Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március T5„ kedd A képernyő előtt Mint oldott kéve — Varázslatok Csak dicsérni lehet a Magyar Televízió műsorszerkesztését azért, mert a Mint oldott lcéve című tévéfilmsorozatot csütörtöki és nem keddi estékre tette, hogy még véletlenül se tudatosulhasson a nézők sokaságában ügy, mint a szokásos kedd esti sorozatok egyike. Más kérdés, hogy a második, éppen ma este esedékes folytatást — kivételesen — mégis kedden sugározzák, ezt ugyanis a film témájához szervesen kapcsolódó március 15-re való emlékezés indokolja. Az elmúlt kedden a nézők százezrei átmenetileg búcsút vehettek Az Onedin család immár teljesen érdektelen, önismétlő kalandjainak, nyűg- lődéseinek. kalmárkodásainak sorától. Minden valószínűség szer int ez az angol családi tengerikígyó vissza-visszatér még a hazai képernyőkre, hiszen a hírek szerint van belőle még jócskán. (S mi is lenne fontosabb a magyar társadalomnak, mint annak végeláthatatlan bámulása, hogy egy angol kapitalista család tagjai miként illusztrálják a kapitalizmus farkastörvényeit egy átlátszó histórialáncolat keretében, olykor egymást is erősen kijátszva?!) Nos, most a sóját történelmünk felé fordítja két hétre figyelmünket a Magyar Televízió. És már ez a puszta tény is elismerést érdemel. (Ugyanakkor szomorú is, hogy már egy hazai témájú sorozat puszta jelentkezésének is ennyire kell és tudunk örülni, bár ennek a sorozatnak mindig örülnénk.) — Még csak egy részt láthattunk a Sárközi György regénye nyomán, Nemcskürty István forgatókönyve alapján, Bévész György rendezésében készült hétrészes Mint oldott kévének, de az alapmű és a téma televízió útján történő milliós közzététele szükségességének ismerete megelőlegezteti a bizalmat. Sárközi György, a fiatalon munkaszolgálatban elpusztított költő, író, műfordító, szerkesztő, a polgári írók közül egyike azoknak, akik a falu szociális kérdései iránt legfogékonyabbak voltak, s a falukutatók, a népi írók harcostársa lett, a hazai politikai jobbratoló- dás jelentkezéseinek kezdetén, a társadalmat a fasizálódás- tól féltve írta meg lím-ben a Tompa Mihály híres versétől kölcsönzött című hatalmas történelmi regényét, amelyben a Mednyánszky család történetében az 18411—49-es magyar szabadságharcról, az azt követő történelmi időszakról ad képet, s a széles történelmi tablóban elemzi e kor jellegzetes embereit, romantikus sallangok nélkül, ám roppant fordulatos, lea- landos históriában, de a mese folyását oknyomozással is dúsítva, gazdagítva. A múlt héten látott első folytatás ígéretes kezdet, bizalmat keltő bevezetés a hosszú, szélesen áradó történethez. Felvonultak a főbb szereplők, megismertük azok legfőbb jellemzőit. Őszinte érdeklődéssel várjuk a regeny te- véfilmváltozatának további folytatásait, Mednyánszkyek újabb sorsfordulalait, és az azok mögött kirajzolódó történelmi freskót, s nem utolsósorban a sorozat ígérte, történelmi tanulságokkal is gazdag, tartalmas szórakozást. * ' Ritkán látható élményben részeltette a második műsor szombaton késő este azokat, akik az ugyancsak kiemelkedően értékes Csend és kiáltás című Jancsó-film helyett, vagy közben csatornát váltottak: Varázslatok címmel láthattunk ba- lelt-pantomimfilmet. Jónak' bizonyul az a gyakorlat, hogy időnként képernyőre juttatja a műsorszerkesztés a fiatalok, a pályakezdő rendezők munkáit is, mint legutóbb Deák Krisztina művével tette, vagy a Fiatal Művészek Stúdiójának, több produkciójával. Ifj. Nádasy László diplomamunkája önmaga értékein túl hiányt is pótolt a képernyőn, hiszen a balett, a pantomim nem túlságosan honos ott. A Thomas Mann regényére, a Mario és a varázslóra épülő kisfilm — a Corpus pantomim együttes közreműködésével — félelmetes erővel idézte meg a balett és a pantomim sajátos nyelvén a Cippola megszemélyesítette, tömegeket megfélemlíteni, megalázni, aka- ruttalanná tenni képes démoni hatalmat, a hullamerevséget jelző táncmozzanatok mintegy a fasiszta embertelenség „végtermékét” is jelezték. Mi Kecskés András koreográfiája lenyűgöző, a közreműködők pedig nemcsak táncosként és pantomimesként, hanem színészként is igen magas szinten segítettek ifj. Nádasy Lászlónak elképzelései megvalósításában. * A Téleráma szombati negyven perce sok televíziós „belső titok” felfedését szolgálta. Legkevésbé tetszett az MRT Kereskedelmi Igazgatóságának ismertetése, mintha egy kicsit reklám lett volna az a mintegy húsz perc, amíg ezt a szervet Vit- ray bemutatta. Annál vonzóbb volt az esti tévémese macijának, illetve az azzal kapcsolatos érdekességeknek a bemutatása. Benedek Miklós------------ ---- |........... P remier Foton Forgatják az első játékfilmet a Magyar Filmgyártó Vállalat új, fóti műtermében. Két évvel ezelőtt kezdték építeni a fóti műteremvárost, és a közelmúltban elkészült az első stúdió, amelyet Máriássy Félixről neveztek el. Magyarországon évtizedek óta nem épült stúdió. A megnövekedett hazai, s az egyre bővülő külföldi ‘koproduk- ciós munkák késztették a MAFILM-et világszínvonalon álló létesítmények létrehozására. A tervek az ezredfordulóig szólnak: ekkorra „filmváros” épül Fóton, stúdiókkal, műtermekkel és kiszolgáló létesítményekkel. A nagyszabású tervek első lépcsőfoka valósult meg a kétezer négyzetméter alap- területű „Máriássy Stúdió” elkészültével. Az új műterem a kiszolgáló helyiségekkel együtt az eddiginél jobb áilmíorgatási feltételeket teremt. A stúdió épületében a hangtechnikai helyiségek, smink- és produkciós szobák, raktárhelyiségek kaptak helyet. A forgatási időt mindez jelentősen csökkenti, és kedvezően hat a film- készítés költségeire is. Eddig ugyanis gyakran a forgatási színhelytől távol eső raktárakból szállították a díszleteket és a technikai felszerelést a felvételhez. A Fóton forgatott első film a magyar—amerikai koprodukcióban készülő Boszorkányszombat című alkotás; a Csipkerózsika-mese új változatát megelevenítő gyermek- film. Rendezője Rózsa János. A tervek valóra váltásának következő lépcsője a már épülő „Huszárik” Stúdió; építési munkálatai jól haladnak. Vadász Endre rajza. Előkészületek az országos kosfereiciára Jó ütemben halad az Olvasó népért mozgalom 111. országos konferenciájának előkészítése. t Az idestova másfél évtizedes múltra visszatekintő mozgalom azzal a céllal indult útjára, hogy a lakosság minél szélesebb tömegei körében tegye néo- szerűvé az olvasást. Az első, a nyíregyházi konferencián af ötletek gyűjtésére, a leleményességre esett a hangsúly, a második, a budapesti tanácskozás az olvasókörök történeti hátteret vizsgálta, az idei, harmadik találkozó pedig a számvetés jegyében szerveződik. Ezen az eszmecserén értékelik az eddigi munkát, összegzik a tapasztalatokat, és meghatározzák a soron következő feladatokat. „Kevés pénzből is lehet sokat érő dolgokat csinálni!” Tulajdonképpen ezzel a mondattal summázható az ózdiak kezdeményezése. Miről is van szó? Ez iránt érdeklődtünk Dombóvári Pétertől, az Ózd városi-járási KISZ-bizotiság munkatársától: — Ha tartalmas, színvonalas és természetesen a fiatalokat érdeklő programokat állítunk össze, akkor részvételükre mindenkor számítani lehet. Valójában ez nem újdonság, mégis a megvalósítás korántsem egyszerű. Nekünk a presszóval sikerült. — Mikor volt az első ösz- szejövetel? —•. Két évvel ezelőtt indítottuk be az Irodalmi presz- szót. Így neveztük el azt a