Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-07 / 287. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T982. december 7., leedd A képernyő előtt Társkeresés és helyi kiadványok Cocteau és Oscar Wilde történetei és alakjai vendégeskedtek a magyar tévénézőknél csütörtökön, illetve pénteken este. Néha hetekig nem jelentkezik a magyar képernyőn hazai tévéfilm, vagy tévéjáték, most meg két, egymást követő estén, a Rettenetes szülők, meg A canterville-i kísértet magyar tévéváltozata sorjázott, vasárnap meg láthattuk a korábbi műsor- változás miatt későbbre halasztott „Társkeresés N. 1463” című tévéfilmet is. A Rettenetes szülők a miskolci színpadon már közvetlenül a felszabadulás után is szerepelt, nagyjából azonos időben első budapesti bemutatásával. Most a Felvidéki Judit rendezte tévéváltozat a képernyőn ritkán látható Gábor Miklósnak és Vass Évának, valamint Berek Katinak adott nagyszerű alkalmat Cocteau alakjainak életre keltésére. A canterville-i kísértet, illetve a Bán Róbert rendezte zenés játékban annak megszemélyesítője, Galambos Erzsi roppant rokonszenves volt. Az Oscar Wilde novellájából zenés játékká lett produkció szinte két külön részre bontható. Adva volt az eredeti müvet érzékletesen visszaadó história, a bérbe vett kastély és az „azzal járó kísértet”, meg az új lakók, a népes család kalandjairól, sok jó alakítással, sok derűvel és adva volt a kisértet-vonulat, a maga zenés mivoltában. Ezek a ze- nés-dalos-látványos részek azonban nem akartak egységesen egybeforrni a történet más részeivel, néha úgy érezte a néző, mintha régi-régi dalitársulati operettelőadást látna, amelyben időnként megszólalt a táncoskomikus: „Tánc", s táncolt és dalolt egyet partnerével, majd csörgedezett, vagy suhant tovább a játék prózai vonulata. * Vasárnap estére maradt a már említett, „Társkeresés N. 1463” című játék, amelyet Kóródy Ildikó írt és Mihályfi Imre rendezett, s főszerepeiben két olyan — vígjátékokban is kiváló — színész vitt sikerre, mint Páger Antal és Dayka Margit. A játéknak van valami kis halvány mai társadalmi töltése, de az inkább csak ürügy a sokféle fordulatban gazdag történet eljátszásához. Egy kamaszodó kislányt, akinek anyja börtönben van, de egyébként sem alkalmas gyereknevelésre, a nagyapja nevel. Ez a nagyapa azonban szintén nem lehetne a biztos nevelés mintaképe; öreg link, aki szeret felhajtani a garatra, afféle kedves, öreg csirkefogó. A lányka veszélyeztetett helyzetben van, a tanácsi szervek intézetbe akarják vinni. Am, ezt sem a kislány, sem a nagypapa nem akarja, ezért a lányka elhatározza, hogy megnősíti a nagypapát, így a teljes családból nem vihetik őt intézetbe. Páger Antal vidáman lubickol — ki tudja, hányadik — ilyen kedvesen kóklerkedő öreg szeretjében, kicsit megidézi még a hajdani Tamburását is; Dayka Margit ellenállhatatlan az önmagának férjet szervező pedikűrösnő alakjában és nagyon megérdemli a figyelmet a kis Czinkóczi Zsuzsa (hol van már Móricz és Ranódy Árjvícsliájának kis megkínzott árvagyereke!?!; s kis epizódszerepében is igen jó volt Csákányi László. Az író és a rendező is kicsivel többet akart elmondani e játékkal, mint abba belefért (a lekvároskenyérnek az iskolai W. C. plafonjára hajigálása ismerős: nemrégen egy magyar mozifilmben tapadós cigaretta- csutkákkal vívták e nemes versenyt egy másik iskola hasonló helyiségében); sok külső jegy jelezte a történet maiságát, ám a történet nem kötődik kizárólagosan mai valóságunkhoz. Mindezzel együtt érdekes hetven percet adott ♦ A hét egyik riportját örömmel néztem. A helyi kiadványok országos terjesztésének szükségességéről többször írtunk a közelmúltban és régebben. A levéltárak, múzeumok, nagy könyvtárak tudományos kiadványai között igen sok tarthat számot a nem szakmai közönségre, az érdeklődő olvasóra is. Sok helytörténeti kiadvány lapul szakmai könyvtárakban, amiről a nagyközönség nem is tud, de a megyén kívül élő szakmai érdeklődő sem. E kiadványok — s itt nem az ilyen-olyan meg- okolásokkal kierőszakoltan megjelentetett, hanem a valóban tudományos értékű művekre gondolok — országos megismeréséhez szükséges, hogy a fővárosban elérhetők legyenek, valamilyen központi regiszterben szerepeljenek, de az is kívánatos, hogy a helyi boltokban megvásárolhassa mindenki, ha azűkebb példányszámban is. Miskolcon volt már erre vonatkozó kezdeményezés, s nem is sikertelen. Talán' most újra megpróbálják (?) _ * Tetszett még az elmúlt hét műsorából a maga póztalan egyszerűségében igen emberi tartalommal jeleskedő íróportré, Vítray Tamás beszélgetése Goda Gáborral, fis érdeklődéssel néztem — bizonyára sokan mások is — vasárnap este A próba dsn& vockbalettet, mint valami újat a képernyőn. Benedek Miklós Kodály és Beatles X Zeneműkiadó gondozásában két érdekes könyv jelent meg a napokban. Két, egymástól messze eltérő zenei igényű közönséghez szól a két kiadvány, de mindkettő nagy tömegek érdeklődésére tarthat számot. Kodály Zoltán születésének századik évfordulójára jelent meg Breuer János munkája, a Kodály-kalauz, amely szándéka szerint a zeneszerzőt kívánja a figyelem központjába állítani, az alkotói életmű múlhatatlan értékeire felhívni a figyelmet. Ä gyakran hallható kompozíciók mellett ismerteti a közönség elé ritkábban kerülőket, a színpadra, hangversenytermekbe szánt alkotások hatalmas vonulatát, végöl egy-egy összefoglalóáttekintő fejezetben a kórusműveket, zongoradarabokat, dalokat. Bemutatja a művek keletkezéstörténetét, hazai és nemzetközi fogadtatásának históriáját, a kompozíciók formai-tartalmi szerkezetét A Beatles biblia 1969-ben jelent meg először. Ungvári Tamás könyve nagy szenzáció és nagy könyvsiker volt annak idején. A Beatles fénye töretlen, a sok-sok utód együttes sem tudta azt elhomályosítani. John Lennon tragikus halála fokozottan ráirányította a figyelmet a hajdan üstökösként felragyogó együttesre, s ez is indokolja a Beatles biblia újabb megjelentetését. Az új kiadásban helyet kapott a John Lennonnal 1980. december 6-án készült utolsó interjú is. Néptáncosok találkoztak Megyénk néptáncos mozgalmában jelentős erőt, biztos bázist jelentenek a szak- szervezeti fenntartású együttesek. Számukra visszatérően megrendezik — azSZMT illetékes osztálya és a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ — a szakmai találkozást biztosító bemutatókat. Ilyen „táncos tapasztalat- cserének” adott helyet az elmúlt hét végén a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ; a színházteremben zajlott az egész napos program első része. Ennek keretében a következő együttesek mutatták be műsorukat: a Miskolci Néptáncegyüttes (vezetője Jóna István); az ózdi 102. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Táncegyüttese (vezetője Adorján Lajos SZOT- díjas); az Avas Táncegyüttes (vezetője Falvay Károly SZOT-díjas); az Ózdi Kohász Táncegyüttes (vezetője Adorján' Lajos); a sárospataki 119. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Tánc- együttese (vezetője Ignáth János) és a diósgyőri Vasas Táncegyüttes (vezetője Or- szágh Mihály). A hat együttes színvonalas bemutatójának szakmai értékelésén ott voltak (ugyancsak a szokásoknak megfelelően) a megye néptáncos mozgalmában dolgozó együttesvezetők, koreográfusok is. Vadász Endre kiállításáról A szegedi születésű Vadász Endre (1901—1944) festő és grafikus műveiből nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Vadász Endre Heller Ödönnél. Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Párizsban ismerkedett meg a japán fametszetekkel, amelyek nagy hatást gyakoroltak művészetére. Bravúros rajzait, rézkarcait, fa- és linómetszeteit 1931-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal tüntette ki a Szinyei Társaság. Képeink a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott müveiről készültek. Halászok Távirópóznák Pályaválasztási kiállítás a 101-esben A könnyűipari szakmákat a fodrászok, cipészek és a női szabók — pontosabban a tanulók — munkái képviselik. De a szakmatanulás műhelytitkaival megismertetnek a villanyszerelők, a nyomdásztanulók, az autószerelők, hogy legalább néhányat felsoroljunk azok közül a szakmák közük amelyeket a miskolci 101-es Szemere Bertalan Szakmunkásképző Intézetben sajátíthatnak el a fiatalok.’ A legtöbb kiállított termék, működőképes modell, maguknak az intézet tanulóinak keze alól került ki. De láthatunk szemléltetőeszközöket, amelyek például az autószerelők oktatását hivatottak segíteni, s bemutatnak olyan tanulói műszaki rajzokat, amelyeket sóját „gyártmányaikhoz” készítettek. Pályaválasztási kiállítás nyílt a 101-es Szakmunkás- képző Intézetben az elmúlt hét szombatján. Nem maguknak készítették — általános iskolásokat, elsősorban nyolcadikosokat várnak rá. Mintegy 15 szakma oktatásával ismerkedhetnek meg az érdeklődők, s természetesen magával az intézménnyel, annak diák-hétköznapjaivál is. Mint megtudtuk, néhán.y szakma kivételével, általában nem gond számukra a beiskolázás. A legtöbb szakmára túljelentkezés van náluk. Mégis fontosnak tartják, hogy az érdeklődőknek megmutassák magukat. Nemcsak « kiállításon, hanem a valóságban is. A kiállítótérben elhelyezett televízió — ha csoport érkezik — a tantermekben, műhelyekben készült felvételeket sugározza. S természetesen elkalauzolják az érdeklődőket a műhelyekbe is. A pályaválasztási kiállítást egyébként a jövő hét közepéig tekinthetik meg az érdeklődök. Több százan látták már — köztük vidékről érkezett nyolcadikosok is. A szakmunkásképző intézet igazgatója. Bujdos János egyébként elmondotta: a nyolcadikosok pályaválasztására nemcsak ezzel a kiállítással szeretnének hatni. Már voltak s még lesznek is szülői értekezleteken. Ez egyébként hagyomány; általában legalább 20 iskolában megfordulnak Miskolcon november végén és decemberben. Egyébként hasonló pályaválasztási propagandát a mezőkövesdi leányintézményükben is végeznek. Kik tanulnak, miért tanulnak? Nyelvtanfolyamok Az elmúlt esztendőben 2558 hallgatója volt a TIT nyelvtanfolyamainak Borsodban. összesen 98 csoportban tanultak az érdeklődők, legtöbben angolul és németül. Franciából, olaszból, spanyolból és szlovákból jószerével csak mutatóba akadt néhány csoport, de azért működött néhány speciális orosz tanfolyam is. Szám szerint hét. Az idegennyelv-ta- nításban egyébként működik egyfajta munkamegosztás a TIT és a Gorkij Nyelviskola között; az oroszul tanulni szándékozókat az ismeretterjesztők átadják a nyelviskolának, néhány speciális tanfolyam kivételével. A statisztikai adatok kedvezőek. Még akkor is, ha úgy tűnik, idén megtorpanás érezhető a nyelvtanulásban is. Ami persze nem biztos, hogy hajszálpontosan tükrözi a meglevő nyelvtanulási kedvet A magánúton tanulók valamelyest előnyben részesítik az egészen kis csoportokat s a különböző idegen nyelvet beszélő tanároknak is kifizetődőbb, ha otthon egy-két diákkal foglalkoznak. Jelenleg ugyanis — és ez olykor a csoportok beindításának is gátja lehet — meglehetősen alacsony és nem eléggé differenciált az óradíj. Előfordulhat, hogy egy üzemben működő, kezdő csoport nyelvtanárának 80 forintot Is tudnak fizetni, az intenzív, nyelvvizsgára előkészítő csoportban viszont csak hatvanat. Nem véletlen tehát hogy az idegennyelvoktatás helyzetét áttekintve, a TIT Idegennyelvi Szakosztálya az óradíjak differenciált megállapítását szorgalmazta. Sokszor elmondták már — igazán banálisnak tűnhet a megállapítás —, kis nemzet lévén, ráadásul csak szűk körben hasznosítható anyanyelvvel, egyszerűen az élet szorít rá bennünket arra, hogy egy-két idegen nyelvet elsajátítsunk. Nemcsak a turistáknak van szükségük rá, hogy legalább „gagyogjanak” más népek nyelvén, de egyre inkább a népgazdasági érdek is megköveteli. A világpiacon való versenyben maradáshoz nem elég a műszaki fogadóképesség; ahhoz, hogy értékesíteni tudjunk tárgyalóképesek legyünk, idegen nyelvi fogadóképességre is szükség van. Ennek a felismerésnek tudható be — alighanem —, hogy egyre több az üzemi intenzív nyelv- tanfolyam, vagy hogy ma már egyre inkább a magas óraszámú, tehát biztosabb előrehaladást nyújtó nyelv- tanfolyamok iránt nő meg az érdeklődés. S általában sikeresek is ezek a nyelvtanfolyamok; a hallgatók nagyobb százaléka eredményes nyelvvizsgát tesz. Eddig egyébként a Lenin Kohászati Művekben, a Diósgyőri Gépgyárban, a Tiszai Vegyi Kombinátban és a Borsodi Vegyi Kombinátban szervezték a legtöbb intenzív nyelvtanfolyamot. A TIT idegennyelv-okta- tásában új színfoltként jelentkeznek a gyermek nyelv- tanfolyamok. Eredményekkel és gondokkal. Szinte egy csapásra lett népszerű a gyerekeknek szervezett nyelvi tábor — két alkalommal tartották már meg, s gondolnak ezek szervezésénél a nemzetiségi falvak gyerekeire is —. angol és német nyelvet tanultak Kácsárdon a résztvevők. Viszont változatlanul nehéz a gyerektanfol vamok vezetésére nyelvtanárt megnyerni. Egyrészt a gyerekeit nyelvtanítása más módszereket kíván, másrészt pedig igen leterheltek a nyelvtanárok. Mármint azok, akik vállalnak tanfolyamokat. Mert sokan elzárkóznak előle, legfeljebb otthon tanítanak az iskolai munka mellett. S szűkíti a kört az is, hogy a gyerekek körében is jószerével csak az angol, illetve a német nyelv iránt van érdeklődés. Az ismeretterjesztésben részt vevők persze nemcsak oktatnak. A társulat a nyelvtanárok önműveléséhez, továbbképzéséhez is meglehetősen sok segítséget nyújt Gyakoriak és igen kedveltek például az angol és német nyelvű klubestek, az Idegennyelvi Szakosztály rendszeresen szervez felolvasó üléseket előadói konferenciákat. Jelenleg például legalább egy kötetre való cikk vár arra, hogy megjelenjék... -o (cs. a.)
