéz tartalmas programokat szervezni. A tapasztalatok szerint, különösen Miskolcon és Ózdon kiemelkedő a gyermek- és felnőtt- képzés. A módszertani szobák felszereltségének hiányai ellenére is rendszeres bemutatókat szerveznek, szorgalmazzák a módszervásárokat, noha ezeket a lehetőségeket a csapatok nem használják ki kellőképpen. Igaz, a szakági tevékenységet jobban igénylik az úttörők, ez a tevékenység viszont a termek kis száma miatt okoz gondot. Kurucz János és Kurucz Péter fotói J ártunkban-keltün kben Felszabadultan nevető arcok egy terebélyes fa alatt, két libára alkuszik a vevő az eladóval, táncospár. járda szélén parkoló kocsisor, azután a kévék játékos rendje, a tihanyi partok előtt a vitorlás a szürkületben, egy lány, csupa fiatalság, s az idős profesz. szór a tábla előtt, akit a lelkesedés tesz fiatallá. Képek a kiállításról, amelyet tegnap, március 15-én. délután 5 órakor nyitott meg* Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője. Apa és fia, Kurucz János és Kurucz Péter fotókiállítását ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. S ezt tesszük most mi Is. amikor az érzékletesség kedvéért legalább néhány fotó témáját felvillantottuk. Jártunkban-keltünkben — ez a kiállítás címe, amely jól fedi a kiállított fotók tartalmát. Valóban ellesett, meglesett pillanatok ezek, mindennapi apró-cseprő ügyeink fotóba örökített mozzanatai, hétköznapi pillanatok — néha persze, ünnepibbek is —, amelyekben igazán csak a fotós szeme veszi észre a megörökíteni valót. Többnyire a fotótrükkök. rafinériája nélkül, de ahol a téma megkívánja. alkalmazva a fologra- fika eljárásait is. Kurucz Jánost aligha kell bemutatni azoknak, akik érdeklődnek a fotóművészet iránt. Miskolci, de országos kiállítások állandó- résztvevője, ' mindennapjainkat megszállottan megörökítő krónikás. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. Fia — hasonlóan — a mindennapok krónikásságát vállalja fel, legalábbis a bemutatott képek tanúsága szerint. Összesen nyolcvan kép bemutatására nyílott lehetőségük a művelődési központ színházi előterében. Ember- központú művészetről tanúskodnak ezek a felvételek, szűkszavúságukban "s beszédesek. Az ember ott ’s jelen van. ahol a körvonalai nem fedezhetők fel, vagy ahol csak a kézjegyét hagyla. mint a sok» forradásos emlékfán, amely méltóbb sorsot .érdemelt volna. mint a kirándulók farics- kálásait. Beszédes fotók ezek, jóról és rosszról, szépről és méltatlanról beszélnek. Kurucz János és Kurucz Péter kiállítását jó szívvel ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe. Március 29-ig tekinthető meg. Csutorás A