rendezvénysorozatot, amelynek programja irodalommal, művészettel kapcsolatos előadásokat, ankétokat, találkozókat tartalmaz. Először a középiskolások részére szerveztük meg a Bükk étteremben. Igaz, régebben is voltak hasonló összejövetelek, ám divatos szóhasználattal ma úgy mondják, „nem jöttek be”. Ezért néhányan elhatároztuk, megpróbálunk valami újat, vonzóbbat kitalálni. Célunk a diákzsebekhez szabott, tartalmas, színvonalas programok megszervezése volt, amelyek témái kapcsolódnak a tananyaghoz, Megélénkült a kulturális élet Ózdon Malmi mindemellett szórakozást, ki- kapcsolódást jelentenek. — Milyen időközönként találkoznak? — Szerdai napokon van Irodalmi presszó, egy évben összesen kilenc alkalommal a Bükk étteremben, amely a Borsod megyei Vendéglátóipari Vállalathoz tartozik. Százhúsz diák részére adjuk ki a bérleteket. A presszóba neves előadóművészeket és színészeket hívunk meg. Vendégünk volt már Psota Irén, Lukács Sándor, Juhász Jácint, Andai Györgyi, legutóbb pedig Bujtor István és Perényi Eszter, hogy csak néhány nevet említsek. A fiatalok nemcsak az előadásban gyönyörködhetnek, hanem a műsor után alkalom nyílik személyes beszélgetésre is. — Említette, kevés pénzből szervezték a találkozókat. Hogy sikerült ez? — Az Irodalmi presszók szervezése évente 50 ezer forintba kerül. A KISZ városi-járási bizottsága egyedül ezt nem tudja fedezni. Ezért a Borsod megyei Vendéglátóipari Vállalattal kötöttünk egy megállapodást, miszerint presszóval I ha az egy évre tervezett kilenc előadás színhelye mindenkor a Bükk étterem, akkor egy találkozó anyagi költségeit vállalják. Üjabb ötletünk volt a Nosztalgia- est megszervezése, ahová Ózd egykori zenészeit hívtuk meg. Nagy sikerük volt. Az est bevétele tovább növelte a presszók működéséhez szükséges összeget. — Az Irodalmi presszónak folytatása is van __ — Igen. Először az „Úttörőcsapatunk vendége” elnevezéssel, az általános iskolások, majd a kórház kamaraszínpadán, a város értelmiségi rétegének bevonásával további összejöveteleket szerveztünk. Az idén már nemcsak Ózdon, hanem a környék nagyobb településein is lesz találkozó. Ma már egyre nagyobb teret hódít ez a, nevezzük így, mozgalom. Ügy kezdődött, bogy a meghívott vendégeket megkértük, látogassanak el egy-egy, általunk kijelölt általános iskolába, rendhagyó irodalmi órára. ’ Ezen a riporterőrsök tagjai interjúkat készíthetnek a művészekkel, a fotósok pedig a maguk készítette képekkel gazdagíthatják albumjaikat. A közelmúltban a Bujtor— Perényi házaspár látogatott el a gyerekekhez. A sorozat harmadik lépcsője volt az idősebb korosztály bevonása. Lehetőséget, illetőleg helyiséget ehhez a városi kórház KISZ-szervezetétől kaptunk, akik kölcsönözték erre az időszakra kamaraszínpadukat. Itt, a presszóhoz hasonlóan, ugyancsak százhúszan férnek el. — További lépés volt a rendezvények kiterjesztése a városhatáron túlra ... — Valóban. Elkészült már a program, amelyben huszonhárom alkalomra terveztünk találkozót. Ebből kilencet a Bükk étteremben, hatot a Dolgozó Fiatalok Művész presszójában, szintén Ózdon, négyet-négyet pedig Putnokon és Borsodnádas- don. A későbbiek során nem csupán színészeket, előadóművészeket hívunk meg, hanem olyan közéleti személyiségeket is, akiket szívesen hallgatnak meg az ózdiak és a környékbeliek. Monos Márta Alig kongatta a delet a rádió, az első beiratkozók már megérkeztek. Többnyire persze csak a szülők valamelyike hozta a leendő iskolás papírjait. A Vologda lakótelepi általános iskola szeptemberi elsősei jobbára az óvodában töltötték a pénteki napot is. Azért néhányan bekíváncsiskodtak a mamával. Ismerősként közlekedtek az aulában. Októbertől ők már sokszor