Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 17. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 21., péntek E levél címzettié: Ma éjjel a képernyőn Az állap áüanpolpár Az út vége Tisztelt Asszonyom! Az Ön levelét, amelyet nagyon korrektül teljes nevével és címével írt alá, lassan egy éve őrzőm íróasztalom fiókjában. Véleményével, okos érveléseivel egyetértettem, de nem tudtam, mit válaszoljak. Egyik cikkünket idézi, amelyben ezt olvasta: „A tanácstagi beszámolók akkor eredményesek, ha a választók minél nagyobb számban jelennek meg, s elmondják véleményüket.” Az idézettel" ön is egyetért, ám a gyakorlatban mást tapasztalt, s ezért fogott tollat. Az történt ugyanis, hogy a tanácstagi beszámolót levezető elnök szinte torkára forrasztotta a szót a felszólalni kívánóknak, mivel azok egy adott témához kérték a tanácstag, illetve a tanács illetékeseinek segítségét. Mindenáron és egyértelműleg valamilyen áldatlan állapot felszámolását sürgették. Mi volt az a konkrét dolog, az sajnos, nem tűnik ki leveléből, mivel elragadta a hév, s elsősorban a fórum tartalmát, < színvonalát és hatékonyságát, azaz hatékonytalanságát kifogásolta. „Az a gond, hogy a döntések meghozatalában illetékesek közül senki sem szenvedő alanya panaszunknak. A kis beosztású, de bizonyos hatalmi tudattal rendelkező emberek sokkal nehezebben tudnak tanulságot levonni, és belátni, hogy egy 20—25 évvel ezelőtti elképzelés ma már nem feltétlenül jó, pedig országos vezetőink számtalan vonatkozásban voltak konzekvensek”. Irta ön mindezt 1982 tavaszán. Országos vezetőink a' napokban lezajlott agitációs, propaganda- és művelődés- politikai tanácskozáson széles nyilvánosság előtt igazolták önmagukat, s bizonyították, hogy ön, az átlag állampolgár — ahogyan magát levelében nevezi — jól látja a dolgokat. Miért nem válaszoltunk a levelére hamarább ? Nem azért, mert biztatásra vártunk „felülről”. Hiszen nem egy cikk jelent meg a mi lapunkban is, amelyben konkrétan elmarasztaltunk egy- egy értelmetlenül összehívott tanácskozást. Az unalomig írtunk róla, hogy a fórumokat tartalommal kell megtölteni. Megelégedett volna, ha válaszunkban is a már közhely számba menő egyetértő érveinket felsorakoztatjuk? Ugye, nem? Biztos, hogy nem, hiszen így zárja levelét: „Szeretném, ha elhinnék úgy önök, mint a tanács illetékesei, hogy józanul látó, jó szándékú felnőtt emberek vagyunk, s felvetéseinkre adott úgynevezett válaszuk, átlátszó érveik és szóvirágaik csak formalizmus, mellyel kipipálhatják a felvetések lereagálását. Úgy is tudják, hogy a hatalmi szóval szemben tehetetlenek vagyunk.” ön bizonyára figyelemmel kísérte az említett tanácskozás referátumát, s a tanácskozásról folyamatosan nyilvánosságra kerülő vitát. Aczél Györgynek, az országos dolgokban felelős embernek szájából hangzott el az, ami Önt is, minden átlag állampolgárt megnyugtathat ebben a kérdésben. Gondolatban igen vastagon aláhúzva emelem ki a referátumból az ide vonatkozó részt: „Most mindenekelőtt a meglevő fórumok működésében, légkörében, stílusának nyíltságában van szükség megújulásra. Olyan fórumok kellenek, ahol a konfliktusokat, a problémákat élesen lehet exponálni, ahol a lehetséges megoldások különféle variánsait terjesztik elő, ahol a szocialista demokrácia szellemében toleránsán, türelmesen nyitottan fogadják a véleményeket, és — ahogy erre már példák is mutatnak — ahol olyan álláspontra, és olyan döntésre lehet jutni, amelyet a kollektíva magáénak érez, s végrehajtásában is aktívan részt vesz ...” Bízzunk benne, kedves Sum Mihályné, hogy ez a szellem áthatja majd azokat a fórumokat is, amelyeken város- politikai témák kerülnek szóba. Elnézést a megkésett válaszért, de bizonyára megérti, nem kívántam önnek szóvirágból készült csokrot küldeni. Üdvözlettel egy másik átlag állampolgár: Adamovics Ilona Ma éjjel 22 óra 35-kor © az első műsorban jelentkezik egy régóta várt tévéfilm: Az út vége. Kassák Lajos azonos című regényéből, Szántó Erika dramaturgi közreműködésével, Esztergályos Károly készítette. Kassáknak ez a regénye konkrét személyről szól. mégha nem is nevezi néven. Azt mutatja be, hogy egy ember a munkásmozgalom elárulásával hogyan sodródott a Hajdanában-danában ... — Arany Jánost idézve — az év végéig tartó eseménysorozat kezdődött a Budapesti Történeti Múzeumban. A költő sorait tovább idézve — csuda történt Budában — a múzeum programjának elnevezése arra utal, hogy az érdeklődök a középkor legérdekesebb , eseményeiről hallhatnak, a legnemesebb emlékeket ismerhetik meg. Havonta egy-egy alkalommal — legközelebb február. 12-én —• várnak látogatókat a program szervezői. , A gyerekek a történelmi játékműhelyben a következő alkalommal a maszkok készítésének fortélyait tanulhatják meg, miközben sokat megtudhatnak fasisztákhoz és emelkedett azok ranglétráján mind magasabbra. mígcsak Szálasi minisztereként nem jutott el a végső züllésig, majd pedig a felszabadulás után megérdemelten az akasztófára. A modell minden bizonnyal Kassai Schalmajer János, a nyomdamunkásból lett nyilas miniszter. A film legfőbb szereplői Hámori Ildikó, Ig- lódi István, Ivancsics Ilona, Herceg Csilla. Képünkön a film egyik kockája. a középkori Buda vigasságairól is. Hasonló módon sorra kerülnek az egykori mesterségek, a törökvilág eseményei, és a régen volt ünnepek. Miközben a gyerekek foglalkoztatása tart, kísérőiket tárlatvezetésre, vársétára kísérik. Az eseménysorozat a nyári hónapokban szünetel, a legutolsó december 10-én lesz. Akkor játékos vetélkedőt is rendeznek, mintegy összefoglalva az év során elhangzottakat, tanultakat. Segítségül a program szervezői bőséges irodalomjegyzéket is összeállították. Azok a gyerekek, akik legalább öt alkalommal felkeresik a múzeumot, az év végén ajándékot kapnak. Családi program ® Történeti Múzeumban Lakások és hitelek Társadalmi, gazdasági életünkben az egyik legfontosabb feladat továbbra is a lakásgondok enyhítése, a lakáshelyzet javítása. Nincs mit tagadni azon, hogy ennek a törekvésnek érvényt szerezni a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb erőfeszítéseket követel az állam és a lakosság részéről egyaránt. Éppen ezért — mindezeknek a jegyében — szükségessé vált a lakásrendszer átfogóbb továbbfejlesztése és korszerűsítése. Miről van tulajdonképpen szó? Milyen társadalompolitikai célok elérését határozzák meg a már érvényben levő rendelkezések? S még egy kérdés: megvannak-e a szükséges pénzügyi és hitelfeltételek ahhoz, hogy a lakás- helyzet további javításában különösebb zökkenők nélkül előbbre jussunk? E kérdésekre kértünk választ Hajdú Csabától, az OTP megyei igazgatóhelyettesétől, aki mindenekelőtt arról beszélt, hogy a lakásépítés és -vásárlás pénzügyi feltételeiben történt módosítások egyben híven tükrözik a tennivalókat is. Nevezetesen azt, hogy a lakáshelyzet javítása az állam és a társadalom közös ügye. Tagadhatatlan tény, hiszen — mint az köztudott —, az elmúlt évtizedekben javultak a lakásviszonyok, csökkent a mennyiségi hiány, és kielégítőbb lett a lakások minősége is. A lakáshelyzet javításában elsőrendű követelmény, hogy az igények kielégítésénél érvényesüljön a fokozatosság, széleskörűen bővüljenek a fiatal házasok, a három-, vagy több gyermekes családok lakáshoz jutásának lehetőségei. (A pénzügyi feltételek szempontjából fiatal a házaspár, ha a kölcsön [adás-vételi] szerződés megkötése időpontjában a házastársak egyike sem töltötte be a 35. életévét.) A lakásigények kielégítésében az is fontos cél, hogy egyenletesebbé váljék a' teherviselés, az állam és a lakosság, illetve a lakosság különféle csoportjai, rétegei között. Gyakorlati törekvés, hogy a családok szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetéhez kapcsolódjanak az állami támogatások, s mindemellett fokozódjék a lakosság érdekeltsége és részvétele a magánlakás-építésben. A lakáselosztás és lakás- gazdálkodás általános elve — mondotta az igazgatóhelyettes —, hogy az alacsony jövedelmű nagycsaládosok, a többszörösen hátrányos helyzetű családok és a fiatal házasok lakásgondjainak megoldása alapvetően állami feladat. Éppen ezért lakáshoz való juttatásukat indokolt továbbra is kiemelten segíteni. De — s ez fontos tétel —, a jelenlegi helyzetben, a következő évek mérsékeltebb állami lakásfejlesztési előirányzatai mellett elő kell segíteni, hogy a lakosság fokozottabban vállaljon részt lakásproblémája megoldásában. Ezért a lakásigények kielégítésére, a magánlakás-építés keretében kell a feltételeket megteremteni. Ennek jegyében a jövőben növekszik a szerepe a lépcsőzetességnek, a fokozatosságnak. Ugyanakkor a pénzügyi források között a jövőben is meghatározó jelentőségű a kölcsön, amelynek nagyobb aránya továbbra is kedvezményes feltételű és hosszú lejáratú. Üj dolog, hogy ezenkívül nagyobb terheket jelentő és rövidebb lejáratú .kiegészítő bankkölcsönt is igénybe lehet venni. A kedvezményes feltételű kölcsön kamata egységesen 3 százalék, amelynek mértéke a család nagyságától függően állapítható meg. A bankkölcsön kamata pedig 8 százalék. Ez a fajta lehetőség olyan igénylőknek biztosítható, akik a visszafizetésre fedezetet nyújtó jövedelemmel rendelkeznek. Az Országos Takarékpénztár a hitelezési gyakorlatban — mint azt az igazgatóhelyettes elmondta — a hitelek elbírálásánál különösen nagy figyelmet fordít az anyagilag kedvezőtlen helyzetű családok kiemelt kezelésére. Ez azt jelenti, hogy a fiatal házasok, a 3 és több gyermekes, illetve egyeb családtagokat eltartó családok, a pályakezdő fiatalok, valamint a jövedelmi viszonyaik alapján bérlakásra jogosultak lehetőleg maximális kedvezményben részesüljenek. A fiatal házasok esetében például az új pénzügyi rendszer csökkenti a lakásszerzéssel kapcsolatos anyagi terheket azzal, hogy a szociálpolitikai kedvezmény két gyermekig továbbra is megelőlegezhető, a kedvezményes feltételű kölcsönösz- szeg megállapításánál egy, vagy két születendő gyermeket figyelembe lehet venni. Mindemellett a fiatalok a saját rész kiegészítéséhez is kölcsönt vehetnek igénybe. A hitelek elbírálásánál természetesen a takarékpénztár arra is figyelmet fordít, hogy a kedV^ezményes kamatozású és a bankkölcsön együttes havi törlesztési terhe a családok rendszeres havi jövedelmének egyharma- dát általában ne haladja meg. A bővülő hitelezési lehetőségek mellett különös figyelmet fordítanak arra. hogy minden lakásépítőnek, vagy lakásvásárlónak saját erővel is rendelkeznie kell. Csak ezt egészíthetik lei az állam és a munkáltatók által nyújtott (eülönböző kölcsönök. kedvezmények, támogatások. Mindezekkel kapcsolatban — természetesen — részletes felvilágosítással szolgálnak a takarékpénztár fiókjai, ahol készségesen állnak az ügyfelek rendelkezésére. (-th) Újabb tudományos publikációk Böngészés A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. kötetében Igen rövid idővel a 19. után, megjelent A Miskolci Herman Oltó Múzeum* Közleményei című tudományos kiadványsorozat 20. kötete, amely ezúttal öt csoportban húsz hazai publikációt ad közre, és kilenc szlovákiai dolgozatot ismertet. A kötet élén most a Régészeti és művészettörténeti közlemények című rovat áll, amelynek három publikációja — Gábori Miklós A Bükk hegység paleolitikumának mai problémái. Simán Katalin A paleolitkutatás helyzete és lehetőségei Borsod-Aba- új-Zemplén megyében. Kovács Béla A nemzetségfői és ispánsági székhelyek kutatásának problémái Északkelet- Magyarországon című írásai — a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat miskolci vándorgyűlésén elhangzott • előadásokat mutat be. De ugyanebben a rovatban található Dobrik István írása, Miskolc és a magyar grafika (1955—1961) címmel. Ebben a szerző visszatekint Miskolc és a grafika immár országos, vagy éppen nemzetközi hírű kapcsolatának kezdeti időszakaira, amikor Budapesten kívül itt alakult ki egy erőteljes grafikai központ, amely szellemében és változatosságában hasonlított a fővárosi grafika összetételére. Méltatja Feledy. Seres, Lukovszky, Kunt, Ficzere, Papp, Tenkács és mások, valamint az itt gyakran vendégeskedett Kondor Béla, Csohány Kálmán, Reich Károly, Kass János és mások kezdeményező tevékenységét, valamint a következő generáció munkásságát, és így jut el 1961-ig, amikor az első miskolci országos grafikai biennálé megrendezésére sor kerülhetett. Bizonyára olvasA tavalyi szezonban minden eddiginél több — (103 ezer — vendég volt a hazai kempingekben — mondották a Magyar Camping és Caravanning Club csütörtöki sajtótájékoztatóján. A 307 ezer natjuk majd e tanulmány folytatását. A Történeti közlemények címszó alatt Job Tibor az abodi református templomot, Veres László a XVI. századi d iósgy őri K ü t roll- töredékeket, Gyárfás Agnes Doktor Domby Sámuel miskolci lakóházát. Seres né Szegöfi Anna az 1861-es abaúji adóbehajtást. Kőhegyi Mihály Herman Ottónak Bartsch Samuhoz 1376-ban irt levelét. Kis- honthy Zsolt pedig Ámos Imre Háború című, a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található festményét mutatja be elemző módon. A Néprajzi közlemények rovatban Szilágyi Miklós a Sárközben dolgozó matyó summásokról szóló század eleji tudósítást ismerteti. Bö- di Erzsébet a sztrapacska, egy felvidéki étel néprajzi vizsgálatát végzi el. Nagy József András a Bükkalja építőanyag-használatáról, Visa Gyula bükkszentlászlói település-néprajzi adatokról, Szabó Sarolta Komlóska szőlő- és borkultúrájáról, Erdei Sándor Zemplén népéletéről, Barta Elek az észak-magyarországi virágszentelési szokásokról, Dobosy László pedig a gömörszőlősi emberek mozgásvilágáról ír. Két muzeológiai közlemény — Fügedi Márta Múzeumalapítási törekvések Mezőkövesden a század első felében, és Bartusné Hellebrandt Magdolna Huszonöt év régészeti leletmentései Borsod- Abaúj-Zemplén megyében című írása —, valamint a hagyományos Szlovákiai téka kilenc szlovákiai néprajzi publikáció-ismertetése teszi teljesebbé A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményeinek 20. kötetét. (b) belföldi, 297 ezer szocialista és 199 ezer tőkés országból erkezett turista, összesen megközelítően négymillió napot töltött a hazai kempingekben. Tudat L étünk* mely tudvalevőleg meghatározza tudatunkat, számos olyan nehézséggel, gonddal, feladattal vált terhessé az elmúlt években, melyeket nem ismertünk korábban, melyekre nem mindenki készült fel. Volt, akiben ez elbizonytalanodást, tétovaságot, kiúttalanságot szült, sőt olyanok is akadtak - szerencsére nem nagy számban —, akik már-már a lemondás zsákutcájába tévedtek. És természetesen vannak közöttünk a nehézségektől meg nem riadók, a munkát jobban, pontosabban végzők, akik lehetőséget, perspektívát kínálnak az önmaguk és mások hitében ingadozóknak. A megszokáson túl, a meglepődésből felocsúdva értékeljük át társadalmunk alapvető kérdéseit, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk legfontosabb céljainkat. „A konkrét helyzet konkrét elemzése" mindenkori feladata érződött abból a kétnapos tanácskozásból is, melyet Budapesten, az MSZMP XIII. kerületi Bizottságának székházában tartottak tudósok, társadalomkutatók, művészek, propagandisták részére. Vagyis a tudat, a mi tudatunkról szóltak megfontolt, ám nem egy esetben a változásokat, változtatásokai sürgető felszólalók. Nem kis súllyal szerepeli a témák között a sajtó szerepe sem, mint a közgondolkodás, a közvélemény, a demokratikus eszmecsere, a vita előbbrevivő eszköze, területe. ,,A tájékoztatás nemcsak jog, hanem kötelesség is” - mondta ki a Központi Bizottság egy korábbi, idevágó hatáiozata. Ezt a jogot és kötelességet »kell — ahogy a tanácskozásból is kicsengett — továbbfejleszteni, erősíteni, egyre szélesebb körben tudatossá tenni. Vállaljuk! Vállaljuk, mert minden szó, minden leírt gondolat csak akkor nyerhet hitelt az olvasó szemében és eszében, ha az tükrözi a mai magyar valóság apróbb-nagyobb szeletét, a mi világunk képét és mélységeit - legyen az kellemes, avagy kellemetlen. Tudatos cselekvést, tudatos, megfontolt munkát vár tehát tőlünk1 mindenki, minden olvasó, legyen az egy téesz traktorosa, vagy egy miniszter, hiszen ,,a tájékoztatás helyzete közügy" — ahogy megfogalmazódott az egyik előadásban. A kétnapos tanácskozás természetesen nem tisztázta egy csapásra a felgyülemlett kérdéseket, de kiindulási alap, lehetőség arra az együttes gondolkodásra, amiben valamennvi- ünknek részt kell venni, ha ót- érezzük közösségünk, a maavar nép érdekeit, a köztudat per. manens tisztántartását. Szendrei Lőrinc Sikeres tavalyi kempingévad
