Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
1982. december 8., szerda £SZAr-MAO¥A#ORSZAG 9 Spontán mnkaerőmozgás Borsodban Izgalmas kérdésre keresett választ a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ipari és építőipari társadalmi szakcsoportja. Harminchét ipari és építőipari vállalat, szövetkezet önértékelő jelentése alapján ösz- szegezték, hogy milyen az ipari és az építőipari vállalatok munkaügyi tervezése és létszámgazdálkodása; hogy a vállalatok miként alapozzák meg középtávú és éves munkaügyi terveiket, miként veszik figyelembe a termelési feladatok változását, a közgazdasági környezet és a területi munkaerő- helyzet alakulását, a racionális, hatékony munkaerő-gazdálkodás követelményeit. Amikor dr. Simkó János vizsgálatvezető, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának helyettes vezetője beszámolt a szakcsoporti ülésen a vizsgálat eredményeiről, a hallgatóság — vezető vállalati közgazdászok, műszakiak, pénzügyi szakemberek — igen élénken reagált; vélemények, ellenvélemények sorjázlak. A lényeget illetően azonban megegyeztek, mégpedig sajnos abban, hogy a munkaügyi tervezés és a létszámgazdálkodás nem a legerősebb oldala Borsod megye iparának és építőiparának. Azonos létszámmal A vállalatok, már megváltozott gazdasági környezetben, nehezebb gazdálkodási feltételeket érzékelve, a jövőt illetően egy kissé bizonytalanul alkották meg a VI. ötéves terv időszakára vonatkozó terveiket. Számolniuk kellett azzal, hogy nem tartható fenn a termelés növekedésének és a termelési kapacitások bővítésének megszokott dinamikája, sőt a kohászatban, a vegyiparban, az építőanyag-iparban és az építőiparban — a piaci viszonyok és az alapanyagellátási gondok miatt — a termelés átmeneti csökkenésével, a termelőkapacitások részleges kihasználatlanságával is szembe kell nézni. A foglalkoztatáspolitika központi irányelvei az élőmunka termelékenységét, a foglalkoztatás hatékonyságát, így a létszám csökkentését határozták meg feladatként Erre kívánt ösztönözni a széles körben alkalmazott bértömeg-szabályozás rendszere is. A két ágazatban öt év alatt a létszám 5—6 százalékos csökkenését irányozták elő. Borsodban több változat is készült a létszám- csökkentésre, az egyik változat az országos irányzattól sokkal radikálisabb: öt év alatt 0.5—10 százalékos létszámleépüléssel számolt. A vizsgált vállalatok középtávú stratégiai célkitűzéseik elhatározásakor bizakodóak voltak, átmenetinek tekintették a kedvezőtlen piaci viszonyokat és a termelés növekedési ütemének visszafogását. így arra törekedtek, hogy termelési erőforrásaikat megtartsák a fellendülési szakasz kezdetéig. IgV a népgazdasági tervekben foglaltaknál és a megyei szintű számításoknál jóval kisebb ütemű létszámcsökkentést irányoztak elő. illetve — az iparban — szintentartást határoztak el a vállalatok, s néhol új termelőegységek belépése miatt létszámnövelést is terveztek. Mégis elmennek az emberek Sok helyen túl optimisták voltak a termelési-értékesítési tervek, s ennek a hibái hamarosan beigazolódtak. A tervciklus első évében globálisan még túl is teljesítették a termelési értéktervet, ám az idén már jelentősen romlott mind a termelési értékelőirányzat teljesítése, mind az időarányos mérleg szerinti eredmény. A gondok különösen a kohászatban és a vegyiparban csúcsosodtak ki. Ezzel egyidejűleg túllépték a vállalatok a bérszínvonal-előiránvzatot. Az iparvállalatoknál tavaly az előirányzott 4.7 százalékkal szemben átlagosan 6.5 százalékkal nőttek a bérek, volt olyan vállalat is, ahol 11.3 százalékkal növekedtek a fizetések. Ennek a fedezete legtöbb esetben a létszámcsökkentésből adódó bérmegtakarítás volt! Igen ám, de a bérnövekedés nem az élőmunka hatékonyságából származott, hanem a bértömeg-gazdálkodás nyújtotta „előnyökből”. Mert nem azok az emberek távoztak a vállalatoktól, akiknek a produktuma megkérdőjelezhető: akiknek a munkaköre is megkérdőjelezhető, hanem azok. akikre legjobban épít a cég. akik a legjobbat. a legtöbbet nyújtják. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogv a vizsgálatba bevont vállalatoknál a tervciklusra tervezett 1800 fős csökkenéssel szemben már az első másfél évben 4400 fővel csappant meg a létszám? Miért haladja meg a valóságos érték a tervezett értéket? Nos azért, mert az ember más helyet foglal el a termelési módon belül, mint mondjuk a gép. Az ember, ha nem éra magát jól a munkahelyén, állást változtat, ha úgy érzi, igen nagy az egyenlősdi, s ebben ő húzza a rövidebbet, igazságot keres — másütt. És az embernek ez a döntése a munkaerő-gazdálkodás hibáit húzza alá soksok vonallal. És ekkor kapcsolódnak be a viták, amelyek már társadalmi méreteket öltenek. Sokan azért mennek más munkahelyre, mert úgy vélik, ott jobb megélhetésre lelnek. így például jelentősen felduzzadt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemágainak létszáma, egyre többen váltanak kisipari engedélyt, egyre többen tömörülnek vállalaton kívüli kisvállalkozásokba. Gazdálkodjunk okosan Munkaerőéhségről árulkodnak a vállalatok önvizsgálati jelentései, sokan így fogalmaznak: „kritikus méretűvé vált a létszám- csökkenés”. Ám, amikor utánanéztek a szakemberek, egészen más derült ki az esetek legtöbbjében. Az, hogy nem abszolút munkaerőhiány okozza a bajokat, hanem az, hogy a jelenlegi érdekeltségi viszonyok mellett (!) valóban vannak olyan munkahelyek, ahol kevés a hatékony munkát végző ember. Másütt viszont túl sok az alacsony hatékonyságú munkát végző ember, tehát szó sincs abszolút munkaerőhiányról. Annál több hiba csúszik viszont abba az egyszerű és természetesnek tűnő képletbe, hogy okosan kell gazdálkodni a munkásember szellemi és kétkezi erejével. Túl sok mérnök és más felsőfokú végzettségű szakember panaszkodik manapság arra, hogy nem azt csinálja, amit tud, keveset bíznak rá, sok az ásftozó irodisták Száma is. A gyökerek mégsem csupán itt keresendők. A gyökerek „odalenn” is megvannak, ott, ahol anyaghiány és egyéb munkaszervezési okok miatt tétlenségre kényszerül a munkás. Vagy nem munkaszervezési okok miatt, hanem egyszerűen csak azért, mert „nem fér munkához”. Ilyen is van. Aki a munka temetésére siet, az természetesen marad az ilyen munkahelyen, de a jobbak elmennek oda, ahol naponta érzik, hogy szükség van rájuk. Vannak jó példák is a megyében olyan esetekre, ahol a munka természete szinte fölkínálja a munkaerő-átcsoportosítást, és vannak olyan példák is szerencsére, ahol nem olyan egyértelmű ez a döntés. A szénbányáknál például a termelékenyebb aknákhoz irányítanak át számottevő munkaerőt, a vegyiparban és a korszerűsödő kohászatban átképzésekkel, belső átcsoportosításokkal igyekszenek hatékonnyá tenni a kétkezi munkát. Ritka esetek ezek. A vállalatok többsége a munkacsúcsokhoz alkalmazkodó létszámot őrizgeti a munkaínséges időkben is. A gazdálkodó egységek egymás közötti munkaerő-kooperációja pedig még olyan ritka megyénkben, mint a fehér holló. Bújtatott íróasztalokkal? Visszatérve a társadalmi munkabizottság üléséhez: megállapították, hogy a munkaerőmozgás megyénkben igen aktív napjainkban, de spontán módon zajlik le, s ez a spontaneitás nem csupán görbe tükröt tart a munkaerő-gazdálkodás elé, hanem káros; vállalati és népgazdasági szemszögből nézve is. Megyénk sajátos iparszerkezete enyhíti egy kissé a megfogalmazott kritikát, hiszen itt működik a legtöbb kohászati és vegyipari üzem, az a két iparág, amelyet mostanság „válságágazatnak” neveznek a szakemberek. Azért enyhíti az iparszerkezet a kritikát, mert egyelőre nem tudunk még mit kezdeni az érettségizett lányokkal, akiket társadalmi nyomásra helyeznek el sok esetben bújtatott munkakörökben, és egyáltalán, kevés a nőknek való munkahely ... Mondják, hogy a mikroelektronika honosítása lenne a megoldás. Arra, hogy az érettségizett kislányok ne unatkozzanak egy íróasztal mellett, hanem érezzék jól magukat a parányi műszerek között, és keressenek többet. Jó az ötlet, de beruházásigényes. Pénz kell ahhoz, hogy megvalósuljon az elképzelés. De fönnáll annak a veszélye is, hogy amíg megvalósul, addig már nem kell senkinek az „áru”. A „követő technológiának” a gondjait már ismerjük, a mezőgazdaság baromfi-programja is veszélyben forog, ha nem vigyázunk. A mikroelektronika borsodi telepítése is sok pénzzel járna ... A szakemberek döntsenek arról: a régi iparszerkezeten belül „kereskedünk-e”, avagy új munkahelyeket létesítünk. Lévay Györgyi Nemzetközi tanácskozás A települések csendjének védelméről kedden háromnapos nemzetközi tanácskozás kezdődött Budapesten. Ebből az alkalomból kerül sor a KGST Környezetvédelmi Tanácsának a zajártalom csökkentésével foglalkozó tudományos és koordinációs ülé- aére is. Magyarország ugyanis a KGST Környezetvédelmi Tanácsában éppen ezen a területen lát el témavezetési feladatot A nyitóülésen Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes és Ónozó György közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes tartott előadást a zajártalom csökkentésének jelentőségéről, az ezzel kapcsolatos feladatokról. [lééi a iialüozási kedv Élénk a vállalkozási kedv az áfészek körében; mind többen ismerik fel, hogy a helyben termelt nyersanyagok, áruk feldolgozása gazdaságilag előnyös. A hosszú szál. lítási költségek részben megtakaríthatók, s a környék jó felvevő piac lehet. Az ellátás is javulhat. E megfontolások alapján az idén összesen mintegy 70 áfész látott hozzá meglevő üzemének bővítéséhez, korszerűsítéséhez. A SZÖVOSZ központi keretből megközelítően 350 millió forint támogatást nyújtott a beruházásokhoz. Az üzemek közül huszonhatban már be is fejeződött a bővítés, korszerűsítés. Legtöbbjük a korábbinál jobb eszközökkel, új gépsorokkal termel. Főleg élelmiszertermeléssel foglalkoznak. Ezek a 1-ls. és középüzemek általában a saját áfészükkel együttműködő kistermelőktől veszik át a nyersanyagot. Traktorok bejáratáson Nem állíthatják le a mo- ® torját ennek a három nagy teljesítményű, T- 150-es típusú szántótraktomak, amelyet a sárospataki Kossuth Termelőszövetkeiet gépudvarán kaptunk lencsevégre. Azon egyszerű okból, mert a nemrégiben vásárolt erőgépeket a határmunkák előtt be kell járatni. A kedvezőtlen adottságú gazdaságnak nagy segítséget jelent tavasszal a három traktor, hiszen teljesítményük lehetővé teszi a munkákra fordítható napok számának csökkentését, így megelőzhetik a belvizesedést. Vissza az alaptevékenységhez? Janié icszőgazúasági termelés Krasznekvajdán Sem az elnökre, sem a helyettesére nem jellemző a túlzott derűlátás. Pedig itt, Krasznokvajdán végre sikerült olyan eredményeket elérni a mezőgazdasági termelésben, amelyek végső soron igazolják, hogy hozzáértő, jó munkával, megfelelő szerkezettel, s szervezéssel, északi adottságok között is lehet eredményesen növényt termeszteni, vagy állatot tartaná. Laczkő Sándor elnökhelyettes savanyúan rábólint: — Ügy van. Tíz évben egyszer. Talán majd egy évtized múlva ismét lesz egy olyan csodálatos esztendőnk, mint az idei. Nagy László, a Bástya Termelőszövetkezet elnöke: — A két legfontosabb áro- nóvényünk közöl a búza 4 tonnán, a napraforgó 1,8 tonnán felül termett hektáronként. Vagyis olyan sikeres esztendő volt, hogy lehetőségeink között maximálisan sikerült kihasználni a többlettermésre kapható állami ösztönzőt. Ez önmagában 1,2 millió forinttal növelte a növénytermesztés eredményességét, s nagy szerepe van abban, hogy az ágazati jövedelem eléri a négymillió forintot (Az eredmények érzékeltetése érdekében el kell mondani, pár évvel ezelőtt ugyanebben a szövetkezetben a 30 mázsás búza-, vagy a 10 mázsás napraforgóhozám- nak már szívből örültek!) — De éppen ebből adódik az őrlődésünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokat sikerült előrelépni. De önmagunkat áltatnánk, ha kimondanánk; hogy ennyire... Következésképpen: ez eredmények nem megalapozottak? Az elnök: — A termesztés emberi szempontjából igen. De az éghajlat ritkán engedi meg az ilyen sikert Nem panaszként mondom, ez a szomorú tény. Ebből kiindulva: egyáltalán nem biztos, hogy as elkövetkező években hasonlóan kiugró termésekkel számolhatunk, pedig mint idén is, nagy szükségünk lenne rá. A beszélgetésnek ennél a szakaszánál kicsit értetlenül hallgattam. A szövetkezet az elmúlt években ugyanis következetesen törekedett melléküzemágainak erősítésére és kifejlesztésére, amiből az következik, hogy a jövedelmező termelés lehetőségét az alaptevékenységen kívüli ágazatokban látták. Ugyanakkor elhanyagolt gyümölcsösüknek rendbehozatalával, egy állandóan nagy árbevételű, jó jövedelmű üzemágat alakítottak ki. Az eredmények egyre javultak, annyira, hogy a gazdaság még a „Kiváló Szövetkezet^ címet is elnyerte. Az elnök szavai szerint, pedig egyre nagyobb szükség van a mezőgazdaságból származó jövedelemre, pont akkor, amikor a gyümölcsös, s az ipari, szolgáltató ágazatok végre — és több év óta — sikeresen termelnek. Nincs itt semmi ellentmondás? A fejét rázza: — Sajnos, nincs. Mindkét ágazatban rosszabbodott a jövedelmezőség. Amikor mi a melléküzemágak fejlesztését elhatároztuk, a következő képpel kellett szembenézni. Tőkénk beruházásra nem volt. Csak olyan feladatot vállalhattunk, amelyhez szinte nem kellett készlet, évközi forgóeszköz. Megfelelő szakemberek, munkások híján^ az üzemet csak Krasz- nokvajdán kívül lehetett kialakítani. Egy választásunk maradt: Budapest. Minden kockázatával, — ellenőrzési nehézségele, nagy fluktuáció — de lényegesen több előnyével együtt. És meg kell mondani: számításaink beváltak, ez a 40 milliós ágazat képes volt hat-nyolcmillió forint jövedelmet termelni. Sajnos, idén a helyzet romlott. Ügy tűnik, a piac vállalkozókkal telítve van, s ezért kevesebb a jó nyereséget hozó munka. Most, év végén, már csak 3—4 millió forint jövedelemre számolhatunk. Ez még nem rossz eredmény, de a középtávú előrejelzések nem sok jóval biztatnak. Nagyon úgy tűnik, a fővárosi melléküzemágaktól — rossz szóval élve —, „meg kell szabadulnunk”. A gyümölcsös, amelynek döntő többsége alma, szintén a piaci helyzet kedvezőtlen hatását érzi. Az elmúlt évhez képest hiába termett 800 tonnával (!) több alma. a nyereség nem lesz akkora mint az elmúlt évben. Akkor a gyümölcs 94 százaléka került exportra, amíg idén csak minden második alma hagyta e< az országhatárt. Re • cseppet sem örömkeltő tény az árban is megmutatkozott. Közel nyolc forint helyett, alig öt forintot kaptak a termés egy kilogrammjáért, vagyis a terméstöbblet ellenére elmaradnak árbevételi, s így nyereségtervüktől. Az elnök közbeszól: — De az alma így is gazdaságos, ■ mindé» számító* szerint — idén az időjárás nagy károkat okoaott — aas is marad. Tehát számíthatunk rá, mint jövedelemteremtő ágazatra. Miután * melléküzemágakban csökken a nyereségképzés mértéke, a következő irányvonalat tűztük ki a szövetkezet elé célul : növelni az alaptevékenység biztonságát — elsősorban a jövedelem szem pontjából — s meg kell kísérelni m melléküzemágak helyi letelepítését! Ehhez, úgy érzem, van elég erőnk. Egyrészt idén is meglesz a nyolcmillió forintos jövedelmünk, ami azért biztosíték egy eredményes termeléshez, s ráadásul az állattenyésztésben is sikerült végre előrelépnünk. Az elkövetkező évek fejlesztését éppen ezért nem a látványos beruházások, vagy nagy jövedelmű melléküzem- ágak kiépítése fogja meghatározni, hanem a kis lépések „politikája”. önerőre támaszkodva, mindig a lehetőségek talaján maradva, apránként fejlesztenek. Itt nagy szerepet kap az állami szabályozó rendszer okos kihasználása. Az elnök: — Idén úgy sikerült csekély mértékben nyereségessé tenni az állattenyésztést, hogy kihasználtuk a kedvezőtlen adottságra kapható éj ösztönzőt. Így hizlaltunk fel 580 állatot, hiszen a hús kilogrammjáért 55 forintot le kaphatunk, miközben költségeink negyven forinton atat maradnak. A hizlalás jövedelme annyira jó, hogy as egész ágazatot — amelybe a húsmarhatartás le beletartozik — nyereségessé teszi. Ezek a kedvező jelek bizonyítják, hogy az elmúlt években a melléküzemágakból származó több mint 18 milliós nyereséget jó helyre tették. A mezőgazdasági termelés Krasznokvajdán már megerősödött... — kármán —