Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
I W82. november T3., srombat ESZAK-MAGYARORSZAG 9 Gondok a szénpiacon Alakosság tüzelőellátásáról A termelő, a TÜZÉP és a tanács nyilatkozata Akadozik a lakosság tüze- lőellátása megyénkben. Ez azért is szokatlan, mert a borsodi szénmedencéről van szó, ahol az ország lakossági barnaszénigényének mintegy 65 százalékát termelik. Milyen tényezők alakították ki ezt a sokakat érdeklő és érintő gondot? Mi a tényleges helyzet ezen a területen? Várható-e javulás a lakosság tüzelőigényeinek kielégítésében? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel az illetékes szerveket, vállalatokat. Borsodi Szénbányák Vállalat, dr. Sclimotzer Imre, az értékesítési osztály vezetője: — öt kereskedelmi vállalattal, az Észak-magyarországi, a Kelet-magyarországi, az Alföldi, a Budapesti és a Budapest-kömyéki TÜZÉP- ekkel vagyunk szerződésben az idén, 2 millió 223 ezer tonna szén szállítására. Ebből 902 ezer tonnával részesedik az Észak-magyarországi TÜZÉP. Október végéig a szerződés szerint 1 millió 874 ezer 400 tonnát kellett volna elszállítanunk — amelyből 762 ezer tonnával az Észak- magyarországi TÜZÉP részesedik. Ehelyett 1 millió 754 ezer 900 tonnát adtunk át — 713 ezer tonnát az Északmagyarországi TÜZÉP-nek. Eszerint 49 ezer tonna az adósságunk a Borsod, a Heves, a Nógrád megyét ellátó kereskedelmi vállalatnak. Az öt TÜZÉP-nek mintegy 120 ezer tonna szénnel még tartozunk. Az elmaradás szempontjából nincs hátrányos helyzetben az észak-magyarországi kereskedelmi vállalat, mert az elmaradásunk nagyjából „tonna-arányos”, vagyis hasonló a többi TÜ- ZÉP-pel. Joggal merül fel azonban Borsod megyében, hogy miért nem jobb az ellátottság ebben a szénmeden- eében. Az utóbbi időszakban, főleg geológiai okok ^ miatt, nehéz helyzetbe került a lyukói, a farkaslyuki, az ede- lényi és a putnoki üzemünk. Eyukóbánya teljesítette már éves termelési tervét, de a minőség védelme érdekében korlátoznunk kell az úgynevezett „művi szén” kiadását. Ez elsősorban Miskolcot és közvetlen környékét érinti. A gépi fejtés következtében ugyanis a megengedettnél több meddő kerül a szénbe, amelynek kiválogatására csak a berentei központi szénosztályozóban van lehetőség. Az . edelényi bánya már teljesítette a szerződésben foglait szénmennyiség kitermelését. Farkaslyuk 12—14 ezer tonna lakossági szénnel tartozik, főleg a termelést zavaró geológiai problémák miatt. Put- nokon szintén ilyen okok hátráltatják a termelést, akadozik a „művi”, vagy ahogy másképpen mondják, a „bá- nvaszáji szén” kiadása. Vállalatunk kollektívája arra törekszik, hogy a lakossági szénigényeket az idén is kielégítse. — Ami a minőséget illeti, itt is van sajnos, tennivaló. Évről évre nő a reklamációk száma, így a visszatérítési összeg nagysága is, bár itt számolni kell a termelői ár emelkedésével is. 1979-ben 1355 elismert reklamáció 3,1 millió forintba került a vállalatnak. Az idén október végéig 3015 elismert reklamációért összesen 12,8 millió forintot térítettünk vissza. Panasz esetén a bánya, illetve a TÜZÉP képviselői a helyszínen intézkednek. Észalc-magyarországi Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat, Cserpák t'erenc igazgató: — Vállalatunk Borsod, Heves és Nógrád megye lakosságának tüzelőigényét elégíti ki. Az idén 1 millió 50 ezer tonna hazai, elsősorban borsodi és 70 ezer tonna lengyel import szénnel számolunk. Itt említem meg, hogy az Oroszlányi Szénbányák Vállalattól már megindult a szénszállítás területünkre. Borsod megye lakossága részére az idén 600 ezer tonna szenet biztosítunk. Figyelemre méltó tény, hogy a kedvezményes tüzelőakció során, az országosan engedélyezett 1 millió tonnából 400 ezer tonnát a mi vállalatunk értékesített, amiből Borsod megyére körülbelül 235 ezer tonna tüzelőanyag jut. Nem elhanyagolható ezzel kapcsolatban, hogy a szénkereslet ugrásszerűen emelkedik. Nemcsak a háztartásokban, hanem már közüle- teknél is egyre többen térnek át, vissza a cseppfolyós tüzelőanyagról, a fűtőolajról a szénre. A múlt évhez viszonyítva 17 százalékkal csökkent például a fűtőolaj-forgalmunk. — A mi véleményünk szerint, a szállítási zökkenőktől eltekintve, a TÜZÉP-telepe- ken mindig van elegendő szén. Elsősorban a választékkal van probléma. A borsodiak a lyukói és a farkaslyuki darabos szenet szokták, kedvelték meg, ezt igénylik, keresik. Ezek a bányák azonban jelenleg termelési zavarokkal küzdenek. Így fordul aztán elő, hogy amikor a TÜZÉP-telepekre nem érkezik ebből a fajtából elegendő mennyiség, a helyi tanácscsal egyetértésben bizonyos mennyiségi korlátozásokat kell bevezetni. Ez fordult elő legutóbb Encsen és Mezőkövesden, ahol napi 10—20 mázsában szabtuk meg az egy napon egy igénylőre jutó kiadást. A korlátozást — természetesen — feloldjuk, ha elegendő tüzelőanyag áll rendelkezésre. — A lakosság a darabos szenet kedveli. A gépi fejtés következtében azonban a szén fele ettől kisebb szemnagyságú, dió. Ezzel jár, hogy a szabvány által engedélyezett 15—18 százalékos szennyezettségnek nem felel meg mindig a szén minősége, magasabb a meddő aránya. Ez esetben a reklamációt a bánya, vagy a TÜZÉP a helyszínen rendezi. Végezetül megragadom az alkalmat arra, hogy tájékoztassam kedves vevőinket: tűzifából korlátlanul ki tudjuk elégíteni az igényeket. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács, dr. Makai Tibor, a kereskedelmi osztály vezetője: — Már régebben észleltük a lakosság szénellátásában előforduló zavarokat. Azt történetesen. hogy időnként nincs elegendő szén a TÜZÉP- telepeken. és nem megfelelő a választék sem. Több olyan tanácskozást szerveztünk, amelyen a termelő, a szállító vállalaton kívül részt vettek a Belkereskedelmi Minisztérium, a TÜZÉP és az Áfész képviselői is. A tanácsnak, a kereskedelmi osztálynak az a feladata — egyebek mellett —, hogy koordinálja e fontos tevékenység végrehajtását, a maga sajátos eszközeivel segítse a termelő vállalat, a kereskedelmi vállalat, a szállító vállalat tevékenységét. Ügy tűnik, a termelési és az értékesítési gondok túlnőrltek az érintett vállalatok hatáskörén. Osztályunk javaslata alapján kérte a megyei tanács a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseit, hogy a megye szénellátási gondjainak enyhítésére engedélyezzék más széntermelő bázisokról is a Borsodba való szénszállítást. Ügy tudom, hogy ennek a kérésünknek eleget tettek és a dunántúli bányákból már eddig is érkezett szén. — Figyelemmel kísérjük, hogy megyénk területén hol jelentkezik a legélesebben a tüzelőellátás .gondja, felhívjuk erre a TÜZÉP figyelmét, segítjük a tüzelő átcsoportosításának és az elosztásnak a munkáját is. Az a véleményünk, hogy a meglévő feszültségek az intézkedések hatására csökkenni fognak. Ehhez azonban az szükséges, hogy az eddig is nagy erőfeszítéseket tevő Borsodi Szénbányák Vállalat kollektívája eleget tegyen a szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Oravee János Életút, közéletiség Beszélgetés Jenei Zsigmond népi ellenőrrel Egy bizonyos életkor elérésekor az ember már megteheti, hogy bölcseleti következtetéseket vonjon le saját életútjától a maga, s az őt körülvevő fiatalok számára. Délutánba nyúló hosszú beszélgetésünk végén Jenei Zsigmonddal, a Lenin Kohászati Művek leszázalékolt nyugdíjasával, de ma is aktív népi ellenőrrel ez a következtetés egyetlen mondatba foglalható össze: — Természetesen kell élni! Az ember örüljön annak, ami örömre ad okot, de ne nyugodjék bele abba, ami nyugtalanító és jobbítható; ha valami nem tetszik, az még nem jelent ellenállást, az őszinte „nem” többet ér, mint a hamis, képmutató „igén” ... Ami Jenei Zsigmond életútjának közéleti- ségét illeti, ahhoz eléggé hozzátartozik a nyugtalanító jelenségek, mondhatnánk: a hibák feltárása, hiszen a népi ellenőrzés, akár közérdekű bejelentés, akár központi elhatározás alapján vizsgál meg egy-egy területet, gyakran kényszerül elmarasztaló megállapítás leírására is. Mindazonáltal ^az első tiltakozó szót már beszélgetésünk elején kimondja: nem érti, hogy írásom alanyául miért éppen őt választottam, vagy választották azok, aki if figyelmembe ajánlották, hiszen életútjában semmi olyan nincs, ami különösen szabályos, vagy különösen szabálytalan lenne; teszi dolgát, amit adott esetben tennie kell. — Életelvem — mondja —, hogy az ember tegye hasznossá magát a társadalom számára, függetlenül életkorától. Körülményeimnél fogva gyakran találkozom hozzám hasonló sorsúkorú emberekkel. Vannak, akik nyugdíjba kerülve nehezen találják fel (és meg) önmagukat. Velem is megtörtént, de csak egyszer, hogy amikor egy reggel mindenki elment otthonról, észrevettem: mennyire egyedül maradtam ... Aki egész addigi életében emberek között mozgott, dolgozott, keresi a társaságot, mert tartalmas élet csak emberek között képzelhető el. Jenei Zsigmond, mint sokan mások, ismereteit, tudását, felkészültségét kamatoztatva sokat tesz a városért anélkül, hogy ezt közéleti tevékenységnek fogná fel. Ezért is lepődött meg, hogy ilyen címen kerestem. „Az ember abban és ott legyen hasznos, amiben tud...” A Debrecen melletti Földesről került egy kis kitérővel — pályamunkás a vasútnál, segédmunkás Csepelen, majd a frontszolgálatot követően az új magyar hadseregben töltött két év után — 1950-ben Miskolcra. Az akkor fejlődésnek induló város és ipari üzemei kínálta lehetőségek közül ő a .vasgyárat választotta: a kohászat alatt épülő kábelalagút építésén vett részt, két és fél évig mint keszonos. Nehéz munka volt, de megfizették. Mivel ő tudott a legszebben írni, rövidesen brigádvezetőnek választották... Beiratkozik a Kilián Gimnáziumban akkor induló mélyépítési és vízépítési technikumba és a fiatalember, akit mindvégig a gépek, a motorok világa izgatott, jókora kerülőt megtéve — építőipari technikus lett. A címszavakban ismertetett életpálya innen „egyenesebbé” válik: 1953-ban bekerül a kohászatba, családot alapít, próbálkozik az egyetemmel is, de ez valahogy nem sikerül. Viszont él, munkál benne a hasonló sorsú embereket hajtó motor: a „csak- azértis megmutatom!...” Tanul, képezi magát — most már az építőipari beruházási fejlesztési vonalon — és megmutatja: 1966-ban a gyár karbantartó gyárrészlegének műszaki osztályvezetője, majd mérnöki diploma nélkül is — gyáregységi főmérnöke. — Sok minden játszhatott közre abban, hogy ez a folyamat 1976 márciusában, amikor úgy éreztem, hogy egy pillanat alatt mindent elveszítek, megszakadt Moszkvából hazatérőben a Seremetyevóí repülőtéren ért a szívinfarktus ... Az újrakezdés státusa: leszázalékolt nyugdíjas. — A népi ellenőrzéssel munkakörömnél, beosztásomnál fogva korábbról is volt kapcsolatom Amikor megkerestek és szóltak, hogy vegyek részt vizsgálataikban, annak örömmel tettem eleget, hiszen Illyés Gyulával együtt vallom: az ember élete csak a tett, a mindennapi munka köré szerveződik élettani és szellemi értelemben egyaránt. Így bát nem tartom magam különösebben közéleti embernek, egyszerűen ott hasznosulok, ahol tudok. Mindazonáltal nemcsak adok, de kapok is: egy-egy vizsgálat sok tanulságot, tapasztalatot ad szakmailag is. Egy ember önmagában nem sokra megy: a vizsgálatokban, például építési, beruházási területeken több szakma képviselői vesznek részt, gyakran egymással is vitatkozva. A cél a fontos: hogy az ellenőrzés során feltárt dolgok ne csak a tájékozódást, de a hibák kijavítását is szolgálják és eredményezzék. Énnek a városnak dolgaival, ahol élek és ahol — úgy érzem — végleg letelepedtem, a legnagyobbrészt elégedetlen vagyok! Más kérdés azonban a „miért?”... Mert sok olyan mulasztás, hiba termelődik újra építési-beruházási területen is, amelyet máshol, korábban már föltárt a népi ellenőrzés. Itt van az Avas-tető beépítésének problematikája, a városkörnyéki kiskertek ku- száltsága, vagy a magánlakás-építés telekkijelölésének. közművesítésének lassúsága. Ezek sem újkeletű gondok és jó részük a korábbi tapasztalatok hasznosításával már nem lehetne jelen... Beszélgetésünk nem ér véget, csak abbahagyjuk, íme egy, a közéletben, a közügyekért munkálkodó társadalmi munkás életének, életfelfogásának egy szelete. Aki nem szereti a várost, de mindent elkövet azért, hogy az ellenszenvét kiváltó okok megszűnjenek. Tiltakozása ellenére leírjuk: itt-kezdődik a közéletiség!... önodvári Miklós Milyen az Avason lakni? Ahány kérdezett, annyi válasz, de majd mindegyikből kitűnik, egyre jobb. Sőt, jócskán adnak hangot véleményüknek olyanok, akik nem cserélnék fel otthonukat más lakótelepi lakásért. A Győri kapuiak a kohászat közelségére panaszkodnak, füstre, zajra, de a „legújabb” lakótelepek közül, kivéve a belvárosit, az összekötő városrészszel együtt a legközelebb vannak a megye- székhely klasszikus központjához, a belvárosi intézményekhez. A diósgyőriek, majlá- thiak sokat utaznak, viszont övék a Bükk közelsége, a jó levegő, ami manapság nem lebecsülendő szempont. — Mit nyújt ezzel szemben az Avas? — kérdezték vissza az ott lakók. Erre a kérdésre az üzletek, intézmények, közösségi létesítmények átadása után egyre könnyebb választ adni. Hoj van már a kis mindenes fa-ABC, ahol legfeljebb a hidegvacsorához szükséges legfontosabb élelmiszerekből maradt a záróráig, mert a hazafelé özönlők „mindent” megvettek. Persze a kis üzlet nem bírta a növekvő, ránehezedő ellátási terheket, nem is azért állították fel. Azóta tágas, árutól roskadó áruházakban válogathatnak az ott lakók, és estig van minden a polcokon, hiszen az eladótér mögötti raktárak készletéből könnyen pótolható az áru. Ahogy nőtt a városnyi lakótelep, úgy emelkedett az odavezető autóbuszjáratok száma, és nőtt, hosszabbodott az útvonal is. Ez a járatok sűrűsödésén mérhető le a lakótelep más részein is, ahol régebben csak egy busz közlekedett Az amúgy is karnyújtásnyira levő belvároshoz így igazán közel került az Avas-dél. Egy leltárhoz hasonló gyarapodáslista alaposan meghaladná egy nagyobb újságcikk kereteit is, és ez nem is lehet a célunk. Olyan intézmények, szolgáltatóüzemek nyitották meg kapuikat, amelyék korábban csak a belvárosiak számára voltak szom- szédnyi közelségben, a következő kapualjban. Itt az Avason nyílt lehetőség először arra, hogy sokan jussanak hozzá hétfői napokon is a szomszédos országok tévéműsoraihoz központi antennák segítségével. (A központiantenna-szerviz a lakótelepen dolgozik.) Milyen az Avason lakni? Sokféle válasz leírásával lehetne előhozakodni még, de a lényeg ugyanaz: az áruellátás, az intézmények körének folyamatos bővülése, a legfeljebb kisebb korrekciókra szoruló közlekedés — ami persze máshol sem igazítható minden lakó igényéhez —, a miskolci léptékekkel is raammut lakótelepnek számító Avason eléri a többi lakótelepek színvonalát. Bizonyos szolgáltatások dolgában pedig talán meg is haladja azt. így kerülnek fokozatosan átfogalmazásra egy lakótelepről alkotott kép részletei. Azok is így látják, akik ott élnek, márpedig ők látják a legközelebbről. nagy "» Terített asztal” a határ rw Ősz a Bodrogközben Végét járja az ősz, s Zemplénben is üres már a határ, csak pár hektárnyi, prizmába rakott cukorrépa vár még elszállításra a bodrogközi, hegyközi, hegyaljai földekről. De térülnek-for- dulnak a teherautók, viszik a répát a pataki vasútállomásra, vagy éppen egyenesen Szerencsre, a cukorgyárba. Terített asztal ilyenkor a határ a juhok számára. Sehol semmi tilalom, szabadon kószálhat a jószág mindenütt a letakarított táblákon. Itt kukoricás volt, s akad néhány elhullatott cső „ropogós” abraknak. Amott répaföld, s a kövér levelek, levágott répafejek ízletes legelőül szolgálnak a juhoknak. És zöldell még a gyep is, s az erdőben is frissen hersen a fű az anyajuhok, kosok, jerkék, töklyók szájában. Nyolc falkában 2800 juhot legeltetnek a sátoraljaújhelyi Új Erő Termelőszövetkeze* juhászai. Éspedig Zempléni mindhárom táján vannak» nyájaik: kettő a Bodrogközben, Berecki határában, hto> rom-három falka pedig á hegyközi Széphalmon, illetve» a hegyaljai Károlyfalván le-: gelészik. Nagy gondot forda» a téesz vezetősége a juhászat-: ra, amely a tejtermeléssel, a gyapjúhozammal, s a tejes-1 és pecsenyebáránnyal szépen» jövedelmező része a szövetke-: zeti gazdaság állattenyésztési ágazatának. Az Űj Eró Thz — mint aK egyik legnagyobb juhászattaj rendelkező gazdaság — alaj pító tagja a Sátoraljaújhelyei* működő termelőszövetkezeti juhtúróüzemnek. Kiváló készítményeik nagy keresletnek! örvendenek megyeszerte. nem tudnak annyit előállítani,' hogy a növekvő igényeket mind kielégíthetnék. __.
