Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
1983. március 13., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Előre gyártott házgyári épiíletafapok Az úticél: a Bocs környéki községek zzia Refesek, „kocsmázó” gyerekek, visszaeső alkoholisták — Mai akciónk célja az utca rendjét sértő bűncselekmények megelőzése, megakadályozása, a nyilvános szórakozóhelyek ellenőrzése. Kérem, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a közterületek rendjének biztosítására. Feladatuk ezenkívül még a gyanús személyek igazoltatása, a rendőrhatósági felügyelet alatt állók ellenőrzése. Csütörtök délután közbiztonsági, közrendvédelmi akciót tartottak Miskolcon és a miskolci járás területén. A fenti, eligazító szavak után a városi és járási rendőrkapitányságon a csoportok beosztása következett, majd kijelölték a különböző útirányokat. Lapunk munkatársa ezúttal azt a csoportot kísérte el, amely a Bocs környéki községek területét fésülte át. ÍGY JOBBAN JÁRT A bocsi kmb.-csoport tagjai a helyszínen csatlakoznak hozzánk. Csendes délutánra számítunk, a fizetési borítékokat csak másnap adják át a helyi üzemekben, szövetkezetekben. A környék azonban — természetesen rendőri szempontból — erősen fertőzöttnek számít. Magas az erőszakos bűncselekmények aránya, s itt a városközeli községekben viszonylag sok azoknak a száma, akik bűncselekmény elkövetése után ide szorultak, vagy kényszerüllek Miskolcról. Az akció megelőző jellegű. A csoportparancsnok, Mcd- gyesi József főhadnagy határozott és differenciált intézkedést kér beosztottjaitól. A szabálytalanságot elkövető, ám munkahellyel rendelkező embereket tehát figyelmeztetni kell, súlyosabb vétség esetén feljelentésre kerül sor, míg a „ref” szabályainak megszegése után mindenképpen előállítás következik. A jó hely- és emberismeret így Van nekünk épp elég ba- junk, sok minden idegesít bennünket, példának okáért az OPEC, a rakéták, a Széchenyi út rekonstrukciója, nyakunkon a nyári időszámítás, de á vírus mindfezt idén sem veszi figyelembe. A vírus — virul. Megjelent, eljött, itt van. beindította a járványt. Erőnkből, hatalmas tudásunkból legföljebb annyira telik, hogy valamiféle nevet adjunk neki. A mínusz kettő per négyzetgyök emen háromszor stb., az egyenlő láz, fejfájás, morózusság, szóval influenza. Gyógyszer? Az van! Hogyne lenne! Pont nálunk ne lenne, hiszen exportálunk is, visszük külországok sokaságába a jobbnál jobb medicinákat, Vangja,- tekintélye van ennek az iparnak, hogy mást ne mondjunk Párizsban — bizony, éppen Párizsban — a drogériákban magyar hajnövesztőszert árulnak. Tudunk mi sok mindenre gyógyszert súlyos, nehéz betegségekre. Hasznosítva persze a más országokban meglevő tudást, erőt. hiszen az egész emberiség tudása, hatalma rendkívül nagy. Ügyannyira, hogy az ember meglátogatta a Holdat, elmés szerkezeteket lődöz a világmindenségbe, hogy kutassa, fényképezze, majd jelentse a tapasztaltakat, fényképeink vannak a feltétlenül szükséges ehhez a munkához. A bőcsi csoport vezetője. Erdélyi Csaba zászlós két évtizede dolgozik már a környéken, úgy ismeri, mint a tenyerét. A körút a vendéglátóhelyeác ellenőrzésével kezdődik. Fizetés előtt vagyunk — viszonylag kevés a vendég a kocsmákban, presszókban. Tennivaló azért így is akad. Az egyik bőcsi kocsmából kilépve, a rendőrautók láttán egykettőre biciklire kíván pattanni egy barna arcú, bajuszos fiatalember. Személyiga- zolványa nincs, de nem is keli, ismerik. — Tudja, miért fogjuk előállítani? — Tudom. Megint megszegtem a refet. Társa jobban jár. Jócskán italos, és már-már agresszív (ami nagy ritkaság) a rendőrökkel szemben. Erélyes szóval hazaküldik. Másnap, felébredve — talán — még hálát is érzett a rendőrök iránt... BUDAPESTRŐL KISCSÉCSRE Vajon hány ember tudhatja a fővárosban, hogy Borsod megyében létezik egy Kis- csécs nevű település? Az egykori „nagy vagány”, akit kitiltottak Budapest területéről, valamiképpen erre keveredett élettársával. Szobát „bérelnek”, ám keresetük, sőt semmilyen jövedelmük sincsen. — Miből élnek? — A szüleim küldenek csomagol és pénzt PestrőL — Miért nem vállalnak munkát? — Itt a községben nem kapok. Máshová pedig nem mehetek, mert megtiltották. — Itt mindennap van főtt étel — bizonykodik az élettárs. — Lassan múlnak a napok, de valahogy mindig megvagyunk. Jupiterről, a Saturnuszról, de kinn járnak már masináink ki tudja hol, más naprendszerhez közelítve. Feltaláltuk a bikinit, a műanyagdugót és tudunk olyan bombákat gyártani, hogy ha akarnék, bármely pillanatban darabjaira robbanthatnánk az egész Földet és a más naprendszerhez érkező szerkezetünk nem tudná hová küldeni észleléseit. Tudunk mi bizony már mindent., Majdnem mindent. Náthát gyógyítani nem. Influenzát nem tudunk gyógyítani. Szedjük a gyógyszereket, hogyne szednénk, már eleddig is nyilván több mázsányit, vagy tán tonnányit fogyasztottunk el az influenza megérkezte óta, de a heti jelentésünkben továbbra is a ^betegek számának növekedéséről szólunk. Olyan antibiotikumokat habzsolunk, hogy ezekből néhány az elefántot földhöz vágná, de nekünk meg se kottyan. A vírusnak pláne! Szépen kivárjuk most is a 'égét, miként tettük mindig is. Lehetséges, mégis azok járnak jól most is, kik a kefekúrát vallják. Hátha valaki nem ismeri: a dolgozó egy fésűt tesz maga elé, meg néhány palack italféleséget, majd addig Az ő személyi igazolványában sincs munkahelyi bejegyzés. Dologtalanságuk. munkakerülésük, életmódjuk mindenképpen potenciális veszélyt jelent (mégha tyúklopásról is legyen szó) a község rendjére. Ellenőrzésük, szükség esetén felelősségrevo- násuk elengedhetetlen. OTTHON NEM JOBB? Kihalt országút, álmos, estére készülő községek. Pilótánk minden érzékszervével az útra tapad, a ki világít at- lan kerékpárokat figyeli — akad belőlük bőven. De a kocsma bezzeg ... Lassítunk a körömi ital mérő hely előtt — még ki sem széliünk, máris kócos tömeg rebben a szélrózsa minden irányába. Gyerekek. Van egészen kicsi (éppencsak bírja a lába), s van tizenéves forma is. Mindannyian a közeli telepre igyekeznek, vagy megbújnak a bokrok mögött. Itt nevelkednek a kocsmában. — Miért hozza ide őket — kérdezünk egy fiatalasszonyt, körötte szorongó gyerekeire mutatva. —- Nincs azoknak semmi bajuk sem. Csak kólát veszek nekik, csokoládét. Mintha élő illusztrációt látnánk az úgynevezett veszélyeztetésre. A rendőrök haza- küldenek mindenkit, aki kisgyerekkel álldogál a füstös, nehéz szagoktól terhelt sön- tésböl. A kisebbfajta tömeg lassan elindul a telepre. A helyiségben — este lévén — már meglehetősen emelkedett a hangulat. Csak akkor csitul a zaj, amikor a hátsó ajtón keresztül vékony, sötétkabátos férfi támolyog elő, láthatóan kábulton. Arca halottsápadt, szemeinek környéke az égőpiroson keresztül a kékeslilába tart. — Most szabadult Nagyfáról és már így néz kJ — mondja valaki halkan. Udvardy József bontogatja a palackokat, mig a fésűt kefének látja. Megértés. Ez is szükséges a vírus legyőzéséhez, illetve a járvány