Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG « 19S3. január 9., vasárnap Az iskola- és helytörténeti gyűjtemény az öreg iskolában kapott Részlet a falutörténeti anyagból helyet Ködmöntől a kalendáriomig A dobossagot sem szégyenli Népművelő, az építők körében f Mintha Móra Ferenc kincskereső kisködmöne „köszönne rá” a belépőre. A feketére' öregedett négyszemélyes padokban mai ritmusunkkal mérve, időtlen idők óta nem ült már senki. Ámbár, a tiszalceszi öregekben alighanem régen feledett emlékeket ébreszthetnek, mert később a Tisza- parti italbolt öreg kocsmá- ros asszonya megkérdezte, megnézem-e a padot a tilosfa mellett. Hajdanán ott ült, a lehajtott gerenda alatt... Régi volt már akkor is, az iskola is, meg a pad is. Mondja, arra keríti egyszer majd az útját, olyan-e, amilyennek őrzi az emlékezete ... Az iskolában régtől gyűjtik a hajdan használatos cserepeket, a népi élet mindennapos eszközeit. Jók voltaic szemléltetésnek a történelemórákhoz, a rajzórákhoz. Azután, amikor végre elkészült az új iskola, gondoltak egy nagyot, és berendezték ezt az iskola- és falutörténeti gyűjteményt. Kimondani könnyű, megvalósítani már nehezebb volt. Azaz nem is jól mondom, nem volt nehezebb, csak sok munkát, nagy-nagy lelkesedést kívánt. Rögtön az első kérdés, hová tegyék a fiúk gyakorlati műhelyét? Mert az volt az öreg épületben, amely egy véletlenül fennmaradt, nyolcvan év körüli fénykép tanúsága szerint is iskola volt... Építeni meg még régebben építették. Találtak neki helyet, igaz, a kilenc férfipedagógus, mega munkára kész szülők két hétig keményen dolgoztak érte lapáttal. Hogy is mondta Kozaróczy Gyuláné, az iskola igazgatónője? „Ha kötelező lett volna, s nem kedvből csináljuk, semmi pénzért nem vállaltuk volna... De örömünk tellett benne...” És a gyűjteményért lelkesedtek a helybeliek is. Segített a cipőgyár, a termelőszövetkezet, lebontásra ítélt vályogház öreg ablakait mentették a múzeumnak, merthogy a felszabadulás után — kellett a fény a tanításhoz — nagyobbakra cserélték az iskoláét. Végül is úgy döntöttek, hogy a terem egyik felében a régi osztályt, a 1 másikban a falutörténeti 1 gyűjteményt helyezik el... 1 Annál is inkább, mert hatszázötven éve. hogy először fordul elő a falu neve írá- ! sós dokumentumokban. A ! jubileumra készült el a I gyűjtemény, néhány hete csak, hogy megnyitották. De már továbbfejlesztésén gondolkodnak. A régi tárgyak „ide kívánkoznak”, Mert hogy is ! van ez? A kíváncsiság be- j hozza az öregeket — mond- j ja az igazgatónő. — Azután ! szétnéznek odahaza... A 1 gyerekek buzgalma sem lankad. A padlásról, komód- 1 fiókból elö-élőkerülnek őri- 1 zésre méltó dokumentumok, emlékek. Bogdán Jánosék is ígérték a bölcsőt, meg az 1 eszvátát — a szövőszéket —. amelyen a régi házukban még szőtték a pipiszőnyeget. Baranyi János, a fűlő épp most hozta meg a kiskocsin. Rendbe teszik őket, helyük majd ott lesz az újabb tájházban, ahová már kinéztek szekeret, szánkót is. S amelynek udvarán szeretnék felállítani Gondola István bácsi öreg kovácsműhelyét. De ez már egy másik történet is lehetne, amit Molnárné Kiss Katalin tanácselnök mesél el. A falu egyetlen védett, műemlék parasztházát megvették. Lesz lakója, gondozója, s az egyik szobája fogadja majd a látogatót... A régi parasztházak hangulatát idézve... Az iskolai gyűjtemény persze megmarad. Csak szeretnék még tovább gyarapítani az iskolai anyagát. Talán vannak idős, nyugdíjas pedagógusok, akik őriznek még otthon régi füzeteket, óravázlatokat, tankönyveket, s megválnak tőlük... De a régi paraszti alkotások, a míves cserépkorsók, bútorok, öreg kajendáriomok sem haszontalan díszek... A történelemórának is más hangulata van, ha e tárgyak között tartják. S úgy tervezik, az iskolások körében nemcsak szorgalmazzák a múzeum, gyűjtemény látogatását — szívesen látnak más iskolákból is látogatókat —, de egy történelmi-helytörténeti szakkört is szerveznek. A hatszázötven éves múlt emléke így nem vész ködbe. Míg a tárgyakat néztük, szólt a kis kazettásmagnó. Egyszer egy az egy ... énekelték a gyerekek kórusban. A maiak persze. De mondják, furcsa volt nekik, hogy nagymama még így tanulta a szorzótáblát. Csutorás Annamária Fotó: Laczó József Játszik a zenekar. Háttérben a dobos. Nélkülözhetetlenül. Szükség van rá. Már a sámánok is doboltak. A dobosokra mindig szükség volt. * — Volt idő. amikor azt mondták a főnökeim: János, hagyd abba a dobolást, nem való, hogy ebben a beosztásodban hétvégeken zenélni járj mindenféle helyre. De nekem menni kellett. Nagyon szerettem a zenélést, a vidámságot, a mulatságot, öröm volt látni, hogy jó hangulatot teremt a muzsikánk, És nemcsak emiatt mentem: szégyen, nem szégyen, a fizetésemhez igen kellett a kiegészítés. Ha nem érti félre, sok mindent össze kellett muzsikálnom: mindenekelőtt ott volt a család, a két fiam, enni kellett, ruházkodni kellett, a gyerekeknek tanulni, s a munka mellett végeztem el én is középiskolai, meg főiskolai tanulmányaimat. Szóval doboltam is és ezt sose szégyenlettem. * Farkas János, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat művelődési otthon igazgatója. Igaz, ami igaz, nincs ennek a nagy vállalatnak művelődési otthon- objektuma. A cím azért — szokásainkhoz hív.en — kijár. Még szerencse, vannak emberek, akiket nem a „kinevezés” éltet, hanem a munka. Farkas János: — Lassan nyugdíjba megyek. Nekem rosszul esett hallani — amikor utódot kerestünk — a fiataloktól azt az első kérdést: mennyi lesz a fizetés? Abban az emberben látok, meg láttam fantáziát, aki arról érdeklődik: mit kell csinálni, rpi van, hogy van, hogyan kell csinálni? Mondhat bárki bál-mit, azt is, hogy nagy közhely amit beszélek, de különösen nálunk, az építőknél, a munkásszállásokban csak olyan ember sorigazgatóságától kapott tájékoztatás szerint januárban tizenhárom műsor tizenkilenc adásának felvételeire kerül sor. Ha végigtekintjük e tervet, ismét igen kevés benne a tévéjáték, illetve tévéfilm, sőt eredeti, televízióra- szánt mű mindössze egy adódik. Ez a Lakótelepi mítoszok című tévéjáték. Mit is forgatnak hát a tévéműhelyekben? Napjainkban már forgatja Gál Albert rendező a Kortársunk sorozatban a Gyárfás Miklósról szóló műsort, amely az író meséiből, novelláiból ad válogatást. Többek között A világ legkisebb szerelme című novella is tévéfeldolgozásra kerül, amelynek néhány éve rádiójátékként volt igen nagy sikere. Megkezdődlek if jC Bodnár István rendező irányításával Az 1982-es év könyvei című műsor felvételei. E műsor az elmúlt év legsikeresebb könyveit mutatja be, riportok, illusztrációk segítségével. A drámai műsorok között Havas Péter rendezésében most kezdik forgatni Makszim Gorkij A nap fiai című művét, amelynek főhőse azt vallja, hogy az ember fényre, tisztaságra, boldogságra született, tettei mégis — szándékai ellenére — gyakran ellenkező eredményt szülnek. A századforduló orosz értelmiségében a talaj- nélküli polgárságban ugyanvállalhat ‘ népművelői munkát, aki arra ráteszi az életét. Nem azért dolgozik, mert itt kapja fizetését, hanem azért, mert szereti ezeket az embereket. * — Mégis tömegekben gondolkodunk. elvesztve a dolgozó embert, az egyént. Arról nem gondoskodik a vállalatok többségének művelődési bizottsága, hogy a résztvevők valós igényeiből, problémáiból kiindulva végezzék munkájukat... Igen sokszor iehet találkozni azzal a hibás gyakorlattal, hogy nem az emberi, közösségi problémák képezik az alapot, hanem egy szűk kör által értelmezett „magas kultúrából” választanak ki önkényesen zenés, képzőművészeti, irodalmi programokat és szerveznek azokra embereket... (Idézet egy, megyei tapasztalatokat összegző írásos jelentésből). * Farkas János: — Közel húsz évet töltöttem az építőmunkások között, a munkásszállásokban. Mindenki ismert, köztük éltem, az irodám ajtaja esténként mindig nyitva volt. Nem azt tartottam a legfontosabbnak, hogy előadásokat rendezzek, csináljak. Hanem azt, hogy jelen legyek, megtalálható legyek. S ha elhiszi, ha nem, ez a jelenlét felbátorította az embereket; jöttek: „összevesztem a feleségemmel ... A gyerekemet szeretném Miskolcra hozni iskolába, mi a véleménye János bácsinak? (vagy Jancsikám. ki, hogy mondta) ... A munkahelyen oktatás indult, de segítség kellene, hogy meg tudjuk oldani a tanulást...” — És ehhez hasonló gondokkal kerestek meg esténként, volt úgy is. hogy csak kérvényeket, leveleket írtam. De ezek az alkalmak nagyon jók voltak arra. hogy közben beszélgessünk, megismerjük egymást, tudomást szerezzek kinek-kinek az érdeklődéséis nincs elég erő ahhoz, hogy tudatosan igyekezzen alakítani sorsát. E film több szereplői Sinkó László, Szemes Mari, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor. Néhány évvel ezelőtt nagy siker volt Örkény István és Nemeskürty István műve, a Holtak hallgatása, a tragikus pusztu- lású második magyar hadseregért szóló rekviem. Ebből most Hajdúfy Miklós készít tévéjátékot, s azt a hónap második felében forgatja. Müller Péter írta a Profi című tévéjátékot, amelynek rendezője Böszörményi Géza, és amely egy kiöregedett bokszoló történetét mutatja be az ötvenes évek Magyarországán. Végül a drámai művek között említendő a már fentebb szóba hozott Lakótelepi mítoszok, amelyet Békés Pál írt és Felvidéki Judit rendez. Ennek főszereplője egy harminc év körüli fordító, aki sok éves várakozás és tisztességesen betartott eltartási szerződés után egy lakótelepi lakás boldog bérlője lesz. Az első napok élményeinek, a lakás birtokba vételének ábrázolásával a fiatal író sajátos szemszögű, költői képet fest egy újfajta lakás- és életformáról. A film főszereplői Mikó István és Kiss Mari. Forgatása a hónap második felében várható. A fiatal életekért címmel Péter Klára készít műsort arról, mit tehet és mit tesz a műszaki értelmiség, a műszaki fejlesztő gárda az életről. És ott voltak a fiatalok, akik nem végezték el a nyolc általánost. Büszke vagyok arra, hogy több tucat embert hozzásegíthettem a tanuláshoz, a bizonyítványszerzéshez. Lehet, hogy (ezek csekélyke példák, de, bizony, ilyen apróságokból állt össze az, amit mi úgy nevezünk ma is: „nevelő tevékenység”. Ennek a munkának persze nem maradtak nyomai papírokon, nem lehetett nyolcórás munkaidőben elvégezni. A munka hatása viszont a munkahelyen, a munkásszállások légkörében tapasztalható volt. Minden statisztika nélkül... * Amikor Farkas Jánost megkerestem a munkahelyén, éppen a közművelődési berkekben is honos év végi. év eleji statisztikát csinálta. Mert kérik a számokat. Van mit jelenteni a BÁÉV művelődési otthonából, ezt láthattam a már kitöltött rubrikákból . ..Hátha még helyünk is lenne — sóhajtotta hozzá az igazgató. S nem feledte megjegyezni: az építőknek Borsodban, ebben a nagy megyében nincs művelődési központjuk, amire rá lehethe építeni az irányítást, a segítő tevékenységet. * — Sajószentpéterről indultam. ott kezdtem a „kul- túroskodást” a felszabaduláskor. Az ötvenes évek elejétől az építők megyebizottságának lettem a munkatársa, 1904-től dolgozom a BÁÉV-nél. Ha eljön a nyugdíj, akkor sem fogok unatkozni. Visszatérek oda. ahonnan indultam, sose tudtam kiszakadni Sajó- szentpéterből. ott éltem, oda megyek vissza; az üveggyárban lesz társadalmi munkám ... Farkas János már jó pár éve letette azokat a bizonyos dobverőket. Ám a „dobosságot” nem lehet abbahagyni. Ténagy József mentő gépele megalkotásáért ,A műsorban szó esik a diagnosztizáló műszerek megteremtéséről is. Folytatják a Gólyavári esték című tudományos előadássorozat felvételeit is. Januárban öt újabb adás készül el, ezek előadói Juhász Gyula. Pléh Csaba. Buda Béla, Csepeli György és Hankis Elemér. A Híres magyar könyvtárak sorozat részeként Czigány Tamás dokumentumfilmet készít a hónap végén a Pécsi könyvtárról, Szalcály István pedig Szárnyasoltárok címmel a Magyar Nemzeti Galériában, megrendezett nagy,sikerű kiállítást mutatja be. Ugyancsak Szakály István készíti A művészet, mint pszichés terápia című háromrészes filmet, amely mai példákra épül, de tartalmaz történelmi dokumentációs anyagot is; így mutatja be a falun, élő öregek és középkorúak, naiv művészek tevékenységét, a főiskolai végzettség nélkül magányosan, vagy közösségben dolgozó művészeket. végül a lelki betegek intenzív terápiája során kibontakozott művészetet. Végül két zenés műsor felvételére kerül sor: Illúzió a szerelem címmel Jacobi Viktor operettjeiből készít, üsz- szeállítást Koltay Beáta, s ugyancsak ő a rendezője a Fali Leó-operettestnek. Mindkettőben operaénekesek, operett- és prózai színészek működnek közre. CU> Ki tudja, hány gyermeket ringatott a bölcsőt — A falu egyetlen műemlék parasztházál megvásárolta a tanács — mondja az elnökasszony. - Tájházat szeretnének kialakítani benne. Januárban, az MTV műhelyeiben A Magyar Televízió mű-