megfordultak itt. Ók ugyanis, mint nem óvodások, részt vettek és vesznek az iskolai előkészítő tanfolyamon. Bácskái András igazgató- helyettes: — Az előkészítőből 23 gyerek jön hozzánk. Ennél valamivel többen vesznek részt a foglalkozásokon. A Szabó Lajos utcai iskolával ugyanis közös az előkészítőnk, s néhányan oda fognak járni. Lesz körülbelül száz olyan elsősünk, aki az óvodából kerül iskolába. Ügy tűnik, idén is négy osztályt indítunk. Graiz Istvánná, tanítónő: — A nevekhez többségükben úgy jutottunk hozzá, hogy az óvodától megkaptuk, kiket utasítottak el azért, mert az édesanyjuk otthon van gyermekgondozási szabadságon. A kolléganőimmel felkerestük őket. így egyébként „találtunk” is ötéveseket. Az egyik kislánynak például az édesanyja volt a Elsősök meglátogatott családnál, mondta, ez őt is érinti. A kislány azóta is rendszeresen részt vesz az előkészítő foglalkozásain. — Rendszeresen, szívesen járnak a gyerekek? — Most már — azt hiszem — igen. Persze nem volt könnyű néhány családban elérni, hogy ne csak beírassák az előkészítőre a gyerekeket, hanem járassák is őket. Mi egyébként nemcsak leveleket írtunk, hogy hozzák a kicsiket, el is mentünk a családokhoz. Az elbeszélgetések után azt hiszem, tényleg megértették, nem a mi érdekünk, hanem elsősorban a gyerekeké, hogy felkészülten jöjjenek majd az iskolába. A magyarázatra egyébként elsősorban azokban a családokban volt szükség, ahol az édesanya háztartásbeli. Az előkészítő foglalkozások ingyenesek. Az utolsó ceruzáig minden felszerelést az iskola biztosít a kis résztvevőknek. Miattuk — hogy szokott, barátságos környezetbe érkezzenek — még az egyik napközis csoport is „vándorol” azokon a napokon, amikor a kicsik bent vannak az lesznek iskolában. Az előkészítés itt igazán közügy lett. Hogy miért? A pályán két évtizedet már eltöltött tanítónő így fogalmazta meg: — A mai iskolában nincs már arra időnk, amire régen volt. Hajdanán egy hónapot is rászánhattunk arra, hogy szoktassuk az elsősöket.' Most a szeptembernek is megvan a maga tanterve, tananyaga. Az óvodából jött gyerekekkel nincs baj. Ók már megszokták egymást, azt, hogy tiszteletben kell .egymást tartani. A családból érkező gyereknek a közösségi szokásai nem alakulnak ki. Az előkészítőn így hát nem holmi kisiskolát tartunk, persze vannak foglalkozásaink Is, hanem játékos formábaiv, ezeket az együttélési, együttdolgozás! szokásokat alakítjuk ki. Mert az a tapasztalatunk, hogy a higiéniás szokásokra szerencsére már nagyon sok gondot fordít maga a család is. Néhánv éve méa ezzel is gond volt. Azért jó, és nagyon sokat mond — legalábbis szerintem —, hogy ezeknek a szokásoknak a kialakítását .vissza vállalta magára a család. — Személy szerint miben látja e foglalkozások jelentőségét? — Abban, hogy talán sikerül teljesen feloldanunk a gyerekek szorongását. Ami nem csak az ismeretlen, idegen környezettől, van, hanem attól, hogy ott. mások is vannak, ismeretlen gyerekek, akik esetleg csúfolják, kinevetik őt. Az egyik gyerek gyorsan dolgozik, a másik lassan, az egyik talpraesett, ,a másik félős. A közösségben megtanulják elviselni és segíteni is egymást. S tanítói tapasztalatból tudom, milyen hátrányba kerül az a gyerek, aki sírással, szorongással tölti el az első heteket az iskolában. így talán sikerül jobban indulniuk. Az első foglalkozásokon még nyafogtak: „nem akarok rajzolni”, „nem, szeretem”. Volt, aki durcásan visszavonult egy sarokba. Beiratkozni — akit magukkal hoztak a szülők — már otthonos magabiztossággal érkeztek. Volt, aki az adatait is maga diktálta be. Talán, sőt biztosan könnyebb lesz majd az indulásuk szeptemberben. De hát ezért is szervezik. Csutorás Annamária
