Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

ESZAiydACXAROKSZAG § 1983. február 8., kedd A képernyő előtt i tranzitutas, az Oldás és kötés, meg mások Pénteken este A tranzitutas című tévéjátékkal befejeződött a Vészi Endre írásai nyomán készült Budapesti trilógia sugár­zása. Sajátos dolog, hogy éppen a záró darab jelentett valami­féle „leszálló ágat”, ugyanis sok tekintetben elmaradt az előző két játéktól. Igaz. az összehasonlítás illuzórikus is, hiszen a szerzőn kívül — meg a mindhárom esetben azonos drama­turg Szántó Erika személyén kívül — semmi sem kötötte össze a három művet. Az írói hangvétel, a társadalom névté- lenjeinek hétköznapjai jelen vannak mindhárom műben, de ugyanezek fellelhetők Vészinek szinte minden novellájában, írásainak meghatározó jegyei. Maga A tranzitutasnak alap­jául szolgáló novella sem látszott alkalmasnak a másik kettő­vel azonos, vagy azokat megközelítő tévéjáték bázisául. Gyar- mathy Lívia rendező, aki más műveiből kitűnően, igen ott­honosan mozog a Vésziéhez hasonló hősök, szereplők vilá­gában, precíz, gondos előadást produkált, néhány emlékezetes alakítással gazdagította élményeinket Reviczky Gábor, Tá­bori Nóra, Pogány Judit, Garas Dezső, önállóan talán más­képpen láthatnánk A tranzitutast, talán jobban sikerültnek is tűnhetne, ám — mert trilógiaként hirdetett sorozat befejező darabja volt — lehetetlen megítélésénél elkerülni az előző két játékkal való összevetést, még ha a fentebbiek szerint szükségtelen is. Ez a hasonlítás pedig csak árnyékot vet A tranzitutas értékeire. Amióta a Szeszélyes évszakok című szórakoztató magazin jelentkezget szombat esténként a képernyőn, ennyire kelle­mesen nem szórakoztatott mint a minap. Gondosabb volt a szerkesztés, feszesebb a rendezés, sokszínűbb a műsor egésze, nem egy darab igen aktuális témához nyúlt. Kitűnő volt e te­kintetben Mayer Béla Üj szolgáltatás című jelenete az álló taxiról. A Modern edzésmódszerelc című rajzfilmet már rég­óta ismerem, sokszor láttam, s noha először bosszankodtam rajta, miért vagdalták szét öt kis részre, végül- is nagyon jó összekötőnek bizonyult. A villámtréfák többsége nagyon jó volt. Bár kicsit megnyúlt, de ötletes, kellemesen szórakoztató volt a Szomszéd mellett nem jó lakni című kis játék a panel­házi lakókról, örökzöld téma, de nagyon ötletes Kürti András jelenete, a Mindegy, a vállalati fegyelmi eljárásról. És igen tetszettek a medvék, meg a kínai artisták. S ha mindezek mellett néhány szám a hasonló összeállítások átlaga körül mozgott, sokszor körülrágott témáival, az összkép mégis po­zitív, ami azt jelenti, hogy a hetvenperces műsor egészében szórakoztatott. Legalábbis engem. Biztosan volt néző, akit nem. Nem vagyunk egyformák. Régi és nagy adósságát teljesíti a Magyar Televízió, amikor 'Jancsó Miklós eddigi életművéből kilenc itthon készüli fil­met bemutat. Jancsóról legendák járnak, Jancsót imádják és Jancsót szidják, Jancsót kiátkozzák és Jancsóért sorba állnak. Korunk legellentmondásosabb hazai filmalkotója, aki követ­kezetesen járja a maga választotta utat, mondja el a maga sajátos és nem egykönnyen érthető nyelvén mondandóját a világról, a történelemről és közvetve a máról. A szombaton látott, a sorozatot indító Oldás és kötés című filmje, amely 1962-ben készült, még nem az a fajta Jancsó-film, amelyekért őt kiátkozni szokás, ebben a filmben még nincsenek jelen, leg­alábbis markánsan nem fedezhetők fel a későbbi műveiben következetesen visszatérő rekvizitumok, örök jegyek, a hosszú képbeállftásökka.1 és örökös tömegmozgatással érzékeltetés, a tömegsokkolás és sok egyéb. Az Oldás és kötés Lengyel Jó­zsef novellája nyomán született, és a címben jelzett kettősség már jelzi mondandóját: oldoztassék fel minden rossz fogada­lom, elszónás, elhatározás, de kössön továbbra is az igaz hit, az értékes elkötelezettség, az igaz tartozás. (Erre utalt a film egyik betét jelenetében felhangzó Kol Nidré, az engesztelönapi ősi héber imádság dallama is.) Járom Ambrus, a film paraszti származású orvosa, a történet kezdetén saját paraszti gyöke­reitől elidegenedett emberként áll előttünk, és a filmben azt kísérhetjük nyomon, miként talál vissza ifjúkori életideáljú- hoz. környezetéhez. Latinovits Zoltán, Dómján Edit, Ajtay Andor, Barsi Béla — hogy csak a halottakat említsem —• já­tékát újra látni külön élményt jelentett. A következő nyoic Jancsó-film' sugárzásakor is érdemes lesz érteni akarással a készülékek elé ülni. * Bodrogközi csendes napok címmel huszonöt percre megyénk p valóban csendes tájának bemutatásáé volt a képernyő. Bá­lint Agnes és Beregszászi Mária hangulatos képsorokban mu­tatta fel a téli Bodrogköz népének néhány néprnjzilag érde­kes és értékes, gyakorlatilag hasznos mindennap! foglalatos­kodását. Vasárnap kora délelőtt nem sokan nézhették. Kár.. Benedek Miklós Rónós Gyula A múlt év noyemberé- © tői a volt szülőotthon, majd a bölcsőde helyén Perecesen a földszinten műkö­dik az egyesített szociális in­tézmények VI. számú öregek napközi otthona. A bölcsőde az emeletre került. Reggel 8-tól délután fél 5-ig tizen­egy idős nő és nyolc férfi töltheti el jól megérdemelt pihenőjét a korszerűen, de mégis otthonosan berende­zett helyiségekben. Ez a pi­henés persze nem jelent tét­lenséget, képtelenek is len­nének ezek az emberek er­re, hiszen világéletükben dolgoztak. Szegény világ jár­ta egykoron ezt a bányatele­pet, a kenyérért a föld alá kellett menni, különösen a nagyszámú, sokgyerekes csa­ládokban. Megható szavak­kal mondják Szelekovszki Ferenc egykori bányászról, aki városi tanácstagként so­kat tett azért, hogy a Mis­kolci városi Tanács egészség- ügyi osztálya a perecesi öre­gekre is gondolt. A pénzbeli térítés —ahogy ezt •Petrovics Istvánné, terü­leti vezetőgondozónő elmon­dotta —, a jövedelemtől és a szociális körülményektől füg­Ebéd után a társalgóban. M Öregek napközi otthona Perecesen gően 200 forinttól 440 forin­tig változik, de vannak olya­nok is, akiknek semmit nem kell fh'etnl. Az otthonhoz tartozik három házi szociá­lis gondozott, akiknek nem­csak az ételt viszik házhoz, hanem a házi szociális gon­dozónő ellátja környezetüket, takarít, mos, bevásárol, te­hát biztosítja az életfeltéte­leket. Tíz úgynevezett szo­ciális étkező jár ide rendsze­resen élelemért. Slezsák Tiborné, az otthon vezetője és Frigyik Lászlóné szociális gondozónő olyan fia­tal, hogy bármelyik gondo­zottnak lánya lehetne. A vi­szony is Ilyen közöttük. Sze­retik, megbecsülik egymást a két korosztálybeli emberek. Közös megegyezéssel alakít­ják ki az otthon programját. Kiállításokat látogatnak és maguk is rendeznek, legutóbb egyik társuk hímzései ke­rültek a falra. Szívesen hall­gatják a rádiót, nézik a te­levízió műsorait, a társas­játékok közül a domi­nót és kártyát kedvelik. Van könyvtáruk, és rendsze­resen járnak ide a napila­pok, hetilapok. Együtt ün­nepelnek. örülnek az aján­dékcsomagoknak, amelyeket a Borsod megyei Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat Jégvirág és a Gyöngyösd Ká­roly nevét viselő szocialista brigádoktól kapnak. Ez a két kollektíva kezdettől patro­nálja az otthont. És mit mondanak ezek a munkában, gyerekszülésben, gyermeknevelésben, kenyér- dagasztásban, bölcsőringatás- ban, házépítésben, kertműve­lésben, széntermelésben, vas- formálásban, fejsze, fűrész, kalapács, laput, írótoll for­gatásában megfáradt öregek? Ők nem sokat beszélnek. Va- lamennyiüket ismerem gye­rekkorom óta. A 79 eszten­dős Mészáros Pista bácsit, aki kitűnő festőmester volt, a hasonló korú özv. Gárdái Jánosáét, akinek a fiával egy iskolába jártam, Ellz nénit, őzt’. Hónig Ferencnét, aki még mindig szívesen és szé­pen énekel. Ónodi Lászlót, a hajdanvolt perecesi szabad­téri színpad híres komikusát, az 58 éves Kapusztik Vil­most, egykori bányameste­remet, aki most üdül, s leg­nagyobb meglepetésemre ké- zimunkázúsra adta a fejét, Rónás Gyulát, az egykor or­szágszerte híres hosszútávfu­tót, aki most egy lépést nem tehet sétabot nélkül... Köztudott, hogy a bányá-i szolt közül fájdalmasan ke­vesen élvezhetik jó! megér­demelt nyugdíjukat. Ezért is kell örülnünk annak, hogy akik évtizedekig dolgoztak értünk, most jól érzik magu­kat, és még mindig csodál­koznak, hogy eléjük teszik aa Ízlésesen megterített asztal­ra a párolgó ételt és a fris­sen szelt kenyeret. Szöveg: Oravcc János Kép: Laczó József Zeneiskolások zongoraversenye Harmadik alkalommal ren­dezik meg az országos zene­iskolai zongoraversenyt. A korábbi gyakorlattól eltérően idén körzeti versenyre is sor kerül, amelynek Miskolc ad otthont. Három megye — Borsod, Heves és Nógrád — zongorista növendékei feb­ruár 9-én találkoznak egy­mással a versenynek szín­helyet adó Zeneművészeti Szakközépiskolában. Ösz- szesen 34 fiatalt neveztek be a versenyre a zeneiskolák, közülük 25 Borsodból, illetve Miskolcról érkezik. Szondi-a!agút Drégely várát Hontta] ösz- szekötő eddig ismeretlen föld alatti járat feltárását kezdte meg a Balassagyarmati Hon­ismereti Kör kezdeményezé­sére egy budapesti barlan­gászcsoport. A nyolcvan cen­timéter széles, csúcsíves ke­resztmetszetű járat erősen kanyarog, de végeredmény­ben határozottan a drégelyi várhegy irányába halad. Oldalfalún jól látható a ké­szítők szerszámainak nyoma. Az alagút embermagasságú lehetett, de az eredeti anyag­tól idegen agyagos feltöltés néhol elóri az egyméteres vastagságot. A műkorcsolya-EB gálamű­során kedvet kapva, hétfőn reggel százak és százak pró­bálták a tévében megcsodált gyakorlatokat bemutatni. Az időjárás végre igazán kitett magáért, remekül elő­készítette a pályákat. Ezút­tal még a kimondottan pálya­rontás céljaira kiszemelt em­berek (hókotrók, hómarók, hótolók stb.). is megkönyö­rültek a kűrözni vágyó­kon. Sózással, fűrészporozás­sal, salakozással, hólapáto­lással nem rongálták a ver­senypályák minőségét. A kötelező gyakorlatok — kitántorgás a havas bejára­ton át — és a rövidprogram —, egy lépésből fenékre esés, azonnali föltápászkodüssnl — után a versenyzők megkezd­ték szabadon választott gya­korlataik bemutatását. Ezek­re részint a garázsajtókig, részint a busz- és villamos­Ak űr megállókig, részint a munka­helyig vezető utakon, járdá­kon került sor. A legfrissebbek — még szűzhóban —, hóbucskát vet­nek, förgetegest, vagy kapa­rósat járnak. Ám ezek ne­hézségi foka még nem túl magas, így, még mielőtt a pontozók felkészülnének, gyorsan el is tűnnek a pá­lyákról. Későnjövők veszik át he­lyüket, nekik jut a megta­posott. havas pálya. A tűsarkú csizmás hölgy mindjárt leszúrt ritbergerrel próbálkozik. A tartalom re­mek. a kűrruha gyönyörű, de a kivitele az ugrásnak csali közepes, hát fél tfl­sarkon, bicegve el. Jutalma mindössze néhány megértő mosoly. Melyére nyomban fekete félcipős középkoré úr lép. Tripla oxelt ugrana, de csak másfél lesz felőle, az is két- lábra. A taps itt is elma­rad. Ő röhögést kap. i Mellette a zebrán cso­portos kiirt futnak. A hó- csizmás diáklány malomke­rékből hasalást. mutat be, a bakancsos fiúcska flikket, bicskával fejre, a sétapálcás öregúr másfél ülőforgást, combnyaktöréssel. KÖréje rögtön pontozók gyűlnek. Egy, két. vagy három hóna­pot jósolnak, gipszben. A kétgyermekes család­anya a dupla lutz után. csu­kamozdulattál rántja cseme­téit záróképbe. Azok pi- tyeregnek. hisz nemigen lát­ják a közeledő buszt, pedig az hatost mutat. Lapzártakor a verseny még javában tart. végeredmény csak napok múlva várható. De annyi mar. bizonyosan megállapítható, bár rövid, mégis gondosan megszerve­zett, zavartalanul lebonyolí­tott versenysorozatnak ör­vendezhettünk. Sikerrel áll­tak helyt a rendező szervek, a pályák minőségét a társa­dalmi aktivisták — házmes­terek. háztulajdonosok, üzlet- tulajdonosok stb. — bevoná­sává] mindvégig sikerült biz­tosítani. Ha a vetélkedősorozat a következő hetekben nem folytatódhat, azért egyedül és kizárólag csak az időjárás okolható. (csendes) Művelődő nemzetiségi fiatalok Néhány héttel ezelőtt nem­zetiségi olvasótáborok szer­vezői, vezetői tanácskoztak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székhazában. Immár hagyományteremtő vállalkozásról van szó. A népfront és az Állami Gorkij Könyvtár a megyei nemze­tiségi báziskönyvtárak mun­katársainak segítségével már évek óta német, román, szerb-horvát, szlovák nyelvű olvasótáborokban művelőd­nek, tanulnak a hazánkban élő nemzetiségi szülők tíz- t. izén négy éves korú gyerme­kei. E táborok száma éven­te 15—20, a táborok szeren­csés résztvevői mintegy fél­ezren lehelnek. Az együtt töltött idő 10—14 nap, amely megegyezik egy hagyományos üdülési terminussal, de tar­talmában a valóságosnál sokkal több hasznos időt je­lent. A fiatalok számára a legfőbb vonzerő az anya- nyelv játékos elsajátításának lehetősége. Az olvasótábo­rok azonban ennél sokkal többet ígérnek. A nyelvmű­velés, a kétnyelvűség szelle­mének erősítése mellett u tá­borok méltó figyelmet fordí­tanak arra is, hogyan lehet­ne azon a gondpn változtat­ni, hogy a nemzetiségi lakos­ság nyelvhasználata eltér az irodalmi nyelvtől; hogyan lehetne zavartalanabbá ten­ni azt az utal, amely az is­kolai anyanyelvi oktatástól elvezet a nemzetiségi iroda­lomhoz. az írott nyelv meg­felelő szintű használatához. Az olvasótáborok művelő dó közösségek, önismeretre, társadalomismeretre, a ha­gyományok őrzésére, ápolá­sára nevelnek. Erősítik a könyvtár és az iskola, a pe­dagógus és a könyvtáros kapcsolatát. Az irodalom szeleteiére nevelés, az any ft nyelv ápolásának ügyén túl, e táborok a demokratizmus iskoláinak tekinthetők, ahol a közösségi létet gyakorol­ják. Egyenértékű helyet kap az ének, a zene, a tánc, a népszokások megismerteté­se is. Nemzetiségi nyelvű könyv­kiadásunk 1981—1985 között mintegy másfél száz kiad­ványt ígér. Ez a szám há­romszorosa az előző ötévi­nek, és az államközi megálla­podások segítségével is sokat segíthetünk a könyvváiasz- lék bővítésén. De vajon a nemzetiségek lakta területe­ken megfelelő választék ta­lálható-e a könyvtárakban és a könyvesboltokban? Jó lenne például, tfá az elkövet­kező években a tervektől el­térően, erősebben bővülne a gyermek i rod alom vá laszté- ka, példányszáma ha az igé­nyekhez igazodva szaporod­na a gyermekeknek szánt anyanyelvű ismeretterjesztő irodalom. Az olvasótáborok lakói n táborok befejeződése után legtöbbször további kapcso­latot igyekeznek tartani tár­saikkal. Kétségtelen tény, hogy ez, részben a közösségi iflűvelöclés folvtatásának igé­nyéből adódik Figyelemre méltó, hogy nz Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi olvasúsvizsgála- tot kezdeményez valamennyi nyelvterületen az olvasási készség felmérése céljából. Az olvasási, nz. anyanyelvi kultúra fejlődését szolgál­hatná, ha a jövőben a nem­zetiségi olvasótáboroknak nyelvművelő körök, klubok megszületését, az irodalom­burátok érdeklődését segítő nemzetiségi író—olvasó ta­lálkozók rendezését köszönt hetnénk. M, l.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents