Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-03 / 284. szám

1982. december 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Energiatakarékos cementgyártás és -feihasználás Az energiával való taka­rékoskodásról evek óta so­kat beszélünk — és ahol le­het, teszünk is. Egy azonban biztos: fajlagosan a legna­gyobb energiafelhasználók egyike az építőanyagipar, ezen belül is a cementgyár­tás és -felhasználás. Nem is véletlenül: az égetésen, szá­rításon, magas hőmérsékleten alapuló technológiák ezt tör­vényszerűen vonják maguk­kal. Ezért sem mellékesek azok a törekvések, amelyek pontosan ezeken a területe­ken igyekeznek energiataka­rékos megoldásokat találni. Ilyen megoldásokat foglal össze az a két tanulmány, amelyet az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság fel­kérésére dolgozott ki szakem­berek egy csoportja, és amelynek fontosabb megál­lapításai a következők: A betonfelhasználás az épí­tőiparban a korábbi jóslatok ellenére a könnyűszerkezetes technológiák bevezetésével nem csökkent, sőt 1979-ig folyamatosan emelkedett. Ezen időponttól a beruházá­sok visszafogása és az ener­giaköltségek növekedése mi­att stagnál, vagy csak kevés­sé emelkedik. A szakemberek a S)0-as évek elején stagnáló, majd később lassan emelke­dő betonigénnyel számolnak, 1990-re a várható évi fel- használás 11,5—12,5 millió köbméter lehet. A beton legfontosabb alap­anyaga a cement — ennek gyártástechnológiai változá­sai az egész cementfelhasz­nálásra kihatnak. Az ugyan­csak 1990-re várható cement­igény 5,9—6,2 millió tonna lesz. A fajlagos cementfel­használás némileg csökken, mert az építőiparban a fi­zetőképes kereslet változása kapcsán jobban nő a fenn­tartási jellegű építési mun­ka. mint az új beruházási építés. Az építőipari tevé­kenység megváltozása miatt kisebb lesz a cementigény. Az elmúlt 20 évben a ce­mentiparban elsősorban a termelés mennyiségi növelése volt a fontos, de a gyártás- technológia ezzel járó kor­szerűsítését már az akkori követelmények szerinti ener­giatakarékossággal is össze­kapcsolták. Magyarán: a ce­mentipar is rátért a klinker- égetésnél a szénhidrogén-tü­zelés alkalmazására, mert a „szénhidrogénkorszak” távo­labb nem látó prófétái ak­kor Magyarországon is azt hitték — miként a világ sok más országában —, hogy az olcsó olaj és gáz konjunktú­rája örökké vagy legalábbis sokáig fog tartani. Hogy ez mennyire nem így történt, az már köztudott. Most egy új folyamatnak vagyunk tanúi. A cement­gyártó berendezések időszakos felújításainál — összekapcsol­va az energiatakarékosság követelményeivel — a hato­dik és a hetedik ötéves terv­időszak folyamán, ahol csak mód van rá, fokozott mér­tékben kívánják a hazai szénfajtákat energiahordozó­ként alkalmazni. Mivel 10 esztendő alatt a berendezések felújítására gyakorlatilag mindenütt sor kerülhet, a cementgyártás területén nagy­részt ki lehet majd küszö­bölni a drága import olajjal történő tüzelést. A már említett igénymér­séklődés következtében szük­ségtelenné vált két, koráb­ban tervezett új gyár fel­építése. A váci DCM rekonst­rukciójára viszont szükség van. Két régi és korszerűt­len gyár, Tatabánya és Selyp leállításával is számolva a jelenlegi kapacitás (különö­sen ha az energiatakarékos technológiával működő gyá­rakét teljesen ki is használ­ják, és a szocialista országok­ból származó cementijnportot fenntartják) 1990. évig fedez­ni képes az ország cement­szükségletét. Nemzetközi mércével mér­ve a magyar cementipar nemcsak a KGST-országok között, hanem világ-összeha­sonlításban is megállja a he­lyét a fajlagos energiafel­használási mutatók tükrében. A távlati prognózisok sze­rint 2000-re a hazai cement­termelés elérheti a hétmillió tonnát is évente. Mindezeket számításba vé­ve, a tanulmány készítői ja­vasoljál;, hogy a cementgyár­tásnál fokozatosan át. kell térni a kombinált földgáz­szén tüzelésre. 1990-ig a földgázfelhasználás még a je­lenlegi szinten marad, majd a következő évtizedben szá­molhatunk annak komolyabb mérvű csökkentésével. A hatékonyság javítása ér­dekében a korszerű technoló­giával működő gyártósorokat .'amilyen például a beremen- di, a bélapátfalvi, a hejőcsa- bai) porszéntüzelésű előkal- cinátorokkal kell ellátni. Az ehhez szükséges porszén elő­állításánál, szállításánál és felhasználásánál mindenkor a biztonsági előírásoknak meg­felelő, külső emberi beavat­kozást kizáró műszaki eljá­rásokat kell alkalmazni. Ugyanekkor nem szabad el­feledkezni a környezetvédel­mi előírások betartásáról sem! A lakossági igények kielé­gítésére előtérbe kell helyez­ni az energiatakarékos, nagy hidraulikus kiegészítőanyag­tartalmú cementfajták gyár­tását és forgalmazását. Annak érdekében, hogy az egyes gyárakban minél ke­vesebb fajta cementet kell­jen gyártani, tanácsos meg­vizsgálni a gyárak cement- fajtánkénti szakosodásának lehetőségeit is. A kisebb vo­lumenű, speciális cementfaj­ták iránti igény kielégítésénél élni kell a nemzetközi gyár­tásszakosodás kínálta lehető­ségekkel. Mivel porszéntüzelésre áll­nak át a gyárak, az ehhez szükséges technológiai-mű­szaki intézkedéseket nemcsak a cementiparban, hanem már a kiindulási pontnál, a szén- bányászatban is időben és jól kell előkészíteni. Nagy kopásállóságé se­men! nyersanyag-őrlő teste­ket és páncélokat kefl hazai gyártással előállítani, ezáltal is csökkenthető az egész gyártási folyamat fajlagos villamosenergia-felhasználá- sa. Ugyancsak törekedni kell nagyobb élettartamú tűzálló kemencefalak, falazóanyagok alkalmazására is, mert így jobban és folyamatosabban lehet kihasználni a kemen­cék kapacitását, ami termé­szetesen szintén energiameg­takarítással jár. E javaslatok valőraváltásá- val, a tudomány új eredmé­nyeinek alkalmazásával, azoknak a mielőbbi terme­lésbe állításával javítani le­het. az ország energiahordo­zó-import számláján. Sz. 3.1. Mint a jó kútra Ismeretes, hogy mindenna­pi vizünk megteremtése, „ki­termelése” már a községek­ben is mind nagyobb gond, mind több pénzt igényel. A „nagyapám is ezt itta, jó lesz nekem, is” elv régóta nem igaz, hiszen a nagyapák ide­jében a kútban bizony nem az a minőségű víz volt, mint ma. A mezőgazdaság kemizá- lása, a vegyszerezés, az ipa­rosítás és még sok minden más révén erősen szennyező­di!; a felszín alatti vízkészlet, a források sem buzognak már mindenütt oly tisztán, hűvö­sen, mint évtizedekkel ko­rábban. Termelni, tisztítani, szállí­tani kell a jó ivóvizet, mely­ből lassan ugyan, de mégis egyre több ember részesül. Jelenleg megyénkben 124 té­lén ülésen mintegy 570 ezei ember kan vezetékes, egész. S”' es vizet, megyénk lakói­nak valam' 4 több mint 60 szá/.’iéka. (A megtett út ér­zékeltetésére; 1945 előtt 3 százalék kapott vezetékes vi­zet.) A jelenlegi tervidőszak ban több, mint 500 millió fo rintot költ az állam me­gyénkben ivóvízre. ennek eredményeként a 600 ezer embert meghaladja majd az ellátottak száma. Nagy gond viszont ma is megyénk 164 települése, hol az ivóvíz minősége úgyany- nyira megromlott, hogy ez év elejétől kezdve zacskóban visznek a csecsemők számá­ra vizet. A Borsod megyei Vízművek termoszkocsiban — tehát nem hűtőkocsiban, mi­vel bizonyos hőfokon tartás is szükséges — szállítja a zacskós vizet, négy járművel. Egy-egy' gépkocsi naponta 200—360 kilométernyi utat tesz meg (14 forint kilomé­tere). Évente körülbelül négy­millió forintba kerül a zacs­kós víz, de szükséges, kell, hogy mindennap induljanak a kocsik és a csecsemők megkapják a tiszta vizet. Nemrég egy tanácskozáson többen megkérdezték: nem lehetne-e csökkenteni valami mód’ legalább a szállítási költségeket, hiszen például a Posta kocsijai, vagy a keres­kedelem járművei is minden­nap járjál; a megyét, szíve­sen is vállalnának részt. Nem lehetséges mégsem a segítség, mert a vizet csakis a már említett termoszko­csikban lehet teljes biztonság­ban szállítani, nagy hidegben is, nagy melegben is. Ez a víz hét napig csíramentes egészséges. Ha addig nem veszik át, a helyszínre ér­kező szállítók egyszerűen ki­szúrják a zacskót, hogy már ne lehessen felhasználni és frissel tesznek a helyére. Érdekes különben: mind többen tudják, hogy az adott településen a kutak vize nem egészséges, már azt is, hogy a nitrátot a világon sehol sem tudják kivonni a vízből, nem segít a forralás és sem­mi más sem. mégis szinte rá kellett beszélni némely em­bert a zacskós vízre. Vigye csak el, ez lesz a jó! Ma már elviszik. Vigyék is — a gyerekek érdekében. Nyilvánvaló, hogy a végle­ges megoldás nem a zacskós víz. A fejlesztések elsősorban a leginkább rászoruló telepü­léseket veszik figyelembe, de köztudott, hogy a kutak fú­rása — egyáltalán a jó víz megtalálása — a vízművek megépítése, a vezetékek el­készítése igen hosszadalmas, munkaigényes. Addig is jó lenne egyszerűbb, gyorsabb megoldást találni, ahol lehet. Szinte bizonyos, hogy némely faluban lehet. A megyei ta­nács településfejlesztési bi­zottságának legutóbbi ülésén hangzott el egyebek között a javaslat: meg kellene keres­ni minden faluban a jó ku­tat. Ha van ilyen. Elképzel­hető, hogy 1—2 akad, mely­nek a vize mégis alkalmas a fogyasztásra. Ezeket a ku­Mozdonyok - szervizen A hazai vasútvonalakon személy- és tehervonatok vontatására szolgáló dízel- és villamos mozdonyok javítását, felújítását a MÁV Miskolci Vontatási Főnökség mozdonyjavitó műhelyében tapasztalt szakemberek segítségével végzik el. Fotó: Fojtán (.ásító Környezetkímélő technológia Tervpályázat A nagyüzemi sertéstartó te­lepek rekonstrukciója során kialakítható új környezetkí­mélő technológiák és építé­szeti megoldások kidolgozásá­ra hirdet tervpályázatot az MTESZ, az illetékes minisz­tériumokkal és a társadalmi szervezetekkel együttműköd­ve. A pályázattól olyan, első­sorban a rekonstrukció kere­tei között alkalmazható, költ­ségtakarékos technológiai fo­lyamatok és építészeti megol­dások kialakítását várják, amelyeknek alkalmazásával javulnak az állattartás felté­telei, másrészt elkerülhetők a sertéstartással együttjéró kör­nyezeti ártalmak. Olyan — általánosítható és lehetőleg konkrét példán bemutatott — technológiai és építészeti meg­oldások kidolgozását keresik, amelyek során a szerves trá­gya kezelése, hasznosítása gazdaságos, környezetvédelmi szempontból biztonságos. A beküldési határidő 1983. február 28. A díjazásra és megvételre összesen 460 000 forint áll rendelkezésre. Több mint négymilliárd forint Exportról a TVK-ban Hasznosítják a saiakhányót Évente huszonnégymillió dollár értékű megtakarítást eredményez majd a salakhá­nyó hasznosítása az Ózdi Ko­hászati Üzemekben. A most jóváhagyott terv szerint az évtizedeken át összegyűjtött harmincötmillió tonna 12—15 százalék vastartalmú salak­ból évente körülbelül más­fél millió tonnányit dolgoz­nak majd fel, és ebből há­romszázhúszezer tonnányi 65 —92 százalék vastartalmú nyersanyagot kapnak. Feldolgozására egy törő- és osztályozóművet építenek, ahova az értékes 'nyersanya­got 6,5 kilométer hosszúságú szállítószalag-rendszeren to­vábbítják. A salakot rostál­ják, osztályozzák, darabol­ják, majd a vasat nagyobb — kilencven, kilencvenkét — százalékban tartalmazó ré­szét közvetlenül az acélmű­be szállítják, az alacsonyabb, mintegy hatvanöt százalék vastartalmú része pedig a nagyolvasztókba jut tálcát kefl kitisztítani, meg­felelő módon kezelni, karban­tartani. Korábban egy másik tanácskozáson valaki azt ja­vasolta: fel kellene deríte­nünk, kutatnunki megyénk­ben minden egyes forrást és ezeket szépen ki kellene tisz­títanunk, építenünk. Egyálta­lán nem biztos, hogy vala­mennyit ismerjük! öregeket kérdezhetnénk forrásokról, bizonyára rátalálnánk eldu­gult, eltömődött, beomlott víznyerőkre, miket érdemes lenne ismét kiásni, a forrást útjára engedni. A források megtalálásában, felkutatásá­ban a gyerekek is sokat se­gíthetnének egy-egy kirándu­lás alkalmával. Drága a víz, nagyon drága. Hiányát ezekben az esőmen­tes, száraz napokban a vá­rosok lakói is erősen meg­érzik, elsősorban Miskolcon, hol egyre több kell belőle és mintha egyre kevesebb len­ne. Néhányan talán már azon sem csodálkoznának, ha mondjuk a göröghegyi táro­lóból, vagy akár az avasiból víz helyett bor érkezne a csapokon, mivel szőlő bőség­gel termett az ijdén, sok a bor, víz viszont kevés. Vi­gyázzunk rá, miként tudunk. Talán ama bizonyos jó kutak megtalálása, a források fel­derítése, kiépítése is segíte­ne valamit. És járhatnánk rájuk. Mint jó kútra. Priska Tibor A megye nem rubelelszá­molású kivitelének mintegy háromnegyed részét hosszú évek óta Borsod vegyipari és kohászati üzemei biztosítják. Rendkívül fontos tehát, ho­gyan alakul ennék a két ága­zatnak az exportja. Az ez évi export, ezen belül is el­sősorban az 1982. évi dollár­elszámolású kivitel várható alakulásáról érdeklődtünk megyénk nagy vegyipari vál­lalatánál, a Tiszai Vegyi Kombinátban. — Idei célkitűzéseink kö­zött változatlanul az első he­lyen szerepelt az export, fő­ként a tőkés kivitel fokozása ■— mondta kérdésünkre Brie- ger Lajos kereskedelmi igaz­gató. — Talán nem szüksé­ges bővebben fejtegetni, hogy napjainkban, a rendkívül gyorsan és sokszor ellent­mondásosan változó külgaz­dasági helyzetben milyen nagy erőfeszítést kíván a megszerzett piaci pozíciók megtartása, vagy netán újabb piacokra való bejutás. Min­den nehézség ellenére egy sor országban stabillá vált a helyzetünk. Ebben része volt annak, hogy több nagy nyu­gati céggel egész évre szóló megállapodást sikerült köt­nünk bizonyos termékek ex­portálására. — Európán kívül eljutot­tunk Délkelet-Ázsiába is. Kiterjedt piackutatással, ve­vőket szereztünk a kombi­nátban gyártott polipropilén­re Indonéziában, Thaiföldön, Fülöp-szigeteken, ahová sok­ezer tonna granulátumot szál- lítottunk az idén. Ebben az évben elértük, hogy az ex­portra szánt polipropilénnek ma már Délkelet-Ázsia a legbiztosabb piaca. Vállala­tunk jól tartja magát az eu­rópai tőkés piacokon is, ahol döntően olefineket értékesí­tünk. Exporttermékeink kö­zött említhetem ma már a nitrogénműtrágyát is, amely­ből az idén másfélszer annyit adtunk el, mint az előző esz­tendőben. Ebben az évben több mint 6 millió dollár ér­tékű műtrágyát szállítottunk Franciaországba és több arab államba. — Több vállalat panaszko­dik a keresletcsökkenés és az alacsony árak miatt. A TVK szembe találta-e magát ha­sonló nehézségekkel? — Mintegy 16 ezer tonna polipropilént értékesítünk 1982-ben dollárelszámolású piacon. Elmondhatom, hogy az első három negyedévben fokozatosan emelkedett az eladott polipropilén mennyi­sége, de ugyanez vonatkozik olefintermékeink európai pia­cára is. Csupán novembertől tapasztaltunk keresletcsökke­nést, ami döntően azzal ma­gyarázható, hogy a tőkéscé­gek az év utolsó hónapjai­ban már nemigen vásárol­nak, minimálisra csökkentik készleteiket. Az árak is elvi­selhetek számunkra, annak ellenére, hogy a dollár erő­södése magával vonta az ex­portárak csökkenését. — A vállalati terv szerint a TVK éves termelési értéke meghaladja a 16 milliárd fo­rintot. Ebben az export mi­lyen arányt jelent? — Bár néhány hét még hátra van az esztendőből — s ez idő alatt több millió dollár exportbevételre szá­mítunk — az eltelt tizenegy hónap számadatai alapján, biztosra veszem, hogy a vál­lalat összes exportja 1982- ben meghaladja a négymil­liárd forintot. Ebből a nem rubelelszámolású kivitel 2,2— 2,3 milliárd forint körül ala­kul majd. A számokból ki­vehető, hogy a vállalat éves termelésének csaknem egy- harmada exportból szárma­zik. Éves dollárelszámolású tervünket mindenképpen tel­jesítjük, sőt remény van rá, hogy néhány millió dollárral meghaladjuk az idei elő­irányzatot. — Az exportüzletek jó elő­készítése fél siker. Hol tart a TVK a jövő évi exportszer­ződések kimunkálásában? — Számos területen már körvonalazódtak jövő évi ki­látásaink. Változatlanul cé­lunk a nem rubelelszámolású kivitel fokozása, a gazdasá­gosan értékesíthető termékek, exportjának növelése. A kö­vetkező esztendőben például polipropilénből 18—20 ezer tonnát akarunk értékesíteni a tőkés piacokon. Ennek ér­dekében felmértük az érté­kesítési lehetőségeket Ázsia számos országában. A Che- molimpex Külkereskedelmi Vállalattal közösen az arab világban is tájékozódtunk, ahol a mai helyzet szerint 4—5 ezer tonna műanyag­alapanyag elhelyezésére nyí­lik 1983-ban lehetőség. A Franciaországba irányuló mű­trágya szállításáról ezekben a napokban, hetekben folyta­tunk tárgyalásokat. Jövőre új termékekkel is megjelenünk a világpiacon; a celofánt he­lyettesítő, úgynevezett Bia- fol-fólia exportjára már meg­kötöttük a szerződést nyu­gatnémet, belga 'és francia cégekkel. — lovas — ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents