Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

1983. január 25., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Az utca eltartottjai... A sarokház emeleti abla­kain a villanyégök fénysu­garainak pászmái nyúlnak ki az alkonyba borult utcára. A meleg, barátságos fény hivogat, de hiába nyomkod­juk a csengőt, belülről sem­mi nesz, senki nem mozdul. Az ittlakók félnek ... (Idézet az egyik levélből: ... és lánytestvére hosszú ideje nem dolgoznak. Meg­botránkoztató módon élnek. Isznak, részegen ordítoznak, gyanús /kinézetű férfiakat fogadnak. ... A két testvér üti egymást, a haverok is verekednek ... Legutóbb a rendőrség beavatkozása előz­te meg a botrányosnak in­duló dáridózást, verekedést.) A földszinti lakásban most sötét van. Zseblámpánk iénykorongja a bejáratnál köröz. Kilincs nincs, a zár kiszakítva. A keret és a meg­viselt ajtó közötti ujjnyi ré­sen árad be a fagyos levegő. Kopogtatunk. Az ajtó szin­te önmagától kinyílik. Kísé­rőim (egy társadalmi szer­vedet két tagja) jó előre fel­készítettek, de a látvány túl­halad minden képzeletet. A révület fog el: a mában élek-e? Itt van pár száz mé­terre Miskolc új belvárosi lakótelepe, amelynek útjain éjjel-nappal dübörögve zúg el a gépkocsiáradat. A konyhának épített he­lyiség összes berendezése: kicsiny szekrény, vizesvödör és két dikó. A vékonyka ta­karó alatt — nappali ruhá­ban — két gyerek, s egy 24 —25 év körüli nő. — Mit akarnak már me­gint?! — csattan fel a nő ré­szeg, indulatos hangja, — Megint? Kikre gondol? — A rendőrökre. — Bocsásson meg, most vagyok itt először. A kör­nyékbeli lakók panaszai és a szerkesztőségbe küldött le­vél ... i — Lesz szíves nem vilá­gítani rám, jó? Mit keres? —. A villanykapcsolót. — Nincs villany. Kikap­csolták. Na és? — Szúr, vág minden szava. A hang elke­seredett lelkű, mindenből kiábrándult emberre utal. — Bácsi — szólal meg cér­navékony, vágyakozással te­li hangon egy hat év körüli fiúcska — add ide a lámpá­dat. Okos kis arc, kerekre ki­táguló barna színű, csillogó szemek. Egész lényét eltöltő boldogsággal világít, játszik a fénnyel. Neki ez az összes karácsonyi fény, játék. Ke­zei olyan barnák, koszosak, mintha örökké kátrányos olajban dolgozna. . — Ejnye, ilyen kézzel va­csoráztál ? — Nem vacsoráztam. — Ebédeltél? — Nem. Nem is reggeliz­tem. A másik, a négy év körüli fiúcska nyugtalankodik a dikón. — Éhes, álmos va ... va­gyok. (Idézet a szerkesztősé­günkbe érkezett levélből: „a gyerekek koszosak, elhanya­goltak. Éheznek. A környék lakói adnak nekik enni . .. előfordul, hogy megeszik a kutyának kitett ételt.”) — Miért nem mossa meg a gyerekek kezét? — Jó ember! — fakad ki belőle a düh és a kétségbe­esés — ilyen hideg lakásban, hideg vízben!? A sarokban kályha ár­válkodik. A nő az egyik ba­rátnőjétől kapta, aki egy ideig adott neki szenet is. — Miért nem gyújt be? — Most aludt ki. A hamu legalább egy, vagy két nappal előbbre dá­tumozva az időt. Sehol egy darab fa, darabka szén. A zseblámpa fénye a pol­con állapodik meg. Durván szétronesolt tartóban darab­ka kenyér. Ez az összes en­nivaló. (Egy asszony: az ember szíve fáj értük. Esik az eső, fúj a szél, sár, vékony ruhá­ban, a csupasz hasuk kilát­szik, vizes cipőben mindig az utcán vannak. Másik asszony: a gyereke­iért az utca tartja, megszán­ják, adnak nekik enni. Né­ha én is. Harmadik asszony: azok nem éheztek, nálam jó kony­ha van, ott ebédeltek, mele­gedtek. Két hónapja abba­hagytam. Én se bírtam.) A lányanya nővére a bel­ső helyiségben, a szobában lakik. Az ajtón erős lakat lóg, mintegy jelezve, hogy lakattal zárta el a szívét is. A fiatal anyából kibukik a vád: — Ö, a nővérem csúszta­tott le! Üjabb látogatás nappal. A konyha ajtaja sarkig nyitva. Az anya az italt ugyanúgy kedvelő barátnőjénél van. A gyerekek az éjjel rajtuk látott ruhában, fázósan ösz- szehúzódva bolyongnak az utcán. A kép lassan összeáll. A gyökerek mélyre nyúlnak. Italozó család, a-z anya gyak­ran tér haza ittasan, mocs­kosán, az apát 16 éve nem látták. A lány élete a jó ba­rátok. a munkahely hatásá­ra más vágányon indult. Szakmája van, jól dolgozott, becsülték. Aztán — főleg anyja másfél évvel ezelőtti halála óta — életpályája megtört. Ivás, ivás, mindegy, hogy leivel, hogyan, miből. A barátok — mert a jóindu­latú tanács hatástalan ma­radt — megszakították vele a kapcsolatot. Üj barátai a züllés, a börtön felé sodor­ják. Azt mondják, hogy ebben része van élettársának is. Házasságot ígért. Megszüle­tett az egyik, a másik gye­rek, s nemcsak az ígéret be­váltása, hanem az apa is el­maradt A jólöltözöttséget kedveiő férfiban nincs igazi apai érzés és felelősség a gyermekek sorsa iránt. Gyermektartást nem fizet (az anya nem fordult a bí­rósághoz), néha-néha oda­adott pár száz forintot, mint legutóbb november 12-én, egy „Adyt”. Igaz. hivatkoz­hat arra, az ő pénzén ne du­hajkodjanak mások. Az anya arról ismert ha pénze van, vesz kevés élelmet és almabort nagy mennyiség­ben. Ez azonban nem menti az apát, mert eszébe sem jutott magához venni a két gyereket. (Egyik kísérőm: az én anyám egyedül nevelt há­rom testvéremmel együtt. Egyikünk se lett bűnöző. Az első házasságom nem sike­rült, az anya rosszul nevel­te a gyereket, magamhoz vettem.) A környék lakóinak véle­ménye: a gyelekeket a leg­sürgősebben állami gondo­zásba kell venni, ha ittma­radnak, bűnözőkké válnak. A nagyobbik fiú kimaradt az iskolai előkészítőből is... Az esetet sokan, több szer­vezetnél ismerik, de a gond nem jutott el a megoldáshoz vezető döntésig. Ismereteim szerint az illetékes rendőri szervezet igyekszik egyen­getni a legaktívabban a gye­rekek jövőbe vezető útját Az emberpalántáknak a gyermekotthonban való el­helyezése sürgős, bár csak átmeneti megoldás. Hinnünk kell abban, hogy az anya — ha részt vesz az elvonókú­rán, munkát vállal — túljut a mélyponton. Keresete; s a gyermektartás összege (erre a bíróságnak kell késztetnie a férjet) jó anyagi alap a gyerekek fejlődéséhez. Nem lehet cél, megoldás, hogy a züllött, hanyag szülők miatt, a társadalom vegye vállára a gyerektartás, -nevelés minden terhét, és semmi nem pótolja a . szülői, az anyai szeretetet. Csorba Barnabás Parkrészlet leninvárosban F.: N. M. A DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyárban el­kezdődött egy vasforgácsot brikettáló berendezés építése, amely várhatóan január vé­gén készen áll a próbaüze­melésre. A berendezés építése MÉH-beruházásként, mintegy 40 millió forintos költségrá­fordítással történik, és éven­te körülbelül 10—12 ezer ton­na vasíorgács tömörítését végzi majd el a gyári hulla­dékból. Az itt előállított terméket továbbra is a Lenin Kohá­szati Művekben hasznosítják, ezúttal azonban nem a nagy­olvasztóba kerül az anyag, hanem közvetlenül felhasz­nálható az acélgyártásban is. Ebből till egyébként a briket­táló berendezés jelentősége, mért a hasznosítás folyama­tában egy fázis kihagyása je­lentős energiát takarít meg. Mint a MÉH szakemberei mondották, pontosan még nem lehet tudni, milyen hasz­not hoz számukra a tömörítő, az előzetes becslések eddig tonnánként 1400 forintot mu­tattak. A feldolgozott hulla­dékon ' kívül az LKM körül­belül 3 ezer tonna aprófor- gácsra is igényt tart. A TESCO Külkereskedel­mi Vállalat és az algériai me­zőgazdasági és agrárreform- ügyi minisztérium képviselői szerződést írtak alá 175 ma­gyar mezőgazdasági szakem­ber kiküldéséről,- akik Nyu- gat-Algéria mezőgazdasági fejlesztésében vesznek részt. A szerződés értéke 11,7 mil­lió dollár. Ergonómia „Hír: Ergonómiai szakem­berek háromnapos konferen­ciát tartottak a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság rendezésében Budapes­ten, az MTESZ székhazában. Áttekintették a tudományág gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait.” Mi is az ergonómia, miről tanácskoztak iparszervezők, szociológusok, pszichológusok, műszaki és gazdasági szak­emberek? A~ ember munka­helyi környezetéről, a mun­ka minél hatékonyabb vég­zésének lehetőségeiről, a m un káseni bér bi ztonságár ól és közérzetéről — mondhat­juk egyszerűen fogalmazva, amit a munka humanizálása gyűjtőfogalommal szoktak egybekötni. Ha szétnézünk egy-egy ré­gebbi. elavult technikával és technológiával működő, po­ros. zajos, piszkos üzemben — van belőlük elég sok —. fel­vetődhet a kérdés, hogy mi­lyen tudományos megfonto­lás és nehezen előteremtett pénz tud változtatni a kör­nyezeten. hogy megfeleljen a modern ergonóm'ai követel­ményeknek? Egyáltalán: szükség van ilyen tapaszta­latcserékre most, amikor lép- ten-nyomon azt lehet halla­ni, hogy . -■adnak a beruházá­sokra, korszerűsítésekre szol­gáló források? Nem csupán a szavak, gondolatok csűrése- csavarása mindez, ha mind­emellett holnap és holnapután is ugyanabba a balesetveszé­lyes, sötét üzemben kell meg­termelni az újabb és újabb árukat? Vág-- van-e lehető­ség a viszonylag modern, te­hát már az ergonómiai el­képzeléseknek többé-kevésbé megfelelő üzemek további korszerűsítésére ? Sztiség van rá. hiszen nem mondhatunk le annak lehe- föségéről, hogy előbb-utóbb tágas, tiszta öntőcsarnokok­ban fogják alakítani az önt­vényeket, hogy teljes légkon­dicionálás és porelszívó be­rendezések .várják a fonónő­ket, hogy könnyen és világo­san felismerhető színek jel­zik majd a gépgyártó csarno­kokban a berendezések funk­cióit és a balesetveszélyes he­lyeket ... A munka humanizálása, vagyis a környezet olyanná formálása, melyben a legna­gyobb kedvvel és hatékony­sággal tudja végezni minden­napi feladatát a munkás, el­sőrendű cél. Mert az' ergonó­mia gazdasági kérdés is. Szebb, jobb. biztonságosabb munkahelyre ugyanis való­ban úgy mehetünk, mini a második otthonunkba, és ahol otthon érzi magát az ember, ott jobb érzéssel, kellemesebb közérzettel és hatékonyabban dolgozhat A problémák, feladatok természetesen nem oldódnak meg egy ilyen tanácskozással, hiszen azok tapasztalatait a gyakorlati munkában kell majd megvalósítani minden munkahelyen. Reménykedünk benne, hogy egyre nagyobb eredménnyel. Többször hal­lottunk már arról, hogy kü­lönböző vállalatok külföldi szakemberekkel és módsze­rekkel készítették el '— sok pénzért — a cég ú,i szervezeti működésének modelljét. Pe­dig van erre is magyar in­tézmény... éppen az ergonó­miai tanácskozást rendező Szervező“' és Vezetési Tudo­mányos Társaság. A mostani tudományos tanácskozás ta­lán felkelti a gyárak, vállala­tok érdeklődését, és a jövő­ben jobban kihasználják azo­kat az eredményeket, melyek a munka humanizálása mel­lett az egye fontosabb gaz­dasági-műszaki feladatok végrehajtásához is hozzájá­rulnak. Szendrei Lőrinc Emlékezetes tüzek 1982-ben n „vörös kakas” kártevéssé „Vigy-'-.z, mert a vörös ka- * Egy ugyancsak miskolci, de kas könnyen felszállhat a há­zad tetejére!” Ha nagyapáink, apáink körében elhangzott az előbbi mondat, mindenki tud­ta. mit is kell érteni a „vörös kakason”. Egy mai gyermeK inkább a szirénaszó hangzá­sából próbálja megállapítani, hogy fehér, kék, vagy égö- pirosra dukkózott kocsi szá- guld-e célja felé. A haran­gokat a „vörös kakas” miatt ma már nem verik félre, de az elszabadult tűz ugyan­olyan. ha nem nagyobb ria­dalmat kelt, mint korábban. Megyénk tűzoltóságainak könyveibe az elmúlt évben összesen 1129 tüzet jegyeztek fel. Ezek közül 679 járt kár­ral, és megközelítően 120 mil­lió forintnyi érték vált a lán­gok martalékává. KI volt a hibás a tartálytűznél? Az elmúlt évi emlékezetes tüzekröl beszélgettünk a na­pokban a tűzoltóság megyei' parancsnokságán, Miskolcon. Természesen először a lenin- városi tartálytűz került szó­ba, már csak azért is, mert ott mintegy 100 millió forin­tos kárt állapítottak meg a szakértők, arról nem beszél­ve, hogy az ott elégett 60 ezer köbméternyi nyersolajat csak valuta kifizetése árán lehe­tett pótolni. — Ki volt a hibás a tar­tálytűznél ? — Azt a tüzet — válaszolta Szabó Károly őrnagy, a tűz­oltási csoport vezetője — nem az emberi mulasztás okozta. A tartály keverőberendezését találtuk „bűnösnek”, s ezért javaslatot tettünk cseréjére. A Tiszai Kőolajfinomító Vál­lalat a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem illetékes tanszékét kérte fel a szük­séges vizsgálatok, kutatások elvégzésére, majd a módosí­tott berendezés szerkezetének kidolgozására. Mindenesetre: holtig tanul az is, aki veszélyes anyagok­kal dolgozik ... A leninvárosi esettől eltérően a közeli, ti- szapalkonyai termelőszövet­kezetben már jóval szeren- , csésebben vészelték át egy villámcsapás okozta tüzet. Á lovasiskola épülete ugyan porig égett, de az állatokat sikerült megmenteni. Es azok a gyerekek, akik az eső elől mindig ebbe az épületbe hú­zódtak be, a villámcsapást megelőző napokban utaztak haza. miután befejezték lo- vasiskolai tanulmányaikat. i Csak semmi pánik?... 1982. április 4-én, Miskol­con. a Vörösmarty utcai par­kolóban 4 személyautó lán­golt. A tűz keletkezésének okát egyértelműen nem le­hetett megállapítani, de az bizonyos, hogy az erős szél is segítette az autók lángra lob- banását. már lakásban keletkezett tűz nemcsak nagy anyagi káro­kat okozott, hanem halál­esettel is végződött, A Köny­ves Kálmán utcában egy négyemeletes lakóház első szintjének egyik lakásából a hajnali órákban sűrű füst tó­dult ki és a lángok kevés hí­ján átterjedtek a lépcsőházra is. Volt aki kellő lélekjelen­léttel hagyta el a lakást, egy 53 éves hölgy azonban pánik­ba esett. A legfelső szinten levő lakásából kidobálta ér­tékeit, majd nyaktörő mutat­ványra vállalkozott: a vil­lámhárítón kapaszkodva pró­bált meg elmenekülni. A má­sodik emeletnél azonban már elhagyta az ereje, s lezuhant a földre. Szerencsésen esett, megúszta kisebb sérüléssel. A miskolc; Klapka György utcai tűznél — pontosan augusztus 25-én történt — egy fiatalembernek már ki­fejezetten balszerencséje volt. ő csak a magasföldszint egyik ablakán keresztül ugrott ki, azonban olyan szerencsétle­nül ért földet, hogy mindkét lába eltörött. Már elhagyta a kórházat, de még mindig bi­ceg ... — Ha ég a lakás, vagy a lépcsőház — halljuk Komlósi Péternek, a tűzmegelőzési csoport vezetőjének vélemé­nyét — a legfontosabb a nyu­galom megőrzése. Bármilyen félelmetes a tűz, nem szabad pánikba esni, mert az nehe­zíti a mentést és tragédiák­hoz vezethet. A legfontosabb a menekülés útvonalának he­lyes megválasztása. A lakó­telepek házaiban nemcsak le­felé, hanem fölfelé, a tetőre is vezethet ez az út. Ott meg lehet várni a tűzoltókat, vagy egy másik, biztonságos lép­csőházon keresztül el lehet hagyni az épületet. Felelőtlenek vagyunk Az elmúlt évben összesen 9 halálesetet okozott a tűz. Az áldozatok többsége maga lobbantotta lángra lakását, ittasan dohám-zott az ágyban — ez történt egyébként a Könyves Kálmán utcában' is. (Nem benzines robbanás, mint azt oly sokan tudni vél­ték- . ..) A felelőtlenség sajnos a szükségesnél gyakrabban ját­szik közre a „vörös kakas” megjelenésében. A hatodik emeletről hanyagul kidobott cigaretta gyújtotta meg pél­dául az avasi Engels utca egyik lakásának erkélyén tá­rolt kárpitozott fotelt. A la­kás tulajdonosai eloltották a hamar terjedő tüzet, de mi történt volna, ha éppen nin­csenek otthon?... TJdvardy József Erdőművelő szakmunkások képzése Az erdőművelésben kevés a szakmunkás, ez esetenként hátráltatja a fejlesztési ter­vek megvalósítását. A MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala most olyan szervezeti és mód­szertani javaslatot dolgozott ki az erdőgazdaságoknak, amellyel az erdőművelők szakmunkásképzését nagyobb nehézség nélkül megoldhat­ják. A gondot korábban az okozta, hogy mert a munka­helyek nagy távolságra van­nak egymástól, központi kép­zésre nemigen van lehetőség. A számításba vehető szak­munkásjelöltek nagy része nő. akik nehezebben szakad­nak el otthonról, s az iskolai rendszerű továbbképzést nem szívesen vállalják. A hivatal módszertani anyaga lehetővé teszi, hogy az érintettek közvetlenül a mun­kahelyen sajátíthassák el az erdőművelési ismereteket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents