Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Diósgyőri tervek A megye, a város két kiemelkedő jelentőségű gyárában; a Diós­győri Gépgyárban és a Lenin Kohászati Művekben egymást követő napokon került a vállalatok szakszervezeti bizalmi testületé elé az 1983. évi terv. Alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálódás, szám-, vetés előzte meg a tervmutatók kialakítását, melyek irányt és célt jelentenek, a mai rendkívül nehéz gazdasági környezetben, a két diósgyőri vállalat munkáskollektivájának. Gépgyár A népgazdaság egyik leg­fontosabb törekvése a kül­gazdasági egyensúly megte­remtése. amihez a DIGÉP, a maga lehetőségeivel, maxi­málisan. igyekszik hozzájá­rulni a terv szerint. Alapcél­ként tűzték még maguk elé a hatékonyság fokozását. a műszaki fejlesztés gyorsítását, ,a költséggazdálkodás javítá­sát. a vásárlóerő és árualap egyensúlyának biztosítását, valamint az életszínvonal megtartását szolgáló erőfe­szítéseket. . A főbb országos célkitűzé­sek az ipari termelés mér­sékeltebb — egy-két százalé­kos — növelése mellett a gép­ipartól a termelés, ezen be­lül a nemzetközi piacon jól értékesíthető termékek, nép- gazdasági átlagot meghaladó növelését tartalmazza. Ehhez igazították- a gépgyár idei ter­vét. Az anyag- és energiaárak újabb növekedése, a bérjáru- lékszint 27-rol 30 százalékra való emelkedése és egyéb in­tézkedések a vállalati nyere­séget erőteljesen mérséklik. Ezért is szükséges a felső szintű, népgazdasági tervmu- talók maradéktalan, pontos végrehajtása. A kedvezőtlen külpiaci’ lehetőségek akadá­lyozzák a vasúti kerékpárok dollárelszámolásé exportjá­nak növelését.- Csökken a szerszámgépek és a kábel­A Lenin Kohászati Művek terv-előkészítő munkáját két alapvető tényező elemzése ha-< tározta meg.' Felülvizsgálták a - vállalat stratégiai terv-el­képzeléseit, összehasonlítva az 1983. éfd munkára vonat­kozó követelményekkel és le­hetőségekkel. Értékelték a ta­valyi tevékenységet és hasz­nosították annak tapasztala­tait. A vállalat 1983-ban meg­valósítandó alapvető felada­taiban a fő célok a követke­zők : A hazai igények kielégítése mennyiségben és a növekvő minőségi követelményeknek megfelelően. Hangsúlyozták a 98 százalékos tételes kiszál­lítás teljesítésének fontossá­gát. A népgazdaság kiemelt gazdaságpolitikai céljainak megfelelően, "a nem rubelei-- számolású devizaegyenlegben kialakult passzívumot (vagy­is adósságainkat) az export fokozásával, illetve az import csökkentésével kell és lehet mérsékelt szinten tartani. Eh­hez kíván hozzájárulni az LKM és ennek érdekében a terv gyengén fejlődő nem ru­belelszámolású piaci lehető­ségekkel számol. Nem kis gondot jelez az a tény, hogy a korábban legnagyobb vo­lument jelentő hengerelt áru értékesítési ára csökkent. Az iparágat sújtó nehéz gaz­dasági helyzet tükröződik a gyáregységekre lebontott tervből, de több helyen sze­rény növekedést irányoztak \|elő mind termelésben, mind értékesítésben, bizonyítva ez­zel, hogy vannak még kiak­názatlan lehetőségek a ko­hászat egységeiben. Mind- ehiellett tartalmazza a terv, hogy az előirányzott terme­lési szint biztosításához szük­séges eszközök közül az anyagellátás terén komoly gyártó gépek tőkés piaci ér­tékesíthetőségének lehetősé­ge is. Sok egyéb tényező rész­letes mérlegelése révén mond­hatja ki a terv, hogy a Dl- GÉP-beri 1983-ban 450 mil­lió forint nyereséggel szá­molnak. A megváltozott bér- és ke­resetszabályozás figyelembe­vételével a külső körülmé­nyekhez való rugalmasabb alkalmazkodást segíti a belső érdekeltségi rendszer terve­zett módosítása, amely a vál­lalati célok teljesítésének alárendelten a szervezeti egy­ségek hatékony működését ösztönzi. A gyártásfejlesztési terv tartalmazza a folyamatban levő beruházások idei fel­adatait. a pénzügyi felhasz­nálás ütemét, továbbá a ko­rábban felvett különböző hi­telek, államkölcsönök köte­lező törlesztéséből eredő ter­heket. A gyártmányfejleszté­si tervekben szerepel kábel­gépek, szerszámgépek és szi­vattyúk fejlesztése, 0-sorozat és sorozatgyártás megkezdé­se,' valamint prototípusok jó­váhagyása, előkészítése, konstrukciók megvalósítása és gyártmányfejlesztési terv­célok meghatározása'. Gyárt­mányfejlesztési feladataik közül 56 témát saját erőből.1 26-ot külső intézetek közre­működésével terveznek meg­oldani. < • Az energiaköltségeket va­lamennyi üzemben a fajla­gos felhasználás mérséklésé­vel kívánják csökkenteni. To­vábbi energiaköltség-meg­takarítást az energiahordo­zók szerkezeti arányának változtatásával, elsősorban a kombinált acélmű technoló­giai váltásával összefüggés­ben lehet és kell biztosítani. A vállalati gazdálkodás alapvető célkitűzése a gaz­dálkodás eredményességének fokozása, a korábbi veszte­ség mérséklése. Az eredmé­nyek fokozása két módon va­lósítható meg: a bevételek növelésével, valamint az anyag- és energiaköltségek mérséklésével, a . termékek önköltségének csökkentésével. A terv alapján, a külső és belső feltételek nagyon szi­gorúan vett optimális alaku­lása esetében is veszteséges vállalat marad az LKM, amelynek mértékét — a leg­jobb esetben — kétszázmillió forintra becsülik. Figyelem­be véve viszont mind a bevé­tel, mind a költségmegtaka­rítás bizonytalanságait, egy másik változatot is kidolgoz­tak, amely a veszteségszintet háromszázmillió forintra tervezi. A terv tartalmazza még a vállalati operatív szervezés- fejlesztési és számitástechni- kai programot és a szociális feladatokat. A bizalmitestület a követ­kező ülésen újratárgyalja a központilag biztosított alap­bérfejlesztés tervét, valamint a jóléti és kulturális alapra tervezett kiadásokat. * Van tehát már terve mind­két diósgyőri gyárnak, me­lyek igen megfeszített, alapo­san átgondolt munkát köve­telnek gépgyártóktól és ko­hászoktól, ám a bizalmites­tületek ülésének hangulata jelezte, hogy nem elérhetet­len célokat tűztek maguk elé a DIGÉP és az LKM dolgo­zói. Kohászat nehézségekkel számolnak az LKM-ben. Az importkorláto­zások alapján, ismételten fe­lülvizsgálták a termelőegy­ségek igényeit és ezeknek megfelelően állapították meg a beszerzési szükségleteket. Sz. L. Kétszázhúszmiilió (érint «eltakarítás újításokból Jó eredményeket mondhat­nak magukénak az Ózdi Ko­hászati Üzemekben tevé­kenykedő újítók és feltalálók. Az elmúlt években számos nagy jelentőségű újítást dol­goztak ki, s eredményes mun­kájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1981-ben a végzett munka eredményeként első helyen végeztek a Borsod megyei nagyvállalatok között meg­hirdetett újítási versenyben. Az elért sikerek további munkára, erőfeszítésekre ösz­tönözték az újítókat és a szá­mok szerint az 1981-ben el­ért több mint 200 millió fo­rint, újításból származó meg­takarítással szemben 1982- ben már 220 millió forint megtakarítást értek él. A beadott- 3788 újításból 2481- et elfogadtak, és ezekből 2375-öt vezettek be a terme­lőüzemekben. Az ÓKÜ gaz­dasági, politikai vezetése mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg elismeri az újítók és feltalálók munkáját. Szá­mos kitüntetésben részesítet­ték a legjobbakat, ami pedig az anyagi elismerést illeti, az elfogadott újításokért 7,5 mil­lió Ft újítási dijat kaptak kézhez az újítók. A statisztika szerint a ja­vaslatok és újítások többsé­ge az anyag- és energiataka­rékosságra, a tőkés importból származó anyagok kiváltásá­ra, továbbá a munkavédelem színvonalának emelésére irá­nyult. Az ilyen újítások közé tartozik például a rúd- és dróthengerműben az eddig tőkés importból beszerzett, úgynevezett bevezető görgők vállalaton belüli' előállításá­nak kidolgozása, ami 13,5 millió forint importmegta­karítást eredményezett. Szá-. mottevő haszon származott abból az újításból is, ami a világítási hálózatok lépcső­zetes be- és kikapcsolását oldja meg az ÓKÜ területén, e amelynek révén villamos energiából 1 millió forint megtakarítás származik' egy esztendő alatt. A jól szervezett és irányí­tott újítómozgalom eredmé­nyei jelentős helyet foglalnak el a vállalat munkájában, gazdálkodásában. Az éven­ként kidolgozott újítási fel­adattervben az ÓKÜ vezeté­se megjelöli azokat a fel­adatokat, tennivalókat, ame­lyekhez az újítók és a felta­lálók tevékenységét igényli. Ebben az évben is a legfon­tosabb feladat az, anyaggal 'és az energiával való takarékos­ság, valamint az importanya­gok kiváltása, illetve hazai anyagokkal való helyettesíté­sének megoldása. Gépjavítás Ai elmúlt évben az őszi munkacsúcs idején sok ezer hektár kuko­rica és napraforgó betakarítása várt a betakarító gépekre. Ilyen­kor, a téli időszakban tehát célszerű átvizsgálni, kijavítani ezeket a masinákat, hogy az új évadban az előzőhöz hasonlóan, sikeresen teljesítsék feladatukat. Képünkön - amely a taktaharkányi tsz-ben készült - líaraffa István szerelő a vágókések felszerelését végzi az egyik FKA-601-es kukoricaadapteren. Fotó: Fojtán László Mezöplast néven gazdasá-' gi társulást hozol-t létre öt G.vőr-Sopron megyei válla­lat és a MÉM Műszaki In­tézete. A társulás célja, hogy költség- és a nyaglakarékos graboplan termékekkel — a győri graboplast műszaki műbőreiből készített szemes- termény- és folyadéktáro­lókkal. műtrágya silókkal, műanyag konténerekkel és egvéh. a raktározás és :» szállítás területén használ­ható gyártmányokkal —lás­sa el a hazat mezőgazdasá­got, A műszaki műbőrök gyár­tásának és konfekcionálásá­nak már hagyományai van­nak hazánk egyetlen műbőr­gyárában. Uszodákat, sport- csarnokokat borítottak vele itthon és külföldön, takaró­ponyvákat, konténereket, tá-' rolókat, szá 11 ft óh eved ereke fi készítenek belőlük. Sokolda­lú felhasználását a grabo­plast műszaki ponyva előnyős tulajdonságai: nagy szakító­szilárdsága. víz- és légzárá­sa. a vegyi hatásokkal és a mikroorganizmusokkal szem­beni ellenállósága teszí le­hetővé.- - Y zítsazdasápÉ ma és holnap Eredmények A magyar mezőgazdaság — a több mint negyedszázad­dal ezelőtti átszervezésének időszakához képest — a nyolcvanas évek elejére — 10 százalékkal kevesebb földterületen, feleannyi mun­kaerővel, de lényegesen jobb, korszerűbb eszközellá­tással — megduplázta a ter­melést, s a 60-as évek elejé­hez viszonyítva háromszor több árut értékesített. A la­kosság legnagyobb megelé­gedésére zökkenőmentesen, magas színvonalon biztosí­totta a belső ellátást — amely egy lakásra vetítve, e 25 esztendő alatt ugyancsak megkétszereződött —, s ami legalább ennyire lényeges: a belföldi ellátás jó szánvona­lú biztosítása mellett, az ex­portját is fokozatosan nö­velte. Sőt, olyannyira nagy mértékben, hogy évek óta a nem rubel elszámolású ex­portból 30—35 százalékkal részesedik az ágazat, s pél­dául az. elmúlt évben már több, mint 1,5 milliárd dol­lárban realizálódott a dol­lárszerző képessége. Az ága­zat sikerét méginkább ki­emeli az a tény, hogy ezeket a szinte évről évre javuló eredményeket az utóbbi év­tizedben csökkenő költség- vetési támogatás mellett, éri el. Hiszen míg 1970—78 kö­zött 17 milliárd forint volt az évi átlagos költségvetési támogatás, addig 1983-ban mar 1—2 miliárd forint be­fizetési többlettel számolhat az ágazat. Az elmondottak alátá­masztják azt a legfelsőbb szinten is megfogalmazott konklúziót: miszerint a me­zőgazdaság kedvezően műkö­dik közre mind a politikai stabilitás szempontjából any- nyira fontos hazai élelmiszer- ellátásban, mind a népgaz- dáság fejlődését meghatáro­zó külkereskedelmi és költ­ségvetési mérleg alakulásá­ban. Joggal mondhatjuk el: az elmúlt 25 év agrárpoliti­kája kiállta a gyakorlat pró­báját, mi több, a magyar po­litikai és gazdasági sikerek egyik fő forrása volt. De mi várható a jö­vőben? Merre tovább? Merre vezet a továbblépést — gondokkal jelentő út? Melyek a magyar agrárszféra fejlesztésének le­hetőségei? Egyáltalán van- nak-e ilyen lehetőségeink? A kérdéseket egyre többén te­szik fel, s nem csupán ag­ráriusok. A szakemberek úgy mond­ják: az olyan országok, ahol a mezőgazdasági adottságok kedvezőek, vagyis az önellá­táson kívül agrárexportra is lehetőség van — ilyen ország hazánk is — agroiíkológiai potenciállal rendelkeznek. S hozzáteszik azt is: ahol ez a potenciál megtalálható, de nem használják ki, súlyos1 hi­bát követnek el. \ Márpedig, ha ez igaz, ak­kor a feltett kérdésekre adan­dó válasz egyértelmű: az ága­zat fejlesztése a jövőben is kiemelt feladatunk kell, hogy legyen. Egyébként ezt szán­dékoznak erősíteni a Magyar Tudományos Akadémia vizs­gálatai is. E prognózisok sze­rint hazánkban a közgazdá­sági, anyagi-műszaki köve­telmények fokozatos biztosí­tásával, valamint a szellemi adottságaink hatékonyabb kihasználásával az ezredfor­dulóig a növényi produkció például 80 százalékkal növe­kedhet. Ugyanezen vizsgálat szerint á szóban forgó idő­szakra a földterület jelenlegi 75 százaléka helyett 50 szá­zalék is elégséges lesz a ha­zai igények megtermelésére. Következésképp: az export- hányad a jélenlegit megha­ladó mértékben növelhető. A „miként?” aprópénzre váltá­sa, a fejlesztés ütemének, arányainak meghatározása persze, korántsem ilyen egy­szerű feladat. Mert ugyan va­lóban szépek az eredménye­ink, s a távlati prognózisok is tudományosan alátámasz­tottak, mégis, ha a magyar mezőgazdaságot nem önma­gában, hanem az egész nép­gazdaságunk, illetve a világ- gazdaság vertikumában el- ' helyezve vizsgáljuk, számos ellentmondó tényezővel is ta­lálkozunk. Ezt többek között azért is hangsúlyozzuk, mert például nem kevesen vannak azok, akik eltúlozzák a ma­gyar mezőgazdaságnak a népgazdaságban betöltött szerepét. Holott minden ked­vező eredmény és perspektí­va ellenére sem táplálhatunk* illúziókat vele szemben. Bár­mennyire is kedvezőek adott­ságaink, a népgazdasági ter­melésből. a nemzeti jövede­lemből 16—17 százalékkal ré­szesedő mezőgazdaság pél­dául nem helyettesítheti, nem veheti át az ipar szerepét, így az iparral szemben tá­masztott exportfeladatok teiJ jesítését sem. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a világpiacon tartós tendencia a nyers­anyag- és energiaárak eme­lése, ami az élelmiszeripari termelés költségeit jelentő­sen növeli. Az agrár-világ­piacot uraló exportőrök — s ezek nem mi vagyunk —, mo­nopolhelyzetűknél fogva az élelmiszerkereskedelmet stra­tégiai érdekeiknek rendelik alá. Vagyis, magasan tartják azoknak az áruknak — fe­hérjetakarmány, gép, vegy­szer, stb. — árait, amelyeket importálunk, ugyanakkor le­nyomják az általunk expor­tált élelmiszerek árát. Tehe­tik, mert — bár a termelési alapok jobbak, a termelő­erők fejlettebbek, mint akár egy évtizede, mégis — a gaz­daságos termelésfejleszlés feltételéi itthon, s a KGST- tagorszájgokban csak részben épültek ki. Ennek tudható be, hogy sok esetben még a ter­melés szinten tartása is tő­kés importot igényel. Ez azonban magas beszerzési árakkal jár, amely tovább­gyűrűzve, aránytalanul ma­gas termelési költségekhez vezet. Ugyancsak minden értéke­lés. főleg pedig tervezés ki­indulópontja kell, hogy le­gyen a következő: hazánk­ban kimerültek az extenzív gazdasági fejlesztés munka­erőfonásai, ezért az egyedül járható út, ami maradt, a hatékony eszközgazdálkodás, és a munkatermelékenység fokozása. És a szűk értelem­ben vett '■ térni eléscentrikus fejlesztés ugyancsak a végé­hez ért! A termelés gazda­ságosan csak a szállítás, a tárolás, az infrastruktúrafej­lesztésével együtt növelhetők E téren pedig még elég nagy a lemaradásunk. Hajdú Imre folytatjuk) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents