Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 12., szerda Shakespeare-bemutató után f Beh furcsa, de kegyetlen dolog a színház. A jelenle­vők számára. Furcsa lenne és kegyetlen? Miért? Hiszen éppily fur­csa és kegyetlen dolog le­ket az, ha a legszakavatot­tabb irányítású felkészülés, a lelkiismeret legmelegebb előkészülete sem segít meg­gyógyítani a betegséget: a csapatból valaki dekoncent- rált, vagy éppenséggel a be­teg nem bírja a beavatko­zást. De maradjunk a színház­nál. Major Tamás újra Mis­kolcon rendezett. A Tar- tuffe és a Chioggiai csetepa­té után Shakespeare Szeget szeggel című színművének (drámai játék vígjátéki ele­mekkel, avagy fordítva) meg- olvasásával vállalkozott a darab színpadra állítására. Ez volt a minap a Miskolci Nemzeti Színház új nagy- színházi bemutatója. Derültünk? Derültünk is. Elszorult a szívünk? El is szorult. Mértékkel. Kimér­ten. De mi történt velünk (bennünk) valójában, miköz­ben megtörtént előttünk a játék? Nekünk, magyaroknak iga­zán nem újság, ha álruhás meséről-valóságról hallunk, olvasunk. Mátyás királyunk is sokszor osztott álruhában szerzett tapasztalatok alap­ján igazságot. Büntetve a gőgösöket, a hatalmukkal < nem élni —, hanem vissza-’ élni kész hatalmasokat. Shakespeare Vincentiója — Bécs hercege — hát isme­rősként ölt előttünk álruhát a Szeget szeggel-ben: „Én engedtem oly hosszúra a pó­rázt / Zsarnokság volna né­pem sújtanom / Azért, ami­re én kapattam. / Mert él- kapatás az, ha van tere A bűnösnek s nincs a bünte­tésnek — / Ezért ruháztam Angelora tisztem: / Hevem súlyával ő sújtson kemé­nyen; / így én magam nem. állok porondra / S nem ér­het gáncs. De uralmát ki­kémlelem.” A „gáncs” persze így is eléri (mert éppen álruhás) a herceget Lucio, e nagyszájú, de lelke-is-van léhűtő alak­jának képében. A Herceg — Körtvélyessy Zsolt — és Lu­cio — Szirtes Gábor — a miskolci előadás két, jelen­létben és színpadi megjele­nítésben leginkább vitatha­tó figurája. A néző úgy "hi­szi. az álruhavállalás azt a fajta rejtőzést követeli meg, ami nem enged szabad utas­teret az érzelmek és gondo­latok külső lobogtatásának; a bensőbe szorítja azokat. Ehhez képest Körtvélyessy Zsolt hercege-barátja ideges, kapkodásba csúszóan túlfű­tött. Már amikor kiderül, hogy Angelo — a helytartó­ja — komiszul élt a reá ha­gyott hatalommal, azt mond­ja például a barátruhás her­ceg: „Majd hidegvérrel, mél- tóságosan / Elbánunk Ange­loval" ... Ám ezt a hideg­vért, ezt a méltóságosságot hiába várjuk. Sem álruhá­ban. sem hercegi rangban nem élteti meg velünk Kört­vélyessy Zsolt. A lélekben és a gondolatban zajló tör­ténésekhez képest túlmére­tezett hevű szövegmondása és gesztusai kizökkentenek bennünket a játékbaavató- dás folyamatából. Más okai vannak a Lucio figurájával szembeni fenntartásoknak. Itt nem Szirtes Gábor játé­ka ellen merülhet fel kifo­gás (bár „rátesz” olykor egy gesztussal); ez — a többie­kétől elütő — játékstílus kö­zel áll Szirteshez, s amit csinál, azt meg is csinálja. Ám ahogyan ez a figura be­épül (vagy kívülmarad on­nan) az előadásba, a többi szereplő-résztvevő jelenlété­be; a cselekmény folyásába, az egyes helyeken ugyancsak a néző kizökkenését hozza. Képzeljük csak el: egy szűzi életű leány — Izabella — fivére életéért könyörög a hatalmas helytartó, Angelo előtt; nagyívű párbeszéd, szenvedély-megmerítkezés... S a jelenlevő Lucio „bohó­cossága” azt is megengedi, hogy egy olcsó fejjel-falnak- menéssel komikumot próbál­jon a drámaiságba keverni. Ez nem sikerül, nem is si­kerülhet. Mert a borotva- élen-táncolásnak nem ezred- milliméterre — hanem ha­lálosan pontosra — kimérve lehet „sikere”. Egyébként kizökken a né­ző ... ... kizökken a néző, s a játszóknak újra kell kezde­niük a „műtétet”; és a mis­kolci Szeget szeggel bemuta­tónak megvan ez a tanul­sága. Mert kizökken a néző akkor is, ha csak szöveget hall a színpadról — s nem figurát, jellemet lát maga előtt a cselekvés folyama­tában. Shakespeare figurái hús-vér emberek, legyenek hercegek vagy latrok-kerí- tök. (S ki tudja, hol az igazi, s megkülönböztető ha­tár?) Itt tehát kevés a könny-láthatóság, a heves taglejtés. A szónak a szív­ből kell jönnie, s nem a „szuszból”. Derültünk is kimérten, el is szorult a szívünk mérték­kel a Major Tamás rendezte Szeget szeggel miskolci be­mutatóján. S utólag meg­gondolva. hisszük: mily ké­vésén múlott, hogy nem let­tünk görcsök nélküli része­sei ennek a játéknak. Hisz az alapos tudósságú előké­szület mennyi jele együtt ta­pasztalható ebben az elő­adásban! A rendező Major Tamás darab-kiforgatás el­len szavak értelmét is ér­telmező játékmesteri attitűd­je; a „játszani is engedd!” szellemében. Vayer Tamás kifejezetten „életszagú” dísz­let-játéktere. Szakács Györ­gyi jellemző ruhái-jelmezei. A zene helyénvaló „közbe- szólásai”. Szeretett és becsült nevekből összeállt szereplő- gárda __ Mind-mind azt re­m éltette: úgy esik nekünk, nézőknek ez a színházi együttlét, mint a szmogtól meggyötört embernek egy hétvégi nagy lélegzetvétel az oxigéndús hegymagaslaton. Nagy igényű előadással szemben a néző is nagy igé­nyű. S ez alapon beszél „elő­szeretettel” aggályairól. S te­lik tőle kevesebb színes (el­írásban szíves) szó az öröm kibeszélésére. Hogyan őrzi emlékezetében Blaskó Péter Angelo-ját; Csapó János Porkoláb-ját; Sallós Gábor Pompeius-át: Dóczy Péter Tuskó-ját; Varga Gyula Es- calus-át. Hogyan segítette őt Tímár Éva Tekeriné-kerítő- asszony; Igó Éva Marianná­ja; Gáspár Tibor Bernát- korhelysége; Fráter Kata Júliája. S akik kisebb meg­jelenésekben ott voltak a Szeget szeggel-ben. S óhajtja a néző, minden színházsze- retetével. hogy igazából — mérték és kimértség nélkül — szívébe fogadhassa Sán­dor Erzsi — Izabella meg- ejtően tiszta leányságát —, mert igazából csak így tud érdemesen szemébe nézni az előadás zárópontján; s ugyan­így legyen mindig nemes úrfi Mihályi Győző — Clau- dió — nemes, s ne kjmere- vített halálraítélt... A miskolci Szeget szeggel életre szánt; életre termett előadás. Erősödjék hát, s váljék azzá a következő szín­házi estéken. Szívből kíván­ja: Ténagy József--------------------------------,----­P ályázat katonai főiskolai jelentkezésre Jelentkezésre hívjuk fel dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak vá­lasztó férfiakat, akik a Ma­gyar Néphadsereg, vagy a Belügyminisztérium Határ­őrség tisztjei kívánnak lenni. 1. A jelentkezés jeltételei: — magyar állampolgárság; — feddhetetlen előélet és erkölcsi-politikai megbízha­tóság; — hivatásos katonai szol­gálatra való egészségi alkal­masság; — érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanév­ben történő megszerzése; — nőtlen családi állapot; — 23 évnél nem idősebb életkor. 2. A katonai főiskolára pá­lyázók a jelentkezési lapot iskolájukban, a korábban végzettek a megyei hadki­egészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Had­kiegészítő) parancsnokságtól, sorkatonák a parancsnokaik­tól kaphatják meg. A jelentkezési laphoz mel­lékelni kell: — saját kezűleg írt önélet­rajzot; — hatósági erkölcsi bizo­nyítványt ; — korábban végzetteknek az érettségi bizonyítványt; — TBC-gondozóintézet ál­tal kiadott, 3 hónapnál nem régebbi mellkas röntgener- ayő-fényképet (igazolást). 3. A jelentkezők jelvételü­ket kérhetik: a) Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol gépesített lövész, harckocsizó, felderí­tő, rakéta- és tüzér, műszaki, magasépítő és BM határőr szakokon; b) Zalka Máté Katonai Mű­szaki Főiskolára, ahol csa­patlégvédelmi rakéta, csa­patlégvédelmi tüzér, honi légvédelmi rakétakomplexum, híradó, rádióelektronikai, ló- kátortechnikai és vezetés- technikai üzembentartó, ve­gyivédelmi, általános fegy­verzeti üzembentartó, harc- és gépjármű üzembentartó, hadtáp és katonai pénzügyi szakokon; c) Killián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol re­pülőgép sárkányhajtómű*, helikopter sárkányhajtómű, repülőgép fedélzeti műszer- technikai*, rádiótechnikai*, fegyvertechnikai üzemben­tartó és vadászirányító-meg- íigyelő, valamint a polgári repülés szakterületi részére a *-gal jelölt szakokon folyik képzés. A katonai főiskolák a ka­tonai képesítés mellett a szakterülethez kapcsolódó üzemmérnöki, üzemgazdászi, vadászirányító-megfigyelő szakon általános iskolai orosz nyelvtanári képesítést adnak. Az első évfolyamú hallga­tók — a BM Határőrséghez és a polgári repüléshez fel­vettek kivételével — egysé­ges alapozó képzésben része­sülnek, azt követően kerül sor a konkrét szak megválasztá­sára. A pályázók egyidejűleg más felsőoktatási intézmé­nyekbe is jelentkezhetnek. 4. A jelentkezők március­ban felvételi vizsgán vesznek réiszt, melynek anyaga: — katonai pályaalkalmas­sági és speciális képesség- vizsgálat ; — matematika (vadászirá- nyító-megfigyelőknél orosz nyelv), fizika (az azt helyet­tesítő technikai tantárgyak) ismeretének és az időszerű általános műveltségi tájéko­zottság felmérése. A felvételről a felvételi vizsgán nyújtott teljesítmény és a személyi kérelmek alap­ján történik döntés. A legrá­termettebb jelentkezők közül választják ki azokat is, akik külföldi katonai tanintéze­tekben készülhetnek fel a tiszti hivatásra. A pályázókat döntésükről a főiskolák parancsnokai (BM Határőrség és a KPM illeté­kes szervei) május 31-ig írás­ban értesítik. A polgári re­pülés hallgatóival a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium szerződést köt. A középiskolai tanulmá­nyaikat a folyó tanévben be­Elitapsoiás E gy olvasónk panaszolja, hogy a rádióban, meg a televízióban nem tudja élvezni maradéktala­nul a humoros műsorokat, mert igen sokszor nem érti a poént. Ugyanis a nézők előtt felvett ilyenfajta mű­soroknál a jelenlevők gyak­ran ágy tapsolnak és liaho- táznak, hogy ■ elsikkad a szí­nész szövegének egy része. Nem ö az egyetlen, aki bosz- szankodik, mert a belépő szí­nészt , megtapsolják és nem hallja a poént, mert a be­avatott és bennfentes házi- néző előre tapsol. A színész­nek ugyanakkor visszajelzés­ként szüksége van a közön­ség reflexióira. Mi hát a megoldási Egyetlen. Az ilyen műsorok rendezői figyelmez­tessék a közönséget, más­részt, a rendezésnél legye­nek tekintettel a "■várható tapsokra, legyen észrevétle­nül kis szünet, amíg a taps, nevetés elül, hogy a rádió- hallgató, vagy tévénéző is maradéktalanul élvezhesse a játékot, amely alapvetően az ö kedvéért folyik. (b) Orvostudomány és gyakorlat Az MTA Miskolci Akadé­miai Bizottságának egészség- ügyi szakbizottsága a három­éves munkáját értékelő be­számoló ülést tartotta tegnap Miskolcon, a Szentpéteri ka­pui kórházban. A szakbizott­ság ülésén részt vett és fel­szólalt dr. Petri Gábor aka­démikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia orvosi osztá­lyának elnöke, a kooperáló Debreceni Akadémiai Bizott­ság elnöke," dr. Lövey And­rás professzor, jelen volt dr. Terplán Zénó, a Miskolci Akadémiai Bizottság tudo­mányos titkára, valamint Borsod megye és Miskolc vá­ros közéletének több képvi­selője, és természetesen az egészségügyi szakbizottság tagsága. Dr. Prónay Gábor, az or­vostudományok kandidátu­sé, a szakbizottság elnöke számolt be a hároméves munkáról. Az 1980. február 3-i alakuló ülést követően ez volt a huszonhetedik ülése a szakbizottságnak, ám a te­vékenysége nemcsak ülések­ben mérhető. A megalaku­láskor kitűzött célok közül fejező pályázók érettségi bi­zonyítványukat legkésőbb június 30-ig juttassák el az őket értesítő katonai főisko­la parancsnokságához. Ennek elmulasztása esetén a felvétel érvényét veszti. A felvétel elutasítása miatti fellebbezéseket — az egészségileg alkalmatlanok kivételével — 15 napon belül írásban, az értesítést küldő főiskola parancsnokához (BM- vagy KPM-szervhez) lehet benyújtani. 5. A katonai főiskolák első évfolyamán a tanulmányi év kezdete: szeptember 1. A hallgatók teljes ellátás­ban, havonta illetményben, a második félévtől kezdődő­en — eredményeiktől függő­en — tanulmányi pótlékban részesülnek. A tanuláshoz szükséges feltételek térítés- mentesek. 6. A tanulmányi idő 4 év. A harmadik tanulmányi évet eredményesen befejező hallgatókat — állományvi- szonyuknak meghagyásával — zászlósi rendfokozatba léptetik elő. Az államvizsga után a Magyar Néphadsereg, illetve a Belügyminisztérium Határőrség hivatásos tisztjei­ként kezdik meg szolgálatu­kat. A polgári repülés hall­gatói végzésük után tartalé­kos tiszti rendfokozatot kap­nak és alkalmazásukra pol­gári munkaterületen kerül sor. 7. Pályázati határidő: ja­nuár 31. HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM igen sokat mór megvalósítot­tak, mint az a főreferótum- ból, valamint a különböző munkacsoportok vezetőinek korreferátumaiból kitűnt. Azt az alapvető célt, hogy a há­rom észak-magyarországi me­gye egészségügyi értelmiségét összefogják és kölcsönösen tájékoztassák egymást tudo­mányos tevékenységükről, fo­lyamatosan megvalósították; interdiszciplináris kapcsola­tokat alakítottak ki a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemmel, az élelmiszeriparral, az állat- egészségüggyel, és most szer­veződik a mezőgazdasági kapcsolat. Igen szoros az együttműködés a Debreceni Orvostudományi Egyetemmel és a Debreceni Akadémiai Bizottsággal; számos külföldi kapcsolatot is létrehoztak; a népélelmezési és táplálkozási szokások javítása érdekében sokféle tevékenységet végez­tek. A különböző munkacso­portok a gyermekegészség­ügy, a környezetegészségügy, a gasztroenterológia és a lymphoma területén végeztek különböző kutatásokat, és különösen nagy eredmények mutathatók fel a gasztroen- terológiai vizsgálatok terén. Bekapcsolódtak a három me­gye társadalmi életébe is. Nem érdektelen talán meg­említeni, hogy tizenhét tár­caszintű kutatásban vesznek részt a szakbizottság tagjai és az élet követelményeinek, a tudományos előrehaladá­sainak megfelelően újabb munkacsoportokat hoztak lét­re ezen az ülésen, és elhatá­rozták egy onkológiai mun­kabizottság szervezését is. Dr. Petri professzor a mis­kolci kórházi látogatásainak tapasztalataival, dr. Lövey professzor pedig a DAB— MAB együttműködés Debre­cenből történt láttatásával gazdagította a szakbizottság ülését, amely igen sok ta­pasztalatot hozott az egész­ségügyi tudományos teendők további feladatait illetően. * A szakbizottság ülését kö­vetően a délutáni órákban tudományos ülést tartottak, amelyen dr. Petri Gábor professzor Tudomány és gya­korlat címmel tartott nagy­szabású előadást a résztve­vő orvosok és egyéb egész­ségügyi dolgozók számára. Megkértük dr. Petri profesz- szort. összegezze röviden a nagyközönség, lapunk olvasói számára, mit tart fontosnak elmondani az orvostudomá­nyi kutatások és a gyakorlat kapcsolatáról. A professzor a következőket mondta: — A kutatótevékenység, az intellektus alkat munkássá­ga nem áll önmagában, nem öncélú, hanem a társadalom használ kell, hogy szolgálja. Az egészségügyi kutatás fS feladata, hogy eredményei a betegek gyógyításában hasz­nosuljanak, az orvosok azo­kat felhasználják eredmé­nyeik kiteljesítésében. Az or­vostudomány eredményei a gyakorlatban az orvosok út­ján érvényesülnek. A kívá­nalmak teljesülésének felté­tele az orvosok tájékozottsá­ga a gyógyászat eredményei­ről, aminek alapját megad­ja az egyelem; továbbá a fo­lyamatos továbbképzés, a tu­dás naprakész felfrissítése az új eredményeknek megfe­lelően, végül a gyógyászat menetében az új eljárások alkalmazása. Az egészségügyi apparátusban az a feladat, hogy ezeket az eszközöket minden rászoruló számára időben *és megfelelő helyen hozzáférhetővé tegye. Az egészségügyi ellátás többlép­csős. A körzeti orvos jelenti az első lépcsőt, és a fekvő­beteg-intézetek, kórházak fe­lé vivő úton közben van a rendelőintézet. Ez a rendszer akkor működik jól, ha min­den fokon sikerül elvégezni, amire az alkalmas, ha jó a teljesítőképessége és a kívá­nalmaknak eleget tud tenni. A köztük levő harmóniát te­remti meg az egészségügyi integráció, ez biztosítja a kapcsolatot az égyes szintek között, s egyben biztosítja a visszajelzést is. Az egészség­ügy működtetésének másik alapelve a progresszív be­tegellátás. Lényege, hogy minden beteg, a betegségé­nek megfelelő intézménybe kerüljön. Az akut betegek, az idült betegek ellátására már megvannak az intézmé­nyek, és kialakulóban van a rehabilitációra váró betegek ellátásának rendszere is. A szocialista egészségügynek sa­játossága, hogy nem kizáró­lag a már kialakult beteg­séggel foglalkozik, hanem ré­szint a megelőzéssel, részint a gyógyult betegek rehabili­tációjával, ami a társadalom­ba való visszailleszkedést szolgálja. Ennek a bonyolult rendszernek alapját- szolgálja a kornak megfelelő és a tu­dományos fejlődés által meg­határozott tudományos isme­retek sokasága. Akkor telje­sítjük feladatunkat, ha a már vázolt módon a tudományos ismeretek szolgálnak a napi munka alapjául, s ezek je­lölik ki a folyamatos fejlő­dést és a tudatos fejlesztés útját, különös tekintettel a betegintézményekben, a kór­házakban végzendő munká­ra. * A MAB egészségügyi szak- bizottsága az ülésen néhány újabb szakemberrel bővítet­te sorait, s megerősödve lá­tott elfogadott munkaterve szerinti további feladatainak ellátásához.

Next

/
Thumbnails
Contents