Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

ESZÄK-MAGYARORSZAG tO 1982. december 31., péntek Csakhamar a cseppkő­barlangok termeihez hason­ló tágas pincékben járunk, üvegekből rakott hatalmas máglyák között. A palac­kokat nemes penész borít­ja, alattuk szunnyad a fel­séges ital. Boros László üzemvezető elárulja a pezs- gőtecept lényegét: — A borhoz finomított cukrot és speciális bor­élesztőt adagolunk, majd palackba vagy tartályba töltjük. A bor ezután pin­cehőmérsékleten másodszor is erjedni kezd, széndioxid képződik. A vastag falú üvegek 20 atmoszféra nyo­mást tűrnek. A pezsgő hosz- szú ideig érik a palackok­ban, ez alatt kialakul sa­játos, különleges finom il­lata, zamata. Majd az italt elválasztjuk a seprőtől, vagyis az élesztőüledéktől, úgy, hogy kristálytiszta ma­radjon, de szénsavtartal­mából ne veszítsen. A tankpezsgőből egysze­rűen - kiszűrök a seprőt, a palackokkal bonyolultabb a munka. Kázó állványokra rakják az üvegeket, száj­jal lefelé. Majd egy hónap múltán az üveg nyakát 3—5 centis részben befa­gyasztják, megbontják a kupakot, s az üledéket is tartalmazó jégdugót a bel­ső nyomás kilövi. A meg­üresedett részt borból ké­szült likőrrel pótolják, asze­rint, hogy milyen édességi fokot kívánnak • elérni. Ez­után automata gépsorokon díszes palackokba áttöltik, a műanyagdugót leszorít­ják drótkosárral, nehogy Bacchus szelleme kiszökjék a palackból. Felkerül a fényes sztanioí sapka is, a vállszalag és a hasclmke. Ez utóbbi a pezsgő név­jegykártyája, melyből min­dent megtudhatunk. Garamvári Vencel segíti megfejteni áz ajánlást: — A brut 0,5 százalék cukortartalmú száraz, nyers pezsgő, a szakértők ked­vence; a dry 0,5—2,5 száza­lékos száraz, a demi sec 2,5—3,5 százalékos félszá­raz, a demi doux 3,5—4,5 százalékos félédes és a doux 4,5 százalék fölötti édes ital. A magyarok a harsogóbb ízeket, a Charmant doux-t, a Törley Extra Rubint, a muskotályos Fortunát ked­velik, a külföldiek inkább a szárazabb, a természetes, ízesítés nélküli fajtákat. Például a Hungária Brut az ínyencek itala, az Extra Dry a száraz italokat ked­velők pezsgője. Mintegy 20 fajta pezsgőnket a legigé­nyesebb étrenddel is össze lehet hangolni. Hideg, me­leg előételekhez, sültekhez, halakhoz is való a pezsgő, nemcsak desszerthez, süte­ményhez. Legelőnyösebb nem ke­hely, hanem fuvola formá­jú poharakban, 2/3 részig tölteni a pezsgőt, igy job­ban érvényesül a színe, a szénsav füzérek játéka. Csak hűtve fogyasszuk! A fehér és rosé pezsgő ideá­lis hőmérséklete 4—6 C fok, a vörösé 7—9 C fok. S végül egy jó tanács a Hungarovin igazgatóhelyet­tesétől : — Nem jó összekeverni az italokat. Általában a nagy vigasságokat követő görcsös fejfájások vádlott­jaként emlegetik a pezsgőt, de jogtalanul. Mire éjfél­kor asztalra kerül a pezs­gő, már előzőleg jó pár po­hárnyi konyakot, vodkát, likőrt, sört, bort, bólét fo­gyasztottak. A pezsgő leg­feljebb a száraz fehér és vörös bort tűri. Tehát ne házasítsunk, mindenki ma­radjon hű kedvenc italá­hoz és akkor nem kezdi „macskajajjal” az új esz­tendőt H. A. j Egész évben szilveszter! (Pezsgő-kalauz) Friss, üde és elegáns — az italok szépségkirálynő­jét, a pezsgőt illetik e sza­vakkal a borászati szakem­berek, s aszerint díjazzák, hogy milyen a színe, íze, zamata, illata. Manapság egyre többen nemcsak az óévet búcsúztatják a gyön­gyöző, könnyed itallal, ha­nem mintha egész évben szilveszter lenne, családi és baráti összejöveteleken, hi­vatali ünnepségeken is pezsgőt bontanak. Az üzletekben akkora a választék a díszes palac­kokból, hogy tanácstalanul töprengünk: melyiket emel­jük le a polcról? Ibivel nincs még olyan kifinomult, több évszázados érzékünk, ízlésünk a kiválasztáshoz, mint a franciáknak, érde­mes betekintenünk a pezs­gőgyártás titkaiba. * A fővárosban, Budafokon találjuk a Hungarovin bi­rodalmát, csakneni 30 ki­lométer hosszúságú pince- rendszerét. Itt születik a ma már messze földön hí­res magyar pezsgő is. Ez év augusztusában volt ép­pen 100 éve, hogy a Rózsa­völgy szomszédságában'' Törley József által alapí­tott gyár első palackos pezsgői „beértek”. A tulaj­donos — aki a pezsgő ha­zájában, Reimsben tanul­mányozta a bonyolult, ké­nyes technológiát és elsa- játitotta a szakma fortélya­it — csakhamar felvirá-" goztatta gyárát. Közép-Eu- rópa egyik legkorszerűbb üzeme lett, amely még ma •is az ugyancsak Budafokon lévő Hungária Pezsgőgyár­ral együtt az ország pezs­gőtermelésének nagy részét adja. Garamvári Vencelhez, a Hungarovin Borgazdaságok Export Vállalatának igaz­gatóhelyetteséhez nehéz be­jutni, a külföldi partnerels, üzletkötők szinte egymás­nak adják a kilincset ná­la. Szobája valóságos pezs­gőmúzeum, ahol már lát­hatók a jubileumi évben forgalomba kerülő szép pa­lackok. — A gyárainkban előállí­tott pezsgő hatvan százalé­kát külföldön értékesítjük. Vevőink: a Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, Ro­mánia, Lengyelország, a tőkés piacon az NSZK és az Egyesült Államok. Idén 18 millió palack pezsgőt gyártottunk. Az ország többi gyárai (a mecseki, az izsáki, a hosszűhegyi, a kiskunha­lasi, a szikrai állami gaz­daságok) együttesen csak­nem 30 millió' palacknyit termelnek évente — tájé­koztat az igazgatóhelyettes. — Az utóbbi évtizedben hazánkban is divatba jött a pezsgő. Elterjedt viszont az a vélemény is, hogy gyenge minőségű borból ké­szül. Igaz? — A vád alaptalan. A gyártásra alkalmas alapbo­rokat a hazai híres borvi­dékekről válogatjuk össze. Nem különleges tájjellegű szőlőfajtákat, hanem olya­nokat, amelyeknek íze és zamata megfelelő, a sav- tartalmuk magas, színük világoszöld, fehér, vagyis vékony, elegáns bor lesz belőlük. Nem cél a magas alkoholtartalom, mert gá­tolná a másodgerjesztés folyamatát. Fontos a szüre­telés időpontja, továbbá, hogy a feldolgozáskor a mustnak csak a legértéke­sebb részét használjuk fel. — Azt tartják, hogy a palackban érlelt ital sok­kal jobb a tankpezsgőnél. — így igaz. Az előbbi klasszikus eljárással készül: vannak fajták, amelyeknél 2—3 évet igéivel az érle­lési folyamat. A tankpezs­gő két hónap alatt készül. Érdemes közelebbről meg­ismerkedni a gyártással — indítványozza, Korszerű gépekkel öltöztetik a palackokat Bacchus szelleme — palackba zárva Az erjesztőüzemben ellenőrzik a pezsgő minőségét I »V • ­a » 4 * í 5 í ü 8 l f e * 1 Oj jfl1 IAmTS Móra Ferenc A k é # fáié törölte le az öreg inge uj­A király fájának egy öreg almafát neveznek a mi fa­lunk határában. Idegen meg sem fordulhat anélkül, hogy azt meg ne mutat­nánk neki. — Jól nézze meg, mert ilyent vagy látott életében, vagy se — így szoktuk ne­ki bemutatni a király fá­ját. — Szép fa ez nagyon — ezt feleli a vendég rende­sen, s azt gondolja magá­ban, hogy nincs ‘biz azon semmi különös szépség se. Olyan, mint a többi öreg fa. Mohos a dereka, rit- kás a koronája, aprós a gyümölcse. Azért mégis nevezetes fa ez nagyon. Mégpedig ar­ról nevezetes, hogy már egynapos korában arany­almát termett. 'Mégpedig nem is egyet, hanem ket­tőt. Mégpedig olyan nagy úr szeme láttára, mint amilyen a király. v Persze régen volt ez na­gyon, a régi jó időben, mi­kor még a só is sósabb volt, a méz is mézesebb volt. Alikor történt egy­szer, hogy a királynak dol­ga volt mifelénk. Az öreg harangozó azt mondja, hogy csak a mi templomunk ha­rangjának a szavát akarta meghallgatni. Elég az hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer a király a falu végén. Nagyon el volt merülve az ország gondjaiban, s tán föl se emelte volna a fejét, ha egyszerre el nem nyeríti magát a lova. — Mi bajod, Pejkó? — riadt fel gondolataiból a király, megsimogatva a ló sörényét Nem volt a Pejkónak semmi baja, csak az öröme volt nagy. Mégpedig annak örült nagyon, hogy odaállt elejbe egy kis ember, ásó volt a kezében, és azzal tisztelgett katonásan. De olyan katonásan ám, Jiogy nég a királynak is öröme telt benne. — Fogadjisten, szolgám — adta vissza a köszöntést emberségesen. — Kinek tiszteljelek? — Támad! Balázs a be­csületes nevem. Vitézhez illő név — mosolygott a király. — Huszár voltam — húz­ta ki magát kevélyen a fehér hajú kis ember. — Hát most mi vagy^ — kérdezte a király. —- Most csak afféle sze­gény vincellérember vagyok — szúrta az ásóját a föld­be Támadj Balázs, és vág­ta vele a hantot, mint hu­szár korában az ellenséget. Meg is tudakolta tőle a király, hogy mi lesz ab­ból. — Gödör biz ebből, tiszt úr. — Hát aztán minek lesz a «gödör, Támadj Balázs? — Ennek e, tiszt úr, en­nek el — emelte föl az öreg a földről a vastag fa­csemetét — Nem terem már az teneked, Támadi Balázs — mosolyodott el a király —, minek vesződsz vele? — Nono, tiszt úr, terem­het az még énnekem is! — jával homloka verej leket. — De ha nekem nem, a maradékaimnak bizonyo­san. Nem tudom, kiféle le­het a tiszt úr, de bizonyo­san tudom, hogy csak arról a fáról szedi a legjobb ízű almát, amit az apja ülte­tett. Egyik szeme elmosolyo­dott a királynak, a másik könnybe borult. El is érzékenyedéit, meg is in­dult. s egy vadonatúj ara­nyat hajított le a gödörbe. — No, isten megáldjon, Támadi Balázs — emelte a kezét a sapkájához. Az öreg vincellér azon­ban akkorát rikkantott, hogy megint csak vissza kellett fordítani a Pejkót. MESTER ATTILA: — ITohó, tiszt úr — kap- * ta fel ujjongva az aranyat { —, nem megmondtam. Hogy teremhet még ez az alma­fa énnekem magamnak is?! A király elnevette magát, és még egy aranyat hají­tott le az öreg huszárnak, aki hálálkodva csapta üsz> sze a kezét. — Ö, bárcsak egész er- ! dóm volna ebből a csuda­fából, amelyik már egyna- 5 pos korában párjával ler- * mi az aranyat 1 Eddig van a mese a ki- | rály • fájáról. Az igazság I pedig az, hogy minden fa | aranyat terem, amelyiknek gondját viselik. i éli mese' Ághegyen csöppnyi csillag ül (ma egész nap fagyott) meg-megrebben kapaszkodik és fázósan ragyog el kellett volna mennem akár a madarak de egy csillagnak erre gondolni sem szabad meg-megrebben kapaszkodik (ma egész nap fagyott) ül a törékeny ághegyen és mégszebben ragyog. Rejtvény Vidám szilveszter A képen vidám szilveszteri bál résztvevői mulatnak. Csak az a bökkenő, hogy minden bálozó elszakadt a part­nerétől, mással szórakozik, * A jelmezek alapján próbáljátok meg összepárosítani a mulatság résztvevőit. Az elmúlt héten megjeleni rejtvényünk helyes meg­fejtése a következő: De jó volna mindent, mindent / el­feledni, / de jó volna játszadozó / gyermek lenni. A helyes megfejtést beküldőnek közül a következők nyertek könyvjutalmat: Nagy Erzsébet, He'őkeresztúr, Mezőcsáti út 1. 3597; Szabó Géza, Miskolc, Szabadság u. 23. 3532; Válint Zsuzsa, Yadna. Rákóczi u. 2. 3636: Szo- boszlai Márton, Kesznyéten, Móricz Zs. 1. 3597: Szabó Andika, Miskolc, Szemere u. 20. T1/1. 3530; Bakondi Já­nos, Mezőcsát, Mátyás u. 3/a. 3450.

Next

/
Thumbnails
Contents