Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
) ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 1982. november 13., szombat « XII. századi ikon: az úgynevezetí Usztyugi Angyali üdvözlet {jobb oldali kép). Jellegzetesen zárt szerkezetű fej az Usztyugi üdvözlet elnevezésű ikonból (bal oldali kép). A keleti kereszténység táblaképei Az ikonok A tárlatlátogatók, az al- bumlapozgatók többsébe jól tudja, hogy az ikonokról merev arcú szentek, élesen körvonalazott, akár szögletesnek is mondható angyalalakok tekintenek a késői szemlélőre. Áz talán már kevésbé közismert, hogy az ikon görög kifejezés, és eredetileg képmást jelentett Ezt a minősítést kezdték aztán a Krisztust Máriát és a már említett szenteket ábrázoló műveikre alkalmazni azok a bizánci festők, akik a VL századtól mind nagyobb számban foglalkoztak e kép- típus készítésével. Az általuk megörökített portrék, majd később jelenetek java része a keleti kereszténység templomaiba került ahol az ikonosztázokra — vagyis képállványokra — rögzítették. (Ilyen háromajtós, a hajót és a szentélyt elválasztó „falak” egyébként hazánkban is sokfelé láthatók; elég csak a szentendrei szerb templomokra utalni.) Az ikonfestés Bizáncból indult útjára. Ott alakultak ki jellegzetességei — elsősorban az, hogy az ábrázolt alakokat mind szemtől szembe, azaz frontálisan mutatták —, s valószínűleg ott készültek az első úgynevezett mintarajzok, amelyek kísérőszövegeikkel egyetemben aztán átkerültek orosz földre, ahol az ikonművészet végül is a maga teljes szépségében kivirágzó tt, Ám amíg ez bekövetkezett, hosszú évszázadok teltek el, hisz a novgorodi iskola meglétéről csak a XII. századtól vannak adataink. Hogy miért éppen ott bontakoztatták ki tehetségüket a bizánci mintákat immár nemcsak követő, hanem azokat tovább is fejlesztő ikonfestők? Nyilván azért, mert Novgorod abban az időben önálló, független bojárság volt, s urai a katonai „ és gazdasági hatalom gyarapítása mellett a hitélet elmélyítésére is törekedtek — ehhez pedig kellettek a gazdagabbnál gazdagabb díszítésű, az egyszerű népet elkápráztató ikonok. (Hogy a novgorodi mesterek mennyire megújították e műfajt, azt jól jellemzi egy újításuk; ők kezdték az úgynevezett szegélyképekkel körbe keríteni a középpontban lévő ábrázolást, amely jelenetek a megörökített személy életének egy-egy állomását matatták be.) Novgorod 1478-tól a moszkvai fejedelemség fennhatósága alá került, s ettől kezdve az ottani ikonfestő iskola vette át a vezető szerepet, s adott az egyetemes ‘művészettörténetnek olyan kiválóságokat, mint a feltehetően görög eredetű Teofan Grek — ő egyébként még Novgo- rodban tanult —, a világhíres, filmen is megidézett Rubljov, és a kevéssé ismert, de annál tehetségesebb Gyionyiszij. A moszkvai iskolának ez a megannyi remekművet hátrahagyó hármasa egyébként a hagyományosan zárt formák ismétlése közben is önálló művészi elképzeléseket követett. Mint a szakértők — köztük a magyar dr. Rúzsa György, aki ennek az ábrázolási ágnak a legjobb hazai ismerője — minősíteni szokták, Grek volt az indulatos, Rubljov a maga finom, üde színeivel a harmonikus, míg Gyionyiszij az ünnepélyes. Még két másik, sajátos jegyeket felmutató műhely is működött: az egyik Pszkov- ban képezte a főképp görög példaképeket követő — általában sötétes tónusban festő — mestereket, a másik Tvérben virágzott, ahol inkább finom, dekoratív munkák kerültek ki az ecsetek alól. Az ikonfestészet merevsége az idők folyamán természetesen oldódott valamit. Ugyanígy a frontális ábrázolástól is mind gyakrabban eltekintettek, s felváltotta ezt a távlatokat éreztető perspektivikus bemutatás. A sok-sok szent közé pedig egy- egy világi személy is odakerült. Ami e táblaképek történetében a most említett iskolák működésének befejezte után történt, az immár a kézműves ipar históriájába tartozik. Grek, Rubljov, Gyionyiszij és más mesterek munkái viszont — hála a hozzáértő restaurálásnak — ma is eredeti szépségükben hirdetik e sajátos ábrázolási mód megannyi utánozhatatlan szépségét, s egyúttal azt, hogy egy ilyen kemény regulákon alapuló festészeti ágazatban is képes megmutatni magát az eredeti tehetség. A. L. A Flzpol „mindent tud" Éj Kistül terítés A mexikói olimpián, ox amerikai Bob Beamon 8 méter 90 centiméteres csodálatos ugrása után térdre borult és megcsókolta a nekifutópályát. — A szintetikus borítást — helyesbít Vitalij Csebotarjev, a Volgograd! testnevelési főiskola tervezője. — A sportember jól tudta, mit köszönhetett a tartánborításnak. Münchenben már egy újabb műanyag borítás, a rekortán várta a versenyzőket, majd Európában hamarosan megszületett a zebrán. — Mindhárom borításnál poliuretán alapot alkalmaztak — folytatja Vitalij Csebotarjev. — Ezekre a pályákra az igen jó minőség jellemző, ugyanakkor, sajnos, rendkívül drágák. A volgográdi Politechnikai Főiskola vegyészeivel együttműködve sikerült kifejleszteni a „Fizpol” elnevezésű borítást. Ez, minőségét tekintve, semmiben sem marad el a korábbiaktól, sőt, egyes tulajdonságaiban még jobb. Fontos szempont az is, hogy a megoldás rendkívül gazdaságos. A „Fizpol” gyártásához a gumijavftó műhelyekben és a vegyiparban keletkezett hulladékokat hasznosítják. A „Fizpol”-nak nevezett borítást már sok stadionban lefektették, a többi között Ad- lerben, Szocsiban, Kiszlo- vodszkban, Rosztovban, Rja- zanyban és Szaratovban. — Az idén 82 stadiontól kaptunk megrendelést. Ilyen borítású pályákon zajlottak az Orosz Föderáció iskolás és a Szovjetunió népei spartakiádjai. Kiválónak minősítette az új borítást a szovjet válogatott is. Ezt a borítást egyébként nemcsak a köny- nyűatlétikában használják. Az akadályversenyeknél a' súlyemelésben a súlyzók esésének lefékezésére alkalmazzák. A „Fizpol” a közelmúltban sikeresen vizsgázott az Autórodeó műsorában is. A szovjet rádió és tv elnöksége pedig kérte: fejlesszék tovább a borítást a tv-stú- diók zajtalan padlózatának kialakításához. A „Fizpol” mindent tudl Denevérek Kevés embernek van alkalma arra, @ hogy a bőrszárnyú emlősöket közelebbről is megfigyelje. Többnyire csak az alkonyati égen feltűnő, gyorsan szárnyaló alakjukat látjuk néhány pillanatra, máskor a padlások gerendáin vagy a barlangok sziklafalán csüngő példányok okoznak teljesen indokolatlan rémületet. A denevérek senkit sem bántanak, sőt, még az a széliében elterjedt nézet sem igaz, hogy repülés közben az erríber hajába kapaszkodnak. A denevérek az egyetlen olyan emlős csoport, amelynek tagjai valódi repülésre képesek (a repülő mókus például ctak az ugrás lendületét és kifeszített bőrvitorláit használja siklórepülés közben). A kereken ezer faj legnagyobb része rovarevő, de a trópusokon gyümölcsevők, sőt vérszívók is akadnak. Denevérmaradványokat már az eocén földtörténeti korból ismerünk, ami azt jelenti, hogy a mai fajok ősei már 70 millió évvel ezelőtt is repkedtek a levegőben. Hazánkban 24 denevérfajt mutattak ki, de köztük csak néhány akad, amely viszonylag gyakorinak nevezhető. Sajnos, a denevérek száma az utóbbi időben nemcsak hazánkban, de egész Európában is nagyon megfogyott. , A nesztelenül repülő állatok gyors kanyarodásokkal követik a levegőben cikázó rovarokat, a sötétben is ügyesen kitérnek minden akadály elől, és pontosan tájékozódnak a legkacskarmgósabb alagutak útvesztőiben is. Ezt a képességüket különleges radarberendezésüknek köszönhetik. Orrukon, illetve szájukon át 30—60 ezer rezgésszámú ultrahangot bocsátanak ki, amelyet az ember már nem képes érzékelni. Ezek a sugarak az útba eső felületektől visszaverődnek a denevér fülébe, amely így csípi el a menekülő lepkét, a szúnyogot vagy a cserebogarat, de ilyen módon kerüli ki az útjába kerülő ágakat A hazai denevérek egytől-egyig rovarokkal élnek, és körülbelül .agyanazt a szerepet töltik be éjszaka, mint a levegőben cikázó fecskék napközben. Legtöbbjük csak a szürkület beállta után merészkedik elő rejtekéből, a korai denevérek azonban szép őszi napokon akár délben is vígan vadászgatnak a magasban. 'Igen érdekes a denevérek szaporodása, ősszel párzanak, de a pete csak a téli álom befejezése után, tavasszal érik, és a hím ivarsejtek csak ekkor termékenyítik meg. A nőstényeit, fajtól függően, épületek alkalmas zugaiban, padláson, faoduban hozzák világra többnyire egyetlen kölyküket. A csupasz és vak fióka először a farokvitorla felhajtott részéből álló „zacskóba” kerül, s onnét mászik fel anyja szőrzetébe kapaszkodva a mellbimbókig. Eleinte a nőstény vadászat közben is magával cipeli, de később, már egy-egy gerendán „felejti” fiókáját, miközben ő maga zsákmány után jár a levegőben. A nálunk is gyakori közönséges denevér nőstényei néha nagyobb csapatba verődnek össze el- lés idején, az elhagyott padlásokon. Az ilyen „szülőszobákban” akár több száz állat is nevelheti kölykeit A fiatalok gyorsan fejlődnek, és 5—6 hetes korukban már önállóan röpködnek. A madarakat már a múlt század vége 'óta rendszeresen gyűrűzik a kutatók, a denevérek jelölése viszont csak 1921-ben kezdődött meg. A madarak a csiidjükön viselik a számokkal ellátott kis alumínium gyűrűt, a denevéreknek az alkarjára erősíjtik. A jelölések nyomán tudtuk meg, hogy egyes fajok jelentős távolságokra vonulnak. Egy korai denevér például, amelyet Budapesten jelöltek, Minszk közelében, 900 km távolságban került ismét emberkézbe. Egyes alkalmas barlangokat a telelő állatok nagy távolságokról is felkeresnek. Sajnos, sokan még ma is félnek a denevérektől, különösen, ha nyári éjszakákon a nyitott ablakon át egy-egy a szobába téved. Pedig legtöbbször néhány ..tiszteletkor” után újból kirepül a szabadba, de ha netán a függönybe kapaszkodna, segítenünk kell. Fogjuk meg két ujjunkkal a tarkója mögött, hogy az állat ne haraphasson, úgy engedjük a szabadba az eltévedt szúnyogvadászt S. E. Rejtvény A számok a négyzetben bizonyos szabályok szerint helyezkednek el vízszintes és függőleges irányban. E szabályok alapján írjátok be a kérdőjel helyére a hiányzó számot! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a következő : 10 15 8 1 4 5 14 11 13 12 3 6 7 2 9 16 A helyes megfejtők közül a következők nyertek könyvjutalmat: Keresztes Gábor, Mezőkövesd, Vas László, Sárospatak, Kovács Ilona, Kazincbarcika, Nagy Anikó, Ózd, Kis Lajos Miskolc. SMámfogüka
