Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. december 24., péntek

eSZAK-MAGYARORSZAG 5

T

estvérmegyénk, Vologda dolgozói ünnepelnek. A szovjet népek nagy családjával együtt ünnepük a hatvan éve megalakult Szovjetuniót, melynek köszönhetik fejlődésüket, boldogulásukat, gazdagodásukat Az új rend, a világ első szocialista államának létrejötte hozto meg számukra az elmaradottságból való kilépést, a számkivetésben élő észak-orosz táj népeinek boldogulását. A szovjet hatalom fennállása óta szorgos munkájukkal fejlett ioari vidékké változtatták ezt o tájat. Az ipari termelés volumene a forradalom előttinek több, mint hetvenszeresére növekedett.

A Cserepoveci Kohászati Kombinát egyedül jóval több fémet termel, mint az egész forradalom előtti Oroszország együttesen. Mezőgazdasága is megsokszorozta termelését az eimúlt évtizedekben

A kultúrc és közoktatás terén is történelmi léptékkel halódtak előre. A területen jelenleg öt főiskola, 32 technikum, 42 szakmunkásképző intézet és másfél ezer általános iskola működik. A kulturális igények kielégítését több mint 1100 művelődési intézmény szolgálja. Mintegy ezer könyvtár több mint 10 millió kötettel rendelkezik.

Sztermen Gusztáv üzemigaf^ató és Lukács János csapatvezető vájár a páncélpajzs biztonságában megbeszéli a teendőket

Vologda vidékén ősidők óta, nemzedékről nemzedékre öröklődik a csipkeverés titka. Egyetlen falu sincs ezen a tájon, amely ne büszkélkedhetne csipkeverő tehetségekkel. A Hópehely nevű egyesülésük hétezer tagot számlál. Háromszáz különféle terméket állítanak elő.

A Lenln-renddd kitüntetett Cserepoveci Kohászati Kombinát nagyságrendjét tekintve a Szovjetunióban a második helyet foglalja el: évente több, mint 5,5 millió tonno nyersvasat, 6,5 millió tonna acélt és 9 millió tonna hengereltárut gyárt.

SsíM

A vologdai Lenipari Kombinátban - fennállása óta - csaknem 700 ezer kilométernyi kelmét szőttek. Az „északi selyemből" több mint harmincféle árut készítenek. S termékeik úgyszólván a világ minden tájára eljutnak.

Vologda környéke gaz- @ dag a jellegzetes múlt századbeli építészeti alkotásokkal, remekművekkel. Ezen a tájon több, mint 150 történelmi és kulturális emlékmű található. Közülük 85 a népi zsenialitás építészetének egyedülálló csodálatos alkotása. Megőrzésükre nagy gondot és Összegeket fordítanak. Még a legtávolabb eső vidékek műemlékeit is rendszeresen vizsgálják, restaurálják, hogy megvédjék a jövő nemzedékek számára. Ezek az alkotások is mutatják, hogy Vologda az orosz művészetek történetében időtlen időktől fogva a mesterek otthona volt és napjainkban is szívesen telepednek meg e szép tájon. Képünkön: magányos templom a hómezőkön.

W. L

Fekefevölgy, iszapbeförés után

Naponta 435 vagon, jó minőségű szenet ad ismét a Borsodi Szénbányák Vállalat Szuhavölgyi Bányaüzemének Feketevölgy I-es számít aknája. A közel 2 ezer főt számláló munkáskollektíva nehéz hónapokat élt át az idén. Április 16- án iszapbetörés bénította meg a bánya munkáját. A frontokon sokáig szünetelt a termelés. Nagy értékű berendezések rekedtek benn, 117 magyar gyártmányú biztosító pajzsegység, amelyből már negyven- kettőt kimentettek, és a kéttárcsás, nyugatnémet gyártmányú maróhenger. Ezek kimentésére a jövő év első felében kerül sor. Augusztus 23-án úgynevezett segédfrontot nyitottak, amely 100 méter hosszban termelt. A IX-es számú frontot október végére 140 méter hosszúságúra bővítették.

— Most jó bányánk van — mondotta Sztermen Gusztáv üzemigazgató. — Az M—9. számú és az M —10. számú front három méter vastag széntelepet művel. Az emberek, a berendezések jól dolgoznak.

Messzire kell menni 150 —180 méter mélységben a szén és a bányászok után,

ha a munkahelyükön akarja a krónikás megtisztelni őket. A népes, a limbó, ahogy most nevezik, ezer métert „darál” le velünk mar a föld alatt. Ezután a három részbői álló, összesen 1700 méter hosszú szállítószalagon utazunk. Végül már gyalogolni kell. Közel egy órát vesz igénybe maga az út. Aztán megismerkedhetünk a Péch Antal nevét viselő, a Szakma Kiváló Brigádja néhány tagjával. Alig húszán dolgoznak a 140 méter hosszúságú fronton: vájárok, csillések, iparosok. Kiss Mihály brigádvezetőt most Lukács János helyettesíti. Trizsből buszozik a bányához mindennap, mint a sógora is, Csorba István. Perecesen tanulták a szakmát, az iparitanuló-intézetben, de az ötvenes évek elejétől mindketten ebben az üzemben dolgoznak. Kézfogásnyi időre állhatunk meg beszélgetni — drága ilyenkor minden perc! — Kuzman Mihály vájárral, Kiss Sándor, Nráz Lajos lakatosokkal és Oláh Dániel villany- szerelővel. A fiatal, védő- szemüveget viselő Elek Imre maróhenger-kezelőt is csak egy fotó erejéig zavartuk munkájában. B Kiss István és Bukovenszki Barna vájártársukat emlegették jó szívvel és jó szóval, akik az idén mentek nyugdíjba.

Zavartalanul dolgozik a maróhenger, a páncélkaparó alig bírja továbbítani a

szenet. Végre zavartalan a termelés, nem idegesek az emberek, jobb a hangulat, több a jövedelem is, mint az iszapbetörést követő mentési, helyreállítási munka idején. Ezt mutatja a termelékenység lényeges növekedése, amely novemberben már 3.5 tonna volt egy főre és egy műszakra vetítve, a tervezett 2,8 tonna helyett. Lényegesen jobb a kitermelt szén minősége is. Az új munkarend lehetővé teszi, hogy szabadnapjukon kipihenhessék a munka fáradalmait a föld alatti dolgozók. Júliustól nincs szabad szombat, szabad napját azonban mindenki megkapja. Az idén két kommunista műszakot is teljesített az üzem, amelyből példamutatóan vette ki részét a 87 szocialista brigád, amely összesen közel 1200 tagot számlál.’

Fontos munkát kellett az iszapbetörés miatt halasztani. Mint az igazgató elmondotta, a tervezett szénme- zöbővítésböl keveset tudtak megvalósítani; az összesen 9500 méter új munkahelyet biztosító elővájási feladatból több mint 2 ezer métert nem tudnak az idén teljesíteni. Miután a most termelő frontok februárban, márciusban befejezik a szénmező lefejtése után a termelést, már most folyik az új munkaterületek, munkahelyek előkészítése. A jövő év januárjától nagy szerelési munkát programoztak. Ennek maradéktalan realizálása elengedhetetlen, hiszen a jövő évi munkájukról és a kenyerükről van szó.

Legyőzték a váratlan elemi csapás következményeit. A tervezett 849 ezer tonna kitermelt szénből november elején 150 ezer tonna, december elején 118 ezer tonna adósságuk volt. Ügy tervezik. hogy az idén még 30 ezer tonna szenet képesek a napra hozni amellett, hogy napi tervüket teljesítik. Fe- ketevölgyön ismét teljes elével termel a „széngyár”.

Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József