Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-23 / 45. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. február 23., szerda r b csafaser A szabin nők elrablása a Miskolci Kamaraszínházban Súgólyuk a színpad előtt, héttagú, zsahettes kamarazenekar a rivalda előtt a sarokban. Napjainkban szokatlan színpadi látvány. S ha még azt is tudjuk, hogy a lüggöny felhúzódása után — mert függöny is van! — ha- romfelvonásos színpadi játék kezdődik, valami tagnapjainkat idéző színi élvezet- vei: nézhetünk elébe. Magam nem tudnám megmondani, hányszor láttam már Schönthan komédiájánál; Kellér Dezső-átdolgozta változatát, hány Schönthan— Keilér A szabin nők elrablása előadásának emlékével gazdagon — vagy terhelten — ültem be a Miskolci Kamaraszínház nézőterére —• szokatlan időpontban — hétfőn este, hogy részese, élvezője ék ítésze legyek az újabb bemutatónak. Nehéz szabadulni a korábbi előadások élménymorzsáitól, az éppen húsz év előtti miskolci bemutatás emlékeitől, vagy a televíziós változattól, amit nem is olyan régen újítottak fel Bilicsi Tivadarra emlékezve, ez a most látott produkció mégis igen tetszett. Nemcsak azért, mert vígjátékra, zenés komédiára a nagyközönséggel együtt én is éhes vagyok, hanem mert az előadás a túlontúl ismert fordulatok ellenére is lekötött, szórakoztatott, s noha tudtam, mi következik, feszült izgalommal vártam a fordulatokat. A Bor József rendező — sok-sok szép miskolci előadás emléke fűződik névéhez, most vendég — vezényelte csapat érdekes dolgot bizonyított nem kevéssé érdekesen: azt bizonyította, hogy a színpadon a ripacsot a ripacskodás leghalványabb jelének beszüremlése nélkül is el lehet játszani és a harsány komédia keretében is meg lehet mutatni az emberi esendöséget. a kispolgári rátartiság tartalmatlanságát, a lenézett vándorkomédiás igazibb, emberibb arcát. A szabin nők elrablásának története már meglehetősen ismert. Rettegi Fridolin szín- igazgató kisded társulata a kisvárosba, Siklódra érkezik és a színidirektor, hogy megnyerje a köztiszteletben álló Bányai tanár urat, meg egyáltalán valamiképpen fenntartsa magát és társulatát a városban, színre viszi a tanár ifjúkori darabját, A szabin nők elrablását, ami végül is csúfos bukáshoz vezet, de mert komédiáról van szó, végül is a sok bonyodalom után minden jóra fordul. Bányai tanár úr ugyan egy életre leckét kap, de kardos felesége előtt merőben más színben mutatkozik meg a darab végére; a színipályára kóborolt ifjú visszatér jómódú atyjához, adósságok rendeződnek, szerelmesek egymásra találnak és közben lezajlik előttünk sok-sok móka, dal, tánc, talán kicsit hosszabban is, mint szükséges. A látottakon-hallottakon jól szórakozunk, s noha nem keressük az eszmei mondandót, a múlt század végén játszódó darab mához szóló „üzenetét”, ránk sugárzik valamiféle általános em beri humánum, meg némi kis örök tanulság, s azzal, meg három órányi kellemes szórakozás emlékével 'térhetünk haza. h Bor József a szűk teret nemekül kihasználó egyetlen díszletben — Gergely István nagyszerű és célszerű munkája —, Bányai tanár úr szalonjában perget le mindent, ebben az egyetlen szobában van jelen a kisvárosi gondolkodás, a kispolgári szalon rabságából kitörni vágyás bátortalan jelentkezése, a belenyugvó tunyaság — például a tanár veje esetében — és egy kicsit jelen van a látott életforma lenézése is, amit ma már természetesnek tartunk, de akkor még lázadásnak számított titokban elmenni egy színházi előadásra a feleség engedélye nélkül. A rendező a szűk keretek között is igen mozgalmas előadást produkált, a lehetőségein belül látványosát, igen érdekeset, meghagyta a szereplők folytonos „kibeszélését” a darabból, mintegy kissé archaizálva a játékot. A vendégként visszatért Somoss Zsuzsa táncai jól illeszkedtek a játékba, a Kalmár Péter vezényelte együttes Horváth Jenő — Szenes Iván verseire komponált — muzsikáját nagyszerűen szólaltatta meg; Torday Hajnal jelmezei stílszerűen egészítették " ki az előadást. A bemutató előadást kicsit beárnyékolta több szereplő megfázásos betegsége, ám ennek betudásával elismeréssel kell adóznunk szinte mindegyik résztvevőnek. Varga Gyula tétova, papucsférj Bányai tanár ura a kezdeti szórakozott tanár mesterkéltség után igen melegszívű, /emberi alakítássá nőtt; felesége alakjában Komáro- my Éva a házi tűzhely szentségét őrző, illetve annak szerepét játszó családanya és a házisárkány ötvözetét jelenítette meg, aki az élső jelre, ami férje valamiféle tehetségét jelzi, érző asszonnyá tud változni. Legnehezebb feladat talán Simon Györgynek jutott Rettegi megformálásával, mert neki kellett leginkább borotvaélen táncolva ripacskodástól mentesen megjeleníteni a ripacs igazgatót. Ragyogóan oldotta meg, a maga kóklerségében is erkölcsi fölényt adva a színi direktornak az eltunyult kispolgárral szemben. Kitűnő volt Róza szobalány alakjában Milviusz Andrea, felszabadultan komédiázó, sokszínű alakítása alakját, jóval szövegkönyvi formája fölé emelte. Ábrahám István igen jó, korán kicsit mackóssá lett, kispolgári vöt formált, aki- szeretne néha kiszabadulni környezetéből, de kényelméhez is kötődik, feleségét Péva Ibolya fogalmazta hihetően butuska, féltékeny asszonykává. Mátyás Jenő — érezhetően betegen — Rapo- sa Bogdán borkereskedőt formálta robusztus, lehengerlő figurává. Igen rokonszenvesen jelenítette meg a fia tel szerelmespárt Major Zsolt, illetve Pirisi Edit. (E szerepet felváltva Kátai Zsuzsa is játssza.) Kanalas László és Nádassy Anna egy-egy jó villanással gazdagította az előadást. Nem nehéz A szabin nők elrablásának sikerét megjósolni. Rettegi Fridolin és Bányai- tanár úr históriája újabb közönségrétegekkel találkozik. Rettegjék újra csatasorba álltak, hogy százakat és ezreket jól szórakoztassanak. Tulajdonképpen többre nem is vállalkoznak. De ez nagyon is megbecsülendő vállalkozás. Hát még, ha a vállalkozást jól is teljesítik. Mint most,. s bizonyára még jobban, ha a már említett megfázásos,' rekedtséggel járó bajok elhagyják a kis csapatot. Benedek Miklós Az ötödik kötet is kézben Kalász-köszöntő Miskolcon Személyesen. Éppen tíz éve lesz november hónapban, hogy először megszoríthattam Kalász László kezét. Ő Szalonnáról érkezett-jött; én Taktaharkányból voltam ott; Győrben találkoztunk, a Rába partján, két innen-me- gyei. A második költészeti biennálét számították akkor, 1973-ban, s a díjkiosztás ünnepén hallottam: Kalász Zászló Radnóti-díjat kapott... (Ki tartja ezt számon?!)... Amikor megkerestem, „földir ként” büszkén húztam ki magam, gratulálván neki az elismeréshez. (Ö természetesen ma sem dicsekszik vele; előtte olyan „nevek” voltak a Radnóti-díjasok listáján, mint Juhász Ferenc, Nagy László ...) Be kell még vallani: no, szégyen: bár „földinek” mondtam magam, nem ismertem Kalász Lászlót, verseit sem ráadásul... Tíz év telt el azóta. Azóta — jósorsomnak hála, személyesen is jobban megismerhettem Kalász Lászlót, s verseit is természetesen. Természetesen? — kérdezhetné most bárki, s kérdezem magam is: hiszen meny- r.pian élünk még itt, ebben e megyében, nem tudván arról: itt él köztünk egy Költő és Ember; Szalonnán tanító és József Attila-díjjal elismerten verstudó ember... Hallgatóként. Ott voltam hétfőn este Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban a Kalász László 50. születésnapja alkalmából megrendezett hivatalos ünnepi esten. Zsúfolásig megtelt a nagy előadóterem. Költőtársak, barátok, ismerősök, versolvasók, kíváncsiak voltak ilyen sokan. Tisztelők. — No, milyen volt a Kalászest? — kérdezte másnap reggel ' kollégám. — Nagy ünnep volt; ünnepélyes, megható, szép, emberi, felemelő — jutottak hirtelen eszembe a szavak válaszként. S utólag meggondolva a kérdést, sem mondhatok ennél sokkal többet, mint hivatalból jelen levő tudósító. A Magyar Írók Szövetségének al- elnöke, Fodor András kezdte: — Kedvás Laci, tudod te is, kínosan sok az évforduló, az évekhez kötött megemlékezés és köszöntés. De te ne restelld ezt a mai ünnepel, ahol barátok, ismerősök, tanítványok, tisztelők jöttek köszöntésedre: kijár neked ez az ünnep! Neked kijár — aki ennyire hű maradt a dalhoz; aki magára maradt végvári harcosként "ennyi derűt tudott, megőrizni és átadni: akinek — a madár a fontos — és nem a Hold; akinek első verse ezzel a címmel került kezembe; „Jóság legyen az ítélet"... Cs. Varga István irodalomtörténész folytatta a sort az üdvözlések sorában; természetesen „Kedves Laci”-ként szólva az ünnepeltről. Aki „panasz helyett gondot" mond; akit kiváló mesterségbeli tudás jellemez, képre és zenére érzékenység, uni- szónóságában is többhangú- ságon megszólalni képességtehetség __ Akit az „adakoz ó szeretet" jellemez és a „gyönyörködtetni tudás” és akihez „csak a személyes hang illik”... * Személyesen. Kedves Laci, Te. bizonyára nem fogsz megharagudni e megszólításért, hiszen bármikor bejössz hozzánk a szerkesztőségbe: így jár a ‘köszönés, tegezőül. Megvallom neked őszintén, szívesebben ülnék most veled egy kiskocsmában — mondjuk éppen Szalonnán —, mint itt izzadjak az írógép mellett. Azt mondták ünneped estjén, hogy téged jöttünk össze köszönteni. De csak el kellett hallgatniuk a kész-köszöntőknek — és megszólaltak verseid; s megint Te köszöntöttél minket. Megajándékoztál. Nem tudod másként... Most is mega jánd ékoztál bennünket: ötödik köteteddel is. (t. n. ).) Figyelmesen Keressétek ki azt a részt . .. Irodalomórán általában gyakran hang. zik el ilyen feiszóiiías. A rátkai nyolcadikosok is éppen ilyen feladató! oldanak meg. A felvétel bizonysága szerint nagy figyelemmel. Fotó; L. J. Kiállítások Az elmúlt években rendszeressé váltak a kiállítások az encsi járási-nagyközségi művelődési központban. Az idén is több kiállítás megrendezését vették tervbe. Az év első felében — 'öbbek közönt — Seres János, Papp László festőművészek tárlatát szeretnék megrendezni, de bemutatkozik itt a nádudvari Fazekas család legfiatalabb tagja is. Az év második felében rendezik maid meg a szentendrei kör bemutatkozását. s természetesen kiállítják a nyári képzőművészi alkotótábor anyagát is. A művelődési központban egyébként törekednek arra, hogy a képzőművészet különböző műfajainak képviselőit vonják be a kiállítási programba, hogy helyben is mind szélesebb lehetőséget teremtsenek a művészetekkel való ismerkedéshez. Az en- csi kiállításoknak egyébként igen jó visszhangjuk van a helybeliek körében. Egy-egy tárlatnak nem ritkán 1500 látogatója is van. Az iskolások pedig rendszeresen, közösen járnak át tárlatlátoga- tásra tanóráról, illetve a napközi otthonból. Miskolciak a kiadási tervben Megengedem... B eszállásra nógatott a vasúti hangszóró, szaporábbra fogtuk hát lépteinket a vágányok között. Csak a fiatal kalauznő nem sietett, mint aki • nélkül úgysem indulhat útjára a vonat. Sőt, egyik, igyekvő „civil” barátnőjének is odaszólt; „Ne menj tovább, szállj fel ebbe a kocsiba!” Már- már kapaszkodott volna fel a barátnő, de hirtelen visz- szavette lábát a lépcsőről: „Hiszen ez első osztály, a jegyem pedig a másodikra szóL” „No és?” — így a kalauznő. „Szállj csak fel nyugodtan, én megengedem, mert én kezelem itt a jegyeket...” Hogy végül is felszállt-e a barátnő vagy nem, sietségünkben nem figyeltük meg, de az „én megengedem ...” még mindig a fülemben maradt, s valahogy . nem hagy nyugton. Mert hogy is van ez? Hány, meg hány ilyen „megengedem” történik körülöttünk az életben? Hiába az újabb meg újabb tilalmak, egyes ipari és mező- •gazdasági üzemekben, szövetkezetekben. vállalatoknál, fittyet hánynak az egészre. Alacsony, közép, felső szinten egyaránt hányszor, meg hányszor megengedik megye- és országszerte, hogy a rokonok, jóbarátok, hivatalos kiküldetésben érkező feljebbvalók az üzem termékeiből, terméseiből valamilyen ajándékhoz juthatnak. Építkezési és más munkahelyeken hányszor megengedik vagy elnézik, hogy /lelkiismeretlen emberek különféle portékákat, értékes anyago- kat elorozzanak. Szépen gondozott parkokban, pompás virágágyások ‘közt sétálva, néma hallgatásunkkal hányszor megengedjük, hogy garázda alakok padokat, villanyarmatúrákat zúzzanak össze, díszbokro- kat. virágokat tapossanak, tördeljenek le. Hányszor megengedjük, hogy* drága pénzen felújított házfalakat firkáljanak össze, rondítsanak el a szemünk láttára, s vasúti kocsik berendezéseit rongálják, üléseit hasítsák fel. Es hányszor megengedjük ... De egyáltalán meddig engedjük még meg, hogy .egyes felelőtlen emberek bátorságot vegyenek és ennyi törvénytelenséget engedhessenek meg másoknak és persze — saját maguknak ... (h. j.) Az 1983-as esztendőben tizenkilenc kötet kiadását tervezi a Képzőművészeti Kiadó. Ezek között két olyan kiadvány is lesz, amely szőkébb pátriánkat közelebbről érinti. Megjelenésre vár ugyanis a Mai magyar művészet sorozatban Láncz Sándor kismonográfiája, amely Feledy Gyula Kossuth-díjas, kétszeres Munkácsy-díjas, SZOT-díjas grafikusművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét mutatja be a kortárs művészet iránt érdeklődő közönségnek, ismeretterjesztő jelleggel; a másik borsod-miskolci vonatkozású mű pedig szerzője révén kapcsolódik erősen hozzánk: dr. Végvári Lajos művészettörténész Munkácsy Mihályról szóló nagyszabású művészeti' ismeretterjesztő műve elsősorban a XIX. századi festészet iránt érdeklődőkhöz szól, de lebilincselő olvasmánynak ígérkezik a képzőművészet iránt érdeklődő minden olvasó számára. A kiadó ebben az évben is folytatja az 1971-ben útjára indított Mai magyar művészet sorozatát, de most már átalakítva, valamivel nagyobb formában és terjedelemben adja közre köteteit, szám szerinj; négyet. Ezek: Bozókv Mária Kunvári Lilláról, Losonci Miklós Csík Istvánról, Láncz Sándor Feledy Gyuláról, Menyhért László Szandai Sándorról szóló kismonográfiái. UgyasnJübbem az esztendőben a közoktatás és a közművelődés kapcsolatáról lesz szó az országos pedagógiai tanácskozáson, amelynek már negyedik alkalommal ad otthont Kazincbarcika. Közel négyszáz résztvevőt' várnak az április 6—7—8-án megrendezendő tanácskozásra, amelyen négy szekcióban vitatják meg a közös feladatokat. Így szó lesz a komplex művelődési intézményekről, a közművelődés és az iskolai szakte.ntervek kapcsolatáról, az iskola ás a könyvtárak együttműködéséről és azokról a tennivalókról, amelyek a két intézménytípusra várnak az ízlesformálásban. A korábbi gyakorlatnak megfelelően idén is több. a témához kapcsolódó bemutató foglalkozásra kerül majd sor csak folytatják a Képzőműm veszeti Zscbkönyvtár és .4* én múzeumom sorozatokat, két-lcét kötettel. Az előbbiben Császár László Műemlékvédelem Magyarországon és Székely András Az ókori Kelet művészete, az utóbbiban Hars Éva Modern művészet a pécsi múzeumokban 11. és Barkóczi István Spanyol . képek a Szépművészeti Múzeumban című munkája jelenik meg. Sorozaton kívüli kiadványaik között találjuk a fentebb már említett, Végvári Lajos írta Munkácsy Mihály- kötetet, Telepy Katalin Ivá- nyi Grünwald Bélát bemutató albumát, Szvoboda Gabriella Barabás Miklós-monográfiáját, továbbá Szabóky Zsolt Bolgár kolostorok című fotóalbumát, Gvarmathy László Török földön című fotóalbumát. Rácz István A vikingek öröksége című kötetét, Kardos Sándor és Szilágyi Gábor A magyar fotográfia ’című albumát, második, bővített kiadásban B6- nyi László Paál László-al- bumát, Bánszky Pál Naiv művészei Magyarországon című ismeretterjesztő kötetét, Csapó György Közelképek című.' harmincöt kortárs képzőművészt megszólaltató arcképgvűjteményét, valamint Domanovszky György Mai magyar népi iparművészet című munkáját. az óvodákban, az általános és a középfokú iskolákban, s különböző szakmai találkozókat is szerveznek. Barci- kán kívül a megye tíz településére terveznek szakmai látogatást az ország különböző részeiből érkező pedagógusoknak és népművelőknek. A megvitatásra kerülő témákban egyébként pálvaza- lot is kiírtak. Több mint kétszáz pályamű érkezett bg. a legjobbak díjazására az országos tanácskozás megnvitó- ünnepségén kerül sor. AIV. országos pedagógiai tanácskozáshoz kapcsolódva a Tan- könyvkiadó Vállalat kiállítást rendez majd az utóbbi időben megjelent tankönyvek illusztrátorainak munkáiból. (b) Közoktatás és közművelődés
