Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
1983. január 12., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 cipel mell... Idegenforgalom '83 Elébe kell menni a vendégnek! Eiy élei r Jólesik a szemnek az esztendők zord időjárású fordulóján, ha csak végignéz az ember az idegenforgalmi irodák 19B3. évi pro pektusain. Az egyik velencei gondolás képével csábítja utazásra a reménybeli turistát, a másik strandfelvételt, a harmadik rövidnadrágos fiatal lány képét tette címlapjára. Nem hiányzik természetesen a budai Halászbástya, a Balaton partja, közismert és kevésbé ismert idegenforgalmi nevezetességeink bemutatása sem. Hiszen nemcsak a határokon túl lehet utazni —, s erre a közhelyszámba menő igazságra az utóbbi évek nehezebb gazdasági körülményei mindinkább rádöbbentenek. MAGAS TANDÍJAT FIZETTÜNK Ilyenkor, télvíz idején még nehéz tervezni az év szebbik felére. És mégis: a március végén megrendezésre kerülő, hagyományosnak számító Budapesti Tavasz Fesztivál plakátjai már hosszú ideje láthatók több európai nagyváros és idegenforgalmi centrum házfalain. Hívogatva a vendégeket, kik közül sok ezren azért jönnek el. mert korábban sem csalódtak rendezvényeinkben. Mind többen és mind szívesebben jönnek hozzánk Európa és más földrészek sok országából. Ha sokára, ha „magas tandíjat fizetve” is, de mostanára megtanulta a magyar idegenforgalom a vendégek kulturált fogadtatásának minden.- teendőjét. Gondolnak a magyar utazási irodák a hazai vendégekre is, ami az előbbinél Is nagyobb és összetettebb feladatot jelent. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a belföldi turizmus elé új követelményeket állítanak a nehezebb körülmények, s mindez hatással lesz a belföldi turizmusra éppúgy, mint a magyar utasok külföldi programjaira. A magyar turista — csakúgy, mint más országok lakói — továbbra is szeret és akar utazni, de előnyben részesíti azokat az utakat, amelyek nem merítik ki pénztárcáját. VERSENYBEN AZ UTAZÁSI IRODÁK Az ábécé sorrendjében haladva: a Budapest Tourist —. amely a megyei idegen- forgalmi hivatalokkal közösen adta ki évi programfüzetét — azzal is megkönnyítette a turisták di igát, hogy áttekinthető táblázatot közöl. Innen az olvasó gyorsan kiválaszthatja a számára legkedvezőbbnek látszó utat. hiszen nemcsak az úticélok és az időpontok szerepelnek ott, hanem az éppoly fontos árak is. Lehet másfél ezer forint alatti áron utazni a szomszédos Szlovákiába —r és lehet közel százezerért Japánba. El lehet jutni a Szovjetunióba 1700 forintért is —a közeli Ungvárra — és kereken tízszer annyiért a távol-keleti vidékre. Olcsón, szórakozva tanítja meg utasait sízni a szlovák Tátrában a Cooptourist, szilvesztertől április közepéig indítva csoportjait. Egyhetes nyaralást ad Szocsi mellett; a szovjet tengerpart üdülőhelyén hat és fél ezer forinttól, nyolcnapos elő- és utó- szpzonbeli üdülést Bulgáriában 3600 forintért. Szép számmal vannak már magyar turisták, akik mindezt végigjárták és valami különlegességre vágynak. Mehetnek a szövetkezetek utazási irodájával a Kanári-szigetekre is, ha van rá 36 ezer forintjuk. Ugyancsak sok kedvezményes utat indít az Express, az ifjúság utazási irodája — most a szokásosnál is többet, tekintettel a Nemzetközi Diákévre. Kedvezményt ad ifjúsági csoportoknak a MALÉV repülőgépein, igazolványt állít ki, amivel igénybe vehetik Európa-szerte az ifjúsági házakat. Egyéb útjaikon is alacsonyabbak az árak — annyival, amennyivel kevesebb kényelmet (több romantikát) igényelnek az ifjú turisták. A nyolcvanéves IBUSZ pedig valóban hasznosítja évtizedek tapasztalatait, amikor hagyományos program- füzetét új jelszóval indítja: „Nincs ismeretlen táj!”. Lehet barangolni vele 5200 forintért Bulgáriában — és közel harmincezerért Spanyolország—Portugália—Marokkó útvonalon, de a kettő között és azokon túl is. Szervez olyan utakat, amelyeken a két hét egyik fele utazás, a másik pihenés. Lehet gondolkodni kinek-kinek fantáziája — és pénztárcája szerint. Tavaly decemberben elsőként jelentkezett program- ajánlatával a Volántourist, amely több elő- és utósze- zoni utat indít szocialista országokba. Tengerparton lehetőséget teremt arra is. hogy a drága szállodák helyett fizetővendégszobákban lakjanak a magyar turisták. Másutt viszont olcsóbb szállodai szobákat bérel vendégei számára. Minden utazási iroda igyekszik tehát „közel jönni” a turistákhoz, s az év végére derül majd ki, hogy milyen sikerrel. Igazi verseny folyik most az utazási irodák között, s bármennyire is a gazdasági nehézségek kényszerítették ki ezt — mégis így természetes. Az irodáknak, a vállalatoknak kell elébe menniük a vendégeknek, a turistáknak, snem fordítva. Talán most először bekövetkezik az is, hogy az utazni akarók valóban válogathatnak. s érdeklődésükre nem a fanyalgó .„nincs” választ kapják, mint sokáig és sok út esetében megtörtént. Minden rosszban van valami jó! BÉRLETAKCIÓ HAZAI TÁJAKRA Előtérbe kerültek a hazai utak. Korántsem véletlen, hogy valamennyi utazási iroda legalább ugyanolyan vastag füzetet adott ki belföldi útjairól, mint a külföldiekről. Ezek között is — elsősorban az egyéni utaknál — különösen nagy súlyt kaptak a rövid utak. Ma a megemelt vasúti és autóbusztarifák, a rendkívül drága benzin miatt aligha utazik bárki is szívesen távolabbi vidékekre az országon belül. Ezért is szólnak úgy a programok, hogy mindenki megtalálhassa bennük azt, amire vágyik, de lehetőleg lakóhelyéhez közel vagy olyan árakon, amelyek még a dráé gább közlekedés mellett is megfizethetők. S ezért indított az egyik utazási iroda bérletakciót több belföldi útra, ezért hirdeti, hogy a Budapestről induló utak nemcsak a budapestieké. Ha kényszer szülte is, tény, hogy az észszerű, átgondolt és közérdekű belső turizmus új fejlődési szakaszához érkezett. Mindez indokolja, hogy a megyei idegenforgalmi hivatalok, irodák az eddiginél is jobban kapcsolódjanak be a belföldi turizmusba, ök tudják legjobban megmutatni a „szűkebb haza”, a megye vagy tájegység idegenforgalmi értékeit, látnivalóit, megkóstoltatni a „tájjellegű” enni-inni valókat. Vendéget könnyű találni — helyben és a környéken. „Csak” jó szervezés és megfelelő propaganda kell hozzá. V. E. Ingerlőén lágy dohányszag keveredik a langy meleggel, ahogyan teremről teremre haladunk befelé a dohánygyári csarnokban, s a gépek zaja, amely a diszkózenék monoton dobritmusára emlékeztet, egyre erősbödő zakatolássá, végül fülsiketítő zúgássá válik. Köröttünk vaskalitkájuk- ban kartontömegek úszkálnak a levegőben, lágy himbálódzással utaznak a füstszűrös és szűrő nélküli Sym- phoniák, perillák, torokkaparó és gyenge cigaretták majdani végcéljuk — a fogyasztók elé. Addig, persze még van néhány kitérő. — Hát itt volnánk... — néz rám tulajdonosi büszkeséggel Csorosz Andrásné. — Ez a gyártóterem, készül itt szűrös és szűrő nélküli cigaretta is. Ez az én gépem — mutat rá az egyikre a teremben lévő sok közül. En kérdezgetek, ő válaszol, de hogy milyen hangerővel, azt csak akkor tudnánk meg, ha valami véletlen folytán a „Nagy Rendező levelimé a hangot”, s a hirtelen beálló csendben kiderülne: torkunk szakadtából ordítunk. — Nézze... most felrakom a papírt, most jön a késcsere, ami vágja a papírt, majd következik a raganyagcsere, ettől ragacsos mindig az ujjunk ..., most a nyomdaíel- télel, és most festéket teszek a festéktartóba, és a legutolsó a gép beállítása. Ez különbem már a műszerész feladata. Most beindítom a gépet... ezután a szedőmő mellé állok, és persze nem tudom megállni, hogy ne segítsek, bár nekem már nem ez a fő feladatom. Vezető vagyok. Egy gép mellett hárman dolgozunk; a műszerész, a szedő és a vezető. Igaz, én sem vezetőként kezdtem ... — Hogyan is kezdte? — Sátoraljaújhelyi születésű vagyok, itt nőttem fel, s nevelkedtünk mi négyen testvérek, nevelőszülők által. Szüléimét nem ismertem, 9 hónapos koromban már egyikük sem élt. Négyünk közül egyedül én vágytam ide dolgozni, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárba. Nem mondhatnám, hogy könnyen ment. Már 1956 előtt be szerettem volna kerülni, de. akkoriban nem kellett még annyi munkáskéz, hát nem sikerült. 1957-től kaptam végre munkát, s azóta itt vagyok. Egy nap, egy óra kihagyás nélkül... Kezdtem a kézi csomagolásnál és amikor ez megszűnt, 1960-tól a kommersz cigaretták csomagolásánál dolgoztam. 1966-tól két hónapot töltöttem gép mellett mint tanuló szedő, s úgy gondolom, sikerrel, mert azóta egyfolytában vezető vagyok a gépnél. — Egy éve, amióta betöltöttem a 25. munkaévet, szakmunkásbért kapok, 17 forint 10 fillért. Ez átlagban, a három műszakkal járó pótlékkal együtt, 3700-tól 4200 forintig alakul egy hónapban. Mikor mennyi a teljesítmény ... S ez nemcsak tőlünk függ, hanem az előforduló géphibáktól is. De e nélkül nines is igazán teljes műszak, Szerencsére pillanatok alatt megjavítják a gépet, nem sok a kihasználatlan idő. — Azt sem mondhatnám, hogy dohánygyári dinasztiát képeznék. Harmincéves lányom ugyan itt dolgozik, de a 27 éves fiamnak és a férjemnek a Tefu és a Volán ad munkát. Mégis miért szeretek itt? Ezt már sokan megkérdezték tőlem. Megkérdezték. és legtöbbjük azon csodálkozott, hogy egy óra kihagyásom sem volt, és én ezt hogyan bírtam, mondták . . Én nagyon-nagyon szeretek itt dolgozni. És bírom, ameddig bírom, pedig nem vagyok egészséges. Az idegen más szemmel néz itt szét, de nekem minden természetes. A zaj, télen a nyári meleg, nyáron a fullasztó hőség, a mindenüvé latapadó dohánymorzsák, a dohányszag (mellesleg az egész család cigarettázik nálunk), a töltőből repülő cigaretták látványa. Ismerek itt minden termet, zugot, mint ahogyan a gyár kertjének szinte minden fáját. — Van-e maradandó emlékem? Rossz nincs. A huszonhat év alatt négy igazgató, de az igazgatói irodába mindig csak hívtak, sose magamtól kopogtam, s akkor mindig valami kellemeset közöltek velem. Így maradtak meg bennem a jó emlékek: a nem várt prémiumok, kitüntetések és jutalmak ... mostanra kétszeres Kiváló Dolgozó lettem. Balesetem sem volt, pedig veszélyes üzem vagyunk ... ... de mégsem, egyszer azért megvágtam az ujjam, régen begyógyult már ... A világoskék szemek kicsit fáradtan, de kitartóan csillognak az üde, tiszta bőrű arcban. A fűzős vászoncipők csak zoknit fognak körül, harisnyát itt még télen sem tűr el az emberi test. — Három év múlva nyugdíjba megyek. Mit szeretnék még elérni? Tulajdonképpen, ha a lakást vesszük alapul, még nem értem el semmit. Fiam, lányom házas emberek, önálló lakással. Mi viszont a férjemmel nagyon rossz körülmények között élünk, egy nyirkos szobakonyhában, húszéves lakásigényléssel. Már csak abban reménykedem, hogy előbb- utóbb szanálnak minket, s mire nyugdíjba kerülök, benyithatok a fürdőszobába is ... És nyugdíjas koromban szeretnék valahová elmenni nyaralni, mert még soha nem voltam, csak kirándulgattam a környéken a gyerekekkel. * A dohánygyár termeiben mindenütt tilos a dohányzás. Csorosz Andrásné, miközben rekedtes hangján beszél. mohó szippantásokkal, gyorsan szívja a cigarettáját, izmaiban az ugrásra kész be- idegzettséggel, hogv gépét otthagyta, nincs idő lassú füstölgésre ... Most elnyomja az utolsót is, majd feláll. s megigazítva a haját leszorító piros kendőt, amelynek színe megegyezik a körmén levő. félig lepattog- zott körömlakkal, indul visz- sza a zúgó terembe, a gépe mellé. Keresztény Gabriella laczó József felvételei ság másik téli kikötője. Fölötte „parkíroz” a MAHART és a FOKA néhány önjáró uszálya, hajója. Schmied Gyula telelő parancsnok elmondotta, hogy itt tíz uszály, húrom kőkirakó hajó, a Hullám beutazó, a Hejő, a Tárná kitűző hajó és a Tokaj meder- tisztító szerhajó, három tanyahájó és a motorcsónak-tároló van téli pihenőben. A hetenként Megtakarítják a hótól a hajókat a bodrogi téli kikötőben. Téli kikötők December közepén vonult téli kikötőbe az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság flottillája. A jégtörő hajók téli üzemmódra való átállítása már novemberben megtörtént, átestek a szokásos ellenőrzéseken, szemléken, aztán még egy rövid hónapig vontatóként •dolgoztak a Tiszán és a Bodrogon. Zcmiényi István, az igazgatóság hajózási felelőse most arról tájékoztatott, hogy a szemlén jó eredménnyel vizsgáztak a jégtörő hajók. Most a tiszalöld téli kikötőben állnak készenlétben. A Jégvirág IX. és X. hajókon teljes a személyzet és az üzemanyagkészlet. Bodolai Albert hajóvezető, készenléti parancsnok azt mondja. hogy „melegen tartják” a két nagyteljesítményű hajót, mivel — ha erre szükség van —, bármikor munkába kell állni. A Jégvirág I. és II. kisebb teljesítményű jégtörő hajókat 24 óra alatt tehetik üzemképessé. A Bodrog Tisza-torko- lata fölött van az igazgatóegymást váltó őrségnek most nem sok dolga akad, mivel eddig alig esett hó és a folyó itt egyébként is ritkán fagy be. Ez az inban nem jelent tétlenséget. A hóeltakarítás mellett felkészültek a „jegelésre” is; ha befagyna a folyó vize, a hajók körül fűrésszel, baltával meg kell bontani a jeget. A meteorológia enyhe telet jósol. A jégtörőflottilla azonban készenlétben áll. Ez a feladata. O. J. Készenlétben a jégtörő hajók
