Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
1982. december 24., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ti I az éve? arra jók - amennyiben jól dolgoztunk kellemesen töltsük el ünnepnapjainkat. A karácsony kivételes ünnep. Népi, nemzeti és családi hagyományaink szerint üljük meg. Beszélgetünk szeretteinkről, gyertyát gyújtunk a karácsonyfákon és a lelkűnkben. E pislákoló gyertyák világánál megvallatjuk a volt esztendőt, és próbálunk bepillantani a jövőbe. •J V* w f ß Percek, órák, napok, hetek, hónapok. így szeleteli az óra az életünket. A munkateljesítmények már mérhetők. De vajon, mérhetők-e az életteljesítmények? Nem, ezek egyáltalán nem mérhetők. Pedig az élet naptári napokból, hetekből, hónapokból tevődik össze. Közönséges évben a 365 napból a többség hétköznap, közönséges munkanap. Ezek A kohásznak Sokszor állhatott volna a tévékamera, a filmfelvevő- gép lencséje elé Tomorszki Ferenc, a Lenin Kohászati Művek új acélműjében, hiszen naponta élt meg társaival együtt újabb és újabb eredményeket. Ö mindig csendesen visszahúzódott, inkább a munkájával törődött, mintsem a jupiterlám- pák fényével. — Nagyon sok, izgalmas feladatot kaptunk. Már rögtön az év elején átestünk az egyik legnagyobb vizsgán, a folyamatos acélöntőgép me- legpróbázásán. Ez még januárban történt, és ezt követően minden nap meghozta a maga izgalmát, hiszen teljesen új berendezést kellett beüzemelnünk. — És, ha már az újdonságoknál tartok, elmondhatom, hogy családom élete is új szakaszba lépett, amikor áprilisban, a közvetlen feletteseim javaslata alapján, megkaptuk a gyártól a lakásunkat. Feleségem, aki óvónő, szinte egyedül alakíBegyik János, a megyei pártbizottság osztályvezetője: — Változatos, kisebb-na- gyobb eseményekkel, sok munkával eltelt esztendőre tekinthetek vissza. Négy hónappal ezelőtt kineveztek a megyei pártbizottság pártós tömegszervezetek osztálya vezetőjévé. Esztergályosként, később KISZ- és pártmunkásként több mint harminc évig voltam a Diósgyőri Gépgyár dolgozója, örültem a megtisztelő feladatnak és könnyebb szívvel jöttem el, hiszen az elmúlt egy-két évben, s igy az idén is már egyre jobbak a gyár eredményei. Sok régi tóttá ki kényelmes otthonunkat, hiszen nekem nagyon kevés időm maradt együtt örülni velük. Elmondhatom, hogy igen fiatalon, mert mindössze 2<5 éves vagyok, révbe értünk. Aranyos kisfiam, szeretett feleségem vár az új otthonunkban, és ha elindulok reggelenként dolgozni, tudom, hogy olyan helyre megyek, ahol megbecsülik a munkámat. baráttal, tapasztalt munkatársakkal — akikkel jóban- rosszban együtt voltam — ma is gyakran találkozom. Itt, a megyei pártbizottságon gyorsan teltek az első A pártmunkásnak hónapok, ismerkedtem a megyével, a városi, járási pártbizottságokkal, a területi pártszervekkel, a számomra ismerős, de mégis új munkakörrel. Sokrétűbbé vált a munkám, van bőven tennivalóm. Kevés a szabadidőm, de ezt már megszoktam, s ebben a családom is nagyon megértő. Amikor vállalati KISZ-titAz alberttelepi napközi otthonos óvodában 39 helyen most 52 három—hat éves gyerek tölti a zsúfoltságban is vidám napjait. Spák József né tíz éve vezeti négy óvónő és két dajka segítségével ezt a gyermekintézményt. A kis lakók éppen ebéd utáni pihenőjükre készülnek, van időnk egy kis beszélgetésre. — Nehéz, de jó esztendő volt ez — mondta Spák Jó- zsefné. — Nagyon kevés a hely, ugyanakkor sok itt a gyerek. Főleg helybeli dolgozók csemetéi. A fontos az, hogy többnyire jó étvágyúak és egészségesek. Szerencsére nem maradunk magunkra. Sokat segít a bánya, a szocialista brigádok. Alig várkár. majd a pártbizottság titkára voltam, ez akkor is így volt. De azért a család — középpontban az unokákkal — gyakran összejön, és ilyenkor a sok vidámság közepette gyorsan telnek az órák. Ez is egyfajta pihenés, és az is, ha hétvégén kimegyek Sajószögedre, a vízpartra. juk 1983-at. Oj óvoda épül itt, a régi szomszédjában, amely száz gyermek második otthona lesz. Es még tornatermet is készítenek hozzá. És ha igaz, szűkebb családom, tanárférjem, a mentőszolgálatnál dolgozó nagyobbik fiam, valamint az ikrek, a 18 éves Mónika és Gábor, összkomfortos lakásba költözünk rövidesen. Szóval, Alberttelepen is változik a világ, itt is építkezünk, gyarapodunk, gazdagodunk nemcsak anyagilag, hanem emberségben is. A boltvezetőnek Pálinkás András, az ede- lényi Kincsem ABC-áruház .vezetője; ______ — Elfogadnám ilyennek a jövő évet is! Már túl vagyunk a 40 millió forintos forgalmon, az áruellátás gyakorlatilag mindvégig folyamatos, megfelelő volt. A hiánycikkek száma csökkent, a korábbi nyolc-tízről kettőre, háromra. Ebben az évben néhány mosószerből nem kaptuk meg az árut. A mi boltunkban főként bányászok és mezőgazdasági dolgozók vásárolnak, szükség van hát a húsra, a száraz kolbászra, amit lehet vinni a kenyér mellé akár a bányába, akár a földekre. A tőkehús miatt sem panaszkodhatunk, jó volt az ellátás, tulajdonképpen mindig meg is kaptuk, amit kértünk. Ezt a húst egyrészt Miskolcról. a húsipartól, másrészt a helyi áfésztől kapjuk, mondhatom, jó minőségben. Ha a helyzet úgy kívánja, magam is beülök a kocsiba és megyek az áruért. Miként említettem már és tudott is, itt bányászok, mezőgazdaságiak vásárolnak, kell nekik a kalória, és igencsak szóvá tennék, ha nem kapnának meg valamit. A „nincs” szót én is szeretném kitörölni a szótáramból, akárcsak minden kereskedő. Hiszen a mi dolgunk az, hogy a polcokon mindent meg lehessen találni, amit másutt megtermelnek. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ezt a boltot meg lehet nézni, forgalom is, vá- sánolnivaló is van... Mint magánember sem panasz- kodhatom az évre. ‘ Mit mondhatnék? őszintén azt, amit gondolom, ao- kan mondanak mostanában: csak roüSí»Ut> ae legseal Az óvónőnek S f f la c 1 c G fii •< R 04NCó: 1N tÁílZETŐKÉPEáSEG J MEGŐRZÉSE,