elviseléséhez. A járvány kezdetekor rögtön megértést kértek tőlünk a gyógyszertári dolgozókkal szemben. Nagyon is helyénva- lóan, hiszen ők is emberek, most különösen sok a dolguk, mert. ott sorakozunk, idegeskedünk, hát ne legyünk türelmetlenek, viseltessünk megértéssel. Csakhát! Idéztessék fel két, kis jelenet a közeli napokból. Sorakozás a gyógyszertárban, csendben—rendben. Asszony érkezik, soron kívül megy az ablakhoz, kérdi, van ez az, meg az, akkor adják... A férfi, ki egyébként következne, méltatlankodik, " helyteleníti az ilyen soron kívüli eljárást. Rosszul teszi, mert meg is kapja a magáét a gyógyszerésztől, aki közli vele. hogy maga, mármint a méltatlankodó. ámbár éppen soron levő férfi nem orvos, az ide siető asszony pedig orvos, annak igenis sürgősebb, örüljön neki, mármint a méltatlankodó, hogy neki nincs erre a "gyógyszerre szüksége stb., stb. A férfiú ahelyett, hogy most.már meghunyászkodna —, hiszen tényleg nem Megkezdték a házgyári lakóházak előre gyártott alapozási szerkezeteinek sorozatgyártását a Budapesti Lakásépítő Vállalat Kvassay- zsilipi előre gyártó telepén. A vállalat műszaki szakemberei a lakó- és kommunális épületeket tervező vállalat mérnökeivel együttműködve fejlesztették ki ezeket az új szerkezeteket. Eddig a paneles házak alapjait, az úgynevezett fogadószintet a helyszínen betonozták. Ezt a munkát váltják lel előre gyártott gerendarácsozattal és a pincefalak elemeivel. Rákoskeresztúron szerelik össze az első előre gyártott alapot, amely a számítások szerint lépcsőházanként általában két hét alatt készül el, míg a helyszíni betonozással hat hétig tartott. Az új megoldás jelentős előnye az is, hogy az épületalapokat ugyanaz a brigád állíthatja össze, amelyik majd a ház falpaneléit szereli. Így a vállalat jobban gazdálkodhat az ács- és betonacélszerelő szakmunkásaival. Az idén 980 paneles lakás alapozását. gyorsítják meg az új módszerrel. Jeleli” üdülőszövetkezet Bükfürdőn — ahol 1978- ban az országban elsőként alakult, üdülőszövetkezet — ez év márciusára valamennyi helyet lefoglalták — összesen 2600 tag lépett be a szövetkezetbe. Az első épületet két éve, a másodikat tavaly adták át, és az idén, illetve 1985-ben újabbakat vehetnek birtokba a tulajdonosok. A részjegyek évi négy hét üdülésre jogosítanak. Az üdülőszövetkezet egy részét a Coop tourist révén hasznosítja a szövetkezet — bérbe vehetők pihenésre, üdülésre — s a befolyó bevételből gondoskodik a fenntartási költségek fedezetéről. A tagok a szövetkezet közvetítésével vagy saját szervezésükben is értékesíthetik üdülési jogukat, amennyiben maguk nem kívánják azt igénybe venni. orvos — még azt mondja, hogy az iménti asszony, ha megannyira orvos, akkor sem látszik rajta, hiszen nem szirénázva érkezett, vöröskereszt sincs rajta, semmi megkülönböztető jelzés, amúgyis szokás ilyenkor legalább annyit mondani, hogy elnézést így, meg úgy ... Mindebből látható, hogy az eddigi rendnek—csendnek vége. Másik jelenet, másik gyógyszertár. Ugyancsak sorakozás. Valaki kissé ijedten vagy inkább idegesen kérdi, kapható-e egy bizonyos gyógyszer, mert azt hallotta, hogy nem. Kapható, persze. Minden gyógyszer megvan, ami kell most is influenza idején — mondja nagy nyugalommal a gyógyszerésznő, adja is sorba, mi kell. Majd amúgy ráadásként még megkérdi, nem akar-e még vinni valamit, nagyon jót tesz például ilyenkor a kamilla tea, az is van. Akkor azt is tessék adni. És oldódik a feszültség, nincs idegeskedés. (Ez utóbbi