Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 13., csütörtök Filmlevél Viadukt A titokzatos Kovács úr (Bács Ferenc), Matuska (Michael Sarra­zin) egy robbantás tervrajzával, meg egy mellékszereplő. Még élénken emlékszem a korabeli újságok első oldalas tudósításaira, a moziban lá­tott híradóképsorokra, majd az éveken át vissza-visszaté- rő tárgyalási tudósításokra; serdülőkorom egyik legtöbbet emlegetett neve volt: Ma­tuska Szilveszter, a biatorbá- gyi vonatrobbantó. (Nem sokkal a merénylet utón ura­lomra került Hitler Adolf, ám Matuska neve továbbra is sokáig az elsösorbeli ré­mek között tartotta magát.) A fiatalabb mozilátogatók kedvéért érdemes megemlíte­ni, hogy 1931. szeptember 13- áról 14-ére virradó éjszaka a Budapestről Bécs felé tartó Orient expressz szerelvényét a biatorbágyi viadukttal együtt felrobbantották. A vo­nat a 27 méter magas hídról a mélybe zuhant, 22 halottja és igen sok sebesültje volt a merényletnek, s noha a tet­tes — Matuska Szilveszter — igen hamar kézre került, a magyar hatóságok kommu­nista akciónak minősítették a robbantást, statáriumot ren­deltek el, s ennek folyomá­nyaként hoztak halálos ítéle­tet Sallai Imre és Fürst Sán­dor ellen. (A lezuhant moz­donyt egyébként a felszaba­dulás után romjaiból felújí­tották, kis réztábla hirdette rajta a két szörnyhalált halt mozdonyvezető emlékét, s ez az öreg lokomotív a hatva­nas évek közepéig Miskolc és Budapest között vitte a gyors­vonatokat, az első Lillafü- red-expresszt is.) Mindezeket a mától látható Viadukt cí­mű film bemutatása elé kel­lett elmondanom. A Viadukt magyar—amerikai—NSZK koprodukcióban, Egon Eis forgatókönyve alapján, An­dor Tarnál operatőri munká­jával, Tamássy Zdenkó ze­néjével, Simó Sándor rende­zésében készült. Matuska Szilveszter sze­mélyisége sokáig foglalkoz­tatta egész Európát. Ez a bács­kai születésű tanító, aki az első világháborúban katona­tiszt volt, s Gömbös Gyula barátaihoz kapcsolódott, a két világháború között kü­lönféle üzleti vállalkozásokba kezdett, Becsben élt és több vasúti merényletet kísérelt meg, illetve követett el Ausztriában és Németország­ban. Tetteire nagyon nehéz magyarázatot találni, s a bé­csi rendőrség is örült me­rénylő után nyomozott. A merényletsorozat híre nem­csak az osztrák és német rendőrséget foglalkoztatta, hanem a magyar hatóságok is tudomást szereztek róla és felfigyeltek Matuskára, aki ugyan külföldön élt, de ma­gyar volt, ráadásul egykori magyar katonatiszt. A biatorbágyi merényletről 1959-ben Várlconyi Zoltán készített Merénylet címmel nagyszabású filmet, amely már a puszta merényleten túl annak hazai politikai, il­letve politikai rendészeti vo­natkozásait is felmutatta. Most Simó Sándor filmje igen elemző módon azt ábrá­zolja, hogy a megszállott vo­natrobbant gatót miként igye­keztek a magyar politikai rendészeti szervek magukhoz kötni, mert szükségük volt egy olyan bűncselekményre, amelyet a kommunisták számlájára lehet írni, s amelyre hivatkozással az ak­kor liberálisnak tartott kor­mányzatot felválthatja egy erélyesebb és főleg jobbolda­libb vezetés, azaz Gömbös Gyula. Azt mutatja meg e film, miként lett Matuska egy bizonyos titokzatos Ko­vács úr, a magyar szervek megbízottja hatására ennek a manipulációnak sokszorosan gyilkos eszköze és miként tették' lehetetlenné, hogy a más megállapításokra jutott osztrák rendőrség véleménye ismertté legyen. Kovács úr embere a sokat tudó osztrák nyomozót lelőtte, Matuská- val megindult a bírósági já­ték, egy állítólag talált pri­mitív. néhány soros írás alapján pedig hajtóvadászat kezdődött a kommunisták el­len. A film tulajdonképpen po­litikai bűnügyi történet, ám a fikciókra épülő krimik iz- galmasságát messze felülmúl­ja. Matuska külföldi életének, kiszámíthatatlan tetteinek, környezetének bemutatása, az osztrák és német terüle­ten végrehajtott robbantásai­nak és azok nyomozásának bemutatása roppant feszült, izgalmas, csakúgy mint a biatorbágyi merénylet előké­szítése és maga a merénylet ábrázolása/ (Ismeretes, hogy egy valódi mozdony zuhant le a felvételeknél a valódi viaduktról. A látványtervező a Párizsban élő, világhírű művész: Trauner Sándor.) Igen érzékletesen mutatja be a film a harmincas évek leg­elejének hazai politikai ren­dészeti megosztottságát, a jobboldali erők titkos szer­vezkedését, hatalomátvételre készülését, ami Gömbös mi­niszterelnökségével be is kö­vetkezett. A filmtörténet alapját az élet produkálta, a fiktív részletek kitűnően megoldot­tak. Az 1930-as szilveszteri Bécs, majd a német és oszt­rák kisvárosi, fürdőhelyi élet, az ott élők színes for­gataga, mint Matuska kiszá­míthatatlan cselekvéseinek háttere, majd a hazai élet néhány mozzanata, mind­mind érdekesek, izgalmasak, látványosak és fordulatosak, a film egésze, miközben indí­tékokat keres, politikai hát­teret elemez. megvilágít, mindvégig felfűtött izgalom­ban tart, szórakoztat. Matus­ka szerepére A lovakat lelö­vik, ugye? főszerepéből is­mert Michael Sarrazint szer­ződtették, aki kitűnően ol­dotta meg feladatát. Igen jó Towje Kleiner a bécsi dr. Epstein nyomozó alakjában, Bács Ferenc, a titokzatos Kovács úrként, Constanze Engelbrecht Almási Ilona­ként; a kisebb szerepekben Tordy Gézát, Udvaros Do­rottyát, Koltay Róbertét, He- tényi Pált kell említeni. — Egészében a Viadukt külö­nös figyelmet érdemlő film­alkotás. Benedek Miklós Autoqram Felhívás szakmunkásokat előkészítő tanfolyamra f Az Agrárfelsőoktatási In­tézmények Felvételi Előkészí­tő Bizottsága Szakmunkáso­kat Előkészítő Tanfolyama (SZÉT) felvételt hirdet a tan­folyam 1983/84. tanévére. A tanfolyamra jelentkez­hetnek azok a mezőgazdá­ságban, élelmiszeriparban, erdészeti, fagazdasági üze­mekben, Mezőgép vállalatok­nál, szakszövetkezetekben dolgozó fiatal szakmunkások, akik a 10/1978. (VIII. 29.) OM—MüM sz. együttes ren­delet 3. és 4. §-ában foglalt feltételeknek megfelelnek. A tanfolyamra előzetesen levélben 1983. február hó 28- ig lehet jelentkezni az aláb­bi címen: Agrárfelsőoktatási Intézmé­nyek Felvételi Előkészítő Bi­zottsága, SZÉT tanfolyam. Gödöllő, Páter Károly u. 1. 2103 A jelentkező szakmunká­soknak a tanfolyam vezető­sége megküldi a SZÉT rész­letes felvételi tájékoztatóját és a felvételhez szükséges je­lentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve 1983. április hó 15- ig kell a tanfolyam címére eljuttatni. A felvételi feltételeknek megfelelt pályázók 1983. má­gusában pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt, vég­leges felvételükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő 10 hónap (szeptember—június), ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyam elvég­zése után a hallgatók bár­melyik agrárfelsőoktatási in­tézményben felvételi vizsgát tehetnek. Sikeres felvételi vizsga után a választott in­tézmény képzési céljának és idejének megfelelő agrár- mérnöki, üzemmérnöki dip­lomát szerezhetnek. Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága, Gödöllő Harmadikos fiam reggel kért egy tízest. Koncert lesz az iskolában. Az aulában tartott hangversenyre csak az mehet, aki leszurkolja érte a tíz forintot. Ismert nevű táncdalénekesnö fog fellépni, természetesen zenekarral együtt. (Mostanában igen gyakran járnak haknizó éne­kesek, színészek az általános iskolákba fellépni. Gyanítom azért, mert itt biztos a be­vétel, hálás a közönség, más­hol meg nem nagyon tudják eladni műsorukat.) Odaadom a tízest és rögtön el is felej­tem az egészet. Este aztán a gyerek diadalmasan húz elő egy gyűrött kockás lapot, gondolom a számtanfüzetéböl tépte ki. Autogramot kért és kapott az énekesnőtől. Az elsőt életében. Megnézem hát, s tátva marad a szám meg­lepetésemben. A majdnem olvashatatlan aláírás alatt jól olvashatóan ott van a mű­vésznő telefonszáma is. — Te! — kérdezem gya­nakodva — csak nem mondta neked, hogy hívd fel? — Nem —r mondja a gye­rek halálos komolyan —, de nem is hívnám. Nagyon so­vány. (sz-i) A mintarajzolást is meg kell tanulni. Amikor az első szövőszé­keket felállították, gyakran kopogtattak be vendégek a miskolci Kossuth Gimnázi­umba, hogy körülkíváncsi. ■ kodják a perzsaszőnyeget ké­szítő lányokat. Azóta leper­gett egy negyedszázad az idő rostáján, s bár a sző­nyegek egyre szebbek let­tek — folyamatosan gyara­pították s gyarapítják ma is motívumgyűjteményüket — s a szorgoskodó lányok is csinosak, hiszen nem öreg­szenek, mindig tizennégy-ti- zennyolc évesek, elmaradt a vendégjárás. A szenzáció íze múlt el annak, hogy a kos- suthosok szőnek. Hogy mi maradt helyette? Az iskola igazgatónője, Sár­közi Andorné szerint az a jó lehetőség, amire az ötnapos, rohanó tempójú tanításban egyre kevesebb alkalom ma­rad. Az óraszámok maga­sak, megrövidítik a dél­utánt. kevesebb idő jut ar­ra, ami színesíti az iskolai életet. A közösségi alkal­makra ... Márpedig — mondja az igazgatónő — Sá­rospatakot sem csak a mate­matikaórák színvonala, ha­nem az iskola szelleme tet­te híressé. Az amit pluszba tudott adni. A szőnyegszö­vés sem csak az esztétikai nevelést segíti, de a közös­ségit is. Egy szőnyeg nem egyetlen gyerek munkája, együtt dolgoznak rajta. Dolgoznak? A lányok — elsősök — nem használták ezt a szót. Azt mondta az egyikük; nagyon jó szórako­zás. A másik kislány már learatta az első babérokat is; a kis mintaszőnyeg — te­nyérnyi darabka — elkészült karácsonyra... Az egész családnak tetszett — bizony­gatja —, de azután a mun­kája fölé hajol. Ö már min­tát rajzol. Azt is meg kell tanulni ... A tanárnő, Török Erika egyébként matematikát és fizikát tanít. De mert kos- suthos korában ő is tanulta a szőnyegszövést, besegít a műhelymunkában. Hogy volt-e, van-e haszna az itt szerzett ismeretnek? „Már miért ne lenne? Én például sokat köszönhetek a sző­nyegszövésnek a színérzékem kialakításában... S néha, nagyobb rámán, készítek otthon is, a magam örömé­re..«.” Ennyi? „Hát nem csak ez! Ügy gondolom, rengeteg nevelési lehetőség is rejlik benne. Ez kötetle­nebb forma, mint az óra. Fejleszti a kézügyességüket, hiszen először még egy egy­szerű száifelvetés is gondot okoz. És van, amikor a ka­lapács is előkerül. De túl ezeken. Ügy gondolom, a gyerekek másik arcát is megismerhetjük itt...” Szóval a gyerekek másik arcát?! Két hét alatt négy órát töltenek a műhelyben a gimnazisták és a szakközép- iskolások. Kötelezően, de nem kényszerből. Inkább szíves-örömest. Az ötös kényszere nem hajtja őket. „Itt nincs osztályozás. Egy­szerűen jó nézni, ahogy ki­alakul a minta ...” — mond­ja egyikük, s hozzáteszi: Ö bizony várja, hogy mikor jöhetnek ... Sárközi Andorné a nevelő szerepét említi, közösségfor­máló erejét, munkára neve­lő feladatát. Ami nem frá­zis — teszi hozzá nyomaté­kül. De persze az sem mindegy, hogy a kuriózum mellett — a szőnyegszövő műhelynek ma sincs párja — az eladott darabokból jut nemcsak a gyerekek jutal­mazására („Az ösztönzés és a jutalmazás nem maradhat el a szorgalmas igyekeze­tért.”), hanem, ahogy a szük­ség hozza, a klub felszerelé­sének gyarapítására, a könyvtár fejlesztésére. A negyedszázad alatt — Gyurcsik Józsefné műhely- vezető pontos kimutatása szerint — 853 szőnyeg ké­szült a most már 32-re gya­rapodott szövőgépen. Éven­te átlagosan ötven négyzet- méternyi készült el. Az is­kola növendékei közül min­denki elsajátította a sző­nyegkészítés fogásait. Hogy hasznukra-e? A tapasztala­tok azt mutatják, idő múl­tával sokan készítenek ma­guknak szőnyeget. Amikor gyesen vannak, amikor gya­rapítani akarják lakásukat. Van, aki rákéredzkedik a gépre, van, aki mintát kér kölcsön. Negyedszázad is kevés volt, hogy a lányok így szerzett tudását, gyakor­latát hasznosítani akarná valamiféle vállalat... És hát az is igaz, a többség to­vábbtanul... Pályát vá­laszt ... De azért nem hiába­való e nemes kézimunka megtanulása... Az igazgatónő azt mond­ta; egy pillanatra felrémlett, hogy az ötnapos tanítás hogy fér majd össze a műhellyel. De azután megtartották, bár a heti háromról kétheten­kénti négyre csökkentették a műhelyórák számát. Ez is egyike azoknak a plusz le­hetőségeknek, amit egy isko­la adhat. Az emberformáló lehetőségeknek. Amiben per­sze benne vannak a szom­bati kirándulások csakúgy, mint a klub közösségformáló rendezvényei... Csutorás Annamária Fotó: Laczó József Hogy is kell vezetni a szálat? Szép lesz ez a szőnyeg A Természettudományi Múzeum áj szerzeményei A közelmúltban néhány ér­tékes darabbal gyarapodott s Természettudományi Múze­um ásványtára. Különböző kristályokat vásároltak a ro­mániai Erzsébet-bányáról: baritot, piritet kalcitot és 3 darab antimonit kristálycso­portot. A múzeum 65 ezer darabos . gyűjteményében ezek nem hiányt pótolnak, inkább a kristályok újabb és változatos kifejlődését pél­dázzák, egyben azt is — amint azt szakértők állítják —, hogy minden egyes kris­tálynak „egyénisége”, sajátos megjelenése van. Egy nyugatnémet, gyűjtő is ;egltette :k ásványtár gya­rapodását: a múzeumnak ajándékozott egy kétgram- ^nos vasmeteori tot. A Mills elnevezésű meteorit Űj-Me- xikóból származik, 1966-ban találták. A Szovjetunióból csere út­ján került a gyűjteménybe 15 értékes ásvány, köz.tük a hakmannit nevezetű külön­legesség, a Kóla-félszigetről. Ezt sajnos, sohasem tekint­hetik meg a latosa tők. mert egyedülálló tulajdonságú- a fényre elbomlik. A j-it'-o ványt sötét helven fekete papírba csomagolva őrzik.

Next

/
Thumbnails
Contents