Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. december 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Zgfjbf’rt Ide jöhet félpénzzel is! Hajnalban, délelőtt, dél­ben vagy délután. Patkóért, műnyúlért, művirágért, mű­anyag fakanálért, csatért, pitykéért, faszenes vasaló­ért, rozsdás kulcsért, laka­tért, zárért, kiskerékért, nagykerékért, rugóért, fo­góért, reszelőért, fűrészla­pért, üllőért, kalapácsért, küllőért, kulcsáért, kerékpár vázáért, lámpáért, beléért, drótért, csőért, kilincsért. Anorákért, blúzért, beke­csért, cipőért, csizmáért, dunyha huzatáért, esernyő­ért. felöltőért, hálóingért, harisnyakötőért, ingért, ka- lucsniért, kesztyűért, kesz­kenőért. kézelőért, kombiné- ért, kucsmáért, kalapért, mellényért, melltartóért, pantallóért, pullóverért, rék- liért, és a többiért. Ha nem? Ehet kenyeret, disznót, zsírját, malacot, kolbászt, májat, hurkát, szárnyast, marcipánt, törökmézet, kó­kuszos süteményt, lcakas- nyalókát, vattacukrot, ihat rá málnát, kólát narancs­szörpöt, sört, pálinkát, for­ralt bort vagy vizet, egyre- megy. Hallhat lármát, zsivajt, viszályt, sípot, autódudát, kínálhat, kereshet, alkudhat, megvehet, sokallhat, keve- selhet, neheztelhet, szidhat, dicsérhet; magasztalhat, cse- pülhet, fitymálhat, böcsmöl- het, hitványolhat, ócsárol - hat. S ha nem talált alvósba- bát, baltát, beretvát, cek- kert, cilindert, csipkeruhát, ha nem lelt éjjelit, főten­gelyt, fedőt, falikutat; go­lyót. gépselymet,, gumilovat, gyerek k öcs i t, h á lözsá kot, hintát, íjat, tegezt vagy tar- kedlisütöt? Félpénzével nyugodtan ha­zamehet, s szerdán, szom­baton újra visszajöhet. es. es. Ismerik kedvencük, ti­• zenegy óránál hama­rabb hát nemigen ér­keznek. Tudják, miféle rej­telmes átalakulásokon megy keresztül a háj a cukrász keze alatt, míg a liszttel ke­veredve pergamenszínű tész­tává válik, hogy aztán né­mi pihenés után, forró sü­tőben ropogós, aranybarna krémeslap legyen. Tisztában vannak vele, miként lesz a tojásokból, langyos tejben áztatott vaníliarudakból las­sú puszogás közben sárgál­ló massza, amely a hófehér tojáshab óvatos hozzáadásá­val pehelykönnyű töltelékké alakul. Tudják, a titokzatos műveletekhez idő, s türelem szükséges, nem zavarják hát a cukrászat eladóit tizenegy előtt fölösleges kérdésekkel. Épp elég a bajuk a tapasz­talatlan vendégekkel, akik holmi rapszodikus ötletek­nek engedve, kilenc óra táj­ban már friss krémes után tudakozódnak, s akik a pult mögül érkező közlést — krémes még nincs —, han­gos méltatjankodássul fo­gadják. A krémes a forgalmas cukrászatba tizenegy óra táj­ban érkezik. Előfordul, per­sze, hogy valamivel hama­rabb ideér, néha az is meg­esik, hogy késik. Az igazi krémesevő akkor sem türel­metlen. Tudja, a késedelmet nem a cukrász mulasztása okozza. Ö mindig időre el­készül, ám munkája a por­cukor hintésével befejező­dik. Ettől kezdve a kréme- sek önálló életet élnek. Csúcsforgalom, meleg vagy hideg, szállítás közben egy­formán kárt tehet bennük. Ilyenkor tetejükön a por­cukor megolvad, a töltelék megkeményedik, esetleg megerészkedik. Sőt, né­melyszer már az is meg­esett, hogy egy-egy hirtelen fékezés következtében a la­pok összetöredeztek, a sár­ga massza, pedig a tálca vé­gében halmokba tolult. Ma pontban tizenegykor érkezett. A töpörödött öreg­asszony épp akkor nyit be, mikor az első tálca az üveg mögé kerül. Kettőt kér, mint rendesen, csomagolva, hogy hazacsoszogjon, s a jókora plíissfotelban megtelepedve ebéd után majszolhassa. A teltkarcsú hölgy lelki- ismeret-furdalása ma a szó­Krémesevők kottnál is erősebb. Szemle­sütve teszi be az ajtót — tán a mérleg nyelvére gon­dol, amely reggel különö­sen kegyetlen volt, éppen a hetvenes szám fölött állapo­dott meg —, mindössze egyetlen darabkát kér, az­tán, míg a kígyózó sorban a pénztárhoz jut, meggon­dolja magát, egy kocka grillázst is kiválaszt. Ez iga­zán semmiség, vigasztalja magát. Fél percen belül üres a tányér. Óvatosan oson ki, de az ajtó előtt már kihúz­za magát. Combközépig ha­sított szoknyáján pattanva áll meg minden férfiszem. A két öregúr — régi ba­rátok vagy ellenségek? — mindig egyszerre érkezik. Ma is kettőt-kettőt kérnek, s ha a mellettük faló bőr- dzsekis ráérne feltekinteni tányérjából, tőlük elleshet­né, hogyan kell a ropogós krémeslapot — akár életlen villával is —, úgy elmetsze­ni, hogy közben a töltelék ne kenődjön a tányérra, amelyről aztán — türelme fogytával — mutatóujja se­gítségével gyömöszöli szájá­ba a falatokat. A cingár legényke hár­mat csomagol tat. Némi szo­morúsággal állapítja meg, hogy neki ma csak kettőre futja. A számadást még a kirakat előtt elvégzi, de úgy fizet, mint akinek százasok lapuinak tárcájában, pedig néhány húszfilléres, egy Pe­riklészt mintázó görög ér­me — talán egydrahmás — híján egyebe nincs. Tartal­mas ebédet ehetett munka­helyén, mert a másodikat csak némi pihenő után si­került elfogyasztania. Kisvártatva megjelenik hegedütokjávnl a mindig bús zenész, akinek életében — úgy látszik — a derűt ezek a pár percek jelentik. Áb­rándozva eszeget, nem mér­gelődik a lökdösödőkön, s hogy a kirakaton át egy ácsingózó kutyát pillant meg, az utolsó harapást szal­véta tetején kiszállítja a csodálkozó ebnek, amely a vendégelést követően — mintegy ellenszolgáltatás­ként — a következő villa­mosmegállóig a hegedűtök nyomába szegődik. Vége a piacnak, fejkendős nénikék jönnek, csizmás fér­fiak, akik többre becsülik a szemközti üzletben nyárson forgolódó szárnyast, de ha már otthon az asszony kré- mesrc óhajtozott, hát cso- magoltatnak. Tizenötöt, hú­szat. mikor mennyi jut ■ eszükbe. Kevéssel egy előtt meg­jön az ínyenc. Mozdulatai, mint. mindig, ünnepélyesek. Ö a sort visszafelé állja, a kassza felől szemlézi a hi­degtálakat, salátákat, aztán a torták, kalácsok, linzerek, végül a krémes következik. Ma a gombasaláta mellett marad, a krémeseket pedig becsomagoltatja. Mielőtt kesztyűt húzna, vékonyka bajuszát jobb kezével, ha lehet, még egyenesebbre hu­zigálja. kalapot igazít, s csak aztán hagyja el a cuk­rászatot. A tálcák tartalma már szerfölött megfogyatkozott. Mindössze pár darab árvál­kodik még, de azok már kissé nyomottak. (Valami sietősen vásárló háziasz- szonv szatyrába kerülnek majd.) Fél kettő. A krémes el­fogyott. Mindenki itt volt. Csak a két diáklány nem jött. De ma már nemigen jelentkeznek, tudják, ilyen­kor már hiába is jönnének. Órarendváltozás kényszerí- tette el őket a cukrászda mellől? Vagy rúzs, szemce­ruza, púder, esetleg spray lett a krémesrevalóból? Velük még megeshet. Ök ( még alig pár hete ízlelgetik a krémest. Ök még talán képesek szabadulni — édes rabságából. Csendes Csaba JUHÁSZ JÓZSEF Futótűz Elég puszta jelenléted, hogy préritűzzé váljak, futó lángtengerként kígyózva utánad. De ha még így sem gyulladsz fel e láng bonc ki lesz, aki velem elég a halálban? tulvába begyömöszölni, aki maga alkotja a törvénye­ket. amelyek alól egyszer­smind ő maga a kivétel is, A színháztól jött a film­hez — Musset, Corneille, Camus, Lorca, Giraudoux darabjaiban alakított sike­rekkel a háta mögött —, de úgy, hogy semmit sem ho­zott magával a mesterkélt dikció akkoriban majd­nem kötelező emelkedettsé­géből, a túlkomplikált gesz­tusokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt mű­vészként hódította meg nemcsak a nagyközönséget, de a kritikát is. A színpad­hoz mindvégig ragaszko­dott, nemcsak a megtiszte­lő meghívások miatt, de azért is. mert szerinte a színész — mindenes, min­den műfajban ki kell szol­gálja a művészetkedvelő­ket. Ez a soha igazán fel nem nőtt kamasz a tragi­kus férfiszenvedély, a ne­mes pátosz, vagy éppen a bűbájos esetlenség maszk­jában mégis a tilmben men­tette át tehetségét az örök­kévalóságnak. Szerencsés indulása is volt. az egyik legjobb Dosztojoi-szkij-füm- ben, A félkegyelműben iga­zán nekivaló feladatot ka­pott. s ez a törékeny, kap­kodó Miskin herceg egy­szerre világhíressé tette. A következő évben forgatott botrány-árnyékolta A lest ördöge csak fokozta nép­szerűségét. Egy csapásra sztár lett. A gimnazista fiú szerelmi drámáját A pár- mai kolostor követte, maid Az ördög szépsége. « 15)52- bea a ma is friss Király­lány a feleségem, amely egy nálunk akkoriban fel­tűnő, szépreményű színész­nő, Gina Lollobrigida mennybemenetele is volt Könyvet írtak róla. s még azt is megbocsátották ne­ki, hogy mindenkinek há­tat fordított, amint feljebb és feljebb lépdelt a siker létrafokain. ..Mindent ön­magámnak köszönhetek” — nyilatkozta az elbűvölő zsarnok, akinek a népsze­rűség egyik pillanatról a másikra hullt az ölébe, olvan viharos sebességgel, hogy még csak értékelni sem tudta. Oriana Faliad természetesen azonnal fel­kereste, és róla szóló ri­portjában alig tudta tür­tőztetni lelkesedését:..... Hát hogy lehetne megállni, hogy ne tapsoljunk ennek a fél­szeg. pimasz fiatalember­nek? Csak rá kell nézni,' máris gyöngédség fogja el az embert. Talán szenvedő, elkényeztetett gyermekhez hasonló külseje az oka. ta­lán ragyogó szeme, amelv hol viláefáidalmas. hol meg rideg, kíméletlen, akár egv ítéletvégrehajtóé, talán fa­nyar. elkényeztetett arisz­tokrata megjelenése... Re­né Clair az.t állítja: — Gé­rard Philipe az intelligen­cia csodája”. Több mint húsz éve nincs közöttünk. Pedie méa csak most lenne hatvanesztendős. N. Gy. Gérard Philipe den alkalommal újként állt a közönség elé, úgy ala­kult azonban lelkileg, fizi­kailag szerepről szerepre, hogy közben mindvégig ön­maga maradt. Vagyis Phi­lipe az a filmszínész, akit képtelenség bármiféle ska­Gérard Philipe a Királylány a feleségem című filmben Ai ördög szépsége című filmben Az egyik nagy fran- © eia kritikus miközben arról írt. hogy van­nak színészek, akik min­dent el tudnak játszani, szinte magától értetődően, meggyőző példaként éppen Gérard Fhilipel említi. Azt az örök komédiást, aki — csak minimális sminkkel, apróbb gesztusokkal, taka­rékos mimikával — olyan feladatokat oldott meg mint Corneille Cid-je. vagy a stendhali Fabrizzio del Longo, lean Vilar annak idején hosszabb tanulmány­ban igyekezett megfejteni a zseniális .ifjú kolléga tit­kát. de lényegében csak ad­dig jutott, hogy szinte nincs is titok. Gérard Phi­lipe olyannyira sajátosan bújik hősei bőrébe. Min-

Next

/
Thumbnails
Contents