Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám

19S3. január 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Módosulhat a nyitvatartási idő Hetente egy bevásárlónap FELEJTHETETLEN DÉLUTÁN VOLT... December elején meghí­vót hozott a posta a Magyar Úttörők Szövetsége elnöksé­gétől a parlamenti fcnyöün- nepségre. Az úttörőtanács ■ülésén választottuk ki azo­kat a gyerelceket, akik ma­gatartásukkal, szorgalmuk­kal és az elvégzett úttörő­munkájuk alapján méltónak bizonyullak arra, hogy részt vegyenek ezen a szép ün­nepségen. December 26-án reggel S órakor indultunk a G yermekvárosból Volán- autóbusszal. Lévai Pista bá­csi, az autóbusz vezetője már ismerősként üdvözöli bennünket, hiszen évek óta ú viszi a gyermekvárosi gye­rekeket a nyári porácsi tá­borba, és ilyenkor télen, a parlamenti fenyőünnepségre. Együtt utazlak velünk me­gyénk más városaiból érke­ző gyerekek is, akikkel ha­mar megismerkedtünk. Bu­dapestre érkezve megnéztük a főváros néhány nevezetes­ségét; a Vajdahunyad va­rat, a Nagycirkuszt, az Al- latkertet, s a Városligetet. Rövid séta után nagy izga­lommal léptük át fél 3 óra­kor a Parlament főbejáratá­nak kapuját, s a kupolate­remben, az óriási karácsony­fával szemben foglaltunk helyet. Még soha sem lát­tunk ilyen nagy karácsony­fát, amit 80 kilogramm sza­loncukor és 800 égő díszí­tett! Megérkezett a Télapó is, s megnyitotta az ünnepsé­get: akrobatákat. panto­mimműsort láttunk. Halász Judit énekelt a Kaláka együttes kíséretével, Rodolfo bűvészkedett, s népi zenekar szórakoztatta az úttörőket, kisdobosokat, de még a kü­löntermekben is szórakozta­tó műsorok voltak; mese- mozi, Spóra-együttes, panto­mim RT. A kupolateremben a mű­sor után vidáman táncol­tunk, roptuk a kacsatáncot is, s a színes forgatagban szinte észre sem vettük az idő múlását, csak akkor, amikor az óriás karácsony­fán kihunytak a fények. A vidám délután emlékére ap­ró ajándékot is kaptunk, s nagyon sok élménnyel gaz­dagodva szálltunk fel az autóbuszra. Másnap aztán örömmel meséltük társaink­nak a csodálatosan szép nap eseményeit. Szeretném megköszönni pajtásaim nevében is a Ma­gyar Úttörők Szövetsége el­nökségének, hogy meghívót kaptunk és részt vehettünk a parlamenti fenyőünnepsé­gen. Juhász Sándor 6. o. tanuló Miskolc-Gyermek varos EREDMÉNYESEN DOLGOZTAK ... Jóval meghaladja az öt­ezret azoknak a vasúti te­herkocsiknak a száma, ame­lyek az 1982. évben karban­tartásra, vagy sérülten ér­keztek a járműjavító üzem­be. Az üzem dolgozói közel száz teherkocsival túltelje­sítették javítási tervüket, s ezen túl, a tervezettnél több vasúti berendezést is kija­vítottak. A termelékenység javult, a feladatok teljesítését előse- gítetté' a kommunista mű­szakok, a jelentős szerződé­ses munkák. Számos újítással segítették a termelékenységi és gazda­sági mutatók teljesítését a járműjavító dolgozói. Pál István MÁV Járműjav. Üzem Miskolc MILLIÓK NÉLKÜL IS LEHET ... A füzérradványi Hazafias Népfront Bizottság bensősé­ges ünnepség keretében ven­dégelte meg azokat a tár­sadalmi munkásokat, akika község iskolája és a nevelők szolgálati lakásának felújí­tásában tevékenyen részt vettek. A községben tartott hivatalos ünnepségen szá­mosán kapták meg a társa­dalmi munkáért megtisztelő kitüntetést. A fiatalok és idősebbek egyaránt megértették, hogy a társadalmi munka jól szol­gálja a község gyarapodását, s a számítások szerint, ez al­kalommal 150 000 forint érté­kű társadalmi munkát vé­geztek. A füzérradv&nyiak már a korábbi években is igen ki­emelkedő munkát vállaltak a községükben létrehozott járási úttörőtáborért. Az ott végzett munka értéke szinte felbecsülhetetlen, hiszen a több éve üdülő, táborozó tanulók csoportjai — egy- egy üdülési időszakban ezer gyerek — érzik a szeretetet. amellyel fogadják őket. S ehhez a radványiak. más üzemek is. társadalmi mun­kával járultak hozzá. Pálháza nagyközségben, a többi társközségben is a tár­sadalmi munkák szép példáit tapasztalhatjuk. A teljesség igénye nélkül említést ér­demel Kishuta és Nagyhuta lakóinak kezdeményezése, a szlovák klub létrehozásában,' a kisebb parkok gondozó­ban, Pálházán pedig egy há­rom tanteremből álló iskolai egység kialakításában. Az 1981-ben indított társadalmi munkaversenyben Pálháza második helyezést ért el, s ezzel a megyei tanács egy­millió forintos támogatását kapta, melyet a községek szépítésére fordított a ta­nács. Az üzemek szocialista bri­gádjai is megértették a pártbizottság és a tanács fel­hívását hogy szabad szom­batokon egy-egy .napot for­dítsanak a Pálházán épülő tornaterem alapjainak meg­teremtésére. E tevékenység is sikeresen indult. Várható, hogy az egyes közösségek összefogása, tenni akarása révén ismét szép eredmények születnek. Igó Béla Pálháza LEVELEKBŐL - RÖVIDEN — Üj gázcseretelep lesz Taktaharkányban — írja le­velében Juhász Károly. De­cember 17-én volt a műsza­ki átadása az új. nagyobb befogadóképességű gázcsere­telepnek. s így ez év ja­nuár 15-től. kezdődő üze­meltetésével. megoldódik a község pb-gázzal való ellá­tása. , — A miskolci körzeti üzemfőnökség Vöröskereszt­szervezetének aktívái, vala­mint szocialista brigádtagok látogatták meg a miskolci szociális otthonban élő 36 gondozottat, akik valamikor a vasút dolgozói voltak. Mű­sorral is kedveskedtek ne­kik, melyet a martintelepi általános iskola kiskórusa, zenekara adott elő. Kelle­mes és emlékezetes délutánt szereztek az idős emberek­nek írja Sepsi Gyula moz­donyvezető, Miskolcról. ILLETÉKES VÁLASZOL Lapunk november 18-i szá­mában „Intézkedjen a ricsei vízműtársulat” címmel meg­jelent levélre Handle Vilmos, a B.-A.-Z. megyei Vízművek Vállalat igazgatóhelyettes fő­mérnöke válaszol: „Bár a cikket nem a vállalatunk sá­toraljaújhelyi üzemvezetősé­gének, mint az említett köz­kút üzemeltetőjének címez­ték, néhány sorban szeretnék válaszolni az esettel kapcso­latban. Az üzemvezetőséghez a közkút meghibásodásáról bejelentés nem érkezett. A hibát vállalatunk dolgozói észlelték november 11-én, a hálózat ellenőrzése során. A leírtakkal ellentétben a köz­kút kívülről sértetlen volt, csak a tápláló ólomcső re­pedt meg, melyet a cikk megjelenésének napján, no­vember 18-án javították ki. Nem vitatjuk, hogy a la­kosság bejelentést tett a kút meghibásodásáról a ricsei vizműtársulatnak, de az nem jutott el hozzánk, az üzemel­tetőhöz, igy azonnal intéz­kedni sem tudtunk. Fentiek alapján úgy érezzük, hogy vállalatunkat, mint üzemel­tetőt, nem érheti bírálat.” * Gy. J., Lenin város, Bartók Béla u. 6. sz. alatti lakos pa­nasza a felvonóval kapcsola­tosan jogos volt. November első felében öt alkalommal történt hibabejelentés. A hi­bát az okozta, hogy az egyik liütajtó megrongálódott, me­lyet végül is műhelybe kel­lett szállítani. A javítás ide­je alatt természetesen nem működhetett a felvonó. Ez a felvonó a város legrégebbi liftjei közé tartozik, ezért tervbe vettük a felújítását, mely várhatóan 1983-ban meg is valósul. Jelenleg a város liftjeinek tervszerű megelőző karbantartását és javításait szakvállalattal, a Ganz-MAVAG-gal végeztet­jük. de á rendszeres karban­tartás ellenére is gyakori a meghibásodás, a sok esetben szándékos rongálás, vagy ha­nyag kezelés következtében. Korábban vizsgálatot végez­tünk a kezelésünkben iévő felvonók műszaki állapotá­nak megállapítására, mely­ből kiderült — figyelembe véve az elmúlt egyéves idő­szakot —, hogy a Bartók Bé­la út 6. szám alatt üzemelő felvonó nem tartozik a leg­többet meghibásodott liftek közé — írja Fekete Béla, a Leninvárosi Városgazdálko­dási Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese („A li ftet hasz­nálni szeretnénk” című, no­vember 18-i lapszámunkban megjelent írásra válaszolva). SZERKESZTŐI ÜZENETEK — J. József, Vadna. Való­ban bosszantó, hogy közel egy hétig ne legyen a falu­ban közvilágítás, különösen akkor, ha — mint levelében is írja — ezt többen is jelen­tették az Emásznak. Minden faluban, így valószínű Vad- nán is van hibabejelentő könyv a tanácsházán, ezért azt tanácsoljuk, hogy észre­vételeiket, panaszaikat min­den esetben ide jegyezzék be, hogy a hiba elhárításáról mielőbb gondoskodni tudja­nak az illetékesek. — „72 éves nagymama” jeligére: A levelében leírt ada­tokból úgy tűnik, hogy az egy főre jutó jövedelmük a lét­minimum alatt van, ezért azt ajánljuk, hogy szociális se­gély ügyében keresse meg az illetékes tanács egészségügyi szakigazgatási szervét. — ..Egy nagyon bánatos olvasó" jeligére: Megértjük és őszintén sajnáljuk, hogy ilyen szomorú körülmények között kénytelen élni, de csa­ládi problémáját csak Ön oldhatja meg. Nem köteles eltűrni fia goromba viselke­dését. italozását, randalírozá- sát. Ha nem "áltoztatna ma­gatartásán, kérjük: forduljon bizalommal a tanács egész­ségügyi osztályához, ahol el­rendelhetik fia kényszerel­vonó kezelését. Ezenkívül fordulhat a járásbírósághoz, ahol minden hét szerdáján fogadás van, és tájékoztatást kaphat arról, milyen segítsé­get nyújthatnak ahhoz, hogy jelenlegi kilátástalan hely­zetéből megszabaduljon. Nem kell tartania attól, hogy fia tudomást szerez segítségké­réséről. Kerek egy éve annak, hogy — áttérvén az ötnapos mun­kahétre — módosították az üzletek nyitvatartási rend­jét. Erre egy részt azért volt szükség, hogy a kereskedel­mi dolgozók is kivehessek a heti két szabadnapot, más­részt azért, hogy a szabad szombat révén módosuló vá­sárlási szokásokhoz alkal­mazkodjanak. Tizenkét hónap tapasztala­tainak birtokában decem­berben a kereskedelem ve­zetői úgy látták, hogy az új nyitvatartási rend nagyjá­ból bevált; viszonylag jól egyezteti össze a különböző érdekeket. Ennek ellenére miniszteri rendelet jelent meg, amelynek lényege, hogy a vállalatok, a szövet­kezetek a helyi tanácsokkal együtt módosíthatnak a nyi­tás, illetve a zárás időpont­ján, ha a település, a kör­nyék áruellátása szempont­jából szükségesnek látják. A városokban például az iparcikkáruházak szombaton­ként általában már reggel 8-kor nyitnak, helyenként ez indokolatlan, mivel ke~ LÉPÉSRÖL LÉPÉSRE cso­szogok lányommal az estébe zuhanó utcán, s fölöttünk ködöt okádva füstölögnek a lámpák. Gyerekem ráér. Ap­rólékosan megszemlél min­den szélnyomott csikket, koszlott papírért markolásza nyirkos aszfalton. Lépésről lépésre csoszogunk, köd előt­tünk, köd utánunk; amikor a gomolygó fehérségből hir­telen ismerős alak bukkan elő. — Banánhéjat dobott el egy nő az orrom előtt! Va­jon hol vehette? Annyira kellene a gyereknek, de mindig hoppon maradok, mi­re odaérek. Megyek, megné­zem ... — S be sem fejez­ve a mondatát, rohan to­vább. Megállók. Banán?! Hiszen az én gyerekem is szereti. Hányszor álltam érte sor­ban tavaly télen, s az idén, ha hozzájutnék, talán ismét megoldódna az uzsonna prob­léma. Mert az uzsonna — prob­léma. És probléma a regge­li, az ebéd és a vacsora, és egyáltalán a gyerekek eteté­se manapság. Tisztelet aki­vételnek, de a mai — rafi­nált gyermekételekkel tele­tömött — boltok mellett sok szülőnek gond az etetés. Gond, hogy mit hajlandó el­fogadni a gyerek a szülőmé, regtől remegő kezéből, s csak egyetlen vigasza van ilyenkor, ha vigasz ez egy­általán, hogy nincs egye­dül. Érdekes, hogy egyre több a rosszul evő gyerek — s önkéntelenül lepillan­tok a magaméra —, akinél a dekák emelésére sokszor csak a bánáti marad utolsó mentsvárként. Pedig az ára ennek is alaposan megemel­kedett. Egy-két kilónyi ba­nán egy többgyerekes csalá­don belül már alapos elosz­tást igényel. Kiporciózást. vés a korán kelő vásárló. Másfelől viszont hétfőn meglehetősen sok kisebb élelmiszerüzletet tartanak zárva, es ez olykor gondot okoz a háziasszonyoknak. Országszerte azt tapasztal­ták. hogy a Tüzép-telepeken szombatonként csekély a forgalom; lehetséges, hogy az építkezők a szabadnapot nem vásárlással, hanem épí­téssel töltik, amiből arra kö­vetkeztetnek, hogy a telepek egy része szombaton zárva tartható. Mindennek eldöntését nem szabályozták központilag, ha­nem, bízva a kereskedelmi szervek és a tanácsok ítélő­képességében, rájuk bízták, hogy alkalmazkodjanak a helyi igényekhez, sajátossá­gokhoz. A Belkereskedelmi Minisztérium csupán néhány tekintetben írja elő a nyit- vatarlással kapcsolatos te­endőket. így például azt, hogy továbbra is legyen heti egy bevásárlónap, amikor a nagyobb iparcikküzletek, áruházak késő estig fogad­ják a vásárlókat Abba azon­ban már nem szól bele, hogy melyik településen a hét Banánhéj Porció. A szóról hirtelen egy másik téli este jut az eszembe, egy réges-régi, gye­rekkori téli este, amikor éhesen kellett lefeküdnöm. Aznap ugyanis nem kaptam vacsorát. Rossz voltam, s a büntetés nem a televíziótól való eltiltás volt, mivelhogy televízió sem volt még ak­kor, hanem vacsoramegvo­nás. Ennél alaposabb meg­torlás a mi jó étvágyú kor­osztályunkat nem érhette, s éltek is ezzel a szülök ke­gyetlen rendszerességgel. Azon az estén sokáig nem tudtam elaludni, és keserű­en álmodoztam a konyha- szekrény polcainak tartal­máról. Nem zsömléről, ha­nem puha kenyérről, nem szalámiról, hanem pecsenye- zsírról, és nem kakaóról, ha­nem meleg tejről. TÁVOL ALL TŐLEM, hogy a mezítlábas gyerek­korommal hozakodjam elő. Mert nem volt az. Mezítláb ugyan, falusi gyerekek lévén sokszor tocsogtunk az út­menti árkok langyos vizé­ben, egyébiránt azonban ci­pőben jártunk, rendesen. Csak éppen mindig minden többfelé oszlott. És banán nem volt. Igaz, nem is le­hetett még kapni, így csak a narancs idézheti bennem az ünnepi téli esték hangu­latát, bizonyítván, mennyire jó emlékhordozó az íz és az illat, s mennyire ragaszko­dunk az emlékeinkhez... A banánt ugyanis a mai napig nem szeretem. De enni szerettünk! Mind­egy, hogy mit, csak bőség­gel legyen. Vastagon legyen a vastag kenyéren a szilva­lekvár, karimáig legyen le­vessel a tányér, színig le­mely napját jelölik ki erre a célra. A nyitvatartási idő meg­határozása .egyébként kénye­sebb feladat mint ahogy az ember vélné. Arról van ugyanis szó, hogy a keres­kedelem lehetőleg mindig álljon a vevők rendelkezé­sére. amikor erre igény van. Másrészről azonban a ke­reskedelmi dolgozóknak is jár a heti két szabadnap, amit a vállalatok, a szövet­kezetek — munkaerő hiá­nyában — csak nehezen tudnak kiadni. Az említett miniszteri ren­delet nyomán — amely ja­nuár 2-től tette lehetővé a nyitvatartási idő módosítá­sát — bizonyára több válla­lat és szövetkezet végrehajt kisebb-nagyobb korrekciót. Az üzletek, az áruházak, a változásról 15 nappal ko­rábban kötelesek a vásárló- közönséget tájékoztatni a szokott módon: úgy, hogy a bejáratnál feltüntetik az esetleges új nyitvatartási rendet, s azt is, hogy az mi­kortól lép életbe. gyen, löttyenjen ki a tej a csuporból. Sok, mindenből sok legyen! Amikor estén­ként a szaladgálás után ha­zavetődtünk, kiettük volna a fél kamrát. Ezért volt a mi szemünkben a legfélelmete­sebb mondat az, hogy: „Ha rossz leszel, nem kapsz va­csorát!” Ma, a bérházi- gyerekek többsége csupán enyhe gúny- mosollyal nyugtázná ezt a kijelentést, számára nem lé­vén ez büntetés, csupán könnyebbség, s a szeme leg­feljebb a televízió említésé­re rebbenne valamicskét. Sőt. igazán csak ez fájna, semmi más! Nézem a széttaposott ba­nánhéjat az utcán, s arra gondolok, az emlékezésnél tovább nem is érdemes lép­ni. Hiszen annyira más a mai gyerekek hatalmas étel­ital-, és játékválasztékkal, télen prémes anorákkal és antibiotikumokkal körülbás­tyázott, védett világa. Húsz év alatt sok minden válto­zott. S közben felnőtt egy generáció, a miénk, akik ma már szintén gyerekeket ne­velünk, s akik a nagy áru­bőség és viszonylagos jólét közepette, szabad akarattal úgy ronthatjuk el a gyere­keinket, ahogyan akarjuk, s amennyire az anyagi erőnk engedi... Mert valahol mi is hibá­sak vagyunk, nemcsak az életkedvet nyiszáló szűk mozgásterek, az étvágyat le­lombozó városi levegő, az agyonzártsággá változó vé­dettség. Valamiképpen mj is elcsúsztunk ... azon a bizo­nyos banánhéjon. MEGFOGOM a lányom kezét, és a másikkal a pénz­tárcám után kotorászok. Me- gyek én is a héj után ... Keresztény Gabriella G. Zs. Kazincbarcikai házak ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents