Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1933. február 26., szombat ff 'W A hAont' pc otlTI JL A ö w Jlv C ö d J-1L Jl ,n° lU A társadalmi-gazdasági yL» életünkben bekövetke­zett változások az élet legkülönbözőbb vonulataiban követelnek szemléletmódosí­tást, nem ritka esetben elég éles szögben történő módo­sulást, s általában a minden­napi élet adta kihívások, az új körülmények, egy más kö­rülmények között felnőtt generáció számára teljesen ismeretlen és nehezen elfo­gadhatónak tűnő adottságok új meg új kérdőjeleket állí­tanak, az esetek többségében merész kihívásnak tűnnek. Ezekre a kihívásokra választ adni nemcsak a politika, nemcsak az államigazgatás dolga, hanem a művészeté is, a művészet legkülönbözőbb ágazataié, hogy a maguk sa­játos, közvetett, vagy adott esetben nagyon is direkt nyelvezetével, kifejezési esz­közeivel úgy ábrázolják a mát és a ma körülményeit, követelményeit, hogy az mind szélesebb tömegek számára elfogadható és érthető le­gyen. Ez a társadalmi kihívás „feladja a leckéit” elsősorban a nagy tömegekhez eljutó művészeteknek. Jóllehet, a társadalmi-gaz­dasági körülmények változá­sáról nemrégen beszélünk, ezek azonban nem egyik napról a másikra következ­tek be és művészetünkben — irodalomban, filmen, szín­házban, stb. — már koráb­ban megteremtek a cselekvő hősök és eléggé elszaporod­tak az antihősök is. A mű­alkotásokban szereplő hősök viszont mindenkor nagy tö- meghatásúak, példaként szol­gálnak, vagy szolgálhat­nak, ezért nem közöm­bös, milyenek is ezek a cse­lekvő hősök és antihősök, milyen szemlélet testesül meg bennük, mire buzdíta­nak, vagy miről beszélnek le. Sajátos dolog, hogy a cse­lekvő hős általában mindig szemben áll a hatalom helyi képviselőivel, vagy legalább egy munkahelyi vezetéssel. Gondoljunk csak például a Miskolci Nemzeti Színház ez évadot nyitó magyar darab­jára, amelyben egy szociális intézményben a szinte vélet­lenül odakerült raktárosnak kellett felfednie az ott évek óta honos, büntetőtörvény­könyvet rendszeresen sértő cselekményeket, s végül mégis bukott hőssé vált. Hozhatunk példákat máshon­nan is, mert a napjainkat ábrázoló új magyar regények hősei is rendszerint szemben állnak a helyi hatalommal, vagy az azt képviselő mun­kahelyi felettessel. De néz­zünk nagyobb tömegekre ha­tó művek hősei után. Pél­dául a filmhősöket vizsgál­juk meg. Ezelőtt három évvel igen gyakran használtuk azt a ki­fejezést, hogy cselekvő hős. Akkor jöttek szériában azok a magyar filmek, elsősorban dokumentumjátékok, ame­lyeknek hősei a maguk szi­lárdan hitt igazának tudatá­ban vívták harcukat a ko­nok helyi, járási, megyei, el­lenféllé váló vezetéssel szem­ben. Ilyen volt például a Békeidők tsz-elnöke; a Harc­modor járási orvosnője, a Korengedmény tsz-elnöke és még jó néhány más, híressé lett filmalak, akit példaként tekinthettünk, mert hiszen az általuk képviselt igazságot a -film ábrázolásában al kellett fogadnunk, és mert az a ve­zetés, amellyel szemben áll­tak, legalábbis az adott mű ábrázolása szerint, sok te­kintetben maradi volt, külön­féle összefonódásokat tükrö­zött, a csoportérdekeket a nagyobb érdekek elé helyez­te. Az említett három cse­lekvő hőst ma is példaként kell elfogadnunk. Később megjelentek a filmvásznon azok a főszereplők, illetve antihősök, akiknek a sorsá­ért a társadalmat tették fele­lőssé. Ilyenek voltak például a különböző, állami intéze­tekben nevelkedett fiatalok, akik többsége az underground- világ képviselőjévé lett, ilyenek voltak a csellengők, a kallódók, vagy az olyan fi­gura. mint a Szabadgyalog v Beethovennek nevezett le­génykéje, aki láthatóan ál­landóan igényelte a társa­dalom segítségét, hogy ötről hatra juthasson, egyáltalán emberhez méltó életet él­hessen, de annyira gyenge jellemű volt, hogy önmagán meg se próbált segíteni. Néhány héttel ezelőtt a XV. magyar játékfilmszemlén számba vették az elmúlt év második felében bemutatott és a most bemutatásra váró magyar filmeket. Ü^ra előke­rült a zsűri nyilvános vitáján a cselekvő hős fogalma, ugyanakkor azonban nem fe­ledhetjük, hogy a látott fil­mek legalább annyi antihőst is felsorakoztattak, mint ahány cselekvőt. Az antihő- sökkel könnyebb a dolgunk, bár sajnálatos módon ezek is példaként szolgálnak. Attól ugyan nem kell félnünk, hogy a Viadukt nyomán Matuskát fogják sokan követni és vo­natokat robbantgatnak, de már például a Nyom nélkül film blazírt bűnözője, illetve bűnbanda-szervezője, vagy a Vérszerződés szökött rabjai­nak kalandjai nem szolgál­nak-e példaként a csövesek­kel. az undergrounddal leg­alábbis szimpatizáló fiatalok­nak, vagy a Dögkeselyű című magyar bűnügyi film tragikus véget ért hőse, nem igazol­ja-e a film ábrázolásában azt a pletykatételt, amely sze­rint Magyarországon a diplo­más értelmiségi, ha boldogul­ni akar, oda kell, hogy hagy­ja szakmáját, s egyéb jöve­delmezőbb foglalkozás után kell, hogy nézzen. A cselekvő hősök, akik mint említettem, mindig szemben állnak a hatalom magasabb, vagy alacsonyabb szintű képviselőjével, már megoszlóbbak. Például az Egymásra nézve című film két női főszereplője mögött szinte elvész egy főszerkesz­tő, aki 1958-ban rendkívül élesen áll szemben az akkor az ötvenes évek elejének szel­lemét visszaültetni akaró fe­lettesével, s ma már tudjuk, hogy ennek az embernek volt igaza. De mindenképpen a hatalom képviselőjével kel­lett megvívnia harcát. Vagy itt van a Vörös föld című dokumentum-játékfilm esete. E film bányászhőse is kilá­tástalan harcot kellett, hogy folytasson igazáért, ráadásul nem egyéni érdekeiért, ha­nem nagyon is közösségi ér­dekű igazságért a helyi fel- söbbséggel, sőt megyei íel- sőbbséggel, s jóllehet, a tör­ténet további fordulatai őt igazolták, mégis ő lett a bu­kott ember. Bizonyára nagy vitákat fog kiváltani a Ne sápadj! című film hősének parasztalakja, aki éppen nap­jaink mezőgazdasági irányí­tásának helytelenségeit pró­bálja példázni a maga mun­kájával, életvitelével. Talán nem is kell több példát sorolni. Az eddigiek­ből is kitűnik, hogy a cselek­vő hősök mindenkor egy kri­tikai álláspontot képvisel­nek. Erre a kritikai attitűdre szükség van. Mint ahogy az országos agitációs, propagan­da- és művelődéspolitikai ta­nácskozáson Aczél György referátumában is elhangzott, szükség van történelmi Utunk, mai valóságunk kritikai elem­zésére, tanulságainak feldol­gozására. Ezek a cselekvő hősök többségben ezt a kri­tikai elemzést segítik. A cse­lekvő hősöknél nem lehet je­len és nincs jelen a minden értéket és vívmányt tagadó negativizmus, a kiúttalansá­got hirdető rezignáció, a megideológizált kiábrándult­ság, hanem Igenis jelen van bennük egy tettvágy, egy el­szánt hit a maguk igazában, abban az igazságban, amely csoportérdekeken felülemel­kedve, akár helyi hatalmi szervek intézkedései, cselek­vései ellenére is alkalma­sabb, célszerűbb a szocializ­mus építésében, mint azt vi­tabeli ellenfeleik elképzelik. Ugyanakkor az antihősökiként említett csellengők, kallódók, underground-figurák, a társa­dalom perifériájára szorult, vagy önmagukat azon kívülre helyező alakoknál ez a tár­sadalmi felelősségvállalás nem jelentkezik, sokkal in­kább jelen van a társadalom egyoldalú bírálata. V izsgálandó hát, milyen műalkotásainkban a cselekvő hősök és anti­hősök aránya. Ugyanis mű­vészeti alkotásaink között, mint az említett tanácskozá­son megállapítást nyert, van­nak tudatos szocialista és hu­manista elkötelezettségben fogant érett, hiteles művek, bár korántsem akkora azok száma, mint amennyire az emberek vágynak. Ugyanúgy kevesebb ez alkotásokban a cselekvő hős, mint amennyi szükséges lenne, mint amennyi a valóságban van és mint amennyit az antihősök jelenléte indokolna. /' Benedek Miklós Téli fények Ha a fák mögül mégis átsüt a nap. (priska) — Az általános műveltséggel szemben előtérbe került a szakmai, politikai műveltség növelésére való törekvés __A v áros értelmiségét illetően nagy a műveltségbeli szín­vonal-különbség. Meglehető­sen változó képet mutat a művelődés iránti igény... Az anyagi, szociális helyzetet tekintve is heterogenitásról szólhatunk, s ez jellemzi a tájékozottságot, az érdeklődé­si kört, a közéletben betöl­tött szerepet is ... A város­ban várhatóan tovább nő az értelmiségiek száma. Érdemes odafigyelni beilleszkedésükre, befogadásukra... — ezekkel az összegző megállapítások­kal találhatták szembe ma­gukat minap a Hazafias Nép­front városi-járási bizottsága mellett működő művelődés- politikai munkabizottság tág­jai, soros összejövetelükön. Mezőkövesden. Kulturális szokások, társa­sági kapcsolatok, munkahe­lyi viszonyok, közéleti tevé­kenység : e témakörökben gyűjtődtek össze azok a ta­pasztalatok, amelyeknek írá­sos összegzését Oláhné Szabó Ildikó, Mezőkövesd város közművelődési felügyelője terjesztette a munkabizottság elé. Felmérésből származó „adatok”, személyes beszél­getések során szerzett infor­mációk, testületek által meg­tárgyalt „részanyagok” alap­ján rajzolódott ki a kép ar­ról, hogy Mezőkövesden az értelmiségi foglalkozásúak helyzetéről, közéleti tevé­kenységéről hogyan rajzol­hatok fel „a jelek”? Mert abban mindenki egyetértett, hogy csak .jelek, jelzések összegyűjtésére vállaikozhat­tak a munkabizottság tagjai. A felméréshez készített-ösz- szeállított kérdőívet 87-en töltötték lói (természetesen nem is vállalkozhattak tel­jes-átfogó felmérésre); okta­tási és közművelődési intéz­mények, egy ipari és egy mezőgazdasági üzem, vala­mint az egészségügyiek ke­rültek eleképpen „vallatás alá”. Mielőtt a kérdésekre adott válaszokból válogatnánk, a tapasztalatok ismeretében megnyilatkozók véleményé­ből hadd emeljünk ki néhá­nyat. Azt a megállapítást például, ami arra utalt, hogy „ ... a műszaki értelmiségnél bef előfordulás a jellemző, ami abban is felmutatható, hogy a jövedelemkiegészítés határozza meg a szabad idő és az idővel való szabad gazdál­kodás irányultságát.” Egy mási k vélemény szerint: „Szomorú eredményről olvas­hattunk egy tanulmányban, az egészségügyi pályára ké­szülő fiatalok általános mű­veltségéről, igényeikről; ez az országos kórkép a már pá­lyán lévők esetében i$ íel- fnutatható. Igaz persze, hogy kevés az idő. s elsősorban a szakmai ismeretek szirtten- tartása. azok megújítása köti le az egészségügyben dolgo­zók idejét-energiáját” ... Bs még valami: „Már évtizeddel ezelőtt is próbálkoztunk Me­zőkövesden értelmiségi klub létrehozásával, működési fel­tételeinek biztosításával. Saj­Fotókiátlítás Miskolcon Képzelete hegy-völgyet nem jár. A sík vidéket sze­reti, a pusztát. Született pes­ti, igazából tizenhét évesen mozdult ki először a budai hegyek, a Tabán, a körutak vonzásából. A Velencei-tó és környéke adta első témáit fotós kedvének. Kapocsy , György fotóművész ma már 11 könyvet tud maga mo­zgott, önálló kötetként vagy társszerzőként. Egyik kötete Hortobágy címmel jelent meg, s 153 színes felvételt ad köz­re. Hortobágy címmel most Miskolcon, a József Attila Könyvtár kiállítótermében mutatkozik be Kapocsy György színes és fekete-fe­hér fotókkal. Pontosabban ő és „szerelme” van jelen, mu­tatja meg magát. A vágy — először is ez pezsgeti meg az ember vérét, amikor rnég- jnegállva először végigsétál Kapocsy képei előtt; a vágy — hogy lehetne ott az ember végig-mindenütt. ebben a ma­dár-, állat-, puszta-, ember­világban: a természetnek eb­ben a születés-elmúlás össze­fonta gazdagságában. A kiállító művész vallomá­sából: — Egy régi debreceni szó- 'lásmondás úgy tartja, hogy aki még nem látta a Horto- bágyot, huszonöt botütést ér­demel. De aki elment és megnézte — az ötvenet! Ki tudná megmondani, hányszor kerestem fel a pusztát? Nem jegyeztem fel, de tudom, na­gyon sokszor. Hány botütést kéllene kibírnom? ... De nem is ez az érdekes . .. Vállal­nám ... Miért szeretem ha­zám e maroknyi táját? Vá­laszolnom nehéz, mert nem is a száj, hanem a szív mon­daná leginkább a magáét.... Őszinte, nyílt, egyenes ter­mészetéért! Miért lehet megszeretni Kapocsy György Hortobágy- üzenetű fotóit? Válaszolni nehéz... Talán azért, mert nyoma sincs munkáiban a „produkció”-nak, a szenzá­cióhajhászásnak, a látvány­erőszaknak. Olyan egyszerű­en, az egyszerűség sokszínű­ségében jelennek meg előt­tünk a Hortobágy élőképei (ha az elmúlást fogalmazzák és közvetítik is) — amilyen gazdag egyszerűséget hordoz a Hortobágy mindazok szá­mára, akik nem sajnálják az időt, a fáradságot a vele élésre. — Ha van fotós, akire az egytémájúságot rá lehet fog­ni, akkor én az vagyok — mondta Kapocsy György teg­napi találkozásunkkor. — Ál­lat- és természetfényképezés­re rendezkedtem be. Húsz évvel ezelőtt mentem először a Hortobágyra baráti kapcso­lat révén, s az emberi kap­csolatok, a táj, a természet­világ ott tartott. Igazából a kanalas gém vitt oda. s en­nek révén lett a táj is mara­dandóan vonzó1 számomra. Mint a szivacs — pont ezt szívtam magamba. Most a Kiskunság következik ... Akik a Hortobágyot csikó­sok, gulyások és „gulások” nélkül is el tudják képzel­ni — azoknak jó szívvel ajánljuk a miskolci József Attila Könyvtár kiállítását, amit, tegnap délután Bartucz Elemér, a Bükki Nemzeti Park igazgatója nyitott meg. Április 2-ig tekinthetők meg Kapocsy György fotói. íi. n. j.) r Épül a diákotlhon Ebben az évben 13 millió 500 ezer forintot irányzott elő Sátoraljaújhelyen a vá­rosi tanács a szlovák tani- tásnyelvű iskolával kapcso­latos diákotthon tavaly meg­kezdett építésének befejezé­sére. Az eredeti terv sze­rint a diákotthont már a múlt évben át kellett volna adni, ehelyett a határidőt módosították, a méretek is változtak, mert az eredeti­leg 126 személyesre szánt intézményben az új tanévet már 144 kisdiák kezdheti majd meg szeptemberben. Ezenkívül a Kossuth utcá­ban megkezdik a mezőgaz­dasági szakközépiskola 150 ' személyes diákotthonának tervezési és előkészítési munkálatait. Az idei fejlesz­tési alap tartalmazza még a Jókai utcában egy 8 tanter­mes általános iskola, ar Mun­kácsy utcában óvoda, a Sál­lal utcában pedig bölcsőde építését. Ez utóbbi intézmények tervezési, területelőkészítési munkálatai részben már megtörténtek, illetőleg folya­matban vannak. Mivel ezek az intézmények nem lakóte­lepeken épülnek, hanem régi lakóházak alkotta környezet­ben, ezért építésükhöz nem tipizált, hanem egyedi ter­veket készíttetett a városi tanács. a r t <C'0 fi i f W.' V j( * 9 ­nos, ez csak erőlködés ma­radt, az igények és a talál­kozási keretek sehogyan sem jönnek össze —” A fentieket megfogalma­zók nem statisztikai szám­adatokra támaszkodtak, ha­nem a környezetükben ér­zékelhető jelenségekről tet­tek említést, arról ami „a levegőben van”. S ezek az említések azonos tőről fa­kadtak: annak igényéből hogy örömtelibb, megnyug­tatóbb lenne annak az érzé­kelése, hogy közösségibb ke­retekben tanúsítsák értelmi­ségi voltukat az értelmiségi foglalkozásúak. A munkabizottság elé ter­jesztett, a felmérések ada­tait összegző anyagból itt csak mutatóba tudunk válo­gatni. (Amint többször el­hangzott az ülésen is: „...nagy küzdelem volt az anyag ösz- szeállitásával. már a kérdé­sek megfogalmazásakor is: »mit csinálni?« — »hogyan csinálni?« — »mit mérni?» — »hogyan mérni ?«” ...) A vizsgálati adatok sze­rint a felmérésben részt ve­vők átlagban 2,5—3 órát töl­tenek hetente saját képzéseik­kel. továbbképzésükkel. Ami érdekes lehet: a szakmavál­toztatásra való hajlam a mű­szakiaknál található íel . . . \ jelenleg képezi-e magát? cí­mű kérdésre a megkérdezet­tek több mint 70, százaléka válaszolt igennel..! A kul­turális szokások témájában elsősorban arra irányult a felmérők érdeklődése, hogy milyen gyakran járnak az ér­telmiségiek moziba, színház­ba, hangversenyre, művelő­dési intézménybe?; rákérdez­tek a „mintába” vett csalá­dok -könyvtárára, az olvasott­ságra, a családi könyvtár növekedésének mértékére is. Ezek közül most azt emeljük ki. hogy -„legnagyobb látoga­tottsága a színházaknak, hangversenyeknek van”, de a válaszadók több mint fele csak néhányszor vagy ritkán teszi ezt is ... Megfontolásra érdemes válaszok sz.ülettek a munkahelyi dolgokkal kap­csolatban: a 87 ..felelő” közül 56-an tartották fontosnak le­írni például: ..Önálló mun­kát várjon el. s csupán el­végzett munkám eredményét értékelje” — tudniillik a munkahelyi vezető ... Csak jelek, jelzések jelzé­sei azok. amiket egy min- lafelvételböl itt visszaidéz­hettünk. De így ' js dicséret ennek a munkabizottságnak: hiszen a jelek segítenek el­igazodni .., Xfcéiagy József /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents