Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

1983. február 25., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Szövetkezet a végeken ' Sohasem titkoltam: szere­tek hozzájuk járni. A táj is vonz, e kies vidék az itt-ott előbukkanó szürke szikláival, szagos vadvirágaival, a „ci­vilizáció” által kevésbé há­borgatott csendességével. De még ettől is inkább vonza­nak az errevaló, nyílt, őszin­te emberek! Azok, akiknek egy-két hónapos hiánya óhatatlanul szüli a vágyat: újra kell már indulni közé­jük. A lehetőségek szabta ke­retek között viszonylag gyakran elvetődöm e tájra. Szemtanúként érzékelem te­hát azt a küzdelmet, szívós­ságot, kemény helytállást is — a.táj' szépsége mellett —, amit az ember vív itt e vi­déken nap mint nap a ke­nyérért, forintért, boldogu­lásért. Nem véletlen, hogy ez a tapasztalás még in­kább erősíti az imént vá­zolt vonzódásomat. A táj szépsége és a táj adta megélhetés — íme e példa is mutatja — gya­korta fordított arányosság­ban áll egymással. Mert hiába romantikus, szép az ezerjófüvet, fehér ürömfü­vét termő árokpart, lét, magához a megélhetéshez édeskevés. Ebből. pedig az következik: bármennyire is ezeknek a vadvirágoknak hazája e sziklából, köböl többet kapott vidék, embe­ri akarattal, nem kevés íur- íanggal bizony teremni kell itt búzának, napraforgónak, takarmány feléknek is! És te­rem is! Igaz, kicsik. Területben, termelési értékbeli, közös vagyonban, létszámban. Aki csupán a nagy számok bű­völetében él, róluk hallva: legyint. Mi az a 701 tonna búza, az a 139 tonna nap­raforgó, az a 1(50 darab ér­tékesített vágómarha? A let azonban reális, aki tudja hányán és hol, milyen kö- I rülmények között születik mindez, az kezet fog velük. Gratulál. És ebben a kéz­szorításban visszaérzi az erőt, a büszkeséget és a kö­szönetét. Mert ha valaki­nek. akkor nekik jólesik az elismerő szó. Űk nem tudnak rekor­dokkal, reflektorfénybe ke­rülni. Hogy tudnának? Adottságaikkal a sor végén állnak. De képesek akkli- matizálódni immáron több mint egy évtizede. Mégpe­dig nem csak a táj adta körülményekhez, hanem a gyakorta változó közgazda­sági, piaci viszonyokhoz is! S kicsiségük ellenére 12 esz­tendeje újra meg' újra emelt fővel kerülnek ki az éves küzdelemből. A rakacai Üj Dolgozó Tsz •— mert róluk van szó — 2300 hektárral, 850 hektár szántóval, területileg ap-‘ rócska gazdaságnak számít. Vadvizes, rossz szerkezetű, nehezen művelhető, 10 aranykorona érték alatti földjei éppúgy nem biztat­nak sok jóval, akár a leg­közelebbi várostól való 65 kilométeres távolsága, vagy az első vasútállomás 25' ki­lométeres messzesége. Ennek ellenére ez a szö­vetkezet évről évre produ­kál valamit. Produkál a ve­zetők ás dolgozók egyetérté­sével, produkál a mutató- számokkal, produkál nye- . reséggel. Tavaly például 208 forint volt itt egy mázsa búza szűkített önköltsége. A napraforgóé 553 forint. Ugyanitt a háztáji hathatós támogatása nyomán a por­ták hasznából 8582 hektoli­ter tej, 476 darab növendék­marha, 129 tonna súlyban értékesült. Vagy említhe­tem a marhahizlalásuknál a 9ü dekás napi súlygyarapo­dást, illetve az egy kilo­gramm súlygyarapodásra fel­használt 3,4 kiló abrakot, melyekkel ugyancsak nem kell szégyenkezniük. S ak­kor lett nyereséges a juhá- szatuk, amikor máshol min­denfelé veszteségről beszél­nek! Értékesítettek összesen 939 darab vágójuhot 17 tonna súlyban, mely 4,6 szá­zalékkal volt több a terve­zettnél; a gyapjúnál a 41 mázsa összgyapjú 20 száza­lékkal haladta meg a vár­tat; és „termeltek” 192 hek­toliter juhtejet, ami pedig 48 százalékkal volt maga­sabb a tervezettnél. E kis gazdaság 5 millió forintot meghaladó össznye- resége, illetve a■ 100 forint termelési költségre jutó 20,8 forint nyeresége szép ered­mény. Nem csoda, nem is különleges, csupán szép, el­ismerést érdemlő eredmény. Minden bizonnyal nem is a csúcs! Hiszen a közelmúlt­ban megtartott zárszámadá­son megfogalmazták: javí­tanivaló, feladat maradt ez évre, jövőre is. Például a munkavégzés minősége te­rén, péjdául az anyagtaka- rékosságban, például az erő- és munkagépek kar­bantartásánál. S nyilván akad még sorolni való. Leküzdésre váró akadá­lyok ezek, de ismerve.őket, nem sokáig maradnak aka­dályok. Tizenkét év bizto­san, sikeresen megoldott fel­adatainak ismeretében úgy érzem, nem nagy merészség ezt kijelenteni. . TüvűJ. all tőlem, hogy mindezen gondolatokkal el­túlozzam a rakacai tsz sze­repét, eredményeit. Leszö­gezem, nem Rakaca Borsod- Abaúj-Zemplén megye rep­rezentáns gazdasága. Szó sincs róla. Figyelembe véve azonban kedvezőnek semmi­képpen nem mondható adott­ságait, behatárolt lehetősé­geit, úgy vélem: amit ők tesznek, s ahogyan ők dol­goznak. nem egy gazdasá­gunk számára példa lehet. (hajdú i.) Szocialista brigádvezetők küldötteinek tanácskozása a DIGÉP-ben (Folytatás az 1. oldalról) vállalatnál folyó munkaver­sen v-mozgalomra. rámutatott arra, hogy a szocialista ver­senymozgalom a Diósgyőri Gépgyár életének meghatáro­zó tényezőjévé vált. Ezt tük­rözik nemcsak a vállalatnak adományozott kitüntetések, hanem a brigádok által elért elismerések is. Kettő közü­lük a „Népköztársaság kivá­ló brigádja”, egy „Állami díj”, négy pedig „Ág'azat ki­váló brigádja” címmel ren­delkezik; 95 szocialista bri­gád kapta meg a „Vállalat kiváló brigádja” kitüntetést. Az elmúlt év mérlegét megvonva, s az idei célki­tűzésekről szólva hangsúlyoz­ta. hogy az utóbbi években jelentősen növelték a szocia­lista munkaverseny eredmé­nyeinek az elismerésére vo­natkozó kereteket, s ezt a jö­vőben a teljesítmények mé­résének az értékelésével együtt még tovább kívánják fejleszteni. Ismertette az 1983-as év szocialista mun- kaverseny-vállalásának a ter­vezetét is, amelynek kereté­ben két kommunista műszak megtartását javasolta a kül­dötteknek. Az elsőt március 26-án, a Vas-, Fém- és Villa- mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete megalakulá­sának 80. évfordulója tiszte­letére, ezt követően pedig ősszel, amelynek bevételét a vállalat dolgozói lakás­helyzetének a javítására használnák fel. A küldöttértekezlet hozzá­szólásokkal folytatódott, majd egyhangú szavazattal elfo­gadták az 1983. évi munka- verseny-vállalásról készült előterjesztést, ezt követően pedig megválasztották a szo­cialista brigádvezetők VI. or­szágos tanácskozásának gép­gyári küldötteit. K. G. Szakszervezeti főbizalmi a kohászatban •Végeláthatatlan üzemcsarnok. Nemcsak a hossza miatt, hanem mert ilyenkor, dél­idében is félhomály uralkodik benne. Az apró, koszos ablakokon csak nagynehe- zen küzdi át magát a napfény*; s a me­legtől vibráló levegőben úszó füst és gáz, a lebegő por még tovább gyöngíti a fény erejét. Ajánlatos az egyik szemünkkel a lá­bunk elé nézni, a másikkal a fejünk fölé tekinteni! Óriási a zsúfoltság: öntömin- ták, kész és készülő öntőformák sora­koznak szorosan egymás mellett és mö­gött. A Lenin kohászati Müvek vasön­tödéjében Diószegi Sándor vasöntőt ke­ressük. Érkezik is már a 49 éves, zömök, a koránál fiatalabbnak kinéző szakem­ber, akinek mindmáig ez az első munka­helye. — Harmincegy éve dolgozom a kohá­szatban — mondja már az egyik irodá­ban, ahová a zaj elöl húzódtunk be be­szélgetni. — Nádudvaron születtem, s ta­nulószervezés révén kerültem az akkori Országos Öntőipari Iskolába, Vácra. Igaz­ság szerint muszájból választottam a ne­héz mesterséget, mert a szüleim szegé­nyek voltak, az iskolában viszont teljes ellátást kaptam. A vidéket jobban ked­veltem, ezért Diósgyőrbe jöttem. Aztán itt is ragadtam.... — Mint főbizalminak, mi a feladata? — Tizenegy bizalmi tartozik hozzám. Az ő szakszervezeti munkájúkat kell irá­nyítanom, segítenem. Rendszeresen ha­vonta tartunk testületi ülést, de valójá­ban naponta találkozunk itt, a műhely­ben. Az én kötelességem szervezni a fel­sőbb szervek határozatainak végrehajtá­sát, kapcsolatot tartok a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak között, biztosí­tom a rendszeres és kölcsönös informá­ciót. Segítek megoldani olyan vitás ügye­ket, amelyekre a bizalminak nem sike­rült orvoslást találnia. Amennyiben szük­ség van rá, akár a vezérigazgatóhoz is elmegyek a dolgozó érdekében ... — Volt már rá példa? — Szerencsére még nem volt erre szük­ség. Mégpedig azért, mert a mi műhe­lyünkben a gazdasági vezetők partner­ként kezelnek bennünket. Szót értünk egymással. Végeredményben közös a cé­lunk; teljesítenünk kell a termelési ter­vet. A létszám köztudottan egyre csök­ken az öntödében, s így a kényszer is rá­viszi a művezetőt, hogy foglalkozzon a munkás problémájával. A szót értés azért sem nehéz nálunk, mert legtöbb gazda­sági vezető úgyszintén ellát valamilyen politikai, vagy társadalmi tisztséget, te­hát átérzik a mi megbízatásunk felelős­ségét. súlyát. — Vagyis a vasöntödében minden rend­ben; itt sohasem szenved csorbát a dol­gozó ember joga, a szakszervezet a leg­teljesebb mértékben ellátja érdekvédel­mi és érdekképviseleti tevékenységét. — Ezt azért nem állítom! — emeli fel a hangját. — Vitázni mi is szoktunk, s eközben próbáljuk kialakítani- az igények és a lehetőségek összhangját. Előfordult már, hogy a bizalmi javaslata nem kel­lően megalapozott, ennélfogva megvaló­síthatatlan volt. Másszor a' művezetőnek kellett engednie az álláspontjából, mert a dolgozónak volt igaza. Említek példá­kat. Nálunk meglehetősen mostohák a munkakörülmények; a füst, a gáz, 'a por rombolja az egészséget, sok és nehéz a kétkezi munka. A szakszervezet jogosan emel szót. a munkafeltételek javítása mel­lett, de szűkösek az anyagi lehetőségek a változtatásra. A balesetvédelem javítása is örökös téma részünkről, a már ismert ok miatt azonban keveset sikerült előbb­re lépnünk. Elöregedik a szakmánk, hang­súlyozzuk naponta, kellenének a fiata­lok, ilyen körülmények közé viszont nem jön a tizen- és huszonéves dolgozni. Ala­csony a bérünk is, ám hogyan adjanak több bért az ismert nehéz gazdasági hely­zetben. Sok a túlóra, hangoztatjuk, ke­veset pihen a munkás, ugyanakkor mu­száj vállalnunk, különben elmarad a tervteljesítés. — Hogyan ítéli meg a műhelyükben az üzemi demokráciát? — Szerintem jó irányba haladunk. A különböző szintű megbeszéléseken, ta­nácskozásokon bárki elmondhatja a vé­leményét, megteheti a javaslatát. Sajnos, egyesek utána, ellenzékbe vonulva hal­latják szavukat! Azt is tudni kell, hogy mindenki számára elfogadható álláspon­tot lehetetlenség kialakítani, mert akad­nak szélsőséges igények. Jót tett az üze­mi demokrácia szélesítésének, a szakszer­vezeti bizalmiak jog- és hatáskörének bő­vítése. Mindemellett tovább kell fejlesz­teni az üzemi demokráciát, hiszen hozzá­járul a különböző érdekek felszínre ke­rüléséhez, azok helyes egyeztetéséhez, g elősegíti a tömegek gondolkodó- és cse­lekvőképességének kibontakoztatását — Főbizalmiként milyen fontos felada­tokat szabott önmaga számára? — kér­dezzük végezetül Diószegi Sándortól. — Öt éven belül nyugdíjba megyen a bizalmiak háromnegyede, addigra ki kell nevelnünk az utódokat. Közülük is meg kell találnom azt az igazságért mindig kiállni, harcolni kész, bátor, szókimondó fiatalembert, akit nyugodt szívvel java­solhatok majd a főbizalmi tisztség meg­választására. Kolaj László Iparengedély — tizenegy dolgozónak / lÉsrétaian bánnak az építíanppkkal Az új közgazdasági sza­bályozók, az építőanyagok árváltozása, a beruházási korlátozások rossz évet sej­tettek az Edelényi Építő- és Szerelőipari Szövetkezetben. Elsősorban attól féltek; hogy nem lesz munkájuk, nem tudnak kenyeret adni száz­negyven dolgozónak. — Mi igazolódott be félel­mükből ? — Szinte semmi — mond­ja Boros István, a szövetke-, zet elnöke. — A szabad ár­formáról áttértünk a maxi­mált árakra, amely erősen behatárolja a nyereséget. Munkánk azonban tavaly is volt, s az idén sem panasz­kodhatunk. Igaz, most job­ban oda kell figyelnünk minden téglára, azaz: a munkaterületre kiszállított építőanyagot teljes egészé­ben be kell építenünk. Nem pazarolhatunk, minden egyes tégla sok pénzbe kerül. Ta­karékoskodunk, — ez. egyéb­ként a szövetkezet minden tagjának érdeke. Takarékos- sági szempontok miatt ala­kítottuk ki. például a köz­ponti betonkeverő üzemet is. Itt jobban ellenőrizhető a kavics-, a cementfelhnszná- lás. A részlegeinknél úgyne­vezett százalékos térítést al­kalmazunk. A brigádvezető bére bánja, ha a rábízott anyaggal rosszul sáfárkodik. — Milyen a tulajdonosi szemlélet a szövetkezetben? — Szerencsére, még léle­zik ez a fogalom — mond­ja az elnök. — Erős törzs- gárdánk van, tagjaink több­sége ragaszkodik a munka­helyéhez. Annak ellenére, hogy' ma már a környék üzemei között korántsem számítunk jól fizető munka­helynek. Nagyon alacsony a béralapunk, sok dolgozó — az újak közül — leszámol, ha látja, nincs itt különö­sebb perspektívája. — A szükség kényszer- megoldást szült... — Évente egy dolgozónak átlagosan 45 ezer 100 forin­tot fizethetünk ki. Ez való­ban kevés, hiszen az itteni feladatok többsége szakmun­kást igényel. Béi-preferencia engedélyezése miatt egyéb­ként mór a járási hivatal elnökéhez is fordultunk. Ad­dig is be kell érnünk pót­megoldásokkal. Embereinket nem akarjuk elveszíteni. Tudjuk: ilyen rátermettség­gel másutt is kenyérhez jut­hatnának, talán még zafto­sabbhoz is, mint amit mi adhatunk. Ezért megpróbál­tunk a dolgok elébe menni. Szakcsoport létrehozására szövetkezetünkben nem volt igény. Dolgozóink közül vi­szont sokan vállaltak „fusj.- munkát” a hét végeken. A kontármunka, tulajdonkép­pen, büntetendő volt régen is, és ma is az. Ismerjük az itt dolgozókat, tudjuk, ügyes kezűek. Miért ne kereshet­nének többet, ha van fölös energiájuk? Tizenegy embe­rünknek jártuk ki eddig az iparengedélyt, ök is jól jár­nak, a szövetkezet sem ve­szíti el legjobb munká­sait ... — Hogyan gazdálkodtak az elmúlt évben? — Tavaly 28 millió forint termelési értéket állítottunk elő — jegyzi meg az . elnök. — Ezzel árbevételi tervün­ket is sikerült teljesítenünk, ugyanakkor nyereségesek maradtunk. A szövetkezet kollektívája tavaly három­millió 200 forint nyereséget produkált, változatlan lét­számmal. Nagy feladataink vannak — munkával a.VI. ötéves terv időszakában el vagyunk látva OTP értéke­sítési! lakásokat építünk Edelényben, Szendrőn óvo­dát, egészségházat létesí­tünk. — ilévald — Energiemegtakaríiás a Volánnál Tovább javult a 3. számú Volán energiagazdálkodása. Több adat bizonyítja az el­múlt . esztendőben bekövet­kezett fejlődést. így például a vállalat összes szállítási teljesítménye 2.7 százalékkal növekedett, ezzel szemben az energiafelhasználás 3,3 százalékkal mérséklődött. A szállítási teljesítményre vo­natkoztatott üzemanyag-fo­gyasztás mindegyik profil­ban csökkent. A fajlagos fel- használás mérséklésével 494 tonna benzin és 913 tonna gázolaj megtakarítása vált lehetővé. A vállalatnál meg­takarított üzemanyag értéke megközelítette a 19 millió forintot. Műszaki-gazdasási konferencia a BVK ban (Folytatás az l. oldalról.) A vállalati éves tervében jelentős helyet foglal el a/ importtal való takarékosság, illetve egyes tőkés import anyagoknak más termékek­kel történő helyettesítése. En­nek megfelelően alakítják illetve dolgozzák kd az ősz tönzési rendszert is. Az ösz­tönzés középpontjába az ön-, elszámolási rendszer beveze­tését, a vállalati szintű ered - ménv elérését és a tőkés ex­port növelését állítják, A BVK vezetése arra törekszik, hogy ebben az évben a vál­lalat elérje a tervben sze­replő mintegy 400—500 mil­lió forint eredményt, mert csak ebben az esetben tud­ják biztosítani az előirány­zott bérszi n vonal -fej lesztést. A Borsodi Vegyi Kombinát bruttó termelési értéke aa éves célkitűzések alapján az idén 11,8 százalékkal emel­kedik. Mintegy 4,9 százalék­kal nő a vállalat létszáma is,* mivel a kombinátban meg- valósuló fejlesztések és a kül­földi vállalkozások bővítése újabb, szakképzett dolgozók munkába állítását követeli meg. Mindezeket figyelembe véve. az egy dolgozóra jutó termelési érték tovább emel­kedik: az ötéves tervidőszak­ra 6,5 százalékos növekedés^ sei számolnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents