Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-28 / 303. szám
1982. december 28., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 írta: dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke helyi tanácsokig, intézményekig. így nyílik lehetőség arra, hogy valóban helyben gazdálkodjanak, feltárják tartalékaikat, a legfontosabb célokra összpontosítsák eszközeiket. Ez együtt jár azzal a kötelezettséggel, hogy az éves tervezésnél — szükség szerint azonban év közAz ország' jelenlegi nehezebb gazdasági, pénzügyi helyzete kihat a tanácsok gazdasági, ellátási, település- fejlesztési tevékenységére is. A VI. ötéves tervidőszak első két évében az eredetileg tervezettnél több, mint há- rommilliárd forinttal kevesebbet fordíthattak a települések fejlesztésére, különböző beruházásokra, miközben a költségek és az árak tovább növekedtek. Ezért is figyelemre méltó, hogy műiben és az előzetes felmérések szerint 1982-ben is országosan sikerült megvalósítaniuk a kiemelt társadalmi-gazdasági programokat, nevezetesen a lakás-, a tanterem- és az egészségügyi fejlesztési célkitűzéseket. Az országban megépült a tervezett számú lakás, és több általános iskolai tanterem létesült, de meghaladta a tervezettet a bölcsődei, óvodai helyek számának növekedése, a víz- és csatorna- hálózat fejlesztése, a lakóházak javítása, felújítása is. Igaz viszont az is, hogy anyagi eszközök híján más célú fejlesztéseknél az elha- tározottnál szerényebb volt az előrelépés. Á településfejlesztés lehetőségei A tanácsok VI. ötéves tervének fontos új vonása, hogy elősegíti a településhálózat korábbiaknál arányosabb fejlesztésének lehetőségét. Elsősorban azzal, hogy a községek, nagyközségek részesedési aránya növekedett a fejlesztési eszközökből a korábbi évekhez mérve. Ilyenformán több községi település fejlődhet az átlagosnál gyorsabban. Erről a későbbiekben sem szabad lemondaniuk, annál is inkább, mivel 1983-ban a tanácsok az eredetileg tervezettnél mintegy hatmilliárd forinttal kevesebbet, hozzávetőlegesen 30 milliárd ^forintot fordíthatnak a települések fejlesztésére. Költségvetési bevételeik jóval mérsékeltebben emelkednek az eredetileg számítottnál. Nyilvánvaló tehát, hogy a településfejlesztési célokat csak hatékonyabb gazdálkodással, fokozott társadalmi közreműködéssel lehet megvalósítani. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az új év első napjaiban a helyi tanácsok elé beterjesztendő éves terveket a lakosság, a társadalmi és tömegszervezetek, a népfrontbizottságok véleményének, javaslatainak figyelembevételével készítsék elő. Ez garantálja a legjobban az ésszerű, a helyi igényekhez ’ és lehetőségekhez legjobban igazodó rangsorolást. Napjainkban nemcsak az a kérdés, hogy mire fordítsák pénzüket a tanácsok, hanem egyre jobban előtérbe kerül a felhasználás „ho- g van ja” is. A kevesebb p inzből is többet lehet kihozni a beruházások, ' rekonstrukciók célszerű összehangolásával, takarékos, a létesítmények túlméretezését, a szükségesnél igényesebb berendezéseket elkerülő megtervezésével, az építési területek időbeni előkészítésével, a jól szervezett kivitelezéssel és más hasonló megoldásokkal. Növekvő szerei» lesz a települések fejlesztésében a tanácsi és a nem tanácsi szervek közli ésszerű, közös érdeken alapuló érdekegyeztetésnek. Az ésszerű gazdálkodás. koordináció, társulás mindenképpen hatékonyságot eredményezhet. Ezért kell keresniük az összefogás különböző lehetőségeit a vállalatokkal, üzemekkel, szövetkezetekkel, intézményekkel olyan fejlesztésekre, „közművek, laka.sole, gyermekintézmények megépítésére, bővítésére, a meglevők jobb kihasználására”, amelyek egyaránt szolgálják a település, de . a gazdasági szervek érdekeit is. Látnivaló az is, hogy az ésszerű takarékosságot, a kölcsönös előnyöket szolgálhatja a közös fenntartás és működtetheti is olyan intézmények esetében, amelyeket jelenleg külön-külön üzemeltetnek. Az újesztendei adottságaink szükségessé teszik, de a lehetőségét is megadják minden embernek, hogy a települési környezete szépítéséhez, az ellátás javításához cselekvőén járuljon hozzá. Ennek számos településen a lakosság javát szolgáló »zép hagyományai alakultak ki. Ezért fontos, hogy a tanácsok a helyi társadalmi szervekkel összefogva továbbra is szervezzék a településfejlesztést segítő társadalmi munkát, amelynek évenkénti értéke most már hétmil- liárd forint körüli. A helyi igényekhez és adottságokhoz igazodva lehet szervezni a különböző társulási formákat, a víz-, a csatorna-, a gáz-, a villany, a belterületi utak hálózatának kiépítéséhez, bővítéséhez, igénybe véve a kommunális kötvény- kibocsátás lehetőségét is. Irányítás — helyi önállóság Mindezzel egv időben a tanácsok területén is egyre jobban megvalósul u köz- nonii és a helyi állami szervek kapcsolatának, a közöttük levő munkamegosztásnak, az MSZMP XII. kongresszusán megerősített alapvető elve. miszerint egyszerre kell erősíteni a helyi szervek központi irányítását, egyben önállóságukat, felelősségüket. Az elmúlt, években is folytatódott a tanácsok feladatainak, hatáskörének növelése, a gazdálkodás önállóságának erősítésében. a lakosságnak szolgáltató vállalatok, intézmények létesítésében és működtetésében. A központi irányítás .normatív jelleggel mindenekelőtt jogszabályok, elvi iránymutatások úlián érvényesül. Az érdekelt központi szervek rendszeresebben, hatékonyabban ellenőrzik a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak tevékenységét, évente két végrehajtó bizottságot közvetlenül a Minisztertanács számoltat be. Ugyanakkor a kormányzat — a nehezebbé vált gazdasági körülmények ellensúlyozására — csökkentette a tanácsok gazdálkodására vonatkozó központi előírásokat, megkötöttségeket, bővítette döntési jogkörüket. Például lehetőséget kaptak arra, hogy az állami lakások építésére szánt pénzből támogassák a magánlakás- építést. Ésszerűen átcsoportosíthatnak az előre le nem kötött saját forrásaikból és esetleges többletbevételeikből, valamint a lakóházfelújítási alapból, a magánerős — elsősorban — telepszerű lakásépítés teríiletelő- készítésére. A költségvetési gazdálkodásban is több a lehetőség az öntevékeny kezdeményezésre. E kormányzati intézkedések azonban csak akkor érik el a céljukat, ha nem rekednek meg a megyénél —. amint erre korábban voltak példák —, hanem eljutnak a ben is — tekintsék át feladataikat és csökkentsék, vagy egészen- szüntessék meg azokat, amelyek nem alapvető fontosságúak, ellátására nincs pénzügyi lehetőségük. Nagyobb figyelmet a lakossági ellátásra Megnövekedett a tanácsok felelőssége a lakosság ellátásában, életkörülményeinek javításában is. Jelentős a szerepük és felelősségük annak a központi célkitűzésnek az elérésében, hogy a társadalmi közkiadások növekedési ütemének mérséklése — hacsak rendkívüli ok nem jön közbe — továbbra sem érintheti a lakosság alapellátásának színvonalát. A most következő évben is meg kell épülnie többek között 75—77 ezer lakásnak, ebből mintegy 17 ezer állami beruházásból, valamint 1200 új tanteremnek. Több gyermeket kell napközis étkeztetésben részesíteni, mintegy ezer új kórházi ágyat kell a gyógyítás szolgálatába állítani. Az alapellátás színvonalában egyébként jelentősek a különbségek az egyes településeit. egy településen belül pedig a különböző intézmények között Ebből következően az anyagi eszközök odaítélésénél az eddiginél is differenciáltabb elbírálásra van szükség. Nyilvánvalóan oda kell több segítség, ahol az átlagosnál alacsonyabb szintű az ellátás, ahol tehát azt javítani kell, míg másutt — különösen ahová az előző években több jutott — be kell érni az elért színvonal megtartásával. A központi költségvetés csak a hatósági intézkedésekkel elrendelt ár- és költségemelkedéssel járó többletkiadásokat fedezi, de még ezeket sem teljes mértékben. Ez esetben az alapellátás szin- tentartása megkövetelheti, hogy a tanácsi tervben, költségvetésben szereplő más feladatokat elhagyják, illetve átütemezzék a tartalékokat ilyen célokra. A szűkén vett alapellátás mellett helyileg más olyan feladatok is jelentkezhetnek, amelyekre ugyancsak elő kell teremteni a pénzt Á lakásgazdálkodás helyi feladatai A lakásgazdálkodással kapcsolatban jelentős feladat volt a lakásügyi tanácsrendeletek megalkotása, amelyre csaknem 230 településen került sor ... Mégpedig valamennyi városban, továbbá azokban a nagyközségekben, ahol jelentősebb mértékű az állami lakásépítés. A tanácsrendeletek a társadalmi szervek részvételével készül tele, összhangban vannak a központi jogszabályokkal. Lehetővé teszik, hogy a lakáselosztás és -gazdálkodás jobban igazodjék a helyi sajátosságokhoz, az igénylők jövedelmi viszonyaihoz és tényleges szükségleteihez. A -tanácsok további teendői között most különösen fontos — elsősorban a városokban —, hogy lakáselosztási terv készüljön, amely a helyi adottságokhoz igazodva tartalmazza a különböző ellátási formák keretében felhasználható lakások számát is. A tanácsrendeletek általában meghatározzák, hogy az új és megüresedett lakások milyen arányát kell felhasználni lakáscsere céljára. Újfajta együttműködést igényel a tanácsok és a vállalatok, üzemek között a munkáltatói lakásépítési támogatás szervezése. Nagy feladatot ró a tanácsokra és ingatlankezelő szerveikre a bérlakások felmérése az 1983. január 1. és március 31. közötti időszakban, az új lakbérek megállapítása és közlése. Ugyancsak 1983-ban — január 1. és június 30. között — esedékes a lakásigénylések megújítása. Fontos, hogy ezek időpontjáról és módjáról időben tájékoztassák a lakosságot, lebonyolítását pedig a legegyszerűbben, körültekintően, a lakosság zaklatása nélkül szervezzék. Követelményekhez igazodó építést Sok és igen fontos teendő vár tehát a tanácsokra a most következő esztendőben, örvendetes, hogy ezzel egy időben tapasztaljuk a hatósági ügyintézés továbbjavítá- sának, a még kétségtelenül meglevő bürokratizmus megszüntetésének erősbödő igényét. Ezt teljesen jogosnak tartom. Annál is inkább, mert a megvalósítás többnyire pénzbe sem kerül. Elérhető a munka jobb megszervezésével, a felesleges munkamozzanatok kiiktatásával, a szakmai felkészültség emelésével, következetesebb ellenőrzéssel, kulturált, udvarias ügyintézéssel. Így például a hatósági igazgatás korszerűsítése már évekkel ezelőtt megkezdődött. A hatósági jogkörök decentralizálása folytán az állampolgárok ’— néhány kivételtől eltekintve — ott intézhetik ügyeiket, ahol laknak vagy dolgoznak. A korábbiakhoz képest alig egy- harmadára csökkent a tanácsoknál kiadott igazolások száma. Rendeztük az ügyfél- fogadási időt, a szerdai napon az országban valameny- nyi tanácsháza egész nap nyitva áll mindenki számára. A városokban és jó néhány nagyközségben a tanácsok ügyfélszolgálati irodáit a hét minden munkanapján fel lehet keresni, a hét egyik napján pedig munkaidejükön túl is fogadják az ügyfeleket. A legtöbb tanácsnál meghatározták azokat az ügyfajtákat, amelyekben a törvényben előírt 30 napnál hamarabb, vagy azonnal intézkednek. Jelenleg az ügyek alig három százalékában lépik túl a tanácsoknál az ügyintézési időt, de hozzáteszem, hogy még ezt is soknak tartjuk. A hatósági ügyintézés javításáról továbbra sem mondanak le a tanácsok. Ehhez helyenként szervezeti változtatások is szükségesek, de még lényegesebbnek ítélem a munkastílus, az ügyintézési módszerek fejlesztését. Ez akkor lesz igazán eredményes, ha a tanácsok még nyitottabb város- és községpolitikát követnek, ha a terveiket és a lehetőségeket megismertetik a lakossággal. Kikérik véleményüket, igénylik cselekvő támogatásukat a végrehajtásban és az ellenőrzésben. Arra kell törekedni minden tanácsnál hogy az ott dolgozók munkája, fáradozása — törvényeink betartásával és a le- i hetőségek keretei között — I a lakosság szolgálata legyen. • Korszerű létesítmény A közelmúltban üzembe helyezett új Miskolci Malom naponta mintegy 120 tonna gabonát őröl. A koiszerű létesítmény közvetlen közelében egy 20 ezer tonnás gabonasiló biztosítja a folyamatos „alapanyag"-ellátást. A hejőkeresztúri Hejőmen- ti Tsz hét esztendeje tagja hazánk egyik legeredményesebb termelési rendszerének, a bábolnai IKR-nek. Ennek az együttműködésnek a gyümölcsét, az ebből származó előnyöket azonban csak három éve élvezi a szövetkezet. Gyanítom, hét éve a gazdaság akkori vezetői valami csodát vártak a belépéstől. Azt, hogy itt az Alföld és az északi hegyvidék találkozásánál, ezen a homokkavicságyú, vékony termőrétegű talajon egyik napról a másikra megváltozik minden, s az évtizedek óta alacsony termésátlagot produkáló növények megduplázzák, megháromszorozzák hozamukat. A rendszertől kapott korszerű, nagy teljesítményű gépek meg is teremtették e remények valóra váltásának technikai feltételeit. önmagában azonban ez kevésnek bizonyult. A gazdaság akkori szakmai szintje, szakember-ellátottsága, a dolgozók munkafegyelme (és még számos, főleg szubjektív tényező említhető) alatt* volt a kívánt szintnek, következésképp a Hej ómen ti Tsz nélkülözte az iparszerű termelési technológiához szükséges fogadókészséget. 1KR ide, IKR oda, a csapnivalóan és késve végzett talaj munkák, vetések, és még jó nqjiány agrotechnikai hiányosság, mulasztás miatt a gazdaság nem tudott a korábbi kátyúból elmozdulni. Mi több, az 1979-es esztendőt 8 millió forint mérleg- és alaphiánnyal zárták. Az említett eredménytelen esztendő nyomán született szanálási határozat többek között ezért mondta ki: mivel a rendszertagság jelentős összegbe kerül, ugyanakkor a rendszer által nyújtott lehetőségekkel a szövetkezet nem tudott élni, célszerűbb, ha kilép az IKR- ből. Ugyanez a határozat a rendszer keretében termesztett — s tegyük hozzá, gazdaságtalanul termesztett — kukorica vetésterületének minimálisra történő lecsökkentését is előírta. S mint az ilyenkor lenni szokott, az eredménytelen esztendőt a szövetkezet szakvezetőinek cseréje is követte. E csere nyomán került a Hejőmenti Tsz élére Pál József. — Első dolgunk volt felmérni a bajok forrásait. Nem volt nehéz rájönni, az alacsony termésátlagok, az elgyomosodott területek, a laza munkafegyelem okaira, következményeire. Éppen ezért mindjárt 1980-ban kiadtuk a jelszót: amit csinálunk. azt csak jól szabad csinálni. Ennek érdekében átdolgoztuk a bérszabályzatunkat, s a minőségi munkavégzésnek engedtünk zöld utat. Szigorúan büntettük a fegyelmezetlenséget, elsősorban az ittasságot... Az eredményeik hamar jelentkeztek; Már nem került át szántani- való a következő tavaszra, csökkent a gyomosodás, s amire évek óta vártak He- jőkeresztúron, fokozatosan javultak a termésátlagok. Ne feledkezzünk meg egy • lényeges tényezőről: a szövetkezet — a szanálási határozat ellenére — nem lé-?,-« pett ki az IKR-ből! Az új szakvezetés ugyanis úgy Ítélte meg: a rendszer sokat segíthet, csak tudni kell élni a kinált lehetőségekkel. És Hejőkeresztúron éltek is vele! — Az IKR ma már egyre kevesebb észrevételt tesz az általa adaptált technológia betartásával kapcsolatban. Igyekszünk is a követelményeknek mindenkor eleget tenni, hiszen ennek haszna végül is nálunk csapódik le ... Bizonyságul íme néhány számszerű adat: 1979-ben a kukoricát még 41,3 mázsás átlaggal tákaríttották be a keresztúriak. Ezzel szemben 80-ban 47, 81-ben kimagasló 74.5. 82-ben pedig az előbbitől is szebb, 80.4 mázsás átlagot produkáltak. És az eredmények a többi IKR keretében termesztett növénynél is jelentkeztek. A búzánál ez évben 42, a tavaszi árpánál 43, a napraforgónál 28,4 mázsás hektáronkénti átlagot értek el. — Mindezekben az eredményekben az IKR-nek, $ ránk „kényszerített”, nag., fegyelmet és alapos szakmai tudást kívánó technológiának nagy a szerepe. A rendszeres tápanyag-utánpótlás, a hatásos növényvédelem, a nagy- potenciájú fajták, az időben elvégzett munka, a rendszeres szakmai konzultáció az IKR területi agronómusával, Konzili Jánossal mind-mind tényezője az eredményeknek. Az eltelt három esztendő fényesen bizonyította, hogy itt a homok-kavicsréteg felett is lehet — méghozzá eredményesen — növénytermesztést folytatni. Versre nem csodavárással, mint azt korábban remélték. Az IKR az eredményességhez jó partner. Persze, csak akkor, ha megvan hozzá a taggazdaság befogadóképessége is, ami elsősorban az ott dolgozók évlő és fegyelmezett munkáit jelenti. Az új szakvezetés 1980-ban helyesen adta ki a jelszót: ;ót, s jól! A titkok nyitja valóban ez. Hajdú Imre