jelenet a miskolci, Arany szarvas gyógyszertárból való, az előző pedig a Győri kapui szolgáltatóházban levőből.) A megértésre bizony nagy szükség van. A kölcsönös megértésre, türelemre, mivel n sorakozók szintén emberek. Ezt nem feledve — a vírussal már majdcsak megleszünk. Priska Tibor Vírus Álberttelepi képek Art lehet * mondani, # hogy ezek a képek történelmi jelentőségűek Alberttelep életében. A bányászkolónia lakásainak a főút mellett az utolsó példányát bontják. A Mákvölgyi Bányaüzem nagyfokú fejlesztése magával hozta a község fejlődését is. A főút mellett a régi földszintes épületek helyén modern emeletes házak épülnek. A kolónia-épületek bontását az'üzem dolgozói a bontási anyagért végezték, illetve végzik. Az utolsó épületet Soltész István, Székely János és Tótok Endre Albert i-es akna dolgozói bontják, a rokonok és munkatársak segítségévei. A képen: a bontók munkabére az építőanyag. A régiek helyén ilyen lakások készülnek. Fotó: Laczó József Söprűnk Napokba kerülne talán, míg összeszednénk, hányféle közmondás, szólásféle található a magyar nyelvben, amely valamilyen formában a seprűvel, seprűzéssel foglalkozik. Ezen persze aligha kell csodálkozni, hisz a legutóbbi időkig, porszívó nem lévén, a seprű volt szinte az egyetlen megbízható takarítóeszköz, legyen bár toliból, cirokból, vesszőnyalábból, és még ki tudja miféléből. Új seprű jól söpör; kisöp- iűz a házából; söprűt kíván alá (pl. anyós meny alá stb.); mindenki söpörjön a maga háza táján; söprűre ragad és sorolhatnánk... Ezúttal a söprűzések körül söpörgetnénk! Minap hangzott el egy tanácskozáson, | hogy kicsit sokat söpörgetünk i manapság, megyeszerte. Söp- rögetésből lehet sok? — kérdezheti bárki joggal, hiszen ha szemetelünk, söprögetni is kell, vagy legalábbis kellene. Nos: bővebben! Azon a bizonyos tanácskozáson elhangzott többek között néhány szám. Például az, hogy tavaly Borsod-Aboúj- Zemplén megyében 635 millió forint értékű társadalmi munkát végeztünk el, tehát fejenként 780 forint érték jut a megye minden egyes lakosára. Szép summa, s joggal kaphatja föl bárki a fejét, de mi köze ennek a söprűzéshez? Mindössze annyi, hogy ennek a több százmillió forintot kitevő társadalmi munkának a nagy része nemigen hozott létre új értéket. Volt, ahol tavaly három és fél millió forint értékű söprö- getésí számlát tartalmaztak a társadalmi munkáról szóló kimutatások. S ha valaki azt hiszi, hogy o Miskolci Köztisztasági Vállalatról van szó, téved! Ezért a három és fél millióért például egy aprócska községben söprögettek. Mit? A kérdésre aligha lehet felelni, hiszen ennyi pénzért bizony, jókora szeméthegyeket lehet elsöpörtetni, olyat, amekkorát történetesen a kisközség lakói egyetlen esztendő alatt nem is képesek széjielszórni. S a példa — sajnos —, nem egyedülálló. A „kozmetikázott” kimutatások bizony elég sok olyan munkáról szólnak (illetve ezek értékét tüntetik föl), amelyek elvégzésére aligha van szükség. Tévedés ne essék! Az értékteremtő társadalmi munkára egyre nagyobb szükség van, söprögetni is kell (lehetőleg a magunk háza táján), de fiktív munkákról valóságos jelentéseket kiagyalni fölösleges fáradtság. Mert amíg a valódi értékteremtő társadalmi munka eredménye mindannyiunkat gazdagít, írjunk bár mégoly nagy számokat az elvégzett munka értékéről, ha mögötte valós munka nincs, hasznunk nem lehet belőle. Effajta statisztikák készítése tényleg hiábavaló fáradozás. Még az is jobb, ha helyette söprűre ragadunk! (csendes)
