Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

¥982. december Í&* saombat

rin»

ESIAií-MAÖXARO&SuLAQ 1

Háry János és vendégei

Á borairól híres Szelí- szárd szülötte Garay János és Háry János is, akiről a költő Az obsitos című munkáját írta. Szekszárdon Garay idejében több Háry is élt, az egyikük mesterségéibe nézve fazekas és valóban obsitos huszár volt. A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójában most elkészült és bemutatásra váró, Háry János és vendégei című műsor arra keres választ, kik és mijyen motívumok ihlették Garayt Az obsitos megírására, másrészt, milyen összefüggés van Háry János és a világ- irodalom többi ismert na- gyotmondója között. Ezért a műsorban Háry „meghívja”, Szekszárdiba Plautus het- venkedő katonáját, Corneille Mata mer kapitányát, Fajstaffot és Münchhausen bárót. Eljönnek és találkozásuk adja a szórakoztató dokumentumfilm színes eseménysorát A műsort Jós- tay György szerkesztette és rendezte.

• -11- : ■ M

Hajdú Gábor

Bariók: Kékszakállú Herceg váró -fiÜl Lenkei'Zoltán rajra

Rudabányán, a nagyközség nagy értékű műemlék temploma előtti téren, körülkerített kis emlékkert közepén áll a település jeles szülöttének, Gvadányi József költőnek a mellszobra. Annak az irodalmárnak az emlékműve, aki korának — Dugonics András mellett — a legolvasottabb szerzője volt.

A Gvadányi család — nevük is árulkodik — a napfényes Toscanából . vándö- rolt be Magyarországra. A család férfitagjai szinte valamennyien, mint magas rangú katonatisztek, a Habsburgok szolgálatába állottak. Szolgálatuk elismeréséül többek között megkapták a grófi cíthet is. > A költő nagyapja, Gvadányi Sándor tábornok például a szendrői vár főkapitánya volt. 1683 őszén ő fogadta a hazájába Szerid- rön át hazatérő Sobiesky János lengyel királyt és kíséretét.

Gvadányi József — Gvadányi János és Pongrácz Eszter első gyermekeként •— 1725. október 16-án született Rudabányán. (Öt még tíz testvére követte.) Tízéves volt, amikor a jezsuiták egri gimnáziumába ke- i-ült. Azt elvégezve, a nagy-- szombati egyetemre iratkozott be, ahol bölcsészetet hallgatott. Iskolai tanulmányai befe.ie.zés/e után követve a családi hagyományokat;. ö is a katonai pályát választotta. Részt vett Mária Terézia örökösödési háborújában. Csehországban. majd Olaszországban harcolt. 1748-ban a békekötés után hazatérve kapi- j lányi rangban szolgált, 1752- ben megnősült. felesége Horeczky Franciska bárónő leli. Neje elég korán meghalt három gyereket hátra'- -wa férjére.

Gvadányi 1756-ban. a hétéves háború kitörésekor ismét hadba- vonult. 1757. október 15-én például a Berlint megsarcoló Hadik.András seregének el őcsapat ál vezette: Bátor, vakmerő katona- volt. Kleist, a poroszok fővezére állítólag 100 arany 'vérdíjat tűzött ki a fejére.

A háború befejezése után idehaza Szatm'árban, Zaj- ' tán. Galíciában állomáso- ' zott egységével. Ötvennyolc éves korában vezérőrnagy!, ranggal vonult; nyugállományba. Szakolcán telepedett le, ahol másodszor b megnősült, feleségül véve Szeleczky Katalint. Szakolcán a vidéki nemesek életét élte. Kertészkedett, könyveket olvasott, télen vadászgatott, nyáron * pös- tyénj fürdőbe járt.

Hatvanéves volt. amikor első kötete, a Pöstyéni fö- rödés megjelent., Gyöngyösi Istvánt tekintette irodalmi példaképének, mégsem az ö hangvételét, a barokk szópompát, a cifra hasonlatokat követte. Gvadányi müveit inkább a rusztikus- ság, a pajzán meseszövés, a mar-már ponyvára emlékeztető fordulatok jellemzik. 1787-től Gvadányi majdnem minden esztendőben jelentkezett egy-két munkával. A legismertebb

móló dámákat és gavallérokat akarta megdorgálni. Művében a nemesi-nemzeti ellenállás eszméit hirdette. a nemzeti öntudatot, a magyar nyelv, a magyar szokások jogosságát. Az ország elnyomását azonban nem ismerte fel, mi több, az uralkodóház iránti hűségre biztatott. Nem csoda, Gvadányi katona' volt, aki szolgált, s dinasztikus hűsége soha nem ingott meg.

Az Egy falusi nótárius,-^ korának egyik legkedveltebb olvasmánya volt. Sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy magyarkodásával közhangulatot fejezett ki. Petőfi és Arany is kedvelte az, öreg költő-generálist. elsősorban zamatos stílusáért. Arany töbIrodalmi barangolások

kSitő-scnerális

m

A költő mellszobra Rudabányán

művét az Ppy falusi nótáriusnak budai utazását 1790-ben .jelentette meg. Főhősét Becsky Györgyről, Nagy-Peleske földesuráról mintázta. E munkájával a külföldi «sokasokat noaj1 bek között megfigyelte, hogy Gvadányi mennyire érti az „apró körülmények” pontos rajzát. Ahogy egy halászatot, egy vásári so-, ‘ kadalniat leírt, azt bármelyik néprajztudós megirigyel bemé.

Sok egyéb munkája között az 1793-ban megjelent Fontó Pálnak, egy Magyar lovas Köz-Katonának. és gróf Benyovszky Mónoznak életek le-Írása a másik legsikerültebb műve.. Rontó Pál egv borsodi gazda fia volt. aki a tanulás elől a katonasághoz szökött, s mint vájárrá Sancho Pauza végigkísérte urát. a fél vilá- , gon.

1801. december 21-én Szakolcán ' hunyt el a költőgenerális, akinek kedves naivsága, nyers színezése, a régihez — fórmában és tartalomban — való ragaszkodása a kor társ Kazinczy Ferenc számára el- viselheletlen volt. Pedig — mai szemmel nézve — ez. az ósdi báj G.adányi kivételes fűszere.

Hajdú Imre Fotót Fajtán UtetU-i. jfe.

DtfT-Alti

•V •- .•• - .

v. : ;

■

'■ «-»vi. r*E~ V. b * •n -*

Es® Amikor a hírt elkap; olvastam az újság- fflM ■ ban, hitetlenül cső- Hhi váltam meg a fejem, megnéztem a dátumot, a lapoldalt, semmi kétség, egyszerű hétköznapi szám, sem szilveszter, sem április nem befolyásolhatja tehát a cikkíró tollát, hogy képtelenségekkel traktálja az igen tisztelt olvasót. A hír tettel szedve azonnal megfogja a szemet: Tegnap a délutáni órákban Z. község közelében a nyíregyházi gyors elütötte K. L. 45 éves helyi lakost, aki kerékpárjával a sínek között haladt. Az ütközés következtében K. L. a sínek közé esett, de olyan szerencsésen, hogy a fölötte átrobogó vonattól sem sérült meg. A kerékpáros az ijedtségen kívül jelentéktelen sérülésekkel megúszta ezt a nem mindennapi kalandot.

Az élet szolgáltatja a legnagyobb képtelenségeket. mormogtam magúmban és talán elfelejtettem volna ezt. a történetet, ha ■néhány évvel később nem találkozom az eset szereplőjével. A barátom névnapra hívott; Csak a kollégáim lesznek ott, mondta, csapunk majd egy jó kanmurit.

Számolatlanul kerültek a sörök, meg a bor az asztalra és rövidesen feltűnt nekem egy velem csaknem szemben ülő moteány, ötvenéves forma emberke, aki mindig fenékig itta poharát. A kis ember kitartóan ivott, mintha fontos munkát végezne, közben szótlanul hallgatta a beszélőket. Talán a béskédhibája miatt sszótlan, gbndoltam, ahogy a birkózó külsejére néztem. Aztán valaki a társaságból felém fordult, elővette, mint valami ajándékot. a többiek számára. Laci bácsi, meséld el, hogyan állítottad meg a nyíregyházi gyorsot? Lassan kihá- mozódott a történet, amely csalc 'annyiban hasonlított az újsághírre, hogy ott és vele történt, mert a balesetet senki sem látta, . a behemót mozdpny észre sem vette a találkozást, a kerékpár darabjai szétfreccsentek a sínek mentén. Es mondd Laci bácsi, szembe mentél vele, vagy hiába kerekeztél előle, mégis utolért Ki ki- emlékszik már arra, nézett rá az öreg komolyan, ben. bennem volt vágj' három liter. De valamit csak láttál? — firtatta tövább a kérdező. Persze, 'válaszolta az öreg. De arra gondoltam, majd csak kikerül.

Ahogy áthaladt fölötte a vonat, áz ütközéstől kis ideig még kábultan feküdt, majd kibotorkált, a közelben levő útra, ahol elájult. Mert mégiscsak megsérült, a bal lábán a nagy lábujját lapította szét a kerék és hátul, la fenekénél .szakított le egy darab húst a fölötte áthaladó kampó. Az öregre egy teherautó talált rá •. és a sátoraljaújhelyi kórházba vitte. Itt megoperálták a lábujját, így lett az esetből újsághír.

Nem sokkal később egymás közelében dolgoztunk, mindketten három műszakban. Egyik reggel megállított a barátom, izgatottan hadarta: Nem hallottad mi történt az öreggel? Nem. hü leelőztem. Este elütötte egy teherautó. De semmi baja sem lett. tette hozzá, hogy megnyugtasson, csak a kerékpárja. Az tört. össze, de darabokra, maja folytatta: Persze piás volt az öreg, naná. A Sport vendéglőben alaposan a pohár fenekére nézett, azután felült a kerékpárjára, és úgy hajtott hazafelé. Kikanyarodott á főútra, szabályosan, úgy. ahogy kell, a másik oldalról azonban szabálytalanul elévágott egy teherautó. Kö- •zépen találkoztak, a kerékpárból csalt, a darabjai maradtak, gondolhatod. Az öreg felrepüLt a tizenkét tonnás gép motorházára, onnan lecsúszott és letörte a szélesség jelzőt. Ennyi az egész. Rendőrség, kárfelvétel, satöbbi. A sofőr tajtékzott, azt üvöltötte, agyonüti ezt a vén csirkefogót, ha bárhol is meglátja.

A legközelebbi találkozásunk egy vendéglőben történt, az öreg előtt egy üveg bor, mellette szóda. Na, na ülj le Gabikám, mutatott helyet maga mellett. Ré régen nem láttalak. Hát bizony, motyogtam és rábámultam. Minden egészben megvan rajta, se kötés, se flastrom. Mit mit bámulsz, mondja, nincs nekem semmi bajom. Miért kellene, hogy, legyen, értetlenkedtem..Me mert nem hagytam magam, mondta, és újra töltött a poharába. Majd maga elé halászott egy másikat és abba is töltött Oda se rá.

Valahogy féltettem az öreget es a kerekpárra tereltem a beszélgetést, de nem értette, vagy nem akarta erteni. Láthatóan valami mással volt elfoglalva. Majd kibökte: Mo mondtam én a pincérnek, hogy ne avatkozzon bele. Nem is kellett. Lekevertem neki kettőt. azzal kész. Az meg

csak hajtogatta a hátam , mögött, hogy ne hagyd magad, Laci bácsi, adj neki. Laci bácsi. Mintha hagytam volna. Azután a történet elejére kanyarodott. Ne hidd, hogy hülye vagyok, vagy részeg. A baleset után megkaptam a pénzt és vettem egy új kerékpárt. De ez a muki nem hagyott békén. Többször is megállított, hogy szétveri a pofámat a karambol miatt. Ide jött az asztalomhoz egy fél órával azelőtt, hogy te jöttél. Mert hát őt miattam megbüntették. Mondtam neki, mi közöm hozzá? Aztán kimentünk a W. C.-be, idebent ’ mégsem lehet verekedni, és jött utánunk mind a négy pincér, hogy ők a barátaim és ha kell, segítenek. De mondtam, hogy nem kell, és elintéztem egyedül.

Jobb lenne, ha vigyáznál magadra. Én vigyázzak, nézett; rám. Persze, vigyázok, motyogta később, nem ülök se repülőre, se hajóra.

Nem értettem, mire gondol. Megittuk a maradék bort. en is rend ellem egy üveggel és megpróbáltam beszelni neki. hogy ne igyon annyit. Ne. nem iszom én sokat, tiltakozott, hidd el, tudok magamra vigyázni. Éppen csak annyit iszom, amennyit szerelek és ami jólesik.

Azután nemsokára újra találkoztunk a sörkertben, az erdő mellett, csendes, nyugodt helyen. A változa- - tosság kedvéért most én* 1 ültem egy asztalnál, egyszer estik megállt mellettem, vársz valakit, lányt vágj7 asszonyt? — nézett az arcomba. Nem. válaszoltam. Erre kéretlenül leült. Csak üdítőt iszol, nézett rám csodálkozva. beteg vagy? Nem. bizonygattam, semmi bajom, vizsgára készülök. A azért, mondta, mert rád gondol«•wMMCWMymiaM

6 !'■ « 3

tarn. Téged választottalak.

Ve veled vannak terveim. Terveid velem? — csodálkoztam rá. Gyere ‘hozzám dolgozni, markolta meg a karom. Tu tudod, en lettem annak az új üzemrésznek a vezetője, ami R.-ben, innen tizenöt kilométerre épült. Most nem mehetek, mondtam sajnálkozva, amíg ezt az iskolát be nem fejezem, addig nem mozdulhatok innen. K kár, mondta, te lehettél volna az első mű-, vezetőm. Azzal otthagyott.

Az új üzem beindult, azt

mondtak az ismerőseim, korszerűbb, mint a miénk, jók a munkafeltételöt és mindennap autóbusz viszi a váltást. Titokban talán sajnáltam is. hogy nem vállaltam ott munkát, de valami visszatartott. Ma setm tudom, hogy mi. Azzal biz- tatgattam magam, hogy azért nem vállalhatom, mert más terveim vannak. De szerencsémre, soha senki sem kérdezte meg, hogy milyen terveim.

A rádióban hallottam meg a hírt az egyik este. Bekapcsoltam es mondta:

Robbanás után hatalmas tűz keletkezett az r.-i üzemben. A tűzoltók csak több órás erőfeszítéssel tudtak megfékezni a lángokat. Az anyagi kar jelentős. A robbanás okának kiderítésére szakértői bizottságot hoztak létre. A robbanás és a tűz következtében, csodával határos módon nem sérült meg senki.

; Néhány nap múlva telefonon felhívtam az öreget, Ott voltál, Laci bácsi?

O ott, hallottam a hangját Megbetegedett az első művezetőm, én ugrottam be helyette Hogyan történt? A azt mondják, valami anyaghiba. Anyaghibás volt á kompresszor és szétrepütt, mint egv galambcsapat Láttál te már lebombázott üzemet? — kérdezte. És én elképzeltem a szürke szemét, ahogy rántnéz. Egy üzemet, amelynek közepébe belevág a bomba. Mert en láttam, ott, ahol a második világháború alatt dolgoztam. Na ez olyan yoit.

I

I

A kapcsolatunk ezt. követően is megmaradt. Néha véletlenül találkoztunk, máskor tudatosan kerestük . meg egymást. Ha hízelegni akarok magamnak, azt mondanám, a barátom volt , Talán nem tiltakozna, ha élne. Az utolsó találkozá- t súnkra emlékszem, azt hör- I dozom ma is magamban. , Már nyugdíjas volt, le leszoktam a dohányzásról, ne . nem is iszom mostanában, 1 mondta. Az asszony állan- j dóan rágta a fülem miatta, ho bőgj7 vigyáznom kell magamra, ö össze kellene jönni, hogy jól kibeszélhessük' magunkat. Ezzel váltunk el. Azután hallottam. hogy combnyaktöréssel a kórházba vitték, egy nevetségesen apró dolgon, egy leejtett cseresznyén csúszott el. közvetlenül a házuk előtt. Csak néhány lépést tehetett. Állítólag engem akart meglátogatni.

A rutinműtétet nem élte túl, két nap múlva temették, Én' már csak a későn jövő értesítést láttam. Azóta is, ha- eszembe jut. arra gondolok, különös a sors szeszélye, kitalálhat-e az ember ettől ostobább dolgot? Csak az élet. Az szolgáltatja a legnagyobb kép-' talenségaket.

:»>«■»i Mri>

1