Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
1982. december 24., péntek —I ESZAK-MAGYARORSZAG 9 tMmwwiwwtii Kedves hazug A világirodalom híres szerelmeinek dokumentumai közül is kiemelkedik az, a hosszú esztendőkig tarló levélváltás, amelyet G. B. Shaw folytatott művelt es ragyogóan szellemes barátnőjével. Mrs. Campbell-lel. A kitűnő, csípős humorú, mindenben kételkedő.a nőkkel szemben — műveinek tanúsága szerint is — erősen szkeptikus ír származású drámaíró es eleven gondolkodású kedvese leveleiből két élénk elme lenyűgöző szellemi pengecsaltogta- tása bontakozik ki a nézők előtt Jerome Kilty ötletes feldolgozásában. A darabot a Madách Színház bemutatta. sőt Miskolcon is vendég- szerepeitek vele. Most Fehér György rendezésében tévéfilm készül belőle. A (orgatást december 27-én kezdik. BÉNYEI JÓZSEF Békesség a földön Békesség a földön a jó embereknek, lepkének, lónak, szunnyadó szitakötőnek, tiszavirágnak, amíg a vizen repked, lehajló fűzfaágat beszőve megremegtet, majd lehull s lesz halotti szőnyeg. Békesség a földön a jóakaratnak, borját nyaldosó tengerszem pillantású teheneknek, míg leng a legelőn kéken a vadzab, a csorda a dombon felfelé kaptat s a délibáb messze tornyot lebegtet. Békesség a földön az édesanyáknak, bölcsőre hajló ringó mozdulatuk áldott. Álmukban a fiú táltosra kap s mennybe vágtat, üveghegyen jár, csengenek üveg-ágak s megtalálja a kék virágot. Békesség a földön a szép szelídeknek, akiknek arcára sűrű álmot kötnek a hétköznapok. Mozdulatuk emberi törvényt teremtett, a történelem általuk kezesedett meg s a temetők előtt leveszik a kalapot. Békesség annak, aki él és játszik, álmodik s teremt magának hangyabolyt, mesevárat, szájukon a szerelem négyszirmú levele kivirágzik, hordják az élők tündökletes csodáit s jegyét a szelíd, nyugodalmas halálnak. tgMi* iszisa ff Nagy munkacsúcsok: O nyáron az aratás, majd • az ősziek betakarítása idején, most pedig a téli gépjavításról beszélgetve, íeifigyeltem arra. hogy Hun- mán Bálint, az edelényi Alkotmány Tsz elnöke, a legnehezebb munkakörülmények között is húzóerőt jelentő, ,,becses” embereket. N valamiféle Varga „dinasztiát” emleget. Kiderült, hogy ennek ill a termelőszövetkezetben története van. Régen emlegetik dinasztiaként az egyik fiukéi családot. Traktorosok, kombájnosok, szerelők, ezermesterek ... Mindenhez értenek, amihez a mezőgazda- sági gépek között érteni kell, mindegy, hogy milyen gépre kerülnek, azzal baj nem lesz, s nincs olyan munka, amit idejében, jól el ne végeznének. Idősebb (merthogy most már az ifjabb is itt dolgozik) Varga Ferencről nevezték el a „dinasztiát”. Pedig az „alapító” tulajdonképepn nem is ő, hanem néhai Nagy Károly bácsi, a nevelőapja volt. A gépműhelyben keresem Ferit, azaz id. Varga Ferencet. A helyszín segít majd a köze! '10 éves emlékeket idézni, hiszen ez volt vala- Bklkor a gépállomás. A javítószín zsúfolásig tele orvoslásra váró gépekkel. .Akinél érdeklődöm, elkiáltja magát: „Keresztapám, keresztapám .. magát keresik!” — Akkor maga Pirkó Balázs, a keresztfia? — Sajnos nem — mondja nevetve a fiatalember —, d<> Feri bácsit valamennyien csak így szólítjuk . . . Állítólag Balázs miatt ragasztották rá a „keresztapám”-at. merthogy mindig így szólította ... Meg különben is olyan ember, akihez szinte ragadnak a fiatalok, úgy bánik velük, úgv segíti őket. mintha valamennyinek a keresztapja lenne . . . Középmagas, mosolygós szemű ember. Még csak 44 éves, de így. kicsit borostásan, olajosán többnek látszik. Figyelmeztettek, hogy nagyon szűkszavú ... De szerencsém van, mert amiről kérdezem, arról szívesen beszél: — Nagyon sokat köszönhetek Károly bácsinak, a nevelőapámnak, és annak a régi gépállomási környezetnek. Tőle s abban az embert faragó iskolában tanultam meg. hogy Csak a szívvel, becsülettel végzett munkának van igazi becsülete... Á És aztán kérdezés nélkül is elmesélte, hogy „feketén”, mert még nem volt annyi idős. hogy munkakönyvét kaphasson, de már nevelőapja váltótársaként dolgozott. Aztán, ahogy teltek az évek, ahogy a gépállomás, majd a tsz fejlődött, jöttéit egymás után a gépek... A kormosok után egy Lanz- Buldog. Ez a kicsi, egvhen- geres, lip-top gép. volt la- lán a legkedvesebb..-. Később MTZ-kkel. DT—75-ös- sel dolgozott. Miután a szerelő szakmunkásvizsgát is letette, maga javította, valamennyit ... És aztán jöttek a kombájnok, az SZK—4-es. az SZK—5-ös. .majd az E— 12-es. s most legutóbb az E—16-os. Ezzel lelt első az idei aratásban 110 vagonos teljesítménnyel a helyi kom- bájnos versenyben. De amikor „szorít” a munka, dolgozik fűkaszálóval, silózó- val, bármelyik mezőgazdasági géppel. (Akár megírhatná a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetét, annak minden tanulságát...) — És miért emlegetik itt, a tsz-ben' a Varga „dinasztiát”? Mosolyog, széttárja a kezét, s szinte mentegetődzve mondja: — En csak igyekeztem továbbadni a gyerekeknek azt, amit a nevelőapámtól kaptam ... A véletlen úgy hozta, hogy a családból is mellém került néhány fiú ... Pirkó Balázs, a nővérem fia ... Ö ragasztotta rám a ,.keresztapám"-at. Kévés Laci, a . sógor, a feleségem öccse. Most őrá bízták a ieg- újabb Rába—Steigert... És tavaly óta a fiam, Feri is itt szerelő, de az idén már egyedül kombájnolt és si- lózott. A vasút mellett lakunk. megcsapta a „mozdony szele”, dízel-mozdony- sz.erelőnek tanult, de aztán úgy élezte, hogy itt a helye, közöttünk. Pozsonyi Sándor i I Deák Mór (Végtelenített, egyre gyorsuló szalag, a lányos apáknak, és Lázár Ervinnek ajanlva.) — Gizi néni hol van? — Anyukád? Anyukád nincs itthon. — Ez nekem nem itthon. — Hogy mondhatsz ilyet ? — És a Gizi néni nekem nem anyukám. — Ugyanúgy, ahogy a Zoli bácsi is apukád, a Gizi néni is anyukád. — Az én aftyukám otthon van, Siófokon. — Zoli bácsit hogy hívod? — Apunak. — És őt miért? — Mert megengedte, hogy így hívhassam. — Mast akkor én kid vagyok neked? — Apukám, de nem szerellek téged. — Elfelejtettem. — Ha szeretnél engem, úgy, mint régen, akkor biztosan nem felejtetted volna el. De így én se szeretlek, mert te nem szeretsz. — Ne butáskodj. Ha nem szeretnélek, nem hoztalak volna magammal. — Ha szeretnél, nem hagytál volna minket egyedül. — Ezt anyád mondta? — Igen, de én is tudom. — Az a fontos, hogy van már új apukád. — Nem is az a fontos, mert kaptam tőle egy játékrádiót, és mégis a te hangodat hallom belőle. — Talán magnót kaptál, nem ? — Nem, játékrádiót kaptam, és ha esténként bekapcsolom, akkor te mesélsz belőle, mert másképp már úgyse mesélsz nekem. — Nincs miről mesélnem, kislányom. — Régebben se volt, mégis mindig kitaláltál nekem egyet. — Az légen volt. — Anyu azt mondta, hogy te rossz ember vagy. — És mit mondott még? — Hogy te már senkinek nem tudnál mesélni. — Hát ezt meg honnan vette anyád? — Onnan, hogy sokat iszol, és aki sokat iszik, az nem lehet tiszta, és aki nem tiszta, az nem tud már mesélni. — És? Elhitted? — Nem. még nem, mert a rádióból mindig mesélsz nekem. — És miről mesélek? — Arról, hogy egyszer maid ott fogsz állni az isi elölt és hazaviszel. — Nem vagy éhes? — Meg arról, hogy a tör- pefenyőt Jázminkának hívják. és karácsonykor mindig •Deák Mór írása a Központi Sajtószolgálat 1982. évi novelláéi; tárcapályázatán tárca kategóriában. I, díjat nyert. eljön látogatóba hozzánk, mint egv regi, jó barát. — Kicsipi magát, leldiszf- ti a ruháját es egyszercsak kézen fogja anyut, hogy nozzank vezesse. — Igen És az csak úgy látszik, hogy anyu hozza, igazándiból mindig előreszalad mert már nagyon szeretne nálunk' lenni. — És most hogy hívjátok a törpéién rőt? — Már nincs neki neve. — Na. na. nap. Dóra. Egy ekkora kislány nem sír. — De a rádió sem Grdi- benkó Zdenkó már, csak rádió! — És? A játékrádiódnak biztosan van neve? — Igen. 0 Szegedi Gábor. — Szegedi Gábor én vagyok, Dóra. — Meg a rádióm. — Nem vagy éhes? — Nem, inkább mesélj nekem. — Miért, a Zoli bácsi nem szokott? — Nem. Szerintem ó is iszik, mert ő sem tud mesélni. — Butus vagy. Nem mindenki iszik, aki nem tud. — Nektek van karácsonykor Jázminkátok? — Mindenkinek van, Dóra. — Régen Punilla Bigy- bigynek szólítottál. — Mindenkinek van Jáz- minkája. Punilla Bigybigy. — A Gizi néni is Nagybi- gyinek hív téged, apu? — Nem. Csak anyukád nevezett engem Nagybigyinek. — És Nagybigyi vagy még? — Nem tudom. De hiszem. — Ha visszajönnél, visz- szakapnád a nevedet. — Azt már soha nem kaphatom vissza. Dóra. — Figyusz! Az előbb hazudtam ám. A rádiót nem is Szegedi Gábornak hívják. — Hanem? — Nagybigyinek. — Miket találsz ki? — Most mért nevetsz? — Mert te még legalább Punilla Bigybigy maradtál. — És mesélsz nekem? — Mesélek. — Mondjuk arról, hogy Gizi néni hol van. — Anyukád? Anyukád nincs itthon. — Ez nekem nem itthon. — Most akkor én kid vagyok neked? — És a játékrádiót hogy hívod? — Egy ekkora kislány már nem sír. — Régen Punilla Bigy- bigynek szólítottál. — Ha visszajönnél, visz- szakapnád a nevedet. — Miket találsz ki I — Most mér nevetsz? Régiségek és írasápk KERESZTELŐ Egy 84 éves aggastyán 16 éves leánykát vezetvén az oltárhoz, a pap így szóla hozzá: — Kérem, a keresztelőmedence az oltár másik oldalán van. — Minek nékem a keresztelőmedence? — kérdé dühösen a boldog vőlegény. — Engedelmet kérek, de azt gondoltam, hogy keresztelni hozza ön e gyermeket. (Székesfehérvári Naptár 1879) RÉSZEGSÉG ORVOSSÁGA A részeges embert, hogy józanságra tereljék, gondolván, hogy a rontás bekövetkezik, megemlíthető a bánás: Azon pálinkáspoharat, melyből inni szokott, tömjénnel megfüstölik. A részeges neje férjének gatyaráncába tormát és fokhagymát varra. — Keresetlen söprőn szűrik meg a pálinkát, a ieg- halálosabb ellensését kínálják men először az italból. —' Fecske- és gólyaszívet porrátörve, varangvos békán állott pálinkában adják italul. — Végre megemlíthető az, hogy ebtej füvet porként vagy pedig annak levét adják be a pálinkában, ha pedig nő a részeges esvén, a gyógyszer: idesen koldus botjával hatalmasan meg. verni. (Hazánk s Küllőid 1871)
