Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. december 24., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Igazodni a megváltozott feltételekhez Napirenden ff * r ff ff m az epsíúipar helyzete Az építőipar fe,Sí$g szervezettsége egyik alapve­tő feltétele, záloga a terv­szerű beruházáspolitikának: a termelő és nem termelő ága­zatok fejlesztésének; a tele­püléshálózat fejlesztésének: a lakosság életkörülményei, életszínvonala javításának és ebből adódóan, a politikai, társadalmi közérzet formálá­sának. Ebből kiindulva tűzte napirendjére a megyei párt- bizottság decemberi ülésén a megye építő- és építőanyag- iparai.ak helyzetét és hozott határozatot a feladatokra, a továbbfejlesztésre. A megyei pártbizottság kritikusan, előremutatóan tárgyalta ezt a fontos — úgyszólván mindenkit érdek­lő — témát. Elismerte az ered­ményeket, a fejlődést, ugyan­akkor egyértelműen és hatá­rozottan szólt a fogyatékos­ságokról, bírálta az objektív és szubjektív okokból adódó gondokat, problémákat. Meg­állapította, hogy a megye építőipari vállalatai az elmúlt években feladataikat igyekez­tek javuló színvonalon ellát­ni. Ennek következtében je­lentős beruházások valósul­tak meg: lakások sora épült fel, számottevően bővült, fej­lődött az iskolai, az óvodai és a bölcsődei hálózat. Mind­ezekért elismerését, köszöne­tét fejezte ki az építőknek, sz újat teremtő tervezőknek és munkáskollektíváknak. Mindezek ellenére a jövő­ben sokkal többre van szük­ség. Mindenekelőtt gyorsabb ütemben kell Igazodniok, al- kalmazkodniok a megválto­zott körülményekhez. A ha­tékonyság, a minőség javítá­sa és a szervezettség terén szükséges alapvető változást elérni. Mindezt azonban komplex módon kell vizsgál­ni. óriási tartalékok rejlenek például a tervezők, beruhá­zók, kivitelezők együttműkö­désében, ésszerű kooperációs munkájában. Ez a követel­mény jelenleg nem éri el a kívánt szintet. Többek között ebből adódik a kivitelezésre szánt optimális idő csökke­nése, a települések, városok arculatának nem kielégítő, sok vitára okot adó, „fantá­ziaszegénységre” utaló for­málása. Gondot jelent az is, hogy a reális, a lehetőségekhez iga­zodó igények, beruházási Je- | hetőségek és a rendelkezés­re álló kapacitás között nincs összhang. Nem sikerült elérni, hogy a közmű- és mélyépítésben, a szakipari, a felújítási és fenntartási mun­kákban a folyamatosság meg­teremtődjön, állandóvá vál­jon és a kapacitáshiány meg­szűnjön. A népgazdaságban végbemenő minőségi válto­zás az építőipar számára mérsékeltebb, módosult fel­adatot jelent. Ez hatványo­zottabban jelentkezik me­gyénkben. Erre a megyei pártbizottság többször fel­hívta a figyelmet. Joggal le­hetett tehát várni az igé- i nyékhez való rugalmas igazo­dást, ez azonban nem az el- | várásoknak megfelelően kö­vetkezett be. A beruházások nek, a beruházás-fenntartás arányainak változására a megye építőipara még nem készült fel. A határozat ezért is hangsúlyozza, hogy a cél­kitűzések teljesítésének alap­vető feltétele a jövő felada­taira való tudatos felkészü­lés, a megyei és népgazdasá­gi érdek messzemenő egyez­tetése, a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. A veze­tők egy részénél szemlélet­változásra van szükség. Töb­bek között arra, hogy a munkavállalások során ne csak a szűk vállalati érde­keket, hanem az összmegyei is társadalmi érdekeket is szem előtt tartsák. Félreér­tés ne essék, itt nem arról van szó, hogy a vállalati gazda­ságossággal és nyereségérde-' kéltséggel ne törődjenek. Csupáncsak arról, hogy a kisebb volumenű vállalásokat szervezettséggel, szemlélet- váltással, nagyobb odafigye­léssel, és ha kell, többlet- munkával tegyék jövedelme­zővé, kifizetődővé. Mert van erre példa megyénkben és megyénk határain kívül is egyaránt. A beruházások kö­zötti válogatás kétségtelenül kényelmes, de végeredmé­nyét tekintve, nem mindig jó és előnyös. A pártbizottság *£ külön is elemezte a jelen­tősebb megyei építőipari vál­lalatok munkáját. Hangsú­lyozta, hogy a BÁÉV-nak a jövőben is a lakásépítésben és a városfejlesztésben lesz meghatározó szelepe. Ehhez kell igazítania vállalkozási po­litikáját és a piackutatást, Ennek érdekében korszerű­sítenie kell a vállalat belső mechanizmusát és erősítenie termelési, értékesítési, szer­vezeti és érdekeltségi kap­csolatait. Jobban ki kell használniuk a korszerű vál­lalkozási formákban rejlő le­hetőségeket Különösen szük­séges fejleszteni a magánerős építés segítésére létrehozott szervezetét Az ÉÁÉV-nál többek között a munkák szervezettségét, az intenzitás növekedését, a szemléletbeli változást, a vezetési mecha­nizmus korszerűsítését, a fe­gyelmezettség és minőség ja­vítását kell előtérbe helyez­ni. A tanácsi és szövetkezeti építőipari szervezetek sokré­tű feladata közül ki kell emelni a magánerős lakásépí­tés segítését, a kistelepülé­sek építési, fejlesztési Igé­nyeinek kielégítését, és kap­csolataik szélesítését a nagy- vállalatokkal. Fel kell ké­szülniük arra, hogy a jövő­ben megyeszerte növekednek a felújítási feladataik. Ebinek érdekében növelni szükséges kapacitásukat és fejleszteni technológiá j ukat. A határozat tot ró az e területen dol­gozó pártszervekre és párt- alapszervezetekre is. A leg­fontosabb feladatnak jelöli számukra a felsőbb pártszer­vek határozatai végrehajtá­sának szervezését és segíté­sét, a pártellenőrzés erősíté­sét. Mindenekelőtt nyílt, őszinte politikai légkört kell teremteni a munkahelyeken, bátran feltárni a munka vég­zését gátló ellentmondásokat. Ám ezek sorsa, felszínre ke­rülésük után, ne az irattá­rakat gyarapítsa, hanem a gyors megszüntetés legyen a cél. Olyan légkört kell ki­alakítani, amelyben termé­szetes elemi kötelezettség a szervezetlenség, a tehetetlen­ség és a kényelmesség elleni fellépés. Mindenekelőtt azt kell látni és láttatni, hogy a fejlődés kulcskérdése a meg­változott körülményekhez va­ló alkalmazkodási készség erősítése, a szervezettség nö­velése, a fegyelem betartása, a vállalkozás sokszínűségének alapos ismerete, a minőség javítása. A megyei pártbizottság ér­tékelésének vezérfonala volt az a gondolat, hogy me­gyénk építőipari vállalatai, építőipari munkásai képesek a feladatok megoldására, hisz ezt az elmúlt években kiválóan bizonyították. Mind­ezt nagyra értékeli a megyei pártbizottság. A jövőben azonban mindenkinek többet kell tennie, jobban kell dol­goznia, valamennyiünk javá­ra, a társadalom hasznára. W. JU Az egyéves Lakatos Gabi a labdái bűvöli, a gyógytornász meg Gabit bűvöli. így erősödnek a lusta izmok. jár a baba, fór,.. Azért tükrös a tornaterem, hogy a kiesi Is kontrollálni hídja a mozgását. Ennek a kislánynak igyekeznie kell, hogy megtanulja a bottal já­rást, mert nemsokára iskolába megy. szett Ez n kisfiú — mint olyan sok társa — szomjas a sikerre, hát persze, hogy azokkal osztja meg az első örömöket, akik rajta kívül a legjobban kívánják azt. Dr. Peja Márta irigylésre méltó ember. Azért, mert osztályrészéül jutott az a nagyszerű feladat, hogy rendezzen be, szervezzen meg egy olyan osztályt, amelynek nincs prototípusa, amilyen nemhogy Magyar- országon nincs, de Európá­ban is alig. És azért is irigylésre méltó, mert vál­lalni tudta, merte vállalni azt a nagy felelősséget, amit a közvélemény vár tőle. Tízezrek munkája köti itt a betont, a téglát! Akinek fizikai ereje volt, azzal épí­tett, akinek ötlete volt, az­zal épített, akinek nem telt az idejéből, a zsebpénzét adta ennek az intézmény­nek az építkezéséhez. És akinek a legtöbb álmatlan Az élet, sajnos olyan, 9 hogy időnként gri­maszt vág a termé­szet tükrébe. Ezért szület­nek szépséges arcú csecse­mők, akiknek nem mozdul a lábuk, a kezük, ezért szü­letnek formás alkatú, moz­gékony kis emberkék, akik nem tudják kimondani az első szót sem: mama. Az­tán a legszebb tükör is cserepekre törhet időnként, jön egy rettenetes vírus (a fantáziadús gyerekek szőrös lábú, csúnya póknak ábrá­zolják!, amely labilissá te­szi a mozgást, a beszéd- készséget — az értelmet. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről, ha beszélnek az embereik, semmiképpen sem az egészségügyi ellátást hozzák szóba mint kiváló­ságot. Az eddig lassan foly- dogáló csatornák azonban az elmúlt években bővebb vizeket adnak, mintha ránk tekintett volna a vízfa­kasztó szentté avatott ki­rály. Csakhogy, szenteket és királyokat nemigen üdvö­zölhetünk köreinkben, ma­gunkra vagyunk utalva. ÉH mi, borsodiak letettünk egy garast a szentek oltárára, mert jót cselekedtünk, 8 akár elfogadják, akár nem, a mi lelkűnkben csírázik már egy kis magocska. A reményé. Jól érzik magukat, pom­páznak a pálmafák a mis­kolci gyermekegészségügyi központ rehabilitációs osz­tályának télikertjében. A télikert egy kicsit szimbo­likus is, a sok zöld a re­ményt sugallja itt Nem vé­letlenül. Modern labirintus visz dr. Peja Márta osztályvezető főorvos szobájáig, bizonyít­va, hogy ide nem ért el az építészeti sematizmus keze. A főorvos asszony — külsőre is — egy jótékony tündér benyomását kelti Szép asszony és a tudásá­hoz mérten roppant fiatal Nem véletlen, hogy Szakács Zsolti repdes a székében, amikor meglátja Márta fő­orvost: — Tessék elképzel­ni, levették rólam a gip­A gyereVek úgy hiszik, csak játszanak. Am a gyurma és az ecset jó hatással van az ujjakra és a kis telkekre is. Még a pályaválasztás is eldőlhet egy ilyen foglalkozáson. ti: i Cffiliy áifEGKlMt vesek, beszédesek! Tamás Andrea, ez a szép kis hat­éves lány még egyébtől is megmenekült... Beszélni is alig tudott, olyan nagy volt az otthonról hozott traumá­ja. S nem az állami nevelő- , intézet hibája, de Tdcs Dó­ra gyógypedagógus nagy- nagy érdeme, hogy a gye- . írek most már tereferél. így tehát Andreát nem kisegítő iskolába kell küldeni a jő- i vő ősszel. Addigra a pace- } makert is kioperálják a tes­téből. Olyan lesz, mint a többi gyerek. — Szeptemberben 1700 be­tegünk volt, aztán több és több, novemberben már 3900 gyereket kezeltünk, kö­zülük sokat bentfekvöként Negyven ágyunk van az osztályon. A megyében egyébként tízezer gyerek szorul rehabilitációra. A közelben lakók rendszere­sen bejárnak hozzánk, a távolabb élőket időnként ! visszahívjuk. A szülők a i gyerekekkel együtt tanul­ják a gyógymódokat, a gyógytornát A szülőkkel való együttműködés rend- kívül fontos. A főorvosnő jóvoltából r minden helyiségbe bekuk­kanthatunk. Játékok, fest­mények, csecsebecsék — aranyos kavalkád a háló­szobákban, a tornatermek­ben, a műszeres szobák­ban. Ide minden plakátot játékot, térítőt vázát az or­vosok, nővérek, assziszten­sek, gyógypedagógusok, gyógytornászok hoztak. No, és a szülők! A főorvos el­mondja, hogy igen nehéj beszerezni a segédeszközö­ket, mert — ki tudja mi okból — az ipar többnyire felnőtt segédeszközöket gyárt Így aztán fűrészelni, barkácsolni kell még a já­róbotokat is. Visszatérnek egyébként az építésben részt vevő brigá­dok, vállalatok — és új patronánsok is jelentkez­nek. Oj az épület, lehetnek, sőt vannak is hibák. Üzem­képtelen például az úszó­medence, noha igen nagy szükség lenne rá. Gyerekek ezreit tartja görbe tükör elé — csupán­csak Borsodban — a beteg­ség rosszindulatú szelleme De azok az embereit, akik hajlandóak voltak felcsapni szelleműzőnek, örülhetnek már, mert érik a gyümölcs. Nekik szánjuk ezt a kis tudósítást. Az osztály legré­gebbi betegének a szavait tolmácsoljuk: a tiszatarjáni Nagy Gabriella Erzsébet kellemes, boldog ünnepeket kíván mindenkinek, min­denkinek, aki rendes em­ber ezen a világon. Ügy legyen! Sokakat ér­jen ez a gyerekáldás. Lévay Györgyi Fotó: Laező József Szabó Lenire, az osztály egyik üdvöskéje. A jobb tóba béna. Hosszú hónapok múlva, sok-sok vizsgálat után kapnak csak választ az orvosok: engedelmes lesz-e egykoron ez a lábacs­ka. A kezelés addig is intenzív. éjszakájába került, dr. F*et­key László professzor, e borsodi gyerekek ezreinek jó ismerőse. — A mi feladatunk tat, hogy megmentsünk a mun­kának minden emberkét, akit menteni lehet. Munka nélkül nem lehet teljes az élet, ezt jól tudjuk mi mindannyian, akik dolgo­zunk. Az osztályon nincs még nagy tapasztalatunk, hiszen augusztusban avat­tuk az intézményt, de mindegyikünk célja egy: kenyeret kell adnunk min­den sérült gyerek kezébe, biztos megélhetést és ami ezzel jár, önbizalmat, hi­tet, és ha még az is sike­rül, derűt, vidámságot, hu­mort, fantáziát. Járjuk az osztályt. Nem a fehér szín uralkodik, hi­szen ez nem kórház. Való­jában persze az, de mivel úgy döntöttek a megálmo­dói, egészen más jelleget kapott. Zelenecz TSéláné vágáshu­tái fiatalasszony elsőszülöti Katikájával él itt együtt — immár négy hete. Kiskatit egy veszélyes vírus támad­ta meg élete első heteiben, s ennek a nyomai mara- danclóak lehetnek, ha nem segít az orvostudomány — és az azt támogató társa­dalmi erő. Kati lehet, hogy egy egész életen át béna maradt volna, ha nem fog össze sok-sok tevékeny fel­nőtt, ha ném épül fel az osztály. így ez a kislány minden bizonnyal felépül, járni fog, dolgozni egykor.. Borzasztó még kiejteni is van itt néhány kisgyerek aki meghalt volna, ha ko­rábban születik. Pacema­kert ugyanis nem régóta operálnak hazánkban ilyen kicsi testekbe. És most egy kellemes, színes szobában beszélgethetünk velük. Ked-

Next

/
Thumbnails
Contents