Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
/ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 1983. január 22., szombat Szabolcsi szomszédolás Jellegzetes nyíregyházi kép: a régi megyeháza, a mai megyei tanács székházának épületcsoportja A szomszédos Szabolcs 0 megye székvárosa napjainkban rendkívül pezsgő életet mutat. Régen oda a Krúdy Gyula világát jelentő álmos kisváros, már csak a roppant impozáns megyeháza és néhány más régi épület emlékeztet a hajdani nyírségi városkára. Szerencsére, a városképet itt jól meg tudták őrizni, a tágas tereket, széles utcákat a régi épületek és a közéjük hangulatilag jól illeszkedő új ' építmények veszik körül, és g modem lakótelep is színes, . derűs, szívvidító. (Két apróság feljegyzésre kívánkozik: szabolcsi alma helyett grape- fruitot kínálnak a boltokban, leszállított áron — a megcsú- £olt almát vasúti vagonokban * láttam —, a másik érdekesség pedig, hogy a szálloda portása elmondja, milyen szobát tud adni, s megkérdezi, azok közül milyet választok. Nem mindennapos dolog jelenlegi szállodaellátásunkban! De nem almát vásárolni mentünk. Nyíregyházára, és nem is a szálloda megismerése volt a cél.) Két olyan intézménnyel kívántunk megismerkedni, amelyek alig több mint egyesztendősek, de amelyekre a megyehatáron túl is oda kell figyelni. Ezek: a megyei művelődési központ és a színház. A művelődési központot 1981. november 21-én adtak át rendeltetésének. Aligha hihető, hogy bárki is elmenjen mellette anélkül, hogy közelebbről szemügyre ne venné. Az épület meghökkentő küllemű. Lábakon áll, külső kiképzése mindenképpen figyelmet érdemel, belső kiképzése, térelosztása ugyancsak. Maga az a tény, hogy az egész épület emelt szinten kezdődik, mintegy a földtől kicsit „elszakadt”, az emelt szintű tartalmi munka tudatát asszociálja a látogatóban. Nos, kilencvenöt főhivatású alkalmazottal, amelyek közül 35—40 vezető és szak- alkalmazott, a többi kiszolgáló személyzet, technikai munkatárs, sokféle művelődési lehetőséget igyekszik nyújtani ez az intézmény a nyíregyháziaknak. Nyitott ház, nemcsak 'szervezetileg, hanem kiképzését illetően is, és valójában Nyíregyháza szabadidős fóruma kíván lenni. Ezt rendkívül sokféle helyiséggel kívánja elérni. Maga a földszint, illetve első szint, hiszen a „földszint” az emeleten van, már látványosság, a második szinten roppant impozáns klubkávéház várja az érdeklődőket, sokféle ismeretszerzési lehetőséggel, hatalmas dokumentumtárja van, fonotékája, óriási nagyterem koncertek számára, kamaraterem, táncterem, kondicionáló terem, természettudományi stúdió, több gyermekfoglalkoztató helyiség, szakköri szobák, és ki tudná-még felsorolni, mi minden. Aki végigsétál az épületben, sokfélét választhat kedve szerint Elsősorban a kötetlen Egyesztendfis színház, egyesztendős művelődési kőzpant találkozások, beszélgetések lehetőségét szeretné ez a művelődési központ biztosítani. Húszmillió forintos költség- vetéssel dolgozik, a Szabolcs megyei Tanács intézménye, de természetesen Nyíregyháza közönségét látja el, ugyanakkor a megyében a módszertani munkát irányítja. Egy év alatt ötszáznál több rendezvényé volt, mintegy negyedmillió látogatóval. A látogatóknak a többsége, mintegy 70 százaléka fiatal. Igyekeznek a legkülönbözőbb ifjúsági rétegeket megnyerni és egymáshoz közelíteni, ami bizony, * nem megy mindig könnyen. Az intézmény a ház falain kívül is többféle módon próbál a lakosságra hatni, például cigánylakta településeken cigány műsorokat szervez, vagy „komplex tanyai vasárnapokat” más helyeken. Amikor ott jártunk, az épület fiatalokkal volt tele. Megszámlálhatatlan kisebb- nagyobb helyiség áll a köz- művelődés különböző módozatainak rendelkezésére, nyújt teret ahhoz, ugyanakkor az építész-szemmel roppant érdekesnek ható épület számos kihasználhatatlan térrel is terhes. Az itt dolgozó népművelők viszont jó tervekkel láttak munkához, és az első esztendő negyedmilliós látó- , gatottsága biztató. Alig 'valamivel „öregebb” . —■, 1981. október 17-én nyílt meg — a Móricz Zsigmond Színház. Nyíregyházának állandó társulata nem volt, de már a XIX. század elejétől voltak itt rendszeresen színházi előadások. Maga a színházi épület is, amit most felújítottak, régebbi, többek között a miskolci színház is rendszeresen vendégszerepeit benne. A hetvenes években Szabolcs megyében megindult dinamikus fejlődés hozta létre az önálló színházat is. Adott volt az épület, részben az adminisztráció és a szabadtéri színpad. Bozóky István — harminc évvel ezelőtt miskolci színigazgató — kapott megbízást a társulat és a színház megszervezésére, s ma 39 színész működik a Móricz Zsigmond Színházban, amely az első évben 220 előadást tartott Nyíregyházán, százat a megye más településein. Figyelmet érdemel, hogy 92 százalékos látogatottságot tudnak az első évre kimutatni. Az első év tapasztalatai alapján, mivel nem lehetett győzni a 320 előadást, némileg csökkentették az előadásszámot, s ebben az évadban .280 előadást terveznek a tájjal együtt. Ezenkívül „fehérfolt-akció” keretében színházat soha nem látott településeket is felkeresnek különböző színházi műsorokkal. A város és a megye szeretettel fogadta a színházát, és «Bozóky István szerint az első évben sikerült az alapokat jól megvetni. Mint mondja, realista színházat igyekeznek megvalósítani, de "ez nem a nagy realisták kizárólagosságát jelenti, hanem tágabb értelemben, az egész emberi élet realitásának felmutatását. Bérletet csak félházra szerveznek, hogy a pénztárnál mindig legyen jegy Az első évben nyolc darabot mutattak be, több emlékezetes sikerű volt közöttük. A most folyó évadban eddig három bemutatót tartottak, még egy gyermekda- rábot mutattak be. A Pygmalion előadásátláttuk is. Bozóky István rendezésében, díszleteivel és Hig- gins-alakításával, a nemrégen Miskolcon is bemutatott Mészöly Dezső-fordítást láthattuk, igen jól értelmezett, jól pergő, precíz előadásban, s talán nem érdektelen, hogy a Miskolcról odaszerződött Máthé Eta ugyanazt a Pear- ce-nét játszotta, mint Miskolcon, Csorba Ilonát' pedig egy kisebb szerepben — Mrs. Eyusford Hill — láthattuk. Jó előadás emlékével ülhettünk le másnap a színház tagjaival arról beszélgetni, miként él egy űj színház egy roppant , fejlődésnek indult vidéki magyar városban. Sok mindenről esett szó ezen a beszélgetésen, és szóba került az is, amiről már a művelődési központban is szót váltottunk előző napon, hogy a megye roppant fejlődése közben, a gazdasági felemelkedéssel együtt nem jött meg párhuzamosan az igényesség a kultúrára. Hogy ez az igényesség növekedjék, többek között éppen a színháznak, meg a művelődési ‘központnak jelent elsődleges feladatot. A Krúdy nevét viselő szélesvásznú moziban mindkét pénztár előtt 50—60 méteres sorok kígyóztak. Ponyvafilmet vetítettek. A Móricz Zsigmond nevét, viselő moziban sem Móricz nevéhez illő művet. Nyíregyháza is Magyarország, az itteni filmforgalmazás és nézői igénykapcsolat sem más, mint az ország más részein.,, Benedek Miklós ............................. j sjgh Ifíttl ' á?ú • ;í?’'' ' v-'.'' v; > I f.-.r ••! *< M A város szélén állt egy kaszárnya. Ebben a laktanyában huszárok laktak. Közülük a legfiatalabb volt a huszárgyerek. Ez a huszárgyerek nem szeretett lovat vakarni,. abra- kolni, se csizmát fényesíteni. így aztán a lova mindig borzas volt, a csizmája meg sáros. Egyszer híre ment a laktanyában, hogy másnap szemlét tart a kapitány. Lett erre nagy sürgés-forgás, mindenki lovat vakart, csizmát fényesített. Még este, vacsora után is ébren voltak a katonák, csak a huszárgyerek horkolt laposan a bundán, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A csizmája ott hevert a sarokba vágva, a lova éhesen toporgott a hetes almon, egyik sem tudott elaludni. — Mi baj van, komám? — kezdte a beszélgetést a csizma. — Miért toporogsz olyan elégedetlenül? — Hogyne toporognék — mondta a ló —, amikor ilyen hanyag gazdám van. Nem vakarja a hátamat, és nem. ad zabot. Hanem te miért nem alszol? — Nekem is ugyanez a bajom. Annyira szégyellem, hogy sárosán kell kiallnom holnap a szemlére, legszívesebben elbújdosnék. — Megyek én is veled — mopdta a ló. — Hát akkor menjünk együtt — mondta a csizma. Eloldotta a ló kötőfékjét, és fölpattant a hátára. Amikor a ló már nagyon éhes . volt és fáradt, a csizma pedig eltörődött a sok lovaglástól, egy rét közepén megálltak pihenni.'A lé legelt egy keveset, a csizma pedig lefeküdt egy szénabog- ly«r tövébe, hogy kinyújtóztassa magát. Ekkor lépett be a laktanya udvarára a kapitány. A bajsza olyan hegyes volt, mint a patkószög. A huszárok sorban álltak, csak egy hely volt üresen, a huszárgyereké, aki mezítláb cserkészte az udvart. A csizmáját és a lovát kereste, de' nem találta őket sehol. Jobbnak látta, ha eibujdo- sik, mintsem csizma és ló nélkül álljon ki a szemlére. Rejtvény Egész úton azon fogadko- zxrtt, ha egyszer megtalálja a lovát és a csizmáját, minden másképp lesz, ezután a -gondjukat viseli. Egyszer csak ráesteledett. Körülnézett. Éppen egy rét közepén találta- magát. Milyen szerencsém van, gondolta, és behúzódott az egyik boglya tövébe, hogy ott töltse el az éjszakát. Másnap reggel hamar fölébredt, mert a harmat megcsípte a bokáját, nem volt rajta csizma. Ahogy kászálódik kifelé a szénából, látja, hogy a szomszéd szénaboglya is mozog. Nem akart hinni a szemének: a saját csizmáját látta előbújni. A ló a boglya másik oldalán állt és prüszkölve szaglászta a harmatos füvet. Nagyon megörült. a huszárgyerek. — Csakhogy megvagytok — mondta boldogan, de azok elhúzták a szájukat. Szemmel láthatóan nem nagyon örültek. — Mi az, hát ti nem is örültök? — Megmondom őszintén — szólalt meg a csizma —, nem nagyon. — Olyan gazdát indultunk keresni — toldotta meg a ló_—, aki a gondun- ‘kat viseli! — De hiszen én éppen olyan vagyok! — Hisszük, ha látjuk — mondták erre mind a ketten, és hátat fordítottak. A huszárgyerek levette a válláról az abrakostarisznyát, amit még a laktanyában töltött meg, és a ló nyakába akasztotta. A másik tarisznyából csizmaápoló készségeket vett elő, és hozzálátott, hogy kifényesítse a csizmát. A ló is meg a csizma is nagyon csodálkoztak. Hihetetlen, hogy valaki annyira megváltozzék, ez talán nem is a mi' gazdánk, gondolták, csak hasonlít rá. — Na, most már elfogadtok a gazdátoknak? — El — mondták szinte egyszerre. A huszárgyerek fölhúzta a lábára a csizmát, fölült a'lovára, és elindult vissza a kaszárnyába. Ott a többi huszár nagy örömmel fogadta, mert azt hitték, már valami baja esett. Ettől kezdve az ő lovának volt a legfényesebb a szőre, az. ő csizmája ragyogott a legjobban. ' Amikor aztán a kapitány nyugdíjba ment, s már a huszárgyereknek legalább két araszra nőtt a harcsa- bajsza, őt választották meg kapitánynak, mert addigra híre ment, hogy ő viseli legjobban gondját a lovának meg a csizmájának, és mindannak, amit csak rábíznak. Oláh János Űrhajós írjátok be az alább felsorolt neveket áz ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt állóba kerülő betűk ‘felülről lefelé olvasva egy szovjet űrhajós nevét adják eredmé-' nyül. MARTIN, GÁBRIEL, o o o IGNÁC, KAROLTN. KATALIN, ELVIRA. SALAMON. A helyes megfejtéseket január 27-ig kell beküldeni nyílt levelezőlapon a következő címre: Észak-Ma- gyarország Szerkesztősége. Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. 3527. Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a következő: „Egyedül hallgatom a (tenger mormolását, Tenger habja felett futó [szél zúgását.” A helyes megfejtéseket beküldőitek közül könyvjutalmat nyertek a következők: Józsa Marianna, Miskolc, Szrosh u. 34., 3528: < Fec.or Erzsébet. Miskolc, ' Szrogh u. 34., 3528; Tóth Ilona Ágnes, Hejőpapi, Rákóczi u. 80.. 3594; Vas Marianna, Bánhorváti. Ifjúság út 44., 3642; Karakas Gábor. Tiszakeszi. Iglői út 20., ,345f: Tatár Mária, Alsózsol- ca, Kössujh u. 109., 3571. i