Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

1983. február 6., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kciccsifba teljes kapacitással termel Kevesebb cement kell? Napjainkban csökkent a beruházások, nagy építkezé­sek száma, és ha kevesebb úi üzem, új gyár épül, nyil­vánvaló. hogy kevesebb ce­mentre van szükség. Hogyan érinti ez a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyá­rát? Vissza kell-e fogni a termelést, ki tudják-e hasz­nálni a teljes kapacitásukat? — tettük tel a kérdéseket a gyár műszaki igazgatóhelyet­tesének, Váradi Istvánnak, gazdasági igazgatóhelyettesé­nek. Csabalik Istvánnak és a szállítási osztály vezetőjének, Adóm Gyű,a nak. Ám, mielőtt válaszukat meghallgatnánk, néhány — a legjellemzőbb országos ada­tokat. kell megmutatni. Az elmúlt években ötmillió ton­nához közeli cementet gyár­tottak az ország különböző cementgy áraiban. Egészen pontosan: 1081-ben 4 millió (100 ezer tonna. 1982-ben 4 millió 370 ezer tonna cemen­tet termeltek a gyárak. Az idei terv már „csak” 3 mil­lió 950 ezer tonnát irányzott elő. de a januári kiszállítási ütem azt bizonyítja, sejteti, hogy az idei termelés és ki­szállítás is négymillió tonna fölé emelkedhet. — Hejőcsabán nem csök­ken a termelés — szögezte le első kérdésünkre a választ Váradi István. — Ennek el­sősorban az az oka — ma­gyarázata —. hogy a mi gyá­runk a legkorszerűbb, a leg­gazdaságosabban termelő, és a főleg Dunántúlon levő. ked­vezőtlen adottságú egyéb gyárak termelését csökken­tették csak. Innen, Hejőcsa- báról szállítunk cementet Lá­batlanra és Tatabányára, az ottani igények kielégítésére. Tavaly 1 millió 300 ezer tonnát termeltünk és idén is körülbelül ennyit fogunk ki­bocsátani december végéig. — Ekkora mennyiséget nem lehet kis gond elszállí­tani. Hogyan oldják ezt meg és akadnak-e nehézségeik a szállításban? — Amikor csak lehet, ra­kodunk. szállítunk — vála­szol1 Ádám Gyula — Nem ál­lunk sem ünnepkor, .sem éj­szaka. A gyáron nem múlik a szállítás, akadlak viszont kisebb zökkenők a vasúti ko­csik hiánya miatt. Ez külö­nösen akkor sújtott minket — ami természetes is —. amikor a MÁV-ot nagyon le­terheli a mezőgazdaság és év végén, az egyéb ipari üzemek utolsó, nagy kiszállítási láza idején. — A cementről azt mond­ják, hogy az egyik legol­csóbb építőanyag. Az önök gyára nyereséges, hiszen ta­valy is — az előzetes számí­tások szerint — mintegy 460 millió forintot értek el. Lát­szatra ez azt mutatja, hogy még olcsóbban is lehetne ad­ni a cementet. — Erről szó sincs — mondta Csabalik István. — A cement nagyon olcsó... a vásáriónak. Tudni kell ugyan­is, hogy 1980 január 1-tól nem emelték a cement árát ugyanakkor minden energia- hordozónak igen jelentősen növekedett az ára. A cement- gyártás rendkívül energia- igényes. Következésképp ár- kiegészítésre szorulnak a ter­mékeink, aminek mértéke tavaly 376 millió forint volt és idén elérheti az 550 milli­ót is. Százalékosan ez azt je­lenti. hogy több mint 45 szá­zalékos árkiegészítést kapunk az államtól ez évben. Vagy­is a cement ára nem az, amit fizet érte a vásárló. — ßs várható, hogy ezt az árkülönbözetet áthárítják a vásárlókra. vagyis, hogy emelkedni fog a cement ára? — 1983-ban ez nem vár­ható, a későbbi döntések pe­dig népgazdasági megfontolá­sok függvénye, amiről ma még nem lehet konkrétan nyilatkozni. — Tavaly a TÜZÉP-tele- pcken megjelent a 250160-as cement, amit igen nehezen tudtak eladni... — Igen, ez egy újféle ter­mék, amiből kísérletképpen idén is gyártunk 30 ezer ton­nát — válaszolta a műszaki igazgatóhelyettes. — Ez egy energiatakarékos cement, ami rendkívül jól ellenáll az ag­resszív talajvíznek, tehát alapozáshoz elsőrendű. Ha én most építkeznék, ezt hasz­nálnám alapozáshoz. Idegen­kednek viszont tőle a vásár­lók, mivel a többi cementhez képest lassabban, nehezeb­ben köt meg, ám garantál­hatom, hogy később — né­hány napos kötés után — ugyanolyan szilárd, biztos alapot ad. mint a gyorsan kötő cementek. Nem nagyon volt népszerű emiatt, pedig olcsóbb. — Kisebb a kereslet a ce­ment iránt, mégis importá­lunk továbbra is. Mivel ma­gyarázható ez? — Mint már mondtuk, a cementgyártás rendkívül energiaigényes ipar. Hogy mást ne mondjak, a hejőcsa­bai gyár például egy év alatt 130 millió köbméter gázt és 130 millió kilowatt (óra vil­lamos áramot használ fel. Ez körülbelül annyi, mint a vá­ros teljes lakossági fogyasz­tása — ha jól ismerem az adatokat. Más gyárakban — mint például Beremenden, olajat használnak. Külföld­ről olcsón tudunk vásárolni cementet, tehát nem kell itt­hon drága energiát használ­ni az előállításra. Az import, ilyenformán, energiafelhasz­nálás-csökkentő befolyás­sal is van, tehát megéri kül­földről is vásárolni cemen­tet. Végezetül szó esett még a gyár munkaerőhelyzetéről is. Tavaly 1112 fő dolgozott a gyárban, ami ugyan valami­vel kevesebb, mint a meg­előző éveik létszáma, de a kapacitást ki tudják teljesen használni. Gondot jelent vi­szont, hogy a karbantartó szakmunkások közül többen elhagyták a hejőcsabai gyá­rat, főleg téeszek mellék­üzemágaiban keresve új, jobban fizetett munkát ma­guknak. Sz. L. Magyaros munkaoélkiiliség Ellenőriztek az egyik nagy gyárban. Az éj­szakoi műszak „dolgozói” közül nem egyel bevackolva találtak a sufnik, melegedők, ét­kező fülkék mélyén. Kócot, táskát, munkaka­bátot gyűrtek a fejük alá a lógosok és mint­ha éppen a tévé esti meséjét álmodnák to­vább, békésen szunyókáltak. Az eredmény: több, mint húsz embert el­bocsátottak és hatvannak osztottak ki egyéb, enyhébb fegyelmi büntetést1 Pedig ez a gyár sem dicsekedhet sok fe­lesleges munkaerővel. Sőt! A munkások bá­torságának oka — mármint, hogy műszak alatt az üzeni hűvösében-melegében hortyogtak - talán éppen ezzel magyarázható. Maqukban arra gondolhattak, hogy vezetőik nem veszik szigorúan a néhány órányi pihenést, hiszen egyébként is kevés a munkáskéz. De a ve­zetők másképp döntöttek: akinek a keze alatt nem fő a munka, az máshol pihentesse! Hogy azért aludtak volna, mert nem volt munkájuk, hogy a többiek, az ébren mara­dottak elvégezték helyettük is a feladatokat? — nos ez már komplikáltabb . . . mindeneset­re ők megteremtették a maguk munkanélkü­liségét . a magyaros munkanélküliséget. Ismerünk viszont más híreket is. Néhány éve országos beszédtéma volt, hogy a győri gyárból néhány száz embert elbocsátottak, mert nem tudtak nekik munkát adni. Igen ám, de ez az elbocsátás nem a kapitalis­táktól ismert: „felmondok és mehetsz az ut­cára, a munkanélküli segélyt kiutaló hivatal­ba" módszer szerint történt, hanem minden „szabadlistára" tett munkásnak több új "mun­kahelyet kínáltak fel. Kaptak is munkát, fize­tést... az országos meghökkenés pillanatok alatt elszállt. Egyre többször lehet hallani a termékszer­kezet-váltásról, a vállalati átszervezésekről, a gazdaságosabb termelésről, az új technikák, technológiák bevezetésének szükségességéről. És ezek a problémák nem csupán műszaki­gazdasági gondokat hoznak felszínre, hanem emberi sorsokba szóinak bele. Éveken, évti­zedeken át megszokott munkahelyeket kell elhagyni, nem ismert, modern gépek kezelé­sét kell megismerni, megtanulni annak érde­kében, hogy meglegyen a holnapi kenyér is. Vagyis, ha úgy tetszik, sokan hagyják el egy­kori, jól megismert munkájukat, munkahelyü­ket. Ám ez csak akkor lehetséges, ha minél több szálon, minél több oldalról ismeri egy- egy szakmunkás a rokonpályákat. Konvertál­ható szakmunkásokról beszélnek és várják is őket, egyre több üzemben. Mert nagyon ne­héz egy volt vasasnak például holnaptól mű­anyaggal dolgozni, vagy egy tegnap még varrógép mellett ülő nőnek holnap tranzisz­torokkal babrálni ... Persze ezek szélsőséges példák, ám nem lehetetlen, hogy aki tegnap még hengerész volt, holnap már valamilyen karbantartással bízzák meg. Megbízzák — tehát nem hagyják munka nélkül . . . csak mást várnak el tőle. És ők számíthatnak a munkára, a fizetésre. De csak akkor, ha jelenlegi munkájuk helyett, közben nem dőlnek le szunyókálni, nem teremtik meg a maguk külön bejáratú munkanélküliségét. Mert hogy is mondta a televízió Panoráma műsorában a fiatal angol munkanélküli a magyar fiataloknak üzenve? „Akinek van munkája, az becsülje, őrizze meg!" Tudják ezt Londonban is... meg kell tanulni Ma­gyarországon is! Szendrei Lőrinc Leninvárosi emeletes lakóházak: életkoruk harminc év alatt van. Meddig fiatal egy város? Lakásfelújítások Leninvárosban Az új városok Lakásépítési ütemét a tudatos, gyors ipar- fejlesztés nyomán hirtelen megnövekedett helyi munka- lehetőségek diktálták. így nőtt ki a mezők síkjából a vegyiüzemek szomszédságá­ban az emeletes Leninváros. A lakásépítés ilyetén ütemét, az idővel való versenyt, csak a nagyszériás építési technológiák segítségével le­hetett győzni, eleinte a kö­zépblokkos, majd a házgyá­ri építkezéssel. Napjainkra már ezeknek az épületeknek a javítása, karbantartása, felújítása je­lenti a legtöbb munkát a városgazdálkodási vállalat számára. Hozzátehetjük, hogy a város ifjú kora egy­ben arra is magyarázatot ad, miért nincs adóssága a vál­lalatnak, hiszen elmaradt felújításokról szó sem lehel, harmincévesnél idősebb eme­letes lakóház nem lévén. Ila mégis akad régi ház, legfel­jebb a régi tiszaszederkényi területen, de azok a családi házak magántulajdonban vannak. MINTHA A SAJÁTJUK VOLNA — A huszonöt-harminc év közötti lakóházakon évről évre elvégeztük a szükséges karbantartásokat, sőt a rész­leges felújítást is. Ezzel nagymértékben sikerült meg­óvni az épületek állagát, belső felszereltségének mi­nőségét is — tájékoztat Fe­kete Béla, a városgazdálko­dási vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese, és hozzáte­szi : — Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy a fiatalabb lakóépületekre ke­vesebb gondot kell fordíta­nunk, ugyanis nem munkál még mindenütt egyformán a közösség vagyonát óvó, fél­tő szemlélet. Általánosság­ban persze nem beszélhe­tünk ennek hiányáról sem, mert vannak olyan lakókö­zösségek, amelynek- tagjai ugyanúgy vigyáznak a folyo­sók. lépcsőházak tisztaságá­ra. a berendezésekre, mint­ha az a sajátjuk volna ... — Az utóbbi időben 371 bérlakást kapott vissza a város, amiért 472 millió fo­rintot fizetett ki a városfej­lesztési alapból. Azok, akik felajánlották bérlakásukat, OTP-öröklakást vettek, szö­vetkezeti lakást vásároltak, vagy magánerős építkezésbe kezdtek — veszi át a szót Lovas Lászióné, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. Aki építkezik, még három évig lakhatja a tanácsnak visszaadott lakást, és ezért ezzel a lehetőséggel mind többen élnek. LEADJÁK A RÉGIT ÉS ÉPÍTKEZNEK A városgazdálkodási vál­lalatnál elmondták: a tanács nem bízza csupán a volt bérlők lelkiismeretére, hogy a megüresedett bérlakások milyen állapotban kerülnek vissza újraelosztásra. Min­denesetre a felkínált vétel­árból 20 ezer forintot vissza­tartanak a megüresedő lakás rendbetételére, hogy a kiköl­tözés után elvégezhessék a szükséges helyreállításokat. Az új lakbérrendelet meg­jelenése óta megélénkült a lakásgazdálkodás. Amíg so­kan visszaadják tanácsi ott­honukat, addig mások éppen arra törekszenek, hogy meg­vásárolják azt, amiben ad­dig bérlőként laktak. A nö­vekvő lakbér fizetése helyett inkább a vásárlás törleszté­sét vállalják, illetve ezzel együtt a később jelentkező felújítási és karbantartási költségeket is, ami a tulaj­donosi viszonyból már ma­gától értetődő természetes­séggel következik. Leninváros újvárosi jelle­géből adódik, hogy a város­gazdálkodási vállalat keze­lésében levő 99 lakóház kö­zül 97 összkomfortos, kettő­nél pedig „csak” komfortos fokozatot: állapíthattak meg a lakásfelmérők. A felújítá­si, korszerűsítési munkála­tok így nem követelnek olyan „tatárdúlást”, mintha a közművek bekötését, a veze­tékfektetéseket. falvéséseket is el kellene viselniük a la­kóknak. — Tavaly 21 millió forrni állt rendelkezésre, lakásfenn­tartási célokra és ebben a korszerűsítés, a felújítás költ­ségei is benne vannak — mondja Lovasné. — Nem ke­vesebb, mint 46 lakás rész­leges felújítását végeztük el; a karbantartási munkák mintegy 8 millió forintba ke­rültek. EGÉSZSÉGES IGYEKEZETTEL A felújítási, korszerűsíté­si ütem elegendő-e ahhoz; hogy lépést tartson a város- fejlesztés ütemével? Mivel a fiatal városban.* évről évre több lakóház ke­rül majd a részleges, vagy teljes felújításra váró épüle­tek közé. az anyagi lehető­ségek pedig ezzel együtt nem változnak, nehezebb lesz eleget fenni a feladatoknak. Más városokban is hasonló a helyzet. Megoldásra, jó megoldásokra viszont szük­ség van, és ez a kényszer egészséges igyekezetei vált ki az itt dolgozó szakemberek­ből. Ez jelenti a tartalékot. Minden szakma képviselői megtalálhatók náluk; kőmű­vesek, festők, asztalosok, má- zolók. üvegesek, bádogosok, akik a lakók szerint is jó munkát végeznek. Az éjjel-nappali hibaelhá­rítás irányítója a diszpécser- szolgálat. de a holnap már elképzelhetetlen a gyors hi­baelhárítás megszervezése nélkül. A szakmai felkészült­ség ehhez nem hiányzik. Miután az ipari környezet­ben a városgazdálkodási vál­lalat szerény fizetési lehető­ségeket kínál, egyelőre a jő közösségi szellem, ami együtt tartja, oda köti a szakembereket a néha tol- dozó-foldozó jellegű mun­kákhoz. Az ugyanis mindig az adódó feladatoktól függ, hogy az asztalos, vagy a bá­dogos a felújítás tervszerű munkáin, vagy éppen egy hiba gyors elhárításán doH gozik. A köztisztasági, park fém»-; tartó munkák sem szorulnak! háttérbe a vállalatnál, amely 1964-es alapítása óta több­ször is kiváló szinten teljed sítette feladatait. J Nagy József J

Next

/
Thumbnails
Contents