Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

T982. december 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Új otthonok Beszélgetés dr. Kasza Honával vállalásukat egy-egy idősko­Trapperek és térdnadrágok... Nők a varrógép mellet! A fiatal korosztály egyik képviselője Kovács Valéria a varrógép mellett. Manapság gyakori beszéd­téma, s gyakran olvashatunk róla az újságok hasábjain is: égető szükség van az idős emberek szociális helyzetének felmérésére, javítására, s ezek alapján a róluk való gondos­kodás reformjára. Az ok ért­hető, mind több a nyugdíjas, az idős ember. 1981. december 31-i statisztikai adatok szerint hazánkban 2 millió 213 ezer nyugdíjasból a fii) éven felü­liek száma 1 849 000 volt, a 80 éven felülieké 200 ezer. S a száraz tények, adatok mögött emberek vannak, gyakran magatehetetlen, or­vosi segítségre, gondos ápo­lásra szoruló öregek, akik ab­ban reménykednek, hogy be­juthatnak egy szociális ott­honba, ha már környezetük­ben végképp nincs senki, aki ellátásukról gondoskodni tud­na. De az otthonbeli férőhe­lyek száma korlátozott, s igen sokan hosszú hónapokig, oly­kor évekig várnak, amíg si­kerül elhelyezést nyerniük. Milyen változások várha­tóak a közeljövőben? — er­ről beszélgettem az Egészség- ügyi Minisztérium szociálpo­litikai osztályán dr. Kasza Ilonával, a téma alapos isme- rőjéveL — A magányos idősek szá­ma igen magas — a nyugdí­jasok 21—22 százalékát te­szik ki, ezen belül is nagy az eltérés a nemeket tekintve: amíg a nyugdíjas férfiak 9, addig a nők 33 százaléka él egyedül. S ami ugyancsak el­gondolkoztató: háromszor, négyszer nagyobb gyakori­sággal fordul elő, hogy jólle­het van gyermeke is az idŐ6, nyugdíjas asszonynak — mégis egyedül marad öregko­rára. — Nem biztos, hogy akkor cselekszünk helyesen, ha az idŐ6 embert kiragadjuk meg­szokott ' környezetéből. Ha nincs családja, de még nem szorul állandó orvosi keze­lésre, ápolásra, elegendő ha a szomszédok segítséget nyúj. tanak neki, ha érzi, nem ma­radt teljesen magára, van aki olykor rányitja az ajtót, ér­deklődik egészségi állapota felől, elbeszélget vele. Ezek­nek a viszonylag egészséges öregeknek is idővel gondo­zásra lesz szükségük, de leg­alább addig nem bolygatjuk meg az életritmusukat. Igen szerencsés megoldók, ha ezek az idős, de még jó egészségi állapotnak örvendő nyugdíja­sok egy közeli öregek napkö­zi otthonában töltik napjai­kat. A jobban működő nap­közikben programokat szer­A „Bodrogközi” Afész hat­vanöt kiskereskedelmi, 24 vendéglátóipari és 33 ipa­ri egységet üzemeltet A munkavédelmi és szociálpo­litikai tevékenység a gazda­sági vezetés és a szakszerve­zeti bizottság mindennapi munkájának szerves része. Az áfész vezetői úgy ítélik meg: a.feladatok ellátása során be­bizonyosodott, hogy a munka eredményességét, a munka­erő-gazdálkodás hatékonysá­gát, nemkülönben a munka­helyi közérzetet nagyban be­folyásolja a munkavédelem­mel és a szociálpolitikával való foglalkozás, a rendelke­zésre álló pénzösszegek cél­szerű felhasználása. Nincs ezen icsodálni való. hiszen ha egy munkahelyi közösség érzi, hogy törődnek velük, látják a gazdasági ve­veznek részükre, tévét néz­hetnek, rádiózhatnak, kézi­munkázhatnak. Budapesten majd minden kerületben mű­ködik már egynéhány otthon, ahol 25—30 fő részére napon­ta háromszori étkezést bizto­sítanak, klubvezető irányítja a programokat és rendszeres orvosi vizsgálaton vehetnek részt. A fővárosban — úgy tű­nik — ez a hatnapos otthon is megfelelő forma az idő­sek számára, ám vidéken to­vább kell és tovább is fogjuk fejleszteni a napközi otthon nyújtotta lehetőségeket. így kísérleteznek már hetes nap­közivel, ahol ha messziről jár be az idós ember, éjsza­kai szállást is biztosítanak számára. Pest megyében és Bács .negyében már működik egy-két hetes napközi, ahon­nan csak akkor megy haza a nyugdíjas, ha megfelelő az egészségi állapota, vagy az időjárási viszonyok lehetővé teszik. — Mennyibe kerül mindez? — Minimális a térítés — szociális helyzettől függően. S hogy minél több ilyen ott­hont tudjunk létrehozni, a helybeli lakóknak és a tele­pülés vezetőinek a segítsége szükséges hozzá. Egy-egy el­árvult falusi vagy tanyasi épületből társadalmi összefo­gással könnyűszerrel lehet hetes napközi otthonokat ki­alakítani. . — Az öregek ellátásának egy sajátos formájáról, a házi szociális gondozásról nem szóltunk még. — Súlyos és hosszan tartó betegség után az idős ember­nek elengedhetetlen az orvo­si ellenőrzés, a szociális gon­dozónő rendszeres látogatása. Tulajdonképpen az ideális az volna, ha orvos és gondozónő szorosan együttműködne. Ha az orvos felhívná a gondozónő figyelmét, milyen ápolást igé­nyel a beteg, és a gondozónő is jelezne az orvos felé. Saj­nos, kevés a házi gondozónő, hiszen áldozatos és rendkí­vül nehéz munkájuk nem áll arányban — csekély fizeté­sükkel. — Milyen megoldás vár­ható? — Ha pillanatnyilag nem is tudunk több szociális gondo­zónőt fizetni, a társadalmi szervek aktivizálásával elin­díthatunk egy pozitív folya­matot. Szükséges hozzá a szű- kebb lakóközösségek, a szom­szédok, az iskolák diákjainak, a helybeli HNF tagjainak se­gítségnyújtása, de a környe­ző intézmények, gyárak szocia­lista brigádjai is bővíthetnék zetés gondoskodását, nagyobb felelősséggel is dolgozik. A KPVDSZ Borsod megyei Bi­zottsága november 30-án, Miskolcon megtartott ülésén többek között a „Bodrogközi” Áfész munkavédelmi helyze­tét, szociálpolitikai tevékeny­ségét! a szövetkezeti dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulását vitatta meg. Mindenekelőtt örvende­tes tény, hogy tavaly és az idén elenyésző volt az üzemi balesetek száma. Ez persze annak köszönhető, hogy a szövetkezetben következete­sen hajtották végre a mun­kavédelmi szabályzatban rög­zítetteket, a munkavédelem­mel kapcsolatos előírásokat. Nemkülönben kellő gondot fordítanak a dolgozók elmé­leti és gyakorlati oktatására, a munkahelyek biztonság­technikai felszerelésére. rú patronálásával. Olykor egy bevásárlással, vagy a Patyo­lat elintézésével, ebéd vagy vacsora elkészítésével komoly segítséget nyújthatnának a betegen fekvő idős embernek. — A legjobb megoldás szá­mukra mégiscsak a szociális otthonba való elhelyezés len­ne ... — Amikor a házi szociális gondozás már nem elegendő, akkor valóban ez a szükséges megoldás. De meg kell külön­böztetnünk azokat az idős­korúakat, akik betegségük folytán szorulnak rá az ott­honbeli gondozásra, az értel­mi és elmefogyatékos öregek­ről, akiknek ápolása merőben másfajta ellátást kíván. Az öregek egyik legideálisabb el­helyezése nyugdíjasházakban lenne. Igaz, ehhez az kell, hogy az idős ember főbérleti lakással rendelkezzen, és nyugdíjat is kapjon az állam­tól. Itt közösségben élhet, és mégis egyedül (vagy házas­társával), a függetlensége te­hát bizonyos mértékig meg­marad, egészségére vigyáz­nak, lakását takarítják, s ha megbetegszik, szakszerű ápo­lásban részesül. — Budapesten, az elmúlt évek során mintegy 10—11 nyugdíjasok háza épült, jóval többre volna azonban igény. Országosan mintegy 900 férő­hellyel számolhatunk. Sokan várnak tehát arra, hogy be­költözhessenek egy ilyen nyugdíjasházban levő lakás­ba. Van egy másik megoldás fas. amit a nem is távoli jövőben szeretnénk megvalósítani. Ez az új intézményforma átme­net lenne a nyugdíjasház és a szociális otthon között. Kül­földön jól ismert, és kedvelt a panzió-megoldás olyan idős­korúak számára, akik nem tudnak főbérleti lakást lead­ni, nyugdíjuk viszont van a költségek fedezésére. Egy-két ágyas szobákban élhetnek itt a magányos időskorúak (vágj' a házaspárok is), s igényük szerint teljes ellátást, vagy csupán szállást biztosítanának számukra. ♦ A tervek, elképzelések ki­dolgozása mar folyamatban van az Egészségügyi Minisz­tériumban, s várhatóan né­hány éven belül megvalósí­tásra kerülhetnek. Mindehhez azonban társadalmi összefo­gásra van szükség. Senki sem vitatja: a bal­eseti veszélyforrás a szövet­kezeti munkahelyek közül a legnagyobb a karbantartók­nál, a vendéglátóhelyek sön- téseiben, a konyhákban, a vágóhídon és a sütőüzemben. Épp ezért szükséges a dolgo­zók balesetvédelmi oktatása, s a gyakori munkavédelmi ellenőrzés. A szövetkezetben rendszeres orvosi vizsgálat­ban részesülnek a nehéz fi­zikai munkát végző dolgo­zók, s amely munkakörökben szükséges, biztosítják a védő­ruhát, a védőételt és -italt. A szövetkezet valamennyi húsboltjában és vágóhídján ellátták a dolgozókat lánckö­ténnyel és lánckesztyíível. Vi­szont igen fontos feladat lesz a jövőben, hogy a munkavé­delmi újításokat szorgalmaz­zák az áfész valamennyi egy­ségében. Negyven varrógép zakato­lása, zümmögése olvad ösz- sze monoton zajjá, senki nem kapja hát fel a fejét, amikor belépünk az EKISZ Ruházati Szövetkezet mező­keresztesi telepének első szá­mú, vagy ahogyan ők ne­vezik: szalagtermébe. Csupa fiatal arc hajol (görnyed!) a gépek fölé, akiket a szö­vetkezet autóbusza szállít ide naponta Bükkábrányiról, Tibolddarócról, Sályból és még jó néhány környező te­lepülésről. — öt termünk ran — magyarázza Orosz Jánosné telepvezető —, s ahol most vagyunk, egy nyugatnémet cég, az ELKONT részére ál­lítják össze az asszonyok a Füzesabonyban már kisza­bott divatos térdnadrágokat A színek változóak — al­mazöld. kék, sárga — s egyénenként változó az is, ki milyen munkafolyamatot végez. Van, aki zsebez, van, aki bélel, szeg, vagy csak gombot varr fel. Kiss Sándorné nyugdíjhoz közeledő kiváló dolgozó. EXTRA FAZONOK EXPORTRA... — Tizenkét éve járok ide Mezőnagymihályról. Nem­csak a pénz miatt. Nagyon szeretek varrni. Fiatal lány korom óta forgatom a tűt, cérnát, pedig az már régen volt, három év múlva nyug­díjba megyek. Szeretek varrni, de ezt a mostani munkát, a tőkés exportra készülő, térdig érő (?!) nad­rágokat, megmondom őszin­tén, ki nem állhatom. Sem én, sem a kolléganőim. A nyugati piacra készülő dara­bokkal mindig bajunk van. A fazonok szinte egyik nap­ról a másikra változnak, mi­re ráállna a kezünk, már jön egy újabb. Alig kere­sünk vele, pedig a norma szorít A trappért szeretjük a legjobban. Megszoktuk, már szinte behunyt szem­mel is megvarrnánk ... Hasonló a véleménye a 18 éves, bükkábrányi Kovács Valériának is. Ö két éve dolgozik itt, egyelőre 2500 forintért — ennek ellenére már szándékában áll ma­radni. (És vajon így lesz-e? Hiszen hiába a jó szándék, hiába történik folyamatosan a szakképzés, a nők egy-két gyermek születése után a kevesebb jövedelmet is in­kább vállalva, otthon ma­radnak, bedolgozóként.) — Visszatérve a tőkés ex­portra — jegyzi meg Orosz Jánosné —, nagyon sajná­lom a dolgozóinkat, mert az eddigi gyakorlat szerint való­ban kevesebbet keresnek a mi ízlésünk szerint ..kaci­fántos” fazonokkal. Emiatt sokan itt is hagytak minket. Ennek ellenére a tőkés ex­port növelése az EKISZ egyik legfontosabb célkitűzé­se! Maradt tehát az a meg­oldás, hogy ez év júliusától jobban premizáljuk a nyu­gatra kerülő termékek ké­szítését, s hogy ebből se támadjon feszültség, meg­emeltük a belföldi termékek prémiumtételeit is. Ennek így kellett történnie, mert nagyon jó a kapcsolatunk az ELKONT-tal, csaknem négyéves múltra tekinthet vissza. Az első fél évben például 27 ezer pantalló ké­szült nyugatra, s ez a tél is még a tőkés export jegyé­ben telik. A KEDVENC TRAPPER! A következő teremben semmivel sem kisebb a zaj, csak a levegő sűrűbb, gözö- sebb. Itt már vasalnak és vállfáznak is. Panaszos szó — legalábbis. most... — nem akad. Antal József né fel sem pillantva erősíti fel hangját a gépzajból: — Aki bírja a tempót, en­nél a munkánál kereshet Szovjet exportra készítünk kosztümöket, fehér és krém színűben. A felső kabátkákat mi varrjuk, a szoknyákat az amődi telephelyen dolgozók. Könnyű munka, mert — akár az előzőleg készített, és általunk is nagyon szeretett trappemél — nagy a gya­korlatunk. Eddig már 15 ezer darabot szállítottak el belőlük. — A termékszerkezet nem változott lényegesen az előző évekhez képest — folytatja kísérőnk. — Hazai piacra felnőtt- és gyermekméretű pantallókat, szoknyákat ké­szítettünk, s az elmúlt évben hozzáfogtunk a munkaruhák készítéséhez is. Első fél évünk termelési értéke 40 millió forint volt, s a máso­dik fél év még ennél is jobbnak ígérkezik. POSTÁSOK FARMERBAN? A harmadik helyiség a kismamáké. Pontosabban a kisgyermekes anyukáivá, mert babát váró mindössze há­rom dolgozik közöttük. Ke­vesebb ugyan a pénz, de Megtartották az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság jégtörő flottillájának év végi, szokásos szemléjét. A kétnapos ellenőrzés során át­vizsgálták a Jégvirág—IX. Jégvirág—X. úgynevezett döngölős jégtörő hajót, vala­mint a Jégvirág—I. és 11. műszaki berendezéseit is. A szemle megállapította, hogy a jégtörők állapota megfelel csak délelőttös a műszak, s ez a beosztás nekik megfi­zethetetlen. A belépő ugyan­csak meghökken azon, ami itt készül. Trapper együttes postásoknak! Nyüzsög a tanműhely is. Most elsőévesek varrogat- nak különböző ruhácskákat a Fóti Gyermekváros és a Sályi Mozgásjavító Intézet lakóinak. A munkapadok mellett a fogasokon tarka blúzcár, pici gyerekkabátkák függnek. Valamivel kevesebb talán a gyakorlat, de még a felvett kabátnál is jobban melegítheti majd a meg­ajándékozott gyerekeket a jó szándék __ A tanműhellyel ka peso-: latban a telepvezetőnő né­hány szóban kitér a munka­erőhelyzetre is. Ami nem túl rózsás. A jelenlegi összlét­számúk a tanulókkal együtt 300, a termelésben ténylege­sen résztvevőké 152. Mind­össze 12 íérfidolgozójuk vanl Sajnos, a szakmunkáskép­zés jövőjét eleve megkérdő­jelezi az a már említett tény, hogy a nők egy idő után a gyerekek miatt ott­hon maradnak bedolgozó­ként. Az elmúlt évben az eddigieknél is nagyobb volt a létszámcsökkenés, bár en­nek oka a gyes-en és a nyugdíjazáson kívül a tőkés export miatti elkedvetlene- dés is volt. Mindezt a ter­melékenység növelésével próbálták ellensúlyozni... ITT A BARBA-PAPA ... Az utolsó ajtón benyitva, szinte mellbe vágja az em­bert a gőz és a meleg. A legfőbb kedvenc, az idegen­nek szóló látványosság, a „Barba-papának” becézett holland vasalógép. Kezelése roppant egyszerű. Energiája is kifogyhatatlan — egy mű­szak alatt 800 nadrágot ké­pes simára varázsolni. Emel­lett persze szükség van a hagyományos kézi vasalókra is. A nők kezei boszorká­nyos ügyességgel csúszkál­nak ide-oda a ruhadarabo­kon, s a vasalók surrogva, meleget lehelve simítgatják az anyagokat az előírásoknak. A hajók jeJ lenleg, mint vontatóig szállí­tási feladatokat oldanak meg a Tiszán és a Bodrogon. Kö­vet továbbítanak az igazga­tóság tokaji kőbányájából a folyók partbiztosítási mun­kálataihoz. Előreláthatólag — az időjárástól függően — december közepén állnak bo a tiszalöki téli kikötőbe. S. 7a. A szövetkezeti dolgozók munkavédelme Keresztény Gabriella Jégtörő hajók szemléje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents